Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-08-27 / 24. szám

A FALVAK HÍREI «immiiimmiiiiiiiiiiiimiiuiniiiRHHUinuMunimiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiim parkaso .. . ;asdon diadalmasan halad előre és győz­­ts.en hódít tért az Egységes Földműves Szö­vetkezet. Ezen az őszön a szövetkezet már a harmadik típusra tért át. A cséplőst in' befe­jezték és eddig 114 vagon gabonát szállítottak he, ami azt jelenti, hogy 110 százalékban tel­jesítették a kontingest, de kilátás van arra, még öt százalékkal növelik. Ami a szövet!:szeti mozgalmat Illeti, a gépekkel való aratás o. dalmi hatással volt, : ''órsSg lak ' !ra, úgy, hogy közvetlenül utána 45 új tag jelehkezett az BFSí-be. Ma az a helyzet, hogy a szövet, keret 297 taggal kezdi meg a közösen megszer­vezett őszi munkálatokat. A faxkr EFSz ma már 150 hektár földdel rendelkezik és ezen a területen a tarlóhántással egyidffben felszánt­ják s mesgyéket áttér a harmadik típusra, ami által biztosítják a munkaeredmények sze­rinti hasznot. Párhuzamosan a barázdák eltün­tetésével nekifogtak a régi urasági istállók át alakításához, ahol közös istállóban fogják gon­dozni és nevelni a tagok állatait. Az EFSz tagjai valamennyien kis- és közép­­gazdák. A lakósság egy része bekapcsolódott Bár az iparba, van azonban egy réteg, amely még habozik és az EPSz-el szemben várakozó álláspontra helyezkedett Nem fér kétség hoz­zá, hogy ezeket a dolgozókat is rövid időu be­lül sikerül majd meggyőzni a szövetkezeti é. let nagy előnyeiről. A nagyüzemi gazdálkodás olyan eredményeket fog felmutatni, hogy az egyéni gazdálkodók éppúgy nem versenyezhet­nek a szövetkezetesekkel, mint ahogy kis ci­pész nem versenyezhetett régebben a nagy Ba­­t’ával Köztük és Bat’a között az a nagy különb. Ság, jelentette ki Fiam, az BFSz elnö hogy míg mi szocialisták vagyunk és azért hívunk mindenkit az EFSz-be- hogy biztosítsuk kis. és középgazdáink megélhetését, addig Bata kapi­talista volt, nem törödött a kisiparosokkal, ha­nem egyszerűen tönkre tette őket. ViSKELiT ri ; igosói szintén részt : tek abban a nemes munkaversenyben, amelyet a gaiántad járás községei t vezekényi EFSz indított meg. Még a versenykihívás napján összeültek az EFSz vezetők, hogy kidolgozzák a ayári munkálatok tervét. Amikor az aratásra és a cséplésre elő’rányazott 21 napot tárgyalták a járás vezetői, kissé kételkedtek a siker lehető­ségében, mivel Vízkelet szabta a legrövidebb időre a munka elvégzését A falu maroknyi népé erős kézzel és nagy lendülettel fogta meg a dolog végét. ’S j jel-nap. pal búgott a traktor, dőlt rendre a gabona. Az aratással együtt a tehordás is ‘ 'indult és az aratás negyedik napján felzúgott a cséplő­gépek hangja is. Megindultak a szekérsorok, hogy egyenesen a gépektől szállítsák be a be­szolgáltatandó gabonát. Csak ilyen ütemmel ér­hették el, hogy az előirányzott 21 nap helyett 19 nap alatt nyert befejezést az egész község területen az aratás, a cséplés és a beszolgálta­­t' • A megszabott mennyiségen felül 30 szár zr ókkal több gabona ment be a raktárakba, így a falu nemcsak a betakarítási munkálatok, ban, hanem a beszolgáltatásban is első lett a járásban. Augusztus 6- án reggel a falu lelkes földművesei ünnepélyesen bevitték a még be nőm szolgáltatott feleslegüket ... A traktorok közben a tarlóhántás munkáját vég--fék és ló­én sikeresen te is fejezték. Demovics