Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 1. szám

Mezőgazdaságunk jelentős határköve

lehet ez az esztencüe, ha továbbra is szilárdan és erctelfesen

haíadimk a szövetkezeti mczgaícm kifejlesztésében

Gottiuald köztársasági elnök újévi köszöntője

mi

Irta: MAJOR ISTVÁN

Lezárult megint egy eseményeden gazdag év. 1950-ben — akár csak a megelőző években — rengeteg íontos kérdés került napirendre a hazai és nemzetközi poliťkai színterén. Ezek között sok volt az olyan probléma is, melyet az elmúlt év nem tudott megoldani, melynek végleges megoldása az 1951-es vagy talán csak a rákövetkező évekre vár, már pedig ezek a kérdések a legfonákabbak, legnyugtalanitóbbak. melyeknek megoldásától országok és népek sorsa függ.

Éppúgy, mint az elmúlt esztendőben. 1951-ben is a háború és béke kérdése lesz az a probléma, mely a földkerekség valamennyi népét izgalomban tartja. Ki lesz a győztes: a háború vagy a béke? Sikerül-e a béke erőinek visszatartani és vasmarokkal lefogni a háborús gyújtogatok kezét?

Ha valakinek sikerülne megszavaztatnia azt a kétmilliárd embert, a ti a földgolyóbist lakja, hogy háborút akar-e vagy békét, ki kételkednék abban, hogy a maroknyi háborús gyújtogató és néhány ezer lakája kivételével az emberek döntő többsége a béke mellett nyilatkoznék? De sokkal könnyebb egy ilyen egyszerű, mindenki számára érthető megoldást ajánlani, mint a háború vagy béke kérdését a gyakorlatban megoldani. Hiszen a stockholmi békeszózatot sokszázmillió ember irta alá. A Béke Híveinek varsói kongresszus is — яг egé'z békeszerető emberisét; nevében’ —- a béke mellett nyilatkozott. A Szovjetúnió és egész sor békeszerető állam egyik javaslatot a másik után terjeszti be az Egyesült Nemzetek Szervezete s a Biztonsági Tanács elé: kezdjék meg az államok a leszerelést az egész vonalon, vonja vissza Amerika csapatait Koreából, ahová rabló módjára tört be, kapjon képviseletet az ENSz-ben a közel ötszázmilliós népidemokratikus Kína — mely kiseprüzte az idegen betolokodókat és azok kínai lakáját Csankajseket fegyveres beavatkozás és atombomba nélkül, békés tárgyalások keretében oldják meg az öt világrészt érintő valamennyi kérdést. Az amerikai fegyvergyárosok ügynöke, Truman, mindenre csak a fejét rázza és vele együtt rázzák fejüket a marshall izált országok szolgalelkű bábjai. Nekik nem kell semmi, amit a Szovjetunió vagy más békeszerető állam javasol, nekik nem kell a béke, nekik — törik vagy szakad — háború kell.

Az amerikai martalóchadak koreai betolakodása is ezt a célt szolgálja: kirobbantani a harmadik világháborút, hogy az atom és hydrogénbomba segítségével kiirtsák az emberiség felét, másik felét pedig az amerikai tőkepénzesek rabszolgáivá tegyék. Szóval: Hitler világuralmi tervének új. amerikai méretű, még pokolibb formájú megvalósításáról álmodoznak. Vagy vegyük például^ Béke Hívei II. világkongresszusa bizottságának stockholmi javaslatát:

„Követeljük az atomfegyver, e szörnyűséges, tömeggyilkos fegyver teljes bet;ltását.

Követeljük a szigorú, nemzetközi ellenőrzés létrehozását, amely biztosítja a betiltás rendszabályának végrehajtását.

Ügy hisszük, hogy az a kormány, amely elsőnek alkalmazza az atomfegyvert bármely ország ellen, bűnt követ el az emberiség ellen és háborús bűnösnek kell nyilvánítani“.

