Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-13 / 22. szám
Milyen a jó versenytábla'? Legyen minden községben versenytábía, melyen naponta cseréljük az adatokat A versenytábía a terménybeadási és begyűjtési verseny gyorsításának egyik legfontosabb fegyvere. Egyik legalkalmasabb eszköz arra, hogy dolgozó parasztságunkban felébresszük' a versenykedvet, népszerűsétsük, példának állítsuk a versenyben élenjárókat. Vegyük most sorra, hogyan kell elkészíteni, alkalmazni a verspnytáblát. Milyen legyen a versenytábla, hogy célt érjünk vele, hozzájáruljunk a terményheadási verseny eredményességéhez. get minden községben és minden járásban még jelentősen túl is haladjuk! További feladatként az aratási munkák nagy tapasztalatait fel kell használni az őszi vetések előkészítésénél. Ne legyen Szlovákiában egy falu sem, annál kevésbbé EFSz, amely ősszel ne szervezne közös mezei munkákat. Az őszi mezőgazdasági munkáknak az EFSz-ek további megszilárdításának jegyében kell formiok, hozzá kell jarulniok a föld kosos megművelésének további kibővítéséhez, a mesgyék felszántásához, a másodikés harmadik típusú földműves szövetkezetek hatalmas felvirágzásához. Ez azt jelenti, hogy el kell sajátítani a munka megszervezésének új elemeit, — a normákat brigádokat vagy munkacsoportokat és a harmadik típusoknál a közös állattenyésztést is. Az őszi munkák további jelentős lépést jelentenek majd falvaink szocialista átépítésének és dolgozó földműveseink életszínvonala emelésének utján. Pártszervezeteink, a népi közigazgatás szervei, a tömegszervezetek., különösen a JSSR, a CsISz, a védnökség! üzemek, a Nemzeti Front valamennyi szerve és a közéletünk valamennyi tényezőjének földműves népünk e nagy és gyönyörű erőfeszítésében hathatósan és energikusan — anyagilag és politikailag — segíteni fogja. Azonban senki se feledkezzék meg arról, hogy a falunak a szocializmusra való áttérésének alapfeltétele, hogy szigorúan betartsuk az önkéntesség alapelvét és a kis- és középföldművesek türelmes meggyőzését. Az EFSr-ben nem dönthet egy-két személy Hangsúlyozni kívánom azt is, hogy a szövetkezeti gondolat nem engedi meg, hogy az EFSz-ben egy vagy két személy döntsön — vagy még kevésbbé, hogy parancsoljon — hanem minden komolyabb kérdésben a szövetkezet közösen, demokratikusan kell dönteniök, úgyhogy a szövetkezet minden tagja érezze, hogy gazda a saját szövetkezetében és községében! Külön figyelmet kell szentelni a gazdasági, műszaki kérdéseknek is, a közös vetési eljárásoknál s EFSz-einknek konkrét segítséget kell nyújtani e kérdések megoldásában. Ezeket az intézkedéseket politikai módszerrel kell megtenni, tudniillik a kis- és középföldművesekkel egyetértésben kell az intézkedéseket megvalósítani. Állami birtokainknak és az állami gépállomásoknak jól fel kell készülniök, hogy az őszi munkák során necsak a szó szoros értelmében vett saját feladataikat győzzék, hanem az EFSzek működésében és kifejlesztésében is segítséget nyújtsanak, különösen a magasabb típusokra való áttérésnél nyújtsanak rendszeres és hathatós műszaki és politikai segítséget. Hogy az EFSz sikerrel teljesíthesse hivatását, szükséges lesz az őszi és különösen a téli hónapokban az EFSz vezetőinek és funkcionáriusainak nagyvonalú iskolázását megvalósítani, továbbá iskolázni kell megfelelő számú agrotechnikust, állatorvost, könyvelőt stb., hogy a közeljövőben már valamennyi ÉFSz-ben biztosítva legyen a szakszerű vezetése a szovjet mezőgazdaság modern és bevált tapasztalatainak felhasználásával. Felhasználjuk a Szovjetunióban tett tanulmányút tapasztalatait Azonban ettől az iskolázástól függetlenül is állami birtokainknak, EFSzeinknek és valamennyi földművesnek el kell sajátiniok a modern szovjet termelési módszereket, hogy alapvetően emelhessük földjeink hozamát, és növeljük nemzetünk gazdagságát. A