Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-13 / 22. szám
A JULIUS! MERLEG A FőldműveléAígYi Megbízotti Hivatal az augusztusi feladatodról A nyári mezőgazdasági munkák túlnyomó többségét július végéig befejezték. A hivatalos jelentés szerint Szlovákiában 1950 július SOrig a rozs kaszálását 97 százalékban, a behordását 81 százalékban és a cséplést 51 százalékban végezték el. A búza kaszálása 100 százalékban, behordása 89 százalékban, míg kicséplése 56.3 százalékban történt meg. Az árpa 87 százalékban volt lekaszálva, 78 százalékban behordva, 51f százalékban kicsépelve. A zabot 60 százalékban lekaszálták, Jj5 százalékban behordták, 25 százalékban, kicsépelték. Az állami birtokok e munkákban nagy százalékos előnyre tettek „zerrt a szövetkezeti és a magánszektor előtt. Annak ellenére, hogy a tarlóhántás az utóbbi időben jobban folyik, mint az előző hetekben, mégis a tarlóhántást a tervezett területeken csak 16.5 százalékban hajtották végre és csak az Állami birtokok haladnak tervszerűen. Ezek 59 százalékban végezték rl a tervezett megállapított tarlóhántást és vetették el a tarlótakarmányt. A tan ótakarmány vetésében az Állami birtokok 37 százalékban teljesítették feladataikat. Az EFSz-nek és a dolgozó parasztságnak a tarlóhántási munkálatokat nem- szabad kizárólag az állami gépállomásokra bízniok, hanem m igákkal is segítségére kell sietni mezőgazdaságunknak. hogy a tarlóhántási munkálatoknak eleget tehessünk. A tarlóhántás sikeres megoldása céljából most a kerületek „tarlóhántási hetet“ rendeznek, amelynek során rendkívüli figyelmet fordítanak a tarlóforgás befejezésére, a tarlótakarmány elvetésére. Ezek szerint a gabona beszolgáltatásán kívül jelenleg az EFSz-elc és valamennyi földműves legfontosabb feladatai a következők: 1. Mindenekelőtt elvégezni a tarlóhántást, amely oszthatatlan része az aratási munkálatoknak, 2. A tarlótakarmányok elvetése mindenütt, ahol erre alkalmas föld van. 3. Előkészíteni vetésre az f-szí takarmányokat, amelyek már a kora tavasszal gazdag hozamokat biztosítanak és a dús minőségi zöldtakarmányt. Amennyiben az EFSz-eknek és általában a földműveseknek nincs elegendő tarlótakarmány céljaira szolgáló vetőmagjuk, vagy őszitakarmány vetőmagjuk, úgy azt beszerezhetik a Földműves Raktárszövetkezeteknél, ahol pontos tanáccsal szolgálnak ezen takarmányok keverésére és a, tárgyázás mennyiségére vonatkozólag. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal felszólította a népi közigazgatás összes szerveit, hogy e felhívás tartalmát közöljék az összes illetékesekkel, mégpedig az EFSz-ekkel, azoknak tagjaival és általában minden dolgozó földművessel. Jufsőc sfor'nt csak a végén csattan az ostor... bői, javában dühöngött o kánikula. Moszkvában azonban borús, esőre hajló idő fogadott és itt jóval hűvösebb kellemesebb volt az idő mint nálunk. ■Már az, első este meglátogatót* bennünket három honfitársunk: két Moszkvában tanuló főiskolás fiú és egy lány. Megérdeklö&ték, hogy mit szeretnénk látni leghamarabb? — A Metrót! — mondtuk néhány an és már is elindultunk, hogy megtekintsük ezt a csodálatos építményt, mely 60 km sebességgel a föld alatt bonyolítja le Moszkva utasforgalmát. Amit itt láttunk, azt nem lehet e rövid öszszefoglaló keretében elmondani és ezért erre is — mint sok-sok minden másra — később majd visszatérünk. Látjuk Lenini... Moszkvába érkezésünk utáni napon tisztelgő látogatást tett a csehszlovák földműves küldöttség a Szovjetunió füJdművélésügyi miniszterénél. Lelkes fogadtatásban, volt részünk és e lelkes fogadtatás ismétlődött meg mindenütt, amerre csak jártunk. A következő nap a Lenin-mauzóleum megtekintése volt a műsorunk. Meghatódottság fogott el mindnyájunkat, amikor megláttuk a Szovjetunió nagy alapítóját. Leninről sokat hallottunk, olvastunk, de