Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-30 / 20. szám

Niért gyomosodnak el földjeink?

Tapasztalatból tudjuk, hogyha elgyomosodik a íöM, akkor a beléje ültetett növény satnya marad, elsárgul. A kapásnövényeket leginkább kalászosok után vetjük el. A kalászosok növekedése kezdetén még' irtjuk a gyomot de aztán már nem. így a kalászosok közt nőtt gyom csak aratáskor kerül kasza alá, de akkor már elvirá. gozott és magja is kihullott. A gyommagvak a tarlón maradnak és csiraképes állapotukat igen sc’.áig megtartják. Az őszi szántás bejuttatja a földbe a tarlón maradt gyommagvat, de a ta. vaszi nap sugarainak melege új életre kelti, újra ott teremnek az0n a földön, melyet nem részükre szántottunk. Szívják a föld táperejét és nedvességét a nemes növény elől.

Hogyan akadályozhatjuk meg a gyommagvak lly'en alattomos újra éledését? ügy, hogy korábban kényszerítjük csírázásra! Ha tehát a tarlóhántást végzünk idejében, amíg jó n ’eg van, a gyommagvakat kelésre kényszerítjük. A gyommagvak ki is kelnek és aztán ősszel a mélyszántás befordítja őket zöldtrágyaként a talajba, így tavasszal nemhogy ártalmára volnának a nemes veteménynek, hanem még saját testük trágyájával annak növekedését is előmozdítják. Ezért hasznos a korai tarlóhántás. De van további haszna is: a tarlóhántással befordul a tarlószalmája is a földbe, ott elrothad és ezzel porhanyósítja a földet. Hogy. mit jelent a gazdának a minél porhanyósabb föld a kapások számára, azt bővebben nem kell magyarázni:-'

De legelőnek sem hasznos a felszántatlan tarló. Mert legföljebb egy-két napra való szórakozást jelent a legelő marhának; rajta jól nem lakik. Ha takarmányt akar a gazda, akkor szántsa fel tarlóját és vesse be azonnal tarlórépával. muharral, kölessel vagy csalamádévai.

Szükség van

olyan emberekre ...

Gépesített munkamódszerünknek köszönhető, hogy gyors ütemben valósítottuk meg az aratást, melynél a kapitalista időkben a falusi emberek ott hagyták minden erejüket. Ma már a földművesek látják, hogy a szövetkezet lehetővé teszi nekik a felemelkedést. Ha azonban a szövetkezésről beszélünk, akk0r fel kell tiekünk vetnünk a kérdést, vajj0n a szövetkezet csakis sa ját tagsága szükségleteinek ellátásával törödihe? Tudjuk, hogy ez nem így van, mert ahogy a gyáripar termel a közösség részére, ugyanúgy a szövetkezet is a többtermelésért és a közösség minél bővebb ellátásáért dolgozik. Ha a falu népe elhanyagolja a korszerű termelést és az állattenyésztést, ha nem törödik a közös munka és értékesítés megszervezésével, akkor elveszti a helyes fejlődés előfeltételét.

Nem elég az, ha valaki egyre a szövetkezet körül forgolódik és nyilvános szereplést vállal, mert a szövetkezeti munka komoly és kemény munka, amely a földeken valósul meg.

Az igazi szövetkezeti tagnak minőségi termelésre kell törekednie az új termelési módszerek felhasználásával, előrelátóan, tervszerűen kell gazdálkodni, mert csakis így segíthet megoldani azokat a feladatokat, amelyek a falu népére várnak.

Az ógyallai járásban is megkaptak a kis- és középföldmüvesek minden lehetőséget a népi demokráciánktól, hogy könnyebben és gyorsabban végezhessék el a közös aratási munkákat. A falu népe igen kíváncsian várta az önkötöző aratógépek teljesítményét. Bizonyára sok szemlélőben megérett a gondolat, hogy belép az EFSz -be, olyan felemelő látvány volt az aratógépek teljesítménye. Aki azt kifogásolja, hogy a szövetkezetben rossz a vezető, az azért nyugodtan beléphet és azután választhatnak új, --felelő vezetőségét. Bárki arra rátermett egyén kerülhet vezető állásba, mert szükség van olyan emberekre, akik példát tudnak mutatni a több és jobb termelés terén a többieknek.

Sütti József, Perbete.

Köszönjük a kilencnapi munkamegtakarítást

Túnius 26-án kezdtük az aratást és július 4-én már be is fejeztük. Hőt—hét ember dolgozott az első napokban a két önkütözőgép mellett és kilencen kézzjel végezték aa aratást. A gépekkel némi bajunk volt, amit a gépkezelők hiányos szaktudása okozott Emiatt az első nap a gép csak két »* fél hektárt aratott le. Az aratás végén már 6—7 hektár v0K a napi telje '-mény. Három nappal az aratás kezdete után kisegítő brigád trkezet': Eperjesről további három aratógéppel. Az alsg nap azok a gépiek sam működtek úgy, vSrtnk, de azután már nem volt

panasz.

