Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-09-10 / 26. szám

interjú SZABÓ PÁL magyar íróval a szovjet kolchozokban szerzett élményeiről Pár napos különbség volt csak a csehszlovákiai és magyarországi pa­rasztküldöttség szovjetúnióbeli látogatása között. A 200 tagú magyar paraszt­­küldöttségnek tagja volt Szabó Pál, a neves magyar író is. A kiváló magyar iró most könyvet ír a Szovjetunióban nyert tapasztalatairól, de azért készség­gel ragad ki néhányat élményei közül, hogy elmondja azt az újságírónak. — Mielőtt ebből a hatalmas élmény­­áradatból kiragadnék néhányat — kez­di nyilatkozát Szabó Pál — azt akarom mondani, hogy sem a Szövietúnióról szóló könyvek útleírások, szépirodalom, de még a film. vagy a színház sem tud­ja visszaadni a valóságot. Ezen nem le­het csodálkozni, mert a valóság a mű­vész képzeletét is túlszámvalia. — Merre iártak? — A parasztküldöttség tagja voltam és ígv természetesen elsősorban szovho­­zokat és kolhozokat látogattunk. De a négy hét alatt városokat is néztünk, elsősorban Moszkvát. Voltunk Micsu­­rinszkban és egv Lipeck nevű város­ban valahol Közép-Oroszországban. Ez a város mindössze 16 éves. egv hatal­mas erdő kellős közepén egy traktor­gyár köré épült, jobban mondva, nőtt ki a földből. Ma már 100.000 lakosa van. Tudom, hogy Alaszkában akadtak spekulánsok, akik azt állították, hogy itt. vagv ott aranvra bukkantak, vagy a föld más részein kalandorok és kufá­­rok olajat találtak, vagy véltek felfe­dezni és rövid idő alatt valóban felépült ci megjelölt hely körül egv város. De a történelem egyetlen példát sem tud ar­ra. hogy egy város csak a pusztaemberi akarata és az áldozatos munkakészség­re épüljön fel. Ilyen város a szovjet­únióbeli Lipeck. — Milyen kolhozokat látott? — Láttuk természetesen a Leninkol­­hozt. a tambovi kerületben. Mit is mondjak róla? Több mint város és több mint falu. Mert a város kultúrája sze­rencsésen párosul benne a falu összes előnyeivel. De nem is a Lenin-kolhoz­­ról akarok beszélni, mert erről már so­kat írtak. Szeretnék egv másik kolhoz­ról szólni, amelyet láttam. Aféle min­dennapi kolhoz ez. amellyel szerte az országban találkozhatunk. A falu neve, amelyből ez a kolhoz megalakult: Ribo­­lovo. magyarul annyit jelent, mint „Ha­lászfogó“. Moszkvától 50 kilométernyire terül el, a kolhozt most Bariénak, ..Harcosinak nevezik. — Ebben a kolhozban gabonát és gyümölcsöt termesztenek. 1931-ben ala­kult 18 kisparaszti birtokból. Már 1931- bem a falu 85 százaléka kolhoztag volt, az utolsó belépő 1933-ban lett a kolhoz tagja. A múltban ebben a faluban a ku­­lákoké volt a hatalom. Jellemző példa­ként megemlítem, hogy míg a falu ku­kkjainak. lehettek nógyen-öten, 300 lovuk volt. a falu összes többi lakóinak együttvéve mindössze 20. A kolhozban réges-régen villany ég és vízvezetékhá­lózata van. Amikor ott jártunk, éppen a falu kuitúrotthonát. vagy ahogy ott mondják, klubját, nagyobbitották. A kolhoznak ma 70 lova. 411 marhája, 370 anvadisznóia, 495 juha. 2000 baromfi és 200 tehene van. Ebben természete­sen nincs benne a kolhoztagok személyi tulajdonát alkotó állatállomány, ugyan­is minden egyesnek van saját tehene