Van-e józan és békeszerető ember, eki ezt a javaslatot ne tenné magáévá? Trumannak és a többi háborús gyujtogatónak más a véleménve. örültek vagy gonosztevők ezek az emberek? Ügy van:

öszin'*» üdvözletemet és jókívánságaimat az tables újesztendő alkalmából és egyúttal fogadjátok őszinte köszönetemet azért a becsületes munkáért, amelynek köztársaságunk fejlődése további haladását köszönhettük az elmúlt évben.

Engedjétek meg továbbá, hogy néhány tényt hozzak fel, amely ezt a haladást tanúsítja és ezekből a tényekből néhány következtetést vonják le az 1951-es esztendőre vonatkozólag, ötéves tervünk második éve van möőrültek is, gonosztevők is. De inkább gonosztevők, mint őrültek. Körmönfont fiskálisai az amerikai és angol imperialista köröknek, a tőkés társadalom kizsákmányoló rendszerének s esküdt ellenségei a haladásnak, a szocializmusnak. Nem szeretnek semmit úgy, mint a munkás és paraszttömegekből kisajtolt profitot és nem gyűlölnek semmit annyira, mint a kizsákmányolás megszüntetését célzó bármely becsületes törekvést. Ezért szálka a szemükben a Szovjetunió s a népi demokráciák puszta léte is. Ezért acsarkodnak mindenre, ami alátámasztja a Szovjetúnió békepol tikáját. Ezért hívei a háborús rombolásnak, rablásnak és gyilkolásnak, ezért akarnak leigázni idegen népeket.

Már a másod'k világháború idején is, mint a Szovjetúnió szövetségesei, azzal a ravasz szándékkal halogatták a második front megteremtését, hogy elvérezzen és elgyengüljön úgy a német, nrnt a szovjethadsereg, hogy azután ők diktálhassák a békefeltételeket. Truman, Churchill és cinkosaik nem tudják elviselni, hogy a Szovjetunió nem vált a nyugat? hatalmak martalékává, hogy ma sokkal erősebb, egységesebb és hatalmasabb, mint bármikor fennállása óta. Ugyanakkor Csehszlovákká, Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária és Kína sem lehet többé a nyugati nagyhatalmak háborús tartalékja. Kcletnémetország sem a világkapitalizmus előretolt fasiszta ökle többé. Ma ezek az államok — hála a Szovjet Hadsere" önfeláldozó harcainak és a fasizmus felett aratott világraszóló gyögö+b'mk Jelent" esztendő volt ez, mert. ebben az esztendőben határoztuk el az ötéves terv' első évének tapasztalatai alapján azt, hogy megváltoztatjuk eddigi terveinket és meggyorsítjuk a szocializmus építésének ütemét hazánkban. Ez annyit jelent, hogy

mindenekelőtt iparunk, főleg a nehézipar átépítését és kiépítését gyorsítjuk meg.

Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erőinket helyesen becsültük fel és teljes felelősséggel határczzelmének — önálló államalakulatok, melyek a világbéke bástyájára, a — Szovjetúnióra — támaszkodva nagy lelkesedéssel építik a szociaľzmust. Középeurópa államai közül egyedül Tito, a nyugati hatalmak kéme, a jrgoszláv nép véreskezü hóhérja hódolt be a dollárgangszterek csábító szirénhangjainak s vezette ham;s útra — a nyomor, szegénység és politikai elnyomatás utiára — Jugoszlávia jobb sorsra érdemes hősi népét. i

A kommunista pártok megerősödése, befolyásának növekedése az öt világrész valamennyi számottevő országában, óriási csapást jelent a háborúra spekuláló, prof'thajhász imperialista körökre nézve. A Béke Híveinek az egész vdágot átfogó hatalmas békcmozgaíma, a béketábor egyre nagyobbarányú növekedése, a Szovjetuniónak a diplomáciai zöldasztalnál vívott szívós és bátor harca a dolgozók vérével kufárkodó imperialista ragadozók pökhendi ügynökeivel, a népi Kína győzelme az amerikai Zsoltiban álló Csangkajsek felett, az amerikai, angol, francia, török kalózhadak kudarcai Koreában és más ázsiai hadszíntereken — mindez jeges zuhanyként hat a „forró“ háború tervezőire s letarol {a vérmes reményeiket.

