Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-13 / 22. szám
I. évfolyam, 22. szám. JM s£«ß- és szövetkezeti tketiiaw* Bratislava, augusztus 13. Hazatért földműves küldöttségünk a Szovjetunióból 0 r A 232 tagú küldöttség hat csoportja meglátogatta Ukrajna, Uj-Szibéría, Eszak-Kaukázus, Ural, Moszkva és Charkov környékének kolhozait, szovhozait, gépállomásait, kutató intézeteit és ipari üzemeit A több, mint négyhetes tanulmányúton Szovjetunióban járt 232 tagú földműves küldöttségünk augusztus 5-én, szombaton este hagyta el Moszkvát, a Szovjetünk, fővárosát és augusztus 7-én érkezett a csehszlovák határra, A határ átlépése előtt a küldöttség táviratot intézett Benediktovhoz, a Szovjetunió földművelésügyi ininrizteréhez, köszönetét mondva, hogy a Szovjétúnió kormánya lehetővé tette ezt az utat, amely jelentős mértékben hozzájárult a szocializmus építéséhez falvainkban. A csehszlovák küldöttség hat csoportban járta a szovjet kolhozokat és a tanulmányút be. fejezésekor ismét Moszkvában gyülekezett. Az utolsó moszkvai napokról az alábbi hivatalos jelentések érkeztek: Augusztus 2-án az egyes csoportok visszatértek Moszkvába, ahol a Szovjetunió földművelésügyi minisztériuma fogadást tartott :i8hszlovák mezőgazdasági küldöttség tiszteletére. A fogadáson résztvettek a szovjet közélet kiváló képviselői, köztük A. Lavrentev, a Szovjetúnió külügyminiszterének helyettese, F. F. Molocskov, a Szovjétúnió feülügyminisztérinmí hivatalának főnöke, P. Lobanov, S. Gr. HosWcija P, Sz. Kucsumov, V. N. Sztoletov, a Szovjet, únió földművelésügyi minisztériumának képviselői és a földművelésügyi, minisztérium más vezető dolgozói. A fogadáson, amely szívélyes és baráti légkörben folyt le. részvett Ererb: eh csehszlovák nagykövet is. A szovjet mezőgazdasági dolgozók nevében a csehszlovák küldöttséget Jakuskin akadémikus üdvözölte, A küldöttség tagjai beszámoltak a Szovjetúnióban szerzett benyomásaikról. „Saját szemünkkel győződtünk meg a szocialista mezőgazdaság óriási sikereiről _ mondotta Emilia Mikonová, a csehszlovák küldöttség tagja — és ez segítségünkre van abban, hogy az önök tapasztalatait gyorsabban felhasználhassuk munkánkban”. A csehszlovák küldöttség tagjai meleg köszönetüket fejezték ki a szovjet kormánynak azért, hogy lehetővé tették számukra a Szovjetunió meglátogatását. Frantiáek Vodslon, a küldöttség vezetője felköszöntötte I. V. Sztálin generalisszimuszt és éltette a Szovjétúnió és Csehszlovákia népei közötti örök barátságot. Vodslon köszöntőjét hosszantartó tapssal fogadták a jeieatevőls. Másnap a küldöttség a Szovjetünk földművelésügyi minisztériumában tett látogatást. A fogadtatáson a Szovjétúnió részéről jelsn voltak P, P. Lobanov, a Szovjétúnió földművelésügyi miniszterének helyettese, továbbá S. G. Hostaria és P. S. Kucsumov, valamint a földművelésügyi minisztérium számos magasrangű tisztviselője. Köztársaságunk moszkvai nagykövetségét a fogadtatáson Kreibich nagykövetünk és Hruban követség! titkár képviselték. A szovjet földművelésügyi minisztérium nevében a delegációt Lobanov akadémikus, meleg szeretetteljes szavakkal üdvözölte, majd a csehszlovák küldöttség a Szovjétúnió mezőgazdasági szakembereivel folytattak beszélgetéseket, amelyben beszámoltak tanulmányútjuk eredményeiről-Az augusztus 7-én Csemó határállomásunkra érkezett küldöttségünket ünnepélyesen fogadták. A küldöttség