szovjet mezőgazdaság, amelyet a földműves küldöttségeink tagjai saját szemükkel láthattak, meggyőzően mutatja, milyen hallatlan eredményeket lehet elérni a növény- és állattermelésben a tudomány és technika tökéletes felhasználásával és a szövetkezeti nagytermelés fejlett formáival. A nagy haladó mozgalom falvainkon, amely összeköttetésben van az EFSz fejlődésével és építésével úi embert is alakít ki az új öntudatos élet úttörőjét. És ti, az EFSz-ek tagjai, ezek közé az új emberek közé tartoztok. És én boldog vagyok, hogy a mai örömteli alkalomból őszinte szívvel köszönthetlek benneteket s jó kívánságaimat fejezhetem ki az SzKP Központi Bizottsága nevében, sok sikert kívánva jelentős munkátokhoz! Természetesen eíső és legfontosabb feltétel, hogy minden községben legyen versenytábla. Ezen a téren már komoly eredményeket értünk el, hiszen sok-sok falu van már országban, ahol ilyen, vagy olyan, jobb, vagy rosszabb versenytáblát ne állítottak volna fel. A nagyobb helyeken azonban nem elegendő egy tábla. Hiszen egy nagyközségben nem lehet olyan helyet találni, ahol minden dolgozó paraszt megfordul. Ilyen helyeken tehát több versenytáblát is állítsunk fel, esetleg minden begyüjtőhely közelében egyet és egy központi nagy táblát a központban. Az is fontos kérdés, hogy hol van a tábla. Nem egy helyen láttuk már, hogy a versenytáblát valahol a községháza néptelen folyosóin helyezték el. Ha azt akarjuk, hogy a dolgozó parasztok lássák a táblát és az fokozza versenykedvüket, akkor a legforgalmasabb helyen állítsuk fel. Vagy a községháza előtt, vagy a piactéren, esetleg a szövetkezet előtt legyen a tábla, mindig azon a helyen, ahol a legtöbben megfordulnak. Nem mindegy az sem, hogy mit írunk a táblára. Például sorbaírt nevek semmi szín alatt nem elegendők. írjuk ki a táblára a versenyben elöljáró dolgozó parasztok nevét, földterületét. Tüntessük fel, hogy mennyi volt a beadási kötelezettségük, mennyit adtak be a valóságban és ezzel hány százalékos eredményt értek el. Legyen ott az is, hogy hol lakik a versenyben élenjáró dolgozó földműves, hogy másokkal össze ne téveszthessék. Szerepeljen a versenytáblán az is, hogy hány dolgozó parasztember kapcsolódott be a terménybeadási versenybe. Szerepeljenek a táblán a község összesített adatai is. írjuk ki, hogy mennyi a begyűjtendő mennyiség a faluban és ebből mennyi gyűlt már be, hány százalékra áll a község az ütemterv előirányzatához es az egész évi kivetéshez viszonyítva. Ha másik községgel párosversenyt kezdett a falu, akkor írjuk ki a táblára a versenytárs eredményeit is. Ha már arra ügyelünk, hogy mit írunk a táblára, arra is vigyázzunk, hogy hogyan írjuk. Például a táblára ragasztott, gépelt cédulák úgyszólván semmit sem érnek. Az is baj, ha túlságosan magasan van a tábla, mert a nézők nem vihetnek magukkal kisszáket, hogy kiböngésszék a táblára Írottakat. Leghelyesebb, ha fekete táblára jó nagy betűkkel, krétával írjuk fel a neveket és az adatokat. Védettebb helfen álló táblára esetleg kartonszalagokat is tűzhetünk. Ha mód van rá, tegyünk ki a táblára az élenjárók fényképét is. Ne felejtsük el, hogy „minden csoda három napig tart“ és ez érvényes a versenytáblára is. Vagyis, néhány nap alatt a nézők megszokják, sőt meg is űnják a versenytábla adatait. Ebből az a tanulság, hogy naponta kell cserélni az adatokat. Így minden nap felülkerülnek a legjobbak, sok ember szerepelhet a táblán. Ebben az esetben azonban természetesen írjuk ki, hogy mikori eredményeket tüntet fel a versenytábla. Ilyen esetben megtehetjük azt is, hogy az aznapi első mellett felírjuk azt is a táblára, hogy a begyűjtés eddigi időszaka alatt összesítve ki érte el a legjobb eredményt. A versenytábla azonban csak úgy lesz jó és friss, ha gazdája van. Ezért jelöljön ki felelőst erre a célra a szövetkezet, akinek kötelessége, hogy gongos