Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-08-06 / 21. szám

Bz isiin szú Miss ss mm Hogyan kel! kecelni a trágyát az istállóban és a telepen? Ha a? istállóból kihordott trágya kezelésben nem részesül, az ilyen trágya még terméscsökkenést is előidézhet Talán sehol sem követünk el mezőgazdálkodásunkban olyan sok hibát, mint a talajerő biztosítása és ennek különösen fontos része: a szerves trágyá­zás körül. A jól elvégzett agrotechnikai munka, a talajban levő tápanyagok feltárása, a talajélet fokozása, a műtrágyázás csökkentheti ugyan a szerves­­trágyázás jelentőségét, de növénytermelésünk további fejlesztése, termésátla­gainak további felemelése szempontjából súlyponti feladattá kell most már tennünk az istállótrágya helyes kezelését és szakszerű felhasználását is. Az elmúlt években, de a folyó év száraz júniusában is megmutatkozott, hogy az aszály leginkább a humusz-szegény, erőtlen talajokon okozott kárt. Ezeknek a sovány talajoknak a vizfelvevö és tároló képessége igen lerom­lott, a talaj morzsalékos szerkezete még a jó. talajmunka mellett is nehezen tartható fenn. A ilyen talajokon a növény fejlődésében visszamarad és rossz terméssel fizet. Jó erőben lévő, humuszban gazdag és helyesen megmunkált talajban még a legszárazabb, legforróbb nyár sem okoz komoly aszálykárt. A trágya értékének egy része már az istállóban veszendőbe megy. Még a leggondosabb kezelés mellett is az is­tállótól a lessántásig elveszíti a trágya szervesanyagának 10—15 százalékát. Rosszul kezelve ez a veszteség eléri, sőt túlhaladja az 50 százalékot Külö­nösen a növények legértékesebb táp­anyaga a nitrogén illan el gyorsan a trágyából, főképpen a vizeletből, főbb millió veszteséget jelent ez országos viszonylatban. Az istálló padozata már olyan te­gyen, hogy a híg ürülék a talajba ne szivárogjon be. Az állatok elülső lábai alatt Megfelelő ? döngölt agyag állás, de a hátulsó lá; alatti padozat már téglából vagy betonból készüljön. Az állatok faránál a kis lejtővel elkészített állások végén betonból vizelet levezető csatornát kell készíteni és a vizeletet az istállón kívül épített trágyalé kútba kell vezetni. Bőségesen almozzunk az istállóban. Ha van elég szalmánk, állatonként és naponkint 10—15 kg alomanyagot is felhasználhatunk, istállózott állatokra! 3—1 kg-t azonban mindenképpen tel kell használnunk. Ez a mennyiség fel­tétlenül szükséges az állatok száraz ürülékének a felvételére. A vizeletnek nagy részét ilyen gyenge almozással felitatni nem tudjuk, ezért különösen az állami gazdaságok és szövetkezetek több állatot magában foglaló nagyüze­mi! istállóiban a híg ürüléknek csator­nán keresztül való elvezetéséről és össze­gyűjtéséről kell gondoskodni. Ha a le­vezetésre nincs lehetőség, a vizeletet tőzegkorpával, pelyva, törek hulladék­kal kell felitatni. A szalma nedvfelszí­vó képességét szecskázással fokozhat­juk. Naponkint kell az istállóból kihorda­ni a trágyát a telepre. Különösen nyá­ron az istállóban hagyott trágya a me­leg és levegő hatására igen gyorsan bomlásnak indul. A nitrogén elillanását a szúrós istállószag jelzi. A TRÁGYALÉ-KŰT Az istállóból kivezetett híg ürüléket olyan trágyalé-kútba kell vezetni, melyből sem a fenéken, sem az oldalán elszivárgás nincs. A híg ürülékből pá­rolog el leggyorsabban a nitrogén, ezért a trágyalé-kutat fedéllel keli le­zárni, a trágyalé tetejére pedig fáradt olajat önteni. Az így kezelt híg ürülék magas nitrogéntartalmánál fogva igen értékes trágyázási anyag. Közvetlenül is felhasználhatjuk olyképpen, hogy vízzel hígítva szántóföldre hordjuk ki, de a trágyatelepen is szétlocsolhatjuk Ennél az eljárásnál azonban nagyon vigyáznunk kell arra, hogy a tárgyalt­­minél