és borja, baromfija és 24 méhcsaládja. A kolhoznak van egy 25 holdas gyümöl­csöse is. Napi 200 liter a tejhozama. A kolhoz lakói nem kívánnak részesedni ebből a tejből, mert saját tehenük el­látja a család teiszükségletét. A kolhoz átlagtermése hektáronkint 28 mázsa ga­bona és 500 mázsa káposzta. A kolhoz­nak van telefonja, minden kolhoztagnak saját rádiója, s a kolhoz-tej eladásának jövedelméből épitik. szépítik évről-évre a kolhozt. Minden kolhoztagnak mun­­kaegysógkönyve van. A norma túltelje­sítését progresszívan fizetik. A normát a kolhoz taggyűlése határozza meg. — Ki adminisztrálja a kolhozt? •— A rendőrség a kolhozban, vagy a szovhozban ismeretlen fogalom. A kol­hozelnök. vagv a szovhozigazgató és a Dárttitkár vezetik a kolhoz lakosságát. Megismerkedtem néhány kolhoz-párt­­titkárral és sok szovhoz- és kolhozigaz­gatóval. meg elnökkel. A legcsodálato­sabb emberek, akikkel az életben talál­koztam. Rajtuk keresetül átéreztem, mit jelent az, hogy a vezetők nem sza­kadnak el a tömegektől, nincs légüres tér a vezetők és a párttagok, vagy a ve­zetők és a pártonkívüli tömegek között. Magam láttam, hogy a pártonkívüliek úgv bízzák magukat a Pártra, ahogyan egv hajó utasai a kormányos kezébe fektetik le életüket. Sohasem csalódnak a Pártban. A pártonkívülieknek is fon­tos, nem egvszer bizalmi állásuk van a kolhoz életében. Gvakran láttam pár­­tonkfvüli munkabrigádvezetőket. Az én kolhozomnak a Bariénak, párttitkára egy nő. Hosszan beszélgettünk, majd arra kértem, hadd mehessek be a kol­hoztag lakásába. Kiválasztottam egy házat, amely az ottani szokáshoz képest fából épült. — Mit látott a kolhoztag házában? — Néhány lépcsőn felmentem és be-Kís falunk a Pínghen tartomány legtávolabbi részén, magas dombok között terül el. Húsz csa Iád él itt e völgyben. Felszabadulásunk előtt a húsz család közül hat a földesurak szolgála­tában állott. Túlzás nélkül mondhatjuk: állandó­­an éheztek. Táplálékuk korpa és vadfü volt. A japán fasiszták elleni harc idején segítsé­günkre jött a Kommunista Párt. Életünk megja­vult, de 1942.ben az aszály éhínséget zúdított ránk. ön akkor felhívott bennünket, hogy szervez. kedjünk az éhínség leküzdésére és mi haladék nélkül hozzá is fogtunk a „ Kölcsönös Segítő Csoport” megszervezéséhez. Először a hat család kezdett közös munkához. Egy meghatározott területet kívántunk közcsen megművelni, de a vállalkozásunk olyan jól he­vált, hogy négyakkora területet vetettünk be burgonyával, mint szándékoztunk. Jutalmunk bőséges volt. Egyedül a mi termelőcsoportunk 9.000 véka burgonyát szedett. Ekkor a faluban 100 ezer véka termett összesen. így birkóztunk meg az éhínséggel. Tovább folytattuk a közös munkát. Ekkor már azt tartottuk szem előtt, hogy milyen mód-A magyarországi ötéves Terv alkotá­saival már most. az idei tervév első évében maid mindegvik községben ta­lálkozhatunk. Az országos tervteli esíté­­si eredmények csakúgy, mint az eldu­gott falvakban, községekben épülő egészsépházsk, iskolák, artézikutak azt bizonyítják, hogy a dolgozó magvar nép hatalmas lépésekkel halad előre a fel­­emelkedés útján. A „Tartós békéért, népi demokráciá­ért“ c. lap közlése