Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-08-13 / 22. szám

TMLVAMNN JELCIN HIV immmi A tornáéi EFSz már háromszor nyerte el az aratási és cséplési munkák során a vándorzász­­l‘\ Az aratás folyamán közösen dolgoztak négy oportban négy önkötözőgéppel. 450 hek­táron aratták le a gabonát. Közös munkával s a gépek segítségével az aratás idejét a tavalyi­val szemben 21 napról 8 napra rövidítették. A cséplésnél 'elhasználták az aratáskor 'r­­gett tapasztaltokat. A gabona bíbor’árára csoportokat szerveztek, amelyekhez C—6 foga­tot osztottak be Először azoknak a földművé, seknek gabonáját szállították el, akiknek szűk udvaruk van és ahol a szekerekre1 való cséplés nem volt lehetséges. így lehetővé tették hogy a cséplőgép egy helyen csépelhetett s nem kel. lett kerülőket tennie Ahol csak lehetői- -es volt, mindenütt egyenesen a szekerekről csé­peltek, mórt, míg kazlat raktak vo' a, azalatt ki ’:s csépelték bcnát. A cséplésre négy cséplőgép állt rendelkezé­­s-" :re. Mindegyik földműves elsőnek akart -Gé­pelni, de mikor megmagyarázták nekik, hogy a közösen megszervezett munkával, meggyor­sítják a cséplést, belátták, hogyha a régi mód­szer szerint csépelnének és a cséplőgépeknek össze-vissza kellene vándorolni ’'Vban. sok időt vesztenének. A cséplőgépeket ezért szaka, szókra osztották és a falu végén kezdve sorban csépeltek. A megszervezett munkával á cséplést tíz nap alatt végezték el. Más években 6 csép­lőgép is dolgozott a faluban és a cséplés mégis 20—25 napig tartott. Tavaly a beszolgáltatás] kötelezettségek pél­dás teljesítéséért a község rádiót és 100 ezer Kcs készpénzt kapott. Valamiennyi földműves egyenesen a cséplőgéptől szolgáltatta be a 'ga­bonát és így még a cséplési munkák folyamán nemcsak teljesítették beszolgáltatási kötele­zettségüket, hanem azt még 200 métermázsával ' túl is haladták. Idén július 25-én már valamennyi földműves bevégezte a cséplést és a beszolgáltatást. Nem elégedtek meg azonban csak azzal, amit július 26-ig beszolgáltattak, hanem még a többi ga. bonafelesleget is felrakták nyolc szekérre és traktorpótkocsira és a gabona manifesztáciss beszolgáltatásával fejezték be munkájukat. így a tomóci földművesek a gabonabeszolgáltatási kötelezettségüket 132 százalékra telsítették. Nincs a községben egy földműves sem, ki be­szolgáltatási kötelezettségét legalább 100 szá­zalékban ne teljesítette volna. A tarlóhántás kissé elhúzódott, mért azt csupán lovasfogatok­kal végezték. E héten azonban ezzel a munká­val is elkészültek. «aammoD» Perbetén mintegy 800 egyéni gazdaság van és a 4276 hektáros határban nem kevesebb, mint 16.000 parcella. Ezek szerint tehát átlag­ban egy gazdaságra 20 parcella jut. Ezen most igyekeznek segíteni a perbeteiek. Tagosították á földeket és az egész határt 500 hektáros ré­­szekre osztják fel, — az ősszel pedig az egész községben bevezetik az egységes vetési eljá­rást. A perbetei földműves szövetkezet áttér a második típusú szövetkezeti formára. Eddig már 300 tagja van a szövetkezetnek, akik elfo­gadták a második típust, de még mindig újab­bak lépnek be, úgyhogy őszig jelentősien meg­szaporodik a szövetkezet taglétszáma. Eddig az első típusú szövetkezetnek több, mint 500 tagja volt, de ezeknek nagyrésze mint volt gép­­szövetkezeti tag s volt úrbéres, automatikusan volt tagja az EFSz-nek. Perbetén a közös aratást csak a szövetkezet tagjai között tudták megszervezni, azonban a szövetkezeten kívül állók is sokan arattak gép­iiéi és már így is jelentős mértékben lerövidí­tették az aratás idejét. Mindenesetre a gépi munkával elért eredmények közelebb vitték a földműveseket a szövetkezeti gondolathoz. A földek Tagosítása után a szövetkezet 1500 hek­tár földjén