István szakoktató és igánek Pé­ter politikai oktató mellett Koller Vince a he­lyi Nemzeti Bizottság elnöke, TThrovcsik Jó­zsef az BFSz elnöke, valamint Susekár And­rás földműves voltak első sorban azok, akik az irányítás munkáját végezték. A vízkeleti földművesek sikeres munkája igen nagy hatással volt a környező községek teljesítményére is, mert a cséplés befejezése után a gépek Hidaskürt, Feketenyék, Tallós és Kossuti községekben elősegítették a munka gyors befejezését. TÄNIY i A községben még 1947-ben alapítottak egy gépszövetkezetet, melyet 1949 május 21-én Egységes Földműves Szövetkezetté alakítottak át. Az összes mezei munkákat közösen végezték s az így szerzett tapasztalatok alapján elhatá­rozták, hogy áttérnek a harmadik típusra. Á tavaszi munkákat nyolc nappal megrövidí­tették, A cukorrépánál 62 munkaerőt és 7350 Kcs-t. a kukoricánál 58 munkaerőt és 6960 Kcs-t, a közösen végzett aratásnál és csőn!ősnél 82 ooo Kfst takarítottak meg. Az 1950_51-es gazdasági évben valamennyi földön megkezdik a közös művelést, állatok és baromfiak közös nevelését, melyek részére már felépült a sertéshizlalda és 1500, illetve 450 tojó részére a baromfífann. Most készítik elő a szövetkezeti mosódát, hogy az asszonyoknak ne kelljen a mosás mellett napokat eltölteniök és így töhb idejük maradjon a másféle szövet­kezeti munkák elvégzésére. Ezenkívül bevezet­ték a villanyáramot, brigádmunkával átépítet­ték és a szövetkezet tulajdonába vették a kul­túr’’ átat a hozzátartozó vendéglővel. A tanyi mintaszövetkezet a Jól végzett mun­kája elismeréséül abban a kitüntetésben része, sült. hogy ott tartották meg a nagymegyeri já­rás első szocialista aratóünnepélyét, A járási szövetkezeti tagok konferenciájával kezdődött az ünnepség. Gáspár EFSz-elnök megnyitó beszédében ismertette a tanyi szövet­kezet megalakulását és fejlődését, majd Juráé­­ka, a helyi Nemzeti Tanács elnöke számolt he az elvégzett munkákról és a további előkészü­letekről, Juráöka beszéde után Gáspár elnök CSAVAROS SÓGOR:_______ í meg a csíhostyi csoda No, ezt "hallgassák meg, ha van ide­jük. Tegnap bent voltam Katival a város­ban. Első dolgunk volt, hogy elmen­tünk a mozibaahol a Csikóstul csodát játsszák. Olyan tömeg várt már a mozi torná­cán az előadásra, hogy egy gombostűt nem lehetett volna leejteni; ami nem volt nagy baj, mert nem is volt nálam gombostű és ha lett volna, altkor se akartam volna leejteni. Hanem a pénztárnál tülekedők kö­zött megláttam mindjárt az öreg Ko­vács Lidi nénit. Ott ágaskodott-pipis­­kedett, hogy valahogy le ne maradion. — Nekem adjon elébb. lelkem — kiabálta a pénztároskisasszonynak. — Megkínálom egy kis jóféle tepertős­­pogá^ lvál, meg szilvóriummal! — Maga is itt van, Lidi néném? — kérdezte Kati. bár a kérdés szerintem egészen felesleges volt, mert úgyse hit­te volna el, ha Lidi néni azt mondja, hogy nem vagyok itt. — Itt vagyok hát — lelkendezett Lidi néni. — Jobban szeretem én a cso­dát, mint a szilvásgombócot, pedig azt is nagyon szeretem. Tavaly nyákon is, amikor azt mondták, hogy jön. a cso­dálatos vasszűz, ott vártam három na­pig étlen-szomjan a falu határában, de nem jött, csak a szomszéd falubeli ku­­lák Terka lánya, az meg nem volt vas. Most meg azt mondta a plébános urunk, hogy ne nézzem meg ezt a fil­met. inkább majd rí megnézi helyet­tem. oszt elmeséli, de én aszondtam Tisztelem-becsülöm a