szerint Jugoszlávia dolgozó parasztjai egyre határozottab­ban lépnek fel a népellenes Tito-rezsim s a belgrádi vezetők által szervezett ga­rázdálkodások, az erőszak és rablás el­len. A múlt év őszén és ez év tavaszán a jugoszláv parasztság, a titóista sajtó be­ismerése szerint, megtagadta a föld be­vetését és megmunkálatlanul hagyta a föld több mint 40 százalékát, ugyanúgy most is: a parasztok sok helyen megta­gadják a gabona beszolgáltatását a fa­siszta hatóságoknak. Szerbiában — az ország legfőbb gabonatermő vidékén — augusztus elejéig a titóista hatalmi szervek a „tervben“ előírt gabonameny­­nyiségnek alig 30 százalékát tudták „begyűjteni“, noha ezidén a gabonaőr­­lés a karhatalmi szervek ellenőrzése alatt folyt le és a gabonát a cséplőgé­pektől egyenesen az állami raktárakba szállították. Macedóniában a betakarítás idején a parasztok tömegesen léptek ki a titóis­­ták által erőszakkal létrehozott mező­gazdasági szövetkezetekből, amelyekben kulák elemek irányítják az ügyeket. Félve ezeknek a „szövetkezeteknek“ a csődjétől, a hatóságok megtorlásokat alkalmaztak, büntető eljárást indítot­léptem egv ragyogóan kitapétázott elő­szobába. Ebből nyílott a konyha, amely csak úgy fónvlett a tisztaságtól. Beve­zettek a nappali szobába, ahol a gyö­nyörű kézimunkák tűntek fel elsősor­ban. Az ablakokon, üvegajtón csipke­­függönyök. az asztalon csipketeritők. A padló sárgára festett, de úgv ragyog, mint a legfényesebb parkett. Futósző­­nvegek, képek, olajnvomatok, vagy pasztellek és legfőképpen déli szobanö­­vónyek teszik olyanná a szobát, hogy nyomban otthon éreztem magam. A szoba fala is világosszínű tapétával fe­dett, hiszen faházról van szó. Kerestem a kemencét, de csak a konyhában talál­tam meg. a lakásban modem kályhát láttam, amely több szobát fűt. szerekkel dolgoznak a szovjet parasztok. Igye­keztünk a lehetőségeinkhez mérten— átvenni módszereiket, alkalmazni a szovjet talajmüvelé. si eljárásokat. A következő évben búzából is szép eredmé nyékét értünk el. Tizenkétezer véka búzát arat­tunk. Eredményeink láttán új Kölcsönös Segítő Csoport alakult a községben. Bár eredményeink egyre nagyobbak lettek helyzetünk rendkívül nehéz volt. Abban az időben ugyanis katonai kötelezettségeinket teljesítettük. A Cang-Ci tar­tomány fölszabadításában vettünk részt. Otthon csak egy munkaképes férfi maradt, de az asszo. nyok jól megállták helyüket. gyermekekkel együtt — közös erővel — learattak. Legyőzték a férfi-munkaerő hiányát és azt a nehézséget is, hogy igásállat sem állt rendelkezésükre. Életünk sorsdöntő élménye volt, amikor a földosztás során valóban tulajdonunkba került a föld. Míg annak előtte mások földjét öntöz, tttk verejtékünkkel s munkánk gyümölcsét má­sok élvezték a földosztás után miénk lett a föld — magunknak dolgozhattunk. Amióta így dolgozunk, azóta tapasztaltuk, hogy -z eredményes gazdálkodást a korszerű me­zőgazdasági tudományok alkalmar/sával érhet. Az idei tervév első felében szód ered­mények mutatkoznak a mezőgazdasáp gépesítése terén. A traktorállományi majdnem 2 ezer traktorral növelték Ebből 250-nél több a Szovjetunióból ér­kezett Sztálinvec-traktor. Tavaly 220 