elvégezték a tarlóhántást és fel­szántották a barázdákat. A losonci járás legdélibb részén hegyektől­­völgyektől övezve fekszik Ragyolc bányász­nagyközség. A község lakosai túlnyomó részben bányászok, csak egy kis részük foglalkozik földműveléssel. Ennek tulajdonítható, hogy a EFSz ügye lassan halad előre, bár az előkészí­tő munkák megvalósítását még a tavasz végén megkezdték. A községben ezideig nem volt kö­zös vetés. A közös aratásról már beszéltek ugyan, de mikor látták, hogy az idő a szárazság beálltával sietteti a munkát, nem vártak hatá­rozathozatalt, hanem hozzáfogtak és igaz bá­nyászegységgel végezték el. így, történt, hogy július hó 20-án már zúgtak a cséplőgépek. A lakosság jelentős része már eleget tett beszol­gáltatási köíeiezettségének A sikeres munka örömére a Kommunista Párt ragyolci szervezete és a CslSz, valamint a Sportklub helyicsoportja közös aktivára gyűlt össze. Az aktíva nagyszabású ünnepéllyé növeke­dett. A jól végzett munka feletti öröm mozgó­sította a falu apraját, nagyját é? a községben lévő kastély kertje zsúfolásig megtelt az ün­neplőkkel. A losonci CSEMADOK knltúrgárdá­­ja délután és este pompás műsort nyújtott, melynek keretében beszéd hangzott el az ered­ményes mezőgazdasági munkák jelentőségéről nemzetgazdaságunk szempontjából CSAV.& ROS SOÖÖR:___ í- / ■G-h meg a diftéria No, ezt hallgassák meg, ha van ide­jük. Megyek tegnapelőtt az utcán, hát lá­tom, hogy szalad Pereces Balázsné, még a szoknyája is repül. — Hová, Lidi? — kiáltottam rá. — Aszongyák oltanak! Jaj, el ne késsek a gyerekekkel! —■ Hol van tűz? — kérdeztem ijed­ten. — Nem tűzoltás! Diftéria elleni ol­tás ... Ingyen! Megyek tegnap az utcán, hál hallom, hogy a Csugariék kerítése előtt ott ve­szekszik a kis; Gsugari Pisti Dóka Fer­kével. Megálltam hallgatni, mert igen jóízűen veszekedtek. — Az én apám erősebb, mint o, te apád! — kiabálta Gsugari Pisti. — Mit hencegsz? Az én apám száz­negyven százalékot, teljesített a beszol­gáltatásban! — ütött a mellre Dóka Ferke. — Az is valami ? Az én apám brigád­vezető lesz. — Mikor lesz a te apád brigád ve­zető? — Majd ha belép a csoportba! — De az én apámnak hosszúszárú tajtékpipája van! — Nem is igaz! — Nem-e? Avval szokott mindennap megrakni! Erre már nem tudott mit mondani Csugari Pisti. Komoran lesütötte a sze­­mit, hanem aztán egyszerre felragyo­gott a képe. — Igen ám — mutatott fügét, —■, de én kapok áiftériaoltást te meg nem kapsz! Beeee! Három házzal odébb meg Kovácsné beszélgetett Madocsainéval. — Látod, Rozi, milyen kár, hogy nincs gyerekünk — mondta Kovácsné. — Mér? — kérdezte Madocsainé. — Mer most diftéria elleni oltást kapnak a gyerekek! Kár elszalasztani az alkalmat. — Ha nincs gyerek, akkor nem is kell oltás! Mi a kár abba? — Hát ingyen kapják! Nem szeretek lemaradni arrül, ami ingyen van! A Községháza előtt egész csow.ó asz­­szony állt, azok is az ingyen diftéria elleni oltásról beszélgettek. — Nagy dolog ez evvel az oltásai! — mondta Nagyné. — A mi családunk­ban három diftériás beteg volt! Meny­nyi aggodalmat álltunk ki a gyerekek­ért! — Az is valami, három diftéria egy csodádban ? — mondta Madocsainé. — Nálunk öt gyerek feküdt egyszerre dif­­tériában. — Tudom — bólintott Péteriné —, onnét kapták meg az enyéim is. Ahogy mentem tovább az utcán, mindenki, akivel találkoztam, az oltás­ról beszélt, annak örült az egész falu. — No — mondtam este Katinak —. nincs egy ember az egész alüba, aki ne örülne az ingyen oltásnak! — Van azért, akinek nem kell a dif­téria elleni oltás. — Ne beszéli bolondokat! Ki az? — Seregi Balázsnak híják. Tavaly I jött a faluba. Öt szép gyermeke van, j oszt nem kell a szamárnak az oltás. \ — Mibül gondolod? | — Beszéltem vele. — Nem