kevesebbet érintkezzék a levegő­vel, mert a nitrogénbomlás annál erő­teljesebb lesz. Semmiesetre sem helyes a locsolókannákkal való permetezéssze­rű öntözés, ehelyett inkább vedrekkel öntsük a trágyalevet a telepre. KEZELÉS A TRÁGYATELEPEN Régebben az volt a felfogás, hogy jó trágyát csak épített, beton trágyatele­peken lehet előállítani. Pedig nem a drágán megépített telep a fontos, ha­nem a trágya szakszerű kezelése. Ez pedig különleges trágyatelep nélkül, egyszerűbb körülmények között is megvalósítható. Ma már sokféle trá­­gyakezelási rendszer van a korláttal körülvett és kifutónak használt telep­től kezdve a magasrakásos trágyakaz­lakig és a betonlapos kezelésig. Bár­melyik módszert alkalmazzuk, Ügyel­jünk azokra az alapfeltételekre, ame­lyeknek biztosítása nélkül jó trágyái előállítani nem lehet. Legnagyobb hiba, hogy az istállóbó: kihordott trágya legtöbbször semmifé­le kezelésben nem részesül. Ktsébb-na­gyobb kupacokban szárad a „telepe­ken“, szétkaparják a baromfiam, szét­túrják a sertések. Az ilyen „trágya“ kikerülve a földre, csak a szalmával egyenértékű. Tápanyagban alig gazda­gítja a talajt. Sőt a trágyázás után közvetlenül a szalmástrágya átalakulá­sához vizet és nitrogént von el a talaj­ból. Az erjedés a telep helyett a talaj­ban megy végbe és a baktériumok át­menetileg nitrogénhiányt idéznek elő- Különösen a tavaszi trágyázás esetén mutatkozik ez a nitrogénhiány a növé­nyek gyenge kezdeti fejlődésénél De száraz nyarak esetén még terméscsök­kenést is idézhet elő a szalmásán ki­hordott, a talajt kiszárító trágya. A másik véglet, amikor a telepre rá­­foiyik a csapadék és kilúgozza a trá­gyát. Sokszor látjuk az ilyen „kezelési eljárás ' mellett a tárgvalének a szét­­folyását. Az Istállóból kihordott trágyát nyir­kos állapotban tömöríteni kell. A trá­gya tápértékének a megóvása csak úgy biztosítható, ha a levegőt a kezdeti felmelegedés után minél jobban kiszo­rítjuk. A lazán hagyott trágya sok le­vegőt kap, erősen felmelegszik és érté­kes anyagaiból, különösen' a nitrogén­ből igen sokat elveszít. Ha a trágyát állatkifutós telepen, akolban kezeljük, az állatok által való tipratással érjük ei a tömörítést A kezelés mindössze abban áll, hogy a trágyát mindig tömötten és nyirkosán tartsuk. MAGASRAKÁSOS TRÁGYAKEZELÉSI ELJÁRÁS Kifutó nélkül egyszerű magasra&a­­sós trágyakezelési eljárással is előállít­hatunk rövid idő alatt jóminőségű trá­gyát. Teljesen megfelel trágyatelepnek egy betonlap, mely kissé lejt, a beton­lap mellett épített trágyalékút felé. Az ilyen telepen a legjobb trágyakezeiési eljárás, ha a napi trágyamennyiséget a telep egyik sarkában 25—30 cm nedvfelszívó szalmára rakjuk négy­­szögletes tömb formájába és ezt a napi trágyamennyiséget erősen letapossuk. A mesterséges termékenyítési mun­kálatokat úgy a szakkörök, mint a pa­rasztság részéről érthetően nagy ér­deklődés előzte meg. Evek óta tartó vizsgálatok, majd a lovak mesterséges termékenyítésénél elért eredmények in­dokolttá tették ennek a bevált eljárás­nak a szarvasmarhatenyésztésnél való alkalmazását is. A mesterséges termékenyítési eljárás abból a megfigyelésből ered, hogy a természet a hímállatokat igen bőséges, a szükségesnél hatványozottan sokkal több termékenyítő anyaggal látta el, Az eljárás lényege az, hogy a mester­séges úton nyert lemagzásból származó termékenyítő anyagot az állatorvos el­osztja és azokat az ivarzó állatok mé­­mébe jutatja. Az eljárás két nagy elő­nye, hogy minden állat állatorvosi el­lenőrzés alá kerül — szükség esetén minőségi kezelésben részesül és jelen­tős számú apaállat megtakarításával jár. Míg természetes párosításnál S0 te­hénre számítunk egy bikát, addig mes­terséges