gépállomás volt Magyarországon 4 ezer traktorral, ma 360 gépállomás van 6 ezer traktorral. Ebben az évben kezdték el a kombájnok gyártását. Aratáskor tak a dolgozó parasztok ellen és ennek eredményeképpen 50 parasztot halálra ítéltek. Ám a Tito-klikk terrorja nem képes elnyomni a jugoszláv parasztok növekvő elégedetlenségét és megszün­tetni a parasztok tömeges kilépését a kulák szövetkezetekből. Egyedül a szer­biai „Vörös csillag“ nevű szövetkezet­ben a rabló gabonabegyüjtés kapcsán több mint 75 paraszt jelentette be kilé­pését a szövetkezetből Boszniában és Hercegovinában szintén tömegesen lép nek ki a parasztok a „szövetkezetek bői“. A nyomorúságban és a titóista hatal­mi szervek elnyomása alatt sínylődő parasztok számos szerbiai faluban, pél­dául a belgrádi kerületben is. tiltakozá­sul rendre felgyújtják a falusi tanácsok épületeit és a hozzájuk tartozó gabona­raktárakat. A jugoszláv vezetők és fa­siszta sajtójuk nem titkolhatja el a pa­rasztok nyilt fellépésének tényét az áruló Tito—Rankovics-klikk ellen. A Zágráb-környéki Glina faluban Rankovics rendőrsége nemrég körülbe­lül 200 parasztot tartóztatott le, akik ellenállást tanúsítottak azokkal a titóis­ta hatóságokkal szemben, amelyek erő­szakkal szedték el a parasztoktól az új termést. — A fal mellett háziszőttessel leta­kart hatalmas divánv. sok-sok divány­pámával. A nálunk komódnak ismert fiókos szekrény, metszett tükör és ké­nyelmes ülőbútorok, meg a könyvek meleggé, meghitté varázsolják a kolhoz­tag otthonát. — Megtudtam, hogv a ház, amelyben tartózkodom, a falu bikásának tulajdo­na. Nálunk mindenki tudja, hogy a bi­­kás a falu, ha nem is lenézett, de vala­hogyan a legelmaradottabb tagja. A fa­lu végén lakik egv viskóban, munkájá­hoz csak fizikai erő szükséges, semmi egyéb. Erre gondoltam, amikor széjjel­­néztem a házban: aztán elébem jött a ház asszonya, ízléses pongyolában, fi­nom papucsban. Azt mondta, hogy munkaidő lévén, nem fogok otthon ta­lálni senkit, legfeljebb ha valaki, úgy mint ő. otthon maradt, mert egvszer egy hónapban nagyobb takarítást kell Csinálni a ház körül. Zs, /L jük el. így — kevesebb . feszítéssel — sokkal bőségesebb termést tudunk elérni, mi- ' 'égeb. ben. Ma már valamennyi cFalád közösen dolgozik s a jövedelmet becsületesen, az elvégzett mun. ka aró ;,ban osrt"’ 'el egymás között. Nyolc éve kezdtük meg a közös munkát. Ez a nyolc esztendő összekapcsol bennünket s most már valóba^ úgy élünk, mint egy nagy család tagjai. Terméssreuinőnyemk évről-évre nagyob­bak. Van olyan esztendő, amikor ötven száza, lékkai terem több, mint «- előző észt- •’oben. Állatállományunk rövid idő alatt megbáromszo. rozódott. Büszkék vagyv ' sikereinkre és tudjuk, hogy ezt ö----k köszönhetjük és erős Pártunknak a Kínai Km- íunista Pártnak. A Párt jelölte ki számunkra a hely' it, melyet követnünk kell. A régi időkben éhesen keltünk fel az asztal, tói. Ruháink toldott-foldott rongyokból álló'tak. Egész családunknak alig volt egy lyukas taka­rja. Most valamennyien jól vagyunk öltözve^ finom, meleg a téli ruhánk. Takarónk annyi van. amennyi kell s egymás után építjü’ az új házakat. Egy.egy —aládnak há-omszobás