gazdája legyen a versenytáblának. Ezeket a szempontokat figyelemmel tartva, érhetjük el, hogy jól használjuk fel ezt a fegyvert és a versenytábla valóban a verseny gyorsításának elsőrendű eszközévé váljék. Már több mint 3 millió gyümölcsfát vádiunk mrj eddig a San Jósé féregtől A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal munkaértekezletén megállapították, hogy a San Jósé féreg elleni védekező berendezések sikerrel jártak. Az 1948 —49. évi akció 11 millió Kcs-be került. Körülbelül félmillió gyümölcsfát permeteztek meg. Ez az akció nagy nehézségekbe ütközött a tapasztalt szakemberek hiánya miatt. Nehézségeket idéztek elő maguk a gyümölcstermelők is, mivel nem értették meg az akció jelentőségét. A San Jósé féreg elleni akció az 1949—50-es évben már 100%-os eredményt ért el. Ehhez nagymértékben hozzájárult a Kerületi Nemzeti Bizottság rugalmas szervező munkája és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal, valamint az Állami Gazdasági Kutató Intézetek felülvizsgáló tevékenysége. Az ez évi akció körülbelül 40 millió Kcs-t igényelt. Több, mint 3 millió gyümölcsfát és kb. félmillió gyümölcsbokrot permeteznek meg. Az akciók során kb. 2700 magasnyomású fapermetezőt és több, mint 55 vagon vegyi anyagot használtak fel. Hogy a San Jósé féreg elleni védekezés még eredményesebb legyen, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal ülésén elhatározták, hogy az akcióba bekapcsolják a Kerületi Nemzeti Bizottságokból szervezett népi szerveket is, amelyek előre elkészített munka- és pénzügyi terv szerint fognak dolgozni. A káros San Jósé féreg elleni védekezés sok ezer gyümölcsfát mentett meg a pusztulástól, amelyek utánpótlása 10 —20 évig is eltartana. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal felhívta a népi közigazgatás szerveit, hogy a San Jósé féreg elleni akciónak azután is fokozott figyelmet szenteljenek. Egyidejűleg felhívja a gyümölcstermelőket is, hogy — saját érdekükben — járuljanak hozzá e káros féreg pusztításához. Mikor kell aratni a napraforgót? Ismertetjük a nagyüzemi aratás leghelyesebb módját Az id6l Időjárás a napraforgó érését is meggyorsította. Sok helyen már hozzáfogtak a napraforgótermés "betakarításához. Nem szabad ugyanis megvárni, amíg a napraforgó tányérja teljesen megszárad, mert akkor sok szem kiperegne és a madarak is kárt tehetnének a termésben. A napraforgó aratásának legalkalmasabb ideje; amikor a tányérról a sziromlevelek ledörzsölhetők, a mag héja annyira megkeményedett hogy a körmöt nfcm lehet belenyomni, a tányér pedig kénsárga színű, vagy gyefigén bámulni kezd. Ilyenkor a legkevesebb a szemvesz. teség a betakarításnál, a madarak se dézsmálták még meg a tányérokat — s a mag az utóérés alatt eléri legkedvezőbb olajtartalmát. Az utóérlelésnél a főkérdés, hogyan keU a Jevágott tányérokat úgy raktározni, hogy meg ne romoljanak. Mert ha nem helyesen raktározzuk, a tányéros napraforgó könnyen bemelegszik, csökken az olajtartalma. Fajtában, górébaa vagy padláson csak is terület napraforgótermését teregethetjük szét szárításra. Az állami gazdaságokban, EFSz-ekben, ahol nagyobb terű Heten termelnek napraforgót — az aratást és az utánérlelést is nagyüzemi módon kell végezni. Vannak helyek, ahol a napraforgószárat tányérostól kivágják és kévékbe kötve gúlába állítják. így hagyják, amíg megszárad annyira, hogy csépelhető- Ez azonban lassú aratási mód s hátránya még, hogy a madarak a lógó tányérokon sok kárt tehetnek. Azonkívül a cséplés előtt a, tányérokat még külön le kell vágni a szárról. A nagyüzemi aratás leghelyesebb módja, hogy a tányérokat éles késsel ferdén metsztve, egész rövid szárral levágjuk és a levágott tányérokat a hegyes szárra ráhúzzuk, a magvas felével lefelé. A ráhúzás nem okoz szemveszieséíist, mert a tányér közepén a virágok nem termékenyülnek meg, tehát