lehet az, te Kati. Tévedtél : nyilván. Olyan bolond, nincs, akinek ne kelljen a diftéria elleni oltás. — Mer maga mindent jobban akar tudni/ Bementem hozzá, oszt mondtam neki: Ingyen oltás lesz. Megvonta a vállát. Mondom, ne vonogassa a vállát. hogy nagy dolog ez! Magának öt szép i gyereke, van! Tán az életüket mentik j meg véle! Vigye el őket ót at ni! Erre I legyintett. Mit legyintget, kiált•'»#tarn ! rá, a gyerekei egészségiről van szó! j Erre morgott valamit, hogy hagyiam ; bébibe. No. Meg most se hiszi? j — Nem én. Álmodtad ezt nyilván, Kati. i No, erre aztán méregbejött Kati. | — Egy szói se többet! Gyűjjön csak ' vélem ! ■ — Oszt ki az a beregi ? — V olez-S tem,. — Mirül lehet megismerni? ' Arrül, hogy nem kell neki a diftéria elleni oltás! i ^ \ I Tíz perc múlva ott voltunk Seregi ! Balázsnál. Nagybajusza, mérgesképű i ember volt, rnéa a köszönésünket se I fogadta, csak könyökölt az asztalnál, oszt fujkálta a füstöt a pipájábal. — No látja — lökött oldalba Kati. — Most mán élhiszi? — Várjál csak. Mér nem akarja a gyerekeit beótatni, Seregi szaktárs? Seregi szaktárs csak legyintett s nézte a pipája füstjit. Magyaráztam nyugodtan tovább. En egész lázba jöttem, de Seregi csak mér­gesen vállatvon, Kati meg diadalmasan nevetett. — Osztán, ha. az egyik gyerek meg­kapja a skarlátot — tettem a Seregi vállára a kezemet —, megfertőzi az egész családot! Nem érti? — Nem értem —■ mondta Seregi. — Hagyd a csudába — jött méregbe Kati —, ezen nem lehet segíteni — Olyan nincs — mondtam. — Ide­hallgasson, Seregi szaktárs! A diftéria egész életre megnyomoríthatja, meg is siketitheti az embert. Oszt ingyen ad­ják az oltást! Ingyen! Érti? Eqy fil­lérbe se kerül. Ezt már ordítva mondtam. — Mi nem kerül egy fillérbe sc? — nézett fél Seregi. — Az oltás! — üvöltöttem. — ,4 dif­téria elleni oltás! Ingyenbe van! — Mi van ingyenbe? — nézett rám csudálkozva Seregi. — Mit suttog? Akkor világosság gyulladt a fejem­ben. Seregi füléhez hajoltam és bele­bömböltem: — Ingyen diftéria elleni oltást kap­nak a gyerekek! — Az jó! — csillant fel a Seregi sze­me! — Az nagyon jó! Viszem őket! Bár én is azt kaptam volna! ■—• Hát akkor mit vonogatta a vál­lát? — bömböltem a fülibe. — Tudta a fene, hogy mirül suttog­nak — nevetett Seregi. — Olyan siket vagyok, mint az öregágyú! Diftériábül maradt vissza . .. Rámutatott Katira: — Ha mán itt van, legyen olyan jó, í kérdezze meg attul a mérges menyecs- i kétül, hogy mirül beszélt nekem viáma I délelőtt másfélóra hosszat? Á déisziovákiai járások 100 százalékos beszolgáltatás! jelentenek Gottwald elnöknek Köztársasági Elnök Űr! A Szlovák Kommunista Párt zselizi járási bizottsága, a népi közigazga­tás szervei és a Szlovák Földművesek Egységes Szövetsége az egész lakosság nevében a szeretet és a köszönet jeléül szívélyes üdvözletüket küldik s jelen­tik, hogy járásunk beszolgáltatási kötelezettségét augusztus 2-ig 100 száza­lékra teljesítette „Element Got tic aid elvtárs ajándéka“ — jelszó alatt. .4. ga­bonabeszolgáltatás gyors végrehajtásában nagy érdemeket szereztek az EFSz-ek. összesen 21 EFSz-ben végezték a munkát közösen. Az összközségi vetési tervet járásunkban 7 községben dolgozták ki. Tudatjuk önnel ezt az örömteljes hírt, hogy beszolgáltatási kötelezett­ségünknek lelkiismeretesen eleget tettünk és meg vagyunk győződve, hogy vezetése alatt további feladatainkat is teljesíteni fogjuk. Hasonló meleghangú üdvözletei és a beszolgáltatási kötelezettségek 100 szá­zalékos teljesítéséről szóló jelentéseket küldtek Gottwald köztársasági elnök­nek a párkányi, a surányi és az érsek­újvári járások is. A repce aratása a eegKenyeseot) Melyik az az egy nap, amikor elkerülhetjük a pergési veszteséget A learatott repcét villahegyekbe, petrencékbe, vagy szalmakötélbe vagy zsinegbe kötött kévéből keresztekbe rakjuk. Keresztekbe rakásnál az alsó kéve magvas végét vissza kell hajtani. Ha nem kötjük kévébe, nagy petrencé­­ket ne rakjuk, mert a mag könnyen kicsirázik. Legjobb, ha kis villaheg'.'