főtisztelend urat, de már a magam, szemeivel ako rom látni a csudát, ha már a mi orszá­gunkban esett m°g. Mert a csuda az csuda, igaz-e? — Oszt tetejébe ez a film való igaz, ez nem kitalálás, lefényképezték a dol­gokat úgy, ahogy történtek — mond­tam. Nem volt időnk tovább beszélgetni, mert csengettek, hogy kezdődik az elő­adás. Amikor megjelent a vásznon a fel­írás, Lidi néninek könnybelábadt a sze­me. — Kati lelkem — súgta meghatot­­tan —ehun van-e, egyél egy kis te­­pertöspogácsát, csudát fogunk látni... — Pszt! — pisszegtek körülöttünk. — Mér? — sértődött meg Lidi néni. — Maguk tóm nem, szeretik a tepertős­­pogácsát ? Ott volt a vásznon a havas kis cseh­szlovák falu, Csíhosty. Az emberek szorgalmasan dolgoztak, a gyerekek tanulták az iskolában. Aztán jött a va­sárnap. A falubeliek mentek a misére A szószéken ott állt a csíhostyi pap. — Milyen szép pap! sóhajtotta Lidi néni. — Nem csuda, hogy csudát tud, tenni! Eddig mondta Lidi néni, akkor ré­mülten belekapaszkodott, az egyik kézi­vel az éni hajamba, a másikkal a Ka­tiéba. — A csuda! — fuldokolta. — Az — bólintottam. — Megmozdult a kereszt! — Bíz az megmozdult. — Jaj nekem! Mit keV csinálni ilyenkor? — Hát először is engedje el a héja­mat. Nem szívesen engedte él. mert na­gyon meg volt illeiödve, de elengedte. — Ezt az unokáimnak is el fogom mesélni — könnyezett. — Hiszen már hetvenesztendös Lidi némán, oszt még lány. — Ha ilyen csuda megeshetett — sértődött meg Lidi néni —, akkor még én is férjhezmehetek. Közben a papok széttrembitátták egész Csehszlovákiában a csíhostyi csu­dát, a hradeci püspök volt a fötnombi­­tás. Hát nagy csuda is az, ha megmoz­dul a kereszt a templomban,, hiába A pap még dolgozatot is íratott róla az iskolában. Azt mondták a papok: nagy események jönnek, azt jelenti a csoda! Jött a Vatikán küldöttje is és megálla­pította: Biz ez csoda! Hanem aztán egy kis baj lett. Mert megvizsgálták a csudát mások is, oszt kiderült, hogy a kereszten rúgó volt, s egy drót volt hozzáerősítve, ami a villanydrót mellett szaladt végig a falon, egészen a szószékig. Ott meg a derék pap kezébe futott éppen, amilyen okos drót volt az, oszt a pap rángatta a kézivel. Ugyan nem is a drót volt okos, hanem a derék pap, aki odasze­reltette, hogy csudát mutasson a jám­bor népnek. Oszt kisült, hogy benne van a csalásban a hradeci püspök úr, meg a prágai pápai követ úr is. de ez már nem volt csoda. Hátrafordultam Lidi nénihez. — Hát ehhez mit szólt — kérdeztem tőle. — Háp-háp — mondta Lidi néni. — Ilyenek a csudák, Lidi néném — j mondtam. — Khm-khm — mondta Lidi néni. ] — Figyelje csak tovább a csudát, f Lidi néném. — Phü-phü — fújt Lidi néni. Pedig aztán jött még csak a cifrája ] A film megmutatta, hogy hová veze- \ tett a drót, amit a keresztre szerelt a ! 'lerék pap. A kereszttől a paphoz. on- ! ián a hradeci püspökhöz, onnan a prá- I yai pápai követhez, onnan a római pá- I Mhoz. onnan Amerikába szaladt to- \ vább a drót, egyenesen a Truman úr f kezéhez. Ott voltak a dollárgyárcsok - meg az atomgyárosok, a népnyúzó 1 amerikai nagytőkések, bizony csak I mozgatták azt a huncut csíhostyi hu- 1 zalt. Akkor világosság lett. Az emberek | nem nagyon siettek kifelé a moziból. 