soha nem mertünk még csak gondolni is arra, hogy saját szemünkkel láthatjuk Lenin bebalzsamozott holttestét, Lenint, akinek annyit köszönhetünk. Ez a nap különben valóságos Lerlnnap volt számunkra. A Lenin-mauzóleum után megtekintettük a Lenini Történelmi Múzeumot, ahol képekben és szobrokban mutatják be a Szovjet Kommunista Párt egész történetét. Azt hiszem, sokunk számára életünk legnagyobb élménye volt ez. Moszkvai tartózkodásunk harmadik napjának műsorán kollektív Metro-látogatás és a Dynamo hatalmas és pompás sportpályának megtekintése szerepelt. Az esti műsor mindig színház- és mozilátogatásból állott. Ezen n napon a „Mladá Garda“ című színdarabot néztük meg. Nem hiszem, hogy txkadjanak a világon olyan művészek, akik ezt a színdarabot tökéletesebben elő tudná,k ad,ni. A nyelvi nehézségek ellenére olyan lenyűgöző hatást váltott ki bennünk ez a Komszomol életéből merített színdarab, hogy amikor az utolsó felvonás után legördült a függöny, egy emberként ugrott talpra az egész küldöttség és ütemesen, lelkesen tapsolva kiáltotta: — Éljen a komszomol! Tökéi öles fogyo lom, rend és tisztaság Járva a moszkvai utcákat, több olyan dologra lett figyelmes az ember, amit máshol alig talál. Elsősorban a tökéletes rend és fegyelem kapja meg az embert. Délelőtt 1Ö óráig szinte alig van ember az utcán, délelőtt lü-töl este 10-ig azonban óriási arányú a forgalom. A széles úttesteken 5 autóbusz is halad egymás mellett. Kerékpárnak,, motorkerékpárnak, kocsiknak vagy villamosoknak nyoma sincs. A föld felett a modern autóbuszok vagy trolejbuszok bonyolítják le a hatalmas forgalmat. Minden utcasarkon v'llanyjelzővel irányítják a forgalmat. A fontosabb útkereszteződéseknél ott áll a forgalmi rendőr is. A járókelők szigoraim egyold.alon közlekednek és a fegyelemre mi sem jellemzőbb, minthogy azonnal megszólal a forgalmi rendőr sípja, ha valaki a legkisebb forgalmi szabálytalanságot elköveti. A sípszóra a szabálytalanságot elkövető azonnal reagál anélkül, hogy személyes figyelmeztetésre lenne szükség. Külön élmény a tisztaság. A moszkvai utcákat éjjel-nappal különleges utcasöprő autók járják, melyeket női sofőrök vezetnek. Nem láttunk egy eldobott papírdarabot, vagy más szemetet sehol a hatalmas városban. A moszkvai utca képéhez hozzátartozik, hogy amerre csak megfordul az ember, mindenütt könyvvel járó embereket tálal. Amíg a mozgólépcső leviszi vagy felviszi az embereket, amíg az autóbuszokon vagy a Metróban utaznak, még ezt az időt is kihasználják az olvasásra, a tanulásra. Szomtől-szomho a szovjet parasztsággal A 232 tagú földműves küldöttségünket 6 csoportra osztották. A moszkvai napok után ezek a csoportok elindultak, hogy megtekintsék az élen járó Az egyik szlovák napilapban cikk jelent meg a losonci járás EFSz-eink versenyeredményeiről, A cikk szerint a járásban Vel’ká Vés vagy Tocnica EFSz.e lesz az első a járásban. Ezzel kapcsolatban érdekes levelet kaptunk B a J () László politikai oktatótól, melyben bejelenti, bogy a jelsőci EFSz szerint korai volt az említett cikk jóslata, mert — a végén pattan majd az ostor... Bajó politikai oktató így mutatja be levelében a jelsőci EFSz-t: Márciusban 32 taggal alakult meg Jelsőcön az EFSz, amely júniusban 47 taggal már áttért a II. fokú szövetkezeti típusra. Míg más EFSzek 4—5 kévekötővel arattak, addig Jelsőcre csak egy kévekötő jutott. A kilenc napra tervezett aratást hat nap alatt fejezték be. Az araszovjet mezőgazdaság kolhozait, szovhozait, traktorállomásait, traktorgyárait és szemtől szembe lássák a szovjet parasztság életét. Az első csoport Ukrajnába, a második Moszkva környékére, a harmadik az Uraiba, a negyedik Ü j-Szibériába, az ötödik a Kaukázusba, a hatodik pedig Charkov környékére ment. Minden csoportba jutottak nők és párton kívüliek