ék­be rakjuk, mert így két-három nap alatt annyira megszárad, hogy meg­kezdhetjük a hordást. Hordásnál az ilyen kis villahegyeket egyszerre fel tudjuk adni a ponyvával, vagy pokróc­cal bélelt szekérre és így a pergési veszteséget itt is elkerülhetjük. Ha kazalba hordjuk, a kazal széles­sége és magassága ne legyen több há­rom méternél. Az ilyen kazalban bizto­síthatjuk legjobban a mag utóérését. Ha tábláról csépelünk, meg kell várni, mig a mag magtárérett lesz. Cséplésnél, hogy a mag törését elke­rüljük, bádogozzuk be a dobkosarat és négy verőlécet használjunk. A magtárba a magot csak öt-hat centiméter vastagon öntsük és két­­három naponként addig forgassuk, míg az teljesen meg nem szárad. Ennek a fontos ipari növénynek a termelésénél legkényesebb feladat az aratás időpontjának megválasztása, korán aratjuk, gyengébb lesz az o tartalma, ha elkésünk vele, a ten. s egy része elpereg. A repce aratását akkor kell megkez­deni, mikor a becők élénkzöld színe sárgulni, a becőkben pedig a mag fél­oldala bámulni kezd. Ilyen állanotban egész nap lehet aratni pergési veszte­ség nélkül és a félzöld magvak már ké­pesek úgy beérni, hogy az nem megy a minőség rovására. Ez az állapot azon­ban legtöbbször csak egy napig tart és utána ha el akarjuk kerülni a pergési veszteséget, csak vonult állapotban, harmatos időben, korán hajnalban, es­te, vagy éjjel arassunk. Külöifösen ak­kor vigyázzunk az aratás időpontjának megválasztásával, ha aratógéppel arat­juk. Leghelyesebb, ha a gépre magfogó készüléket szerelünk. Meg kell nyerni a falu nagy többségét! A őszi munkák előkészítéséhez föld­műveseink az idei aratás gazdag ta­pasztalataival felfegyverkezve kezde­nek. Különösen az EFSz-ek ismer­ték meg azokat a nagy előnyöket, ame­lyeket a szövetkezeti együttműködés jelent. Földműveseink tízezrei szemlél­tetően meggyőződtek arról, hogy csak közös munkával lehet gazdaságosom ki­használni a gépek segítségét,a munkát megkönnyíteni, meggyorsítani, a költ­ségeket csökkenteni és a hozamot emelni. A földművesek ezrei, mindenekelőtt az EFSz-ek tagjai, az aratási munkák során arra is rájöttek, hogy a munká­kat még jobban megkönnyíti s a ter­melési költségeket még jobban csökken­ti a földek egyesítése. Meggyőződtek arról, hogy munkájukat úgy tehetik még gazdaságosabbá és jövedelmüket úgy fokozhatják még jobban, ha kikü­szöbölik a földek szétszórtságát, ha fel­szántják a mesgyéket, ha apró földjei­ket nagy egységekbe egyesítik és ha ' ősszel a földeket közösen művelik meg a közös vetési eljárás alapján. Esett ma már az EFSz-ek százai tértek át vagy készülnek áttérni a, második és harmadik típusú EFSz-re. EFSz-eink áttérése magasabb típu­sokra és a közös vetési eljárás beveze­tése az őszi munkák során nagy és fe­lelősségteljes feladatok. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy alapos politikai előkészítésre van szükség, hogy a kis- és közép földműveseknek türelmesen meg kell magyarázni, hogy milyen elő­nyöket jelent a földek nagy egységekbe való kapcsolás s rá kell mutatni a kon­krét tapasztalatokra. A közös vetési eljárás gondolatának meg kell nyerni a község földműveseinek többségét. Jól használjuk fel tehát azt a rövid idősza­kot, ami az őszi mezei munkák meg­kezdéséig hátra van, hogy meggyőzzük és megnyerjük a kis- és középföldmű­veseket a közös vetési eljárás és a föl­dek közös megművelése gondolatának.

Next

/
Thumbnails
Contents