1 csoportokba verődve beszéltek a film- ] röl. Lidi néni odatipegett hozzám. — Mondanék én valamit. Csavaros | fiam — Ki véle, Lidi néném. — De nem érted félre. Csavaros 1 fiam? — Nem én, Lidi néném. — Hát nagy marha voltam én. Csa- l varos fiam. — Miért Lidi néném? — Mert én, fiam, elhittem a vasszű- f zet, az égigérö gyertyát, a világvégét f a gumimenyasszonyt, elhittem én min- f den kutyagumit. amit az a reakciós | plébános mondott. Ügy faltam én a I csudát, fiam, mint más rendes ember | a szilvásgombócot. Hanem most haza- f megyék a falunkba, oszt kinyitom az \ emberek szemét, megmondom nekik, | azér van orruk, hogy szagoljanak ve- | le, nem azért hogy a Truman m.eg egy I reakciós plébános annál fogva vezesse I őket. No, a viszontlátásra. — Hová, Lidi néném? Nem arra van I a vasútállomás! — Tudom, fiam, de megyek vissza j a moziba, mégegyszer megnézem ezt a I csuda csalást, hogy űzött csúfot a hí- ] vökből egy pár reakciós pap, meg a j Truman, hogy jól odam doqathassak \ a csíhostyi plébánosnak! — Nem találkozik avval mac/a. Lidi I néném! — Dehogynem! Mert olyan a mi pa- I punk is, mint a csíhostyi, csak az a kü- j lönbség, hogy az dróttá! bolondítja a i népet. a. mienk meg drót nélkül. . felolvasta a munka- és pénzügyi tervet az 1950 —51. évre. — A szövetkezeti gazdálkodást 627 hektáron folytatjuk — mondotta _ és növényi termé. kékből 2,238.282 Kés, állati termékekből 2,217.000 Kés tiszta Jövedelemre számítunk és és így a tagokra fejenként évi 50.000 Kés tisz­ta kereset jut. Délután a járás falvalból megérkeztek a fel­díszített traktorok és kezdetét vette a mani­­fesztációs aratóünnep, melyen megjelent Zátu turecká képviselőnő is. Az aratóünep keretében osztották ki falvak szerint az EFSz-tagköny­­veeskóvefc. BESE A nagykapoeal járás legdélibb községe, Besa, e hó 17-én ünnepélyes keretek között fejezte be ezidei terménybeszolgáltatási kötelezettségét A község eredménye 165 százalék lett és első helyre került a járásban. E szép eredmény elérésében a következő kis- és középgazdáknak volt legnagyobb részük: Sándor János 200 o/0, Ján Titka, 400 o/n, Kis Péter 200 %, Nagy Sándor 300 o/„, Móré Sán­dor 200 o/0, Kalán Július 1000,Sípos András 700 %. Sípos Mihály 600 %, Peter Markovi? ■500 o/p Szakala István 2000 % Kalán István 600 0^, Titka István 300%, A FALVAK HÍREI NHQYLUCS Egy hónapig folyt a cséplés Nagylucson. Kút cséplőgép dolgozott szünet nélkül és augusztus 11-én, miután kiverték az utolsó kévét is, a falu dolgozói, földművesei, az EFSz tagjai meg­ünnepelték a cséplés befejezését. Az ünnepi gyűlést Kucsera politikai oktató és Kulcsár elvtárs nyitották meg és ismertet, ték az elért eredményeket, valamint a munka­közben felmerült nehézségeket is. A nagylucsl földművesek — a felmerült akadályok ellenére — nemcsak teljesítették- hanem túlteljesítették kötelezettségüket é3 100 százalék helyett 112 százalékot szolgáltattak be. Kiemelték a szónokok Csapdák Péter föld­művest, aki 14 mázsa búzát és 11 mázsa rozsot adott be kontingensen felül, továbbá Kovács Dánielt, aki 10 mázsa búzával, 3 mázsa rozzsal és 2 mázsa árpával. Aranyosi Árpád fiatal gaz­dálkodót, aki 12 mázsa búzával, 1 mázsa rcz-s­­zsal és 6 mázsa árpával. Mészáros Imre föld­művest. aki kilenctagú családjának ellátása mellett IC mázsa búzával és 4 mázsa árpával teljesített« túl beszolgáltatási kötelezettségét. Kulcsár elvtárs szlovákul, Buss eivtárs pedig magyarul ismertették az egybegyűltekkel az időszerű politikai helyzetet és rámutattak a különbségre, amely a szocialista gazdálkodás es a