nincs mag. Nem kell minden tányért külön szárra húzni, hanem leghelyesebb beosztás az, ha 4—S sor tányérját egy sor szárára húzzuk rá. Ennek előnye, hogy a madarak n6m férhetnek hozzá a maghoz, ha 3Ísdig eső esik, a lefelé fordított tányérokról lepereg, kárt nem okozhat. Az utánérés és a beszáradás ilyen módon gyorsai következik b6 és a napraforgó cséplése korábban megkezdhető, A behordás is gyorsan megy. mert a tányéros sorok közt annyi hely marad, hogy a behordást végző fogatok jól elférnek s az egy száron lévő több tányért egy húzással le lehet venni s a ponyvával bélelt szekérbe rakni. A hordásnál mindig terítsünk ponyvát a szekérbe, hogy a kirázódó szem se menjen veszendőbe, A cséplést a nagyobb táblák mellett kint a helyszínen is elvégezhetjük, hogy ezzel is időt takarítsunk meg. A kicsépelt napraforgó-tányérokat ne dobjuk el, hanem gondosan rak. tározzuk, mert jól felhasználható takarmányként. Hogyan építjük és kezeljük a jó silót? A silókukoricából csak helyes sílózással lesz jó takarmány A silókukoricát akkor takarítsuk be, amikor a csövek a tejes érésen már túl vannak, de a szem még egészen puha. A tejes állapotban azért nem célszerű levágni és silózni a kukoricát, mert a túlzsenge, tejes csövekből, a vágásnál igen sok megy veszendőbe. Viszont ha már elöregedett, kemény a szem, akkor meg nehezen emészthető• Sok szem emésztetlenül megy át az állat testén, ami szintén veszteség. A kellő időben vágott silókukoricából azonban csak akkor lesz jé takarmány, ha helyesen silózzuk. Ezért a már meglévő silókat idejében hozzuk rendbe. A betonsilók repedéseit cementhabarccsal töm jük be. Ha a siló alja nem beton, mintegy 15 cm vastagon borítsuk be újra, nedvesen döngölt agyaggal. A hézagmentes oldalfala.kat meszeljük be, fertőtlenítésül. Nézzük meg, hogy a siló ajtaja elég erős és jól beilleszthetö-e. Uj siló építésénél vegyük számításba, hogy egy számosállot takarmányellátásához 10 köbméter silótérfogat szükséges. A betonsilónál azt is figyelembe kell venni, hogy annakidején belőle naponta legalább 10 cm-nyi takarmányréteget kell fogyasztani — ellenkező esettben a megbontott silóban a takarmány könnyen megromlik. A sokáig bontva tartott, elértéktelenedett silótakarmányt pedig csak fanyalogva eszik az állatok. Azt tudjuk, mennyi silótakarmány szükséges az állatoknak egy napra. A silózott takarmány köbmétere átlag 8 mázsa. Tehát ahány négyzetméter a siló felülete, annyiszor 80 kg takarmány van egy 10 cm-es rétegben. Ennek alapján könnyen kiszámíthatjuk, milyen méretűre készítsük a silót, hogy naponta 10 cm-es réteg fogyjon a takarmányból. Például a kerekalakú két méter átmérőjű silóban 250, a három méter átmérőjűben jOO kg, á négy méter átmérőjűben pedig 1000 kiló takarmányt jelent a 10 cm-es réteg. Négyzetalakú, 2x2 méteres silóban 329 kg, 3x3 méteres silóban pedig 720 kg takarmány van egy 10 cm-es rétegben. Nagyon fontos a siló gyors megtöltése. Azért kell igyekeznünk a megtöltéssel, hogy a takarmány a silóban a munka teljes befejezéséig fel ne melegedjék, mert minél hidegebben silózzuk a takarmányt, annál jobb. Ezért idejében go'ndoskodjunk szártépö és silótöltő szecskavágó-gépekröl■ A silózáshoz szükséges gépi munka elvégzésére kössünk szerződést a gépállomással. A betöltött takarmányt erősen meg kell taposnunk, hogy lehetőleg minden levegőt kipréseljünk belőle. A lazán silózott takarmány ugyanis könnyen megpenészedhet. A penész nemcsak a takarmány ízét rontja el, hanem az áUatók egészségét is veszélyezteti. Mind a beton, mind az ároksilóiban a megtöltés után a takarmányra terítsünk vékony szalmaréteget és 30—fyO centiméter vastagon földeljük le. A szalmázás arra való, hogy minél kevesebb föld rázódjek a takarmányba. Ároksilónál arra is ügyeljünk, hogy a földréteg le ne csússzon, meg ne repedjen, nehogy a takarmányhoz levegő férjen.
