Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-06 / 21. szám
bwmä mmmm Két kép. A mult és a jelen. Mind a kettő a nagykaposi határban készült. Az egyik az aratás régi, fáradságos munkája idején, a másik a gépek felvonulásakor. Egy-két évvel ezelőtt még hajnaltól késő estig robotolt a földműves, hogy learassa termését. Ebben az évben a nagykaposiak is, mint sok-sok helyen szerte az országban, vígan figyelhették a gépek gyors és jó munkáját. Nagykapos, ez a magyarlakta nagyközség, ott van közéi — mintegy öt kilométerre — a szovjet határhoz. A szovjet példa nyomán ez a község már csak emiatt sem maradhatott el a fejlődésben. Nagykaposon már működik az Egységes Földműves Szövetkezet, de környékén még vannak falvak, ahol a meggyőző munka sikere egyelőre hiányzik, ahol még talajra talált az ostoba reakciós prapoganda: „a kévekötő kiveri a magot“! Ezekből a községekből azonban többen elmentek Nagykaposra, amikor az aratógépek dolgoztak. Akik látták dolgozni a kapóst határban a gépeket, azok utat törnek majd a környező falvakban is a szocializmus számára. Nemcsak füldművesék, hanem a földműves asszonyok is megnézték a Nagykaposon dolgozó gépek munkáját. Hitetlenkedve mentek oda, csodálattal látták a gépek munkáját és — könyörgésre fogták a dolgot, amikor azok nem mehettek el hozzájuk is, mert előzetesen nem biztosították szerződésileg. A gép tehát Nagykaposon is győzött és meghódított több keleti községet. Bizonyosra vesszük, hogy nemsokára szaporodnak majd a hírek ezekből a községekből is: megalakult az EFSz, áttérték a magasabb termelési formára, közös vetési tervet dolgoztak ki, felszántották a mesgyéket... Az új kenyér mtg-Két régi aratás és a - jelen Amikor most kis- és középföldműveseink boldogan végzik az aratás és cséplés munkálatait, eszembe jut két régi aratási történet. Az egyik még a régi magyar királyság alatt történt, amikor lent az Alföldön sztrájkba léptek az arató munkások, több részesedést követelve maguknak. Mit tettek akkor a földbirtokosok? Nem az aratók megbízottait hívták meg tárgyalásra, hanem a hatósághoz fordultak, hogy annak segítségévéi sztrájktörőket szerezzenek. A hatóság akkor a földbirtokosok és tőkések hatósága volt, nem volt nehéz tehát sztrájktörőket biztosítani. A föszolgabíróság azonnal intézkedett és a csendőrség mozgósításával valahonnan a mai Északszlovákiából hoztak aratókat és a csendőr ség védelme alatt folyt le az aratás. A másik eset ehez hasonló, de már az első Csehszlovák Köztársaságban történt. Azt hiszem 1929-et írtunk és a Párkány környéki egyik uradalomban aratósztrájk tört ki. A földbirtokosok — régi minta szerint — érezve hatalmukat, megint csak nem az aratókkal kezdtek tárgyalni, hanem a hatósággal. Ismét jött a régi nóta: sztrájktörőket kell szerezni a sztrájkolok ellen! A hatóságok most is segítettek és morva munkásokat hoztak a magyar aratómunkások helyébe. A magyar munkáscsaládok így maradtak kenyér nélkül ... A sztrájkok letörésére mind két esetben tehát a nemzetiségeket használták fel és ezzel is szították a nemzetiségi gyűlöletet. Ma már népi demokráciában élünk. A hatalom a munkásság, a kis- és középparasztság, tehát az állam igazi építőinek kezében van. A hatóság minden szerve a dolgozó társadalmad szolgálja a legmagasabb állami szervektől lefelé egész a legalacsonyabbakig. Érdemes visszagondolni éppen nekünk, kis- és középparasztoknak, a múltra, a tőkések uralmára. Érdemes összehasonlítanunk, hogy mik voltunk és mit jelentettünk akkor és mik vagyunk és mit jelentünk ma. TÖRÖK JÁNOS Kiválasztottuk a kételkedőket... Július