termékenyítésnél kedvező kö­rülmények^ között egy bika termékenyí­tő anyagával 600—800 tehenet termé­kenyíthetünk meg. Ez az eljárás lehetőséget biztosít ar­ra, hogy csak a legkiválóbb apaállato­kat alkalmazzuk a tenyésztésben és egy-egy vidéken, a nagyszámú utódok révén, egységes áXlatőLkmáwy alakul A másnapi trágyát rárakjuk az előző napira és amikor az egész rakás eléri a 60—70 cm magasságot, sekélyen földréteggel letakarjuk. Ezután tovább építjük a további trágyarakásokat az említett 60—70 cm magasságig a telep területének, vagy egyrészének a fel­­használásáig. Később, a már befedett rétegek fölé újabb trágyaréteget ra­kunk mindaddig, amíg a maga3építésű kazal eléri a 2—2.5 m. magasságot. A kazalt ezután beföldeljük. Az építés közben, különösen az alsó tömbök épí­tésénél a taposást nem szabad elmu­lasztanunk. Ezzel az eljárással arány­lag igen rövid idő alatt teljesen jól be­érett trágyát nyerhetünk. Lényegében ehhez az eljáráshoz ha­sonló a betonlapos trágyakezelési eljá­rás is. Itt a földelés helyett naponkint a trágyarakásokat betonlapokkal fedik be. Ez a betonlap egyrészt pótolja a letíprást, másrészt megvédi a trágyát Országszerte elég gyakran fordul elő, hogy egyes tehenek az ellést megelő­zően pár nappal, esetleg egy héttel le­fekszenek s nem hajlandók fölkelni. Az állatoknak egyébként jó a közérzetük, esznek, legalább is kezdetben. Ennek a kórformának a zavartalan közérzés melletti tartós fekvés úgyszól­ván egyetlen látható tünete. Ennek megfelelően ezekben az esetekben „el­­lés előtti megfekvés“-ről beszélünk. Fontos tudnunk azt, hogy a betegség majdnem mindég rosszul táplált öreg teheneken és sovány előhasi üszőkön mutatkozik. Olyan vidékeken, ahol a rossz termés miatt csak gyengén tud­nak takarmányozni, sokszor tömegesen jelentkezik ez a bántalom. A betegség okait tekintve két cso­portot különböztetünk meg: 1. Az ellés előtti megfekvés valamely más elváltozásnak a tünete. Ha az ál­lat az istállóban — különösen aszfalt, ki, s ezzel lehetőség nyílik az ivadék­kutatásra. Magyarországon ezidöszerint már mesterséges termékenyítő fiókállomá­sok működnek. Ezek a fiókállomások termékenyítő anyagukat postán vagy vasúton kapják, megfelelő hőpalackok ban és a termékenyítési munkát a hely­ben lakó állatovos végzi. A termékenyí­tési körzetbe bevont községekben rend­szerint a volt bikaistállót alakítják át termékenyítő helyiségekké. A megter mékenyítést végző állatorvos gépkocsi­val látogatja a községeket és az előké­szített ondót magával viszi. A meddőség rendkívül nagy elterje­dése miatt természetes fedeztetésnél legfeljebb 50—55 százalékos vemhessé­­get érünk el. A mesterséges terméke­nyítési eljárás ezt a vemhességi száza­lékot lényegesen felülmúlja. A községek háztartásánál a bikatar­tás komoly megterhelést jelentett. A mesterséges termékenyítés bevezetésé­vel azonban ez a kiadási tétel elesik é* a felszabaduló összeg állattcnyészti sünk további fejlesztésére felhasznál­ható. összefoglalva a mesterséges terme kenyítésl eljárás előnyeit, megállapít­hatjuk, hogy az eljárás igéynbcvételé­­vel állatállományunk számbeli és minő ségi gyors feljavulása várható és kiki! ■ szöbölhető a természetes párosításnál esetleg fellépő fertőzési lehetőség. a kiszáradástól és az értékes tápanya­gok elpárolgásától. De ha nem is végezzük el ilyen szak­szerűen a trágyakazal építését, már az is hatalmas lépés lenne a jobb trágya­kezelés felé, ha aránylag igen csekély munkával a trágyát szakaszonkint 2— 2.5 méter magasságban összeraknánk és a rakás magasságának elérése után leföldelnénk. Természetesen az összera­kás alkalmával a taposásról nem sza­bad elfeledkezni. Az ily összerakott trágya nem szárad