csehországi tagjai Prágába, szlovákiai tagjai pedig Bratislavába utaztak. Bratislavában kedden reggel dr. Falt’an földművelésügyi megbízott, Marek őulen, az Egységes Földműves Szövetség elnöke és Rudolf Martancvií, a bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke üdvözölték a megérkezett küldöttséget, melynek nevében USiak képviselő válaszolt. A Szovjetunióban járt felelős szerkesztőnk első beszámolója Körülbelül öt héttel ezelőtt csehszlovák határállomásról küldtem lapunknak azt a beszámolót, mélyben az elutazásunk előtti és csehszlovákiai utunk eseményeit igyekeztem összefoglalni. Öt héttel később — sok-sok ezer kilométert megjárva — újra a beszámolást tartom olvasóink iránti első kötelességemnek. Tanulmányúton voltunk és mindazt, amit ezen az úton láttunk és tanultunk, hétről-hétre sorra vesszük majd lapunk hasábjain is, de élőszóval elmondják megfigyeléseiket Delszlovákia magyar földművesen, e'; velem együtt Bozó Jenő (Feled). Brezovszky János (Komárom), Mihalik András (Mikolcán), Széra Vilma (Svätu&e), Brnüla János (Farkasd), Nagy Ferenc (Muzsla), Árvay József (Nagymegyer), Kovácsik István (Köbölkút), Cseh Imre (Nemcsocsa), Keszely Lajos (Tornác), Lestyánszki János (Besenyő), Ondreák István (Galánta) is. Ma csak arra szorítkozom, hogy röviden összefoglaljam olvasóink előtt a több mint négyhetes utat, hogy elbeszéljem a mi nagy utunk rövid történetét, kiragadvaegy egész életre szóló hatalmon élményeinkből néhányat, fűszerezve azokat érdekes, színes apróságokkal. Keretnek szánom ezt az egész friss élmények hatása alatt írt első beszámolót, melyet szinte utinaplószeriien igyekszem lepergetni az olvasók előtt. * * * Amikor Csapnál átléptük a szovjet 'tatárt, első napon vonatunk olyan területeken haladt át, amelyék csak most, a második világháború befejezése után kerültek vissza a Szovjetúnióhoz. A magyar földesurak, a csehszlovák polgárok, a lengyel liánok nyomorúságban és tudatlanságban igyekeztek tartani ennek a vidéknek a lakosságát. írástudatlan, éhező parasztok, elmaradott gazdálkodás, népbutító, kövér pópák — így jellemezték évtizedeken át a Kárpátok belső és külső fejtöinek életét. És hogyan élnek most a dolgozó parasztok ezen a vidéken? Nézzük csak azt, amit a vonatból lát az ember, amit a vonatablak előtt elsuhanó táj, a mezők, a házak, az emberek mondanak el küldötteinknek. A legelső, ami rögtön feltűnik, hogy m.indenütt építkeznek. Köröskörül is, pirostetös házak színesítik a tájat. — Megfigyeltem — mondja az egyik parasztküldött — még ablaka sincs a háznak, de már a villanyvezeték ott von. Válóban, a ■ kis pirostetös házcsoportok között villanypóznák állnak és szerelik a vezetékeket, viszik a fényt a szovjet emberek azokba a falvakba, melyeket aegykori grófok, pánok mindenféle világosságtól igyekeztek elzárni. És mást is mutatnak ezek a szapora, friss építkezések: a házascsoportok között szinte mindenütt feltűnik egy-egy nagy, emeletes épület - a kultúra háza. A Szovjétúnió legyőzi a kárpát-ukrajnai, lengyel-ukrajnai Írástudatlanságot: könyv, m.ozi, kultúra kerül a legéldugodtább falvakba is. De nemcsak az új építkezések — a mezők is beszélnek, ahogy itt elsuhannak a vonatablak előtt. Szinte jelképesen mutatva a két korszakot: a vasúttól nem messze asszonyok sarlóval vágják a rozsot. Ez volt itt o ■ nvb. De párszáz méterrel odébb, a vnsút másik oldalóm már kombájn