is. As éri csoportom Üj-Szibériába ment, amely kbslf.200 km-re van Moszkvától. Négy napig tartott az út és ezalatt ú jra azokban a kényelmes vasúti kocsikban laktunk, amelyekkel megtettük az utat határtól Moszkváig. A vonatunk matte hatodik napját már megkezdődött a csáp. lés. Ugyanezen a napon a jelsőci EFSz az egész losonci járásban elsőként vitte be az ESD raktárába beszolgáltatásának első részlegét. A cséplést már július 23-án befejezték, hat nappal a kitűzött időpont előtt. Az a község, amelyben 88 hektárt közösen arattak, ahol a járásban elsőnek zúgott fel a cséplőgép, ahonnan elsőnek vitték be a gabonát amely elsőnek mondotta ki a barázdák felszántását, ahol elsőnek fejezték be a cséplést, amely elsőnek adta át a 100%-os aláírási eredménnyel a munkaszabályzatát, — nem maradhat le Vefká Vés és Toénica ellenében sem a versenyben, még ha nem is ítélték eddig oda a jelsőcieknek a vándorzászlót. radt a szállodánk az egész tanulmány út alatt is. Minden este visszatértünk ehhez a „mozgó szállodához“, benne töltöttük az éjszakát és másnap újra autóbuszokon jártuk a vidéket. Hogy mit láttunk és mit tapasztaltunk, arról sokat-sokat fogunk még írni és szerte az országban élőszóval fogjuk tapasztalatainlcat tolmácsolni. Élmény, soha el nem. múló élmény m,arad számunkra ez az út, mely meggyőzött mindnyájunkat, hogy kis- és középparasztságunk felemelkedését, jobb és boldogabb jövőjének kialakítását csak ezeknek a példáknak követésével tudjuk elérni és biztosítani. Mi jártunk legmesszebb, nu érkeztünk vissza tehát legkésőbb Moszkvába. A többi csoport ggy vagy két nappal előbb fejezte be a tanulmányul ját. Két napunk volt még újra Moszkvában az indulásig. Az első napon megnéztük azt a rengeteg ajándékot, amelyet a ilolgozák milliói küldtek a világ minden tájáról a nagy Sztálin hetvenedik születésnapjára. A sok ajándék láttán még jobban megértettük, hogy az igaz emberek mindenfelé mennyire szeretik és tisztelik történelmünk e kimagasló alakjelt, mert tudják mit jelentett nekik Sztálin és a Szovjetunió. Nem is tudom, hogy van-e Bratislavában olyan hatalmas épület, ahol az ajándékokat kiállították. Láttuk a Csehszlovákiából küldött 9,000.000 aláírást, láttuk a 17.000 szlovák nő áltál készített hatalmas szőnyeget, láttuk a csehszlovákiai gyárak, üzemek, bányák dolgozóinak gyönyörű ajándékait. Megnéztük a magyar pavülont is. A.?, ajándékok között láttunk egy rádiókészüléket, mellyel csak a Szovjetunió és a, népi demokráciák rádióállomásait lehet fogni, jelképéül annak, hogy csak az igazság szavának szabadna eljutnia, mindenüvé az éteren keresztül is. Ezen a napon jártunk újra a Szovjet Földművelésügyi ■ Minisztériumban is, melyről a fentközölt hivatalos ielentés is beszámol. Este fogadást rendezett tiszteletünkre a Metropol szállóban a. Szovjet Földművelésügyi Minisztérium, mélyet másnap a csehszlovák nagykövetség viszonzott. A földművelésügyi minisztériumban tett búcsülátocatásunk után a küldöttség valamennyi tagja 20 lemezzel ellátott gramafont, egy karórát és két díszes asztalterítőt kapott ajándékul. Az utolsóelőtti nap szabadidejében vásárlásra indult a küldöttség minden tagja, hogy vigyen valami emlékei szeretettjeinek. Mindenki 150 rubelt kapott, de voltak, akik a moszkvai rádiótól kapott honoráriumot is vásárlásra költhették. Ezt a honoráriumot a mi csoportunkban felosztottuk és mindenkinek még további j3 rubel jutott-A nagy Sztálin kőzolébon Moszkvai tartózkodásunk utolsó napján néztük meg a Kremlt. Tisztelettel léptünk be azok közé a falak köze, ahol a nagy Sztálin lakik és dolgozik Pár percen keresztül ott voltunk a nagy Sztálin közelében ... Este pedig ott voltunk újra a moszkvai pályaudvaron. Búcsúztatásunkra eljött a Szovjetunió földművelésügyi miniszterének helyettese, aki azt kérte