utolsó napjaiban írom e levelem. Nagy iramban folyik nálunk a nséplés. Július 13-án kezdtük el a munsát és most éppen a két legnagyobb fculák gabonáját csépeljük. Egyre szaporodik azoknak a száma, ikik nálunk is hozzájárultak az őszi közös vetéshez. Eddig 140-en írták már ilá hozzájárulásukat. Az aláírók leglagyobb része Magyarországról áttelepült szlovák. Az itteni magyarok közül ideiig csak 15 aláíró van. Bótik és Pralenica elvtársakkal igyekszünk megmagyarázni minden kis- és középparasztunknak, hogy mennyire a saját érdekében cselekszik, ha a szövetkezetesekkel tart. Ügy látom, hogy munkánknak lesz eredménye. A járási versenyben nem akartunk lemaradni és mivel kezdetben nehezen ment nálunk a munka, fokoznunk kellett a munkatempót és munkanappá tettük a vasárnapot is. Napi munkánk mellett azonban gondolunk a jövőre is és ezért július utolsó vasárnapján megszeretnék a Szabad Földműves útján beszámolni, hogyan jutottunk előbbre egy lépéssel mi, jelsőci szövetkezetesek. Ez év márciusában 33 taggal alakult meg nálunk az EFSz. Szövetkezetünk megalakulásának egészséges alapját az biztosította, hogy tagjaink között nem volt egyetlen egy sem, aki a szövetkezet köpenyét akarta volna felhasználni egyéni meggazdagodásra. Olyanokból alakult meg a szövetkezet, akik magukévá tették Gottwald elnökünk tíz pontját, akik megértették, hogy mezőgazdaságunknak lépést kell tartania az ipari fejlődéssel, akik új életet akarnak a falun, hogy ne térhessen vissza az az időszak, amikor a végrehajtók izgalmas napokat, álmatlan éjszakákat okoztak a dolgozó népnek. Amikor elkezdtük a munkát 20 haon felszántottuk a mesgyéket, de azért karókkal megjelöltük az egyes parcellákat. Amikor azonban műtrágyázásra került a sor, jelentkezett az első emberi gyarlóság: mindenki a saját parcellájára igyekezett a legtöbb műtrágyát szórni. Azután jelentkezett a másik gyengeség is: akadtak olyanok akik a közbeeső parcellájukat külön bevetették. Nem szólt nekik senki sem a szövetkezet vezetőségéből, hogy ezt rosszul teszik. Telt az idő és elérkezett az aratás. látogattuk Cseklészt, ahol magasabb szövetkezeti típus szerint folyik már a termelés. Kiválasztottunk több kételkedőt is, hogy saját szemükkel győződjenek meg a szövetkezeti forma előnyeiről. Magunkról még egy újságot írhatok: elkészült a tyúkfarmunk és várjuk a farm új lakóit. Pár nap múlva pár száz csirke érkezik hozzánk Nzitráról. Mihók Erzsébet Szent Péter. Megint azt tapasztalhattuk, mindenki a saját földjével igyekezett törődni. A behordásnál is akadt egy gazda, aki a közös hordás helyett először a sajátját igyekezett behordani. Ézt azután egy másik gazda is utánozta. Ennek ellenére a munka nagyobb zavar nélkül szépen befejeződött. A fenti hibákból megállapítható, hogy egységes, közös munkát csak a mesgyék teljes eltüntetésével tudunk végezni, ha minden szövetkezeti tag úgy végzi kötelességét, mintha csak a sajátján dolgozna. Ezeknek a hibáiénak a kiküszöbölése érdekében szükséges a II. fokú szövetkezeti formára való áttérés. Ma már 46 kis- és középparaszt tagja a szövetkezetnek, de 22 gazda még nem lépett közénk. 1(30%-ban tehát még nem jár közös úton a falu, de a jövő az EFSz-é és ezt meg fogja majd érteni - >n becsületes kis- és középparaszt. Az őszi vetést négyes vetésforgó szerint végezzük, a kidolgozott terv alapján. Minden tagunknak marad ezenkívül fél ha olyan földje, melyen tetszés szerint termelhet. Hibáinkból tanultunk és szövetkezetünk most már céltudatosan halad a ’ájelölt úton, saját boldogulásunk és ötéves tervünk építése érdekében. Koncz János szegésének ünnepe A losonci járás Miksi községének lakossága 30.