lakása is van. A múlt év őszén — községünk élenjáró dolgo­zója — Li-Sen.Ta ellátogatott Pekingbe. Mikor visszatért, elmondotta, hogy látta önt és kezet szorított önnel. Elmondta nekünk, hogy ön egész falunk dolgozóit üdvözölte, s azt üzente, tenneljtV"1- egyre többet hazánk megerősítésére. Mérhetetlen örömmel vettük üzenetét, s csak annyit válaszolunk rá — így fogunk cselekedni! sí idei esztendőben! már több mint 20 kombájn dolgozott az állami gazdaságokban és a termelőszö­vetkezeti csoportokban. Ezenfelül 1958 új traktorekét, 905 tárcsásboronát, 575 kultivátort, 245 új cséplőgépet. 210 úi szelektort. 455 mű­trágyaszórót. 70 új tehergépkocsit, 370 traktorpótkocsit és 200 silótöltőkészülé­­ket kapott a magvar mezőgazdaság. Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1951- ben 2 millió 349 ezer forintot fordít egészségvédelemre. Szerencsen, Gön­cön 10 ágvas szülőotthont létesítenek, átalakítják a sátoraljaújhelyi kórházat, korszerűsítik az edelénvi és abaújszán­­tói egészségházat, Tolcsván, Tarcalon és Szentistvándon iskolafürdőt létesíte­nek. Mezőcsát község 6.0 ezer forintos költséggel népfürdőt kap. Bodrogke­­resztúron 150 ezer forintos költséggel 1951-ben szociális otthont létesítenek. Egv hónapja kezdték meg az illeté­kes szervek 500 szövetkezeti boltnak mintaüzletté való átszervezését. Ezek a boltok sokmillió forint értékű, olyan minőségű árut kaptak, amelyekért ed­dig a dolgozó parasztságnak a városba kellett menni. Minőségi férfi és női ruhákat, gyapjúszöveteket, villamos háztartási készülékeket, rádiókat, sport­szereket, üveg- és porcellánedénveket kaptak a mintaboltok. A dolgozó ma­gvar parasztság örömmel fogadja a se­gítséget. A nagvbaracskai szövetkezeti mintaboltban egv hét alatt 13 ezer fo­rint értékű minőségi árucikket vásárol­tak a dolgozó parasztok. A terveknek megfelelően fokozatosan mind az 500 szövetkezeti boltot mintabolttá fejlesz­tik. A tervgazdálkodás eredményeképpen a háború előtti 8 ezer kát. holddal szem­ben már az elmúlt évben 24 ezer holdon termeltek Magyarországon rizst. Az öt­éves terv első évében tovább növelték a rizsterületet, a lövő gazdasági évben pedig már több mint 50 ezer holdon te­rem az országban ez a fontos népélel­mezési cikk. Kínai parasztok levele »Nyolc éve kezdtük meg a közös munkát és most ügy élünk, mint egy nagy család tagjai« A kínai nép szeretett vezéréhez, Mao Ce Tunghoz nap.nap után érkeznek levelek, melyek. ben Kína dolgozói, munkások és parasztok , na.pi életükről, munkájukról számolnak he; elmond ják véleményüket az egyes kérdésekről. Ezek a közvetlen hangon Írott levelek visz zatükrözik a kínai nép nagy felemelkedésének útját, melyet felszabadulásuk óta jártak be. A Pinghen tartományban lévő Hsikov község Kölcsönös Segítő Csoportjának lelkes tagjai az alábbi levélben számoltak be új életükről Mao Ce-Tungnak.. Jövőre 50 ezer holdon termel rizst Magyarország Hit nyújt az ötéves terv a magyar mezőgazdaságnak Tömegesen lépnek ki a parasztok a titóista „szövetkezetekből A letartóztatások és halálos Ítéletek sem képesek elnyomni a jugoszláv parasztok egyre nyíltabb ellenállását

Next

/
Thumbnails
Contents