ki és az esők hatá­sára sem lúgozódik ki. A trágyatelep, vagy magas rakásos trágyakazal helyét vízhatlanná kell tenni és árnyékos, széltől védett helyre kell építeni. A magasrakásos trágyate­lepet — ha trágyalékútat nem építet­tünk — kis árokkal kell körülvenni és az ebbe belesaivárgott trágyalsvet tö­­rekkel, polyvával kell felitatni és idő­közökben a trágyatelepre felrakni. Jóminőségű trágyát minden külön­leges befektetés, trágyatelep építése nélkül, csupán kellő gondossággal és igen kevés munkatöbblettel is elő tu­dunk állítani. Ez a csekély munkatöbb­let bőven megtérül abban a humusz­­többletben, amelyet a jól kezelt trágyá­ban növényeink számára megőrzünk. V. I. vagy betontalaj esetén — megcsúszik, könnyen csípőizületficamot, rándulást szenvedhet, eltörhet valamely végtag­csontja, ennek megfelelően nem tud felállni. Ügyszintán fekve marad az ál­lat, ha a csülkei valamilyen fájdalmas megbetegedésben szenvednek stb. 2. A betegség a vemhességgel függ össze. A betegség általában azzal kezdődik, hogy az állat helyén tipegve áll, föltű­nően sokat fekszik s a fölkelés nehezé­re esik. Ebben a kezdeti szakban az ét­vágy és a kérődzés normális lehet. Az állat többizben megkísérli a fölkelést, de^ hátulsó lábaira nem tud fölállni. Végül is abbahagyja a meddő kísérle­tezést és végleg fekve marad. Egy-két napi fekvés nem ad okot as aggodalom­ra, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy kellő ápolás esetén az állatok 8— 10 napi fekvemaradást is kibírnak. Ha az ellés ez alatt az idő alatt be­következik, a beteg a szülés után 1.—2 nappal feláll. Az orvoslást tekintve a beteg jó el­helyezése első és legfontosabb felads­­tunk. Meg kell ugyanis akadályoznunk, hogy felfekvések keletkezhessenek. En­nek érdekében — ott, ahol homok van — bőséges mennyiségű homokot szó­lhatunk az állat alá, 20—30 cm vastag­ságban. A homokot szalmával is he­lyettesíthetjük. _ Ha a tehén sokáig fekszik bal olda­lán, a felfekvéseken kívül fel is fúvód­­hat. Szabálynak tekinthetjük azt, hogy az állat rövidebb ideig feküdjék bal­­mint jobboldalán. Ennek megfelelően az állatot naponta többször át kell for­dítani, azonban sohasem a hátán (méh­­csavarodás veszélye), hanem hasán, lá­bain. Időnként, ha látjuk, hogy az ál­lat próbál fölállni, megkísérelhetjük a fölkeltést. A fölkeltés a lábak köré ve­zetett kötél segítségével történik úgy, hogy a kötél szabad végét meghúzzuk (ábra). Ott, ahol esetleg függőágy áll rendelkezésre, fölhasználhatjuk az ál­lat lábontartására, de kizárólag csak abban az esetben, ha valamennyire áll­ni tud. Ellenkező esetben az állat hasát érő tartós nyomás komoly emésztési zavarokat okoz. Nagyon fontos, hogy a beteg étrend­jét állapotának megfelelően állítsuk össze. Ne etessünk állatainkkal ilyen­kor sok szálas takarmányt, hanem nyújtsunk nekik naponta többször ab­rakot, esetleg ivós formájában, amel­lett kevés jóminőségű szénát, de főleg lucernát, a jó emésztés és a könnyű bélsárürítés érdekében. Nagyon jó hatású, ha az állat fariz­mait naponta többizben bedörzsöljük kámforszesszel és utána jól lecsutakol­juk. Abban az esetben azonban, ha a leg­csekélyebb gyanúnk van arra nézve, hogy az állandó fekvés csak tünete valamely más bántalomnak, azonnal hívjunk szakembert, aki megfelelő be­avatkozással. vagy gyógyszerrel segít íz állaton s biztosítja a szülés normá­lis lefolyását. Q. Mesterséges termékenyítés az aüatcHomany számbeli es minőségi gyors feljavitasara Mi ai aka a tehén ellés előtti megfekvéséneiá? Ha a tehén sokáig fekszik bal oldalán, fel is fuvódhat és ezért az állatot naponta többször át kell fordítani Megfekvő tehén felkeltése kötéllel . Ll ,, a-

Next

/
Thumbnails
Contents