íme van erő, mely meg tudja fékezni a háborús kalandorokat. A szabadságszerető népek testvéri összefogása és a béke melletti a le"iobb eszköz a háborús uszítok megfékezésére. De nyilvánvaló. hogy itt a szó, a propaganda, önmagában nem elegendő. A Kínában és Koreában kapott véres leckére is szüktunk úgy, hogy meggyorsítjuk az országépítés ütemét. Az utolsó hírek szerint az elmúlt évben az ipari termelés tervét több mint lÖOVo-ban teljesítettük és a nehézipar termelése az 1949-es esztendővel szemben az elmúlt évben 15.4°/o-kal emelkedett.

ami annyit jelent, hogy olyan mértékű növekedés állott be, amelyet eddig még sohasem tapasztaltunk. Különösen örvendetes nehézgépiiaparunk erősödése, amely terveink és a szocializmus felépítésének magvát képezi. A nehéz gépipar termelése az 1950-es évben egynegyedével nagyobb, mint 1949-ben és több, mint felével nagyobb, mint 1948-ban. *

A nehézipar e fejlődésének érdemeként lényegesen emelkedett országunk ipari színvonala általában

Az 1950-es év végéig ipari termelésünk abszolút értelemben 50%-kal, de a lakosság számát tekintve, 80%-kai magasabb, mint a háború előtt.

Ezek valóban megbecsülésre méltó számadatok. S ezekből az következik, hogy országunkban, amelyet a hitleri rablás k1 fosztott.

Öt esztendő alatt nemcsak elértük, hanem jóval túl is léptük a München előtti kaoitalista köztársaság ipari színvonalát.

Különösen csodálatraméltó gyorsasággal változik ipari országgá- a mi Szlovákiánk. Igen, mindezt csupán az az állam tudja megtenni, amelyben a dolgozó nép uralkodik, mert mindez csupán a szocialista országépítés ideje alatt lehetséges.

Természetesen ipari termelésünk fejség volt, hogy visszarántsa a háborús gyujtogatak gyilkos kezét s gátat vessen a harmadik világháború kitörésének.

Mindebből az következik, hogy az 1951-es év is mozgalmas év lesz. A békéért folyó harcba egyre nagyobb tömegeket kell majd bevonni. Meg kell érttetni az emberekkel, hogy a Koreában dúló harc nemcsak a koreaiak vagy az ázsiai nemzetek ügye. Ugyanaz az ellenség, aki Ázsiában rabol, gyilkol, gyújtogat, a legnagyobb lelki nyugalommal változtatná temetővé Európa virágzó városait és falvait is, ha a békeszerető népek nemzetközi szolidaritása nem keresztezné pokoli terveit.

Bekapcsolódni a háborús gyújtogatok elleni harcba hazai talajon annyit jelent, hogy minden munkás értelmiségi teljesítse lelkiismeretesen a rábízott feladatokat. Egységes Földműves Szövetkezetek alakítása, a mezőgazdaságban végzett tervszerű és becsületes munka, a magasabb típusú földműves szövetkezetekre való áttérés, a tavaszi munkálatok idejében való elvégzése, a terménybeczülgáltatási kötelezettségek ideiében való szétírása, a kártevők és háborús uszítok hazai cinkosai ellen folytatandó könyörtelen harc és sok-sok más — a mezőgazdasággal összefüggő — kérdés megoldása szükséges ahhoz, hogy közelebb hozza egymáshoz és egv táborba tömörítse a béke híveit falvainkban is.

S mi teli b:zalommal és törhetetlen munk-kedvvel léptük át az 1951-es év küszöbét, mert tudjuk, bogy Sztálin és Goftwald neve a győzelem és béke záloga. -II. évfolyam 1. szám.

Bratislava, január 7.