tőlünk, hogy a látottakat vigyük él hazánkba és használjuk fel a szocializmus mielőbbi kiépítése érdekében. Ezernyi élménnyel, sok-sok tapas ztalattal tele indultunk hazafélé. Mindenkinek volt valami különlegesen r.agy élménye. Amikor megkérdeztem Zélenka cseh kisgazdát, hogy mi volt a legnagyobb élménye, így válaszolt: — A Sibmerinosk kolhoz juhpásztora. Ez az ember ott ült közöttünk a tiszteletünkre rendezett vacsorán. Elmondotta, hogy juhpásztor volt már a cári időkben is, de akkor még anüyira sem tellett a béréből, hogy petróleumot vegyen és legalább ennyi világosság jusson a számára. Ez a kolhoz termeli ma a világ legjobb gyapjúját és az öreg juhpásztor ma Sztálin-dijjal kitünteti élmunkás... Igen, ez a kis példa csak csöpp a tengerben, de ez a tenger millió és millió hasonló csöppből áll. Az egykori rabszolgasorsban nyögő orosz parasztság, melynek való,mikor még a petróleum fényéből sem jutott, ma már szocialista hazájában példát mutatva ott halad az első sorokban. De ma már nincs szükség petróleumra se, mert villany világítja meg a kolhozfalut, villany hajtja a mezőgazdasági gépcsodákat, villanytraktor aratja és csépeli el a szovjet paraszt munkáidnak gyümölcsét. Hálás szívvel mondottunk búcsút és köszönetét a szovjet Földművelésügyi Minisztérium hozzánk beosztott tisztviselőjének a csapi határállomáson, amikor vonatunk újra elérte országunk határát. Határunkon innen mótr a mi küldöttségünk várt, hogy üdvözölje a szocializmus országából hazatért küldöttségünket. Kassán, Zsolnán és Pozsonyban szóródott azután szerteszét a küldöttség, hogy ki-ki visszamenjen a maga munkahelyére, folytassa még nagyobb lelkesedéssel azt az építi* munkát, melyre a példát onnan vew- Stzük, ahonnan most hazatértünk. KUGLER JÄÜG» « ÉPÜL AZ „ARATÁS VÁROSA“ Üzbekisztánban a Boz-Szu folyó partján terülnek el a Kaganovics-kolhoz földjei. Az öntözőcsatornák között gyapotültetvények, lucernatáblák, gyümölcsöskertek és szőlők zöldéinek és hivogatóan fehérlenek a vakítófehér kolhozépületek. Gazdag és nevezetes ez a kolhoz. A múlt évben csaknem kilencmillió rubel bevétele volt. A kolhozfaluban két iskola, gyermekkertek, klub, teázó és nyári színház működnek. A kolhoz tagjai már régóta törek a* fjüket, hogy a falut városi mintára kellene átépíteni. A múlt év végén el is határozták, hogy tervüket megvalósítják. Az építészektől terveket kértek. Hamrakül Turszunkülov kolhozelnök jelentést tett az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság minisztertanácsának a kolhoz közgyűlésének határozatáról. A köztársaság kormánya jóváhagyta a kezdeményezést és határozatot hozott a nyújtandó segítségről-Az építészek már elkészítették a felépítendő kolhozváros terveit. A kultúrpalotában 500 férőhelyes színház van, a palota oldalszárnyain helyezkedik el a kolhozigazgatóság helyisége cs a vendégfogadó. Az emeleten könyvtárak, olvasótermek, laboratóriumok, kiállítási termek és pihenőszobák vannak. A kolhoztagok „Haszilabádnak ‘ nevezik el új városukat., ami annyit jelent, „Aratás városa“. A városban két egymást keresztező főutcán 550 lakóház épül. Minden ház két-háromszobás lesz, verandával, konyhával, fürdőszobával, vézvezetékkel és csatornázással. A város középpontjában áll majd a tízosztályos iskola és a nyári színház, a város szélén lesznek a gazdasági épületek, a raktárok, műhelyek, a malom, a rizshántaló, a konzervüzem és a kolhoz többi üzeme. A gyermekkertek és üdülőházak, a kórház és a szülőotthon a csendes mellékutcákban épülnek fel. A város területét átszelő nagy csatorna partján sportstadiont építenek uszodával. Nemrég tartották meg ünnepélyes keretek között az új város első épületének, a kultúrpalotának alapkőletételét. A kolhozváros építése megkezdődött. Az idén kétmillió rubelt fordítanak építkezésekre..