berreg — aratja, csépeli a kolhoz rozstáblóiát. Hat esztendeje szabadult fel ez a vidék. És az új házak, falvak, villanyvezetékek, gépek azt mutatják, hogy ez alatt a hat esztendő alatt többet fejlődött, mint az elnyomás idején évtizedek alatt. De nemcsak hatalmas táblákat láthatunk: sok-sok kis parcella is van még az út két oldalán, önkétesség alapján, politikai meggyőződéssel szerveződnek a kolhozok a Szovjetúnióhoz visszatért vidékeken. Még most, a felszabadulás utáni hatodik aratásnál is vannak egyéni gazdálkodók. Persze: a kolhozok táblái szebbek és a traktor, a kombájn boldogabb, jobb életet biztosít, mint az ásózás, a tehénnel való szántás, vagy a sarlóval való aratás. Állunk a vonatablaknál és nézzük a tájat. Kétszázharminckét küldött szeme előtt úgy fekszik ez a gyönyörű vidék, mint valami nyitott könyv. Az eslő meglepetés tulajdonképpen már a vasúti kocsiban várt bennünket. A szovjet oldalon Csap határállomáson várt ránk a szerelvény. Amikor félszállunk a vonatra, ott minden négy ember számára külön fülkét találtunk. Ez a fülke valóságos szobának féléit meg, hiszen itt töltöttük az éjszakát is. Minden fülkének meg volt a maga ventilátora. Este a tágas fülkéket kényelmes lakószobákká alakították át. Matrac, ágynemű, vánkos, takaró, — semmi sem hiányzott. Három és fél napig tartott az út a határállomástól Moszkváig. Természetesen az étkezések is a vonatban történtek. A legkiválóbb orosz nemzeti ételek kerülték asztalunkra. Na~ ponta háromszor, de olyan bőségben, hogy legtöbbünk csak az első nap birkózott meg a fogásokkal. A mi viszonyainkkal összehasonlítva a reggeli mutatta a legnagyobb eltérést. Reggelire szalonnát vagy sonkát, két tojást, kb. 3 dkg rmját, kb. 3 dkg. ementáli sajtot és kávét vagy teát szolgáltak fel. Délben rendszerint hal jelentette az előételt. Sok zöldséget tartalmozó rendkívül ízletes leves, azután hús krumplival vagy rizzsel, sült tészta és végül a kompót volt az ebédünk. Mindenki az ebédhez vagy a vacsorához —, amely hasonlóan bőséges volt — e gy üveg sört vagy gyümölcslét kapott. Ennek a gyümölcslének különösen nagy volt a sikere és még „az italos emberek“ is szívesebben választott dk ezt a pompás üdítő italt. A küldöttség tagjai szinte állandóan a vonat ablakánál tartózkodtak. Mindenki mindent látni akart Voltak többen, akik az éjszaka egy részét is a vonatobiaknál töltötték, ha vonatunk egy-egy nagyobb állomás felé közeledett. Különösen Kiev iránt, volt nagy az érdeklődés. Az ukrán fővárosba a kora hajnali órákban érkeztünk meg. Általában vonatunk percnyi pontossággal futott he mindenhová és már itt tapasztaltunk a szovjet fegyelmet és a szovjet rendet. Amikor három és fél napos út után befutott a moszkvai pályaudvarra az égszínkék szerelvényünk, a reflektorok egész tömege gyulladt ki, A reflektor fényben szálltunk le a conutról és ahogy megálltunk a vonatunk előtt működésbe léptek kezdtek a filmfelvevő készülékek, kattogtak a fényképezőgépek. Kint az államás előtt hatalmas gépkocsik vártak ránk. A küldöttség 232 tagját ezek a gépkocsik szállították a Metropol szállóba. Még a vonaton mindenki megkapta a szállodai szobaszámát és így gyorsan helyezkedtünk el. A szállóban mindenki rendelkezésére fürdőszoba állt, amiknek a hosszú út igen nagy volt a keletjük. Amikor elindultunk Csehszlovákiá-Földmüves küldöttségünk egyik csoportja a moszkvai városházán