régi, kevésbé eredményes gazdálkodás között mutatkozik. Megvilágították azt az utat, amely a községekben a boldog jövő és a jobb életszín­vonal felé vezet. Rámutattak, hogy csakis egyesült erővel, a nemzetiségi ellentétek kikü­szöbölésével érhetik el közös céljukat. NAGYFALU Az idén az aratási munk-ila' rtár. nyi területe-’ végezték közösen. A kör atás­­ban az egész község részt vett. Hat munkacso­port dolgozott hat önkötöző segítségével. Aa aratás idejét eredetileg tíz n?ura tervezték, de csak kilenc napig tartott Az aratási költség hjektáromiónt az idén csak 810 Kcs volt, a múltban körülbelül 1.620 Kés. A gabona behordásáí 12 napra tervezték és 9 nap alatt elvégezték, A közösen megszervezett terménybehordással a szállítási költségek kö­rülbelül a felére csökkentek. A másodfokú szö­vetkezeti munkamódszert az EFSz összes tag­jai aláírták és az új gazdaságtechnikai intéz­kedésekbe, valamint a közös vetésbe -i évé« falu belekapcsolódott. A falu EFSz megnyerte a Szlovákiai Föld­művesek Egységes Szövetsége járási szerveao­­tének vándorzászlaját az aratási munkálatok példás végrehajtásával. Az BF keretében az egyf csoportok is versenyeztek egymással. Legjobban Antalík Pál csoportja állta meg a Irolyőt. Hogy e község szövetkezete ilj rövid idő ’®­­forgása alatt ily nagy eredményt ért el az ara­tási munkálatok megszervezésében, azt azzal magyarázhatjuk, hogy Benediktová politikai népnevelő és Szalay Pál bizalmi lelkiismerete. Sen teljesítették köteieségüket. A bizalmi meg­látogatta az egyes földműves telepeket és meg­tárgyalta a termelőkkel egyenként is a közös artás és cséplés megszervezését. Csak amikor az összes termelők mr jdte az elgondo. lás helyességéről, kezdték meg az aratási S» cséplési tervek kidolgozását a vezekényi EFSz példája szerint. Szalay Pál bizalmi az aratás idején ott dolgozott a többi földművesekkel, minden nap meglátogatta a csoportokat, min­den csoporttal dolgozott bizonyos lékig, kba­bén ellenőrizte a munkát és az előforduló hi­bákat azonnal kiküszöbölte. SZENTPÉTER Szentpéteren a múlt évben 15 napig tartott az aratás, az idén azonban — a gép segítségével — 9 nap alatt végez­tünk vele. Tavaly 22 napig csépeltünk, az idén a tervezett 18 nap helyett 17 napig tartott a munka, de készen lehet­tünk volna 12 nap alatt is, ha négy napon át nem esik állandóan az eső- A kicsépelt gabona ezt az eredményt hozta: búza: 58 vagon, 72 q, 93 kg rozs: 56 vagon, 32 q, 26 kg árpa: 15 vagon, 41 q, 29 kg zab: 3 vagon, 93 q, 26 kg 134 vagon, 39 q, 74 kg A község részére 69 vagon gabona beszolgáltatása volt előírva, Szentpéter azonban 76 vagon gabonát adott be. Jelenleg folyik a tarlóhántás, melyet 75 százalékra már elvégeztük. A Szentpétertgl körülbelül négykilo­méterre fekvő Ujpuszta községben az E'PSz — kihagyva a másodfokú tí­pust — az elsőről azonnal áttért a har­madik típusra. Aj újpusztaiak nagyon haladnak előre. Nálunk azonban még csak a második típusnál tartunk és ezt a szövetkezeti formát 165 tag fogadta el. Minden nap várjuk már az agronomusokat. Nagy élmény volt mindnyájunk szá­mára a nyitrai kerületi pártnap, mely­re nagy számban vonultunk föl. Au­gusztus 20-ikán újabb látogatást tet­tünk. ezúttal a perbetei járási arat&pi ’"nnepen vettünk részt. Az aratási ün­neppel összekötött kiállításon szőlőnk és mustunk bemutatásával mi is részt­­rettünk. Míhdk B

Next

/
Thumbnails
Contents