-án ünnepelte az új kenyér megszegésének az ünnepét.. Az ünnepélyt a CSM és az EFSz tagjai rendezték, amelynek igen nagy sikere volt. Ez alkalommal vette át a miksii EFSz felett a losonci villanytelep üzeme a gondnokságot, ami szintén ünnepélyes keretek között történt. Kint voltak a villanytelep munkásainak és vezetőségének a kiküldöttei és Ígéretet tettek, hogy amennyiben módjukban áll, mindenben segítségére lesznek az EFSz-nek és megígérték, hogy Miksibe is bevezetik a villanyt. A CSM helyi kultúrcsoportja énekszámokkal és szavalatokkal szórakoztatta a közönséget. Azután következett az új kenyér ünnepélyes megszegi ve. Az ünnepélyes megszegést Spurnv elvtárs, az MNV elnöke végezte el lelkes és intő szavak kíséretében. Majd a „Fehér tyúk“ című színmű előadása következett, amelyet szintén a CSM helyi kultúrcsoportja adott elő nagy sikerrel. Utána tánc reggelig — a fiatalok nagy örömére... Az EFSz vezetősége egyébként Ígéretet tett, hogy a lehető leggyorsabban átvezeti a szövetkezetét a magasabb típusra, hogy ezzel eleget tegyen a Párt felhívásának és fejlettebb gazdálkodási módot, fejlettebb kultúrát biztosítson a falunak. Az ünnepélyen mint a Járási Szövetkezeti Tanács kiküldötte vettem részt Láttam a lakosság lelkes ünneplését, a falu alakuló új arcát és örömmel láttam, hogy munkánk, ha lassan is. de biztosan halad és szinte már látni véltem az új szocialista falunk kénét. Simon Béla, járási oktató A királyfcelmeci miami gépállomás . iaár mabb, da egyben legügyesebb éünunká&a Tiltakozunk! Ah Egyesült NemHeteb SBövetségének Mi, a hideghéti politikai pártiskola magyar nyelvű hallgatói, erélyesen tiltakozunk az amerikai imperialisták agresszív beavatkozása ellen. Erélyesen tiltakozunk az ellen, hogy ártatlan gyermekeket és nőket bombázzanak csak azért, hogy a hős koreai nép nem akar az amerikai imperialisták rabszolgája lenni. Mi, az iskola hallgatói, testvéri szolidaritásunknak adunk kifejezést., annak tudatában, hogy a koreai szabadságért harcoló nép ügye a mi ügyünk is, mert mi itt a nemzetközi proletariátus szellemében tanuljunk a nemzetközi munkásmozgalom történetét, tehát ismerjük, hogy mi a célja az amerikai : oarraám ásoknak Koreával. üu.aiyhelaieci a::«. iiai göpáítüzuáfi egy csoportja. Közepén Chieniro V'Urtwt, a gépállomás M,oi még, mjma de vqk példamutatót A rimaszombati járás Balogtamási községének földművesei látva, hogy a dolgozók vezette államban a magyar nemzetiség iieknek éppen olyan szabadsága van ebben az országban, mint a cseheknek és szlovákoknak és hogy a szabadságot már nem a nemzetiség, a nagybirtok vagy a töke jelenti, boldogan vesznek részt államunknak a szocializmus építésében kifejtett munkájában. A balogtamási magyar földművesek a béke erősítése érdekében fogadalmat tettek, hogy az idei gabona beszolgáltatásnál túl teljesítik a 100%-ot, megrövidítik a beszolgáltató.is idejét és a beszolgáltatást ünnepélyesen, manifesztációs módon hajtják végre. Egyidejűleg mind a három kötelezettségvállalásuk terén versenyre hívták ki a rimaszombati járás valamennyi községét. Balogtamásiban még nincsen EFSz. Példájukkal azonban így is utat mutattak. Nem kétséges, hogy az ilyen szellemben dolgozó földművesek nemsokára megalapítják a maguk EFSz-ét, mert már maguk is belátták, hogy csak szövetkezeti alapon és a közös munkával lehet kisebb fáradsággal és olcsóbban nagyobb termést elérni. EGYÜD JÓZSEF, körzeti titkár, Bátka. Tavasszal még mindenki a saját földjére igyekezett szórni a legtöbb műtrágyát « .................