A gépek mellett tehát összesen öt csoport dolgozott. Az öt csoport közül Sípos János és Kasz(,nyi Zoltán csoportja végezte a legjobb munkát. Ebben a csoporfcan dolgozott Almási Ilona Is, aki az első napi hibák ellenére is annyira el volt ragadtatva a gép munkájától, hogy kijelentette, a jövőben nem kíván már markot szedni, hiszen a gép a fölműves ember sok fáradságos munkáját végzi él. Nálunk közős munkával és géppel még sohasem arattak, csak most. Az emberek azonban ennél az első munkánál, melyet a gép segített, rájöttek, hogy így mennyivel gyorsabb, jobb és olcsóbb a munka.

Ki kell emelnünk a Párt, az MNV és a JSSR segítségét a munkák megszervezésénél, de különösen Palányi Dánielt a helyi pártszervezet 'nőkét. A hatóságoknak, a gépek kölcsönzőinek köszönjük ez úton is, hogy 16 nap helyett 7 nap alatt végeztünk munkánkkal.

Híb-uydk János és Erdélyi Sándor, Iákovoe.

így lesz értékes és hő takarmánya s nem szalmacsonkok, s köztük néhány virágzó pupanc.

A tarlóhántás tehát:

1. ) porhanyósít ja a földet;

2. )hefordítja a gyommagot, ami a nyár melegétől kikel és befordítható a talajba ősszel;

3. ) a befordított új gyom nemcsak, hogy nem

árt a nemes növénynek, hanem még trágyával használ is;

4. ) Szántás után takarmányféléket vethetünk a talajba, melyek még ebben az évben kaszálhatók vagy szedhetők, felhasználhatók.

Azt mondta az egyik gazda: nemcsak a földeken kell felszántanunk az egymásközötti barázdákat, hogy egy család élelme megteremhessen rajtuk, hanem fel kell szántani a lelki barázdákat is, hogy egymást oktathassuk, mert mindenkinek vannak jó tapasztalatai, amelyekkel segíthet a másiknak. így leszünk aztán igazi keresztények, akik egymást szeretik. Tóth.

...............................................iiMiiiiiimiiiiiiiiiiiimimimiimmiimiiiim!...iuiuiiuiui!iiiiiiiniiiiiMiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiMtiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMÍiMf!ÍmMií<s

Három közérdekű gyümölcsprobléma

Egész sor olyan levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyben a gyümölcs körül forgott a feltett kérdés. Ezeket a leveleket átadtuk Buchta Viktor munkatársunknak, aki a közérdeklődése számottartó kérdésekre lapunk utján az alábbiakban válaszol:

A gyümölcs értékesítése

Többen azt panaszolják, hogy a gyümölcsbe, vásárlók nem fizetnek a gyümölcsért hivatalos árat, hanem annál kevesebbet, hivatkozva arra, hogy a bevásárlásra felkínált gyümölcs nem egyöntetű, hanem kevert.

Tudnunk kell, hogy a Közélelmezési Megbízotti Hivatal (Povereníctvo vyzívy) hirdetményben szabályozta a gyümölcs osztályozását és csomagolását. Az 1949 július 16-án kelt 707 úr. v. számú hirdetmény kim0ndja, hogy ,hazai eredetű friss gyümölcsöt osztályozva és minősítve, előírt Csomagolásban és a bevásárlók útmutatása szerint kell beszolgáltatni.,. Ebből a hivatalos előírásból az következik, hogy a gyümölcstermesztő gyümölcsét már osztályozva ad-C5AV&ROS SOGOR:

meg a kól ^ficzere

I No, ezt hallgassák meg, ha van ide- I jük.

| Sokan kérdik tőlem, hogy mért lúj} ják Ficzere Pétert Ejtőernyős Ficzerél nek, az ikertestvérét, Ficzere Pált meg I Tizenkétseprűs Ficzerének és Zsírosul Reszegi Balázst Vigyenbe-Reszeginek. | Maguknak elmondom, mert maguk I mindig jó komáim voltak.

I A két Ficzere amúgy nem lett volna l rossz ember, csak nagyon hiszékenyek 1 voltak. Mesélik, hogy egyszer ment az | utcán Ficzere Pál s a kis Madocsai I Pista odakiáltotta neki: l — Hogy jöhet ki ilyen esőbe kalap | nélkül, Ficzere bácsi?

I Akkor Ficzere Pál mindjárt hazasza| ladt a kalapjáért, pedig egyrészt rajta ] volt a fejin, másrészt meg nem is esett 1 az eső-1 Hát a múltkor jön hálálsápadtan Fi| czere Péter. Csugariéknál éppen arat- I iák, ott megállt és elkezdte mereszteni I a szemit.

f — Mi ja? — kérdezte mérgesen Csu| gari, mert Ficzere Péter egy potykára, | emlékeztetett, ahogy ott meresztette a | szemit s Csugari történetesen nem sze| rette a halat.

! — Nem veri ki a gép a szemet? —

f kérdezte ijedten Ficzere Péter.

1 Csugari három szót mondott erre, 1 amiből csak az „a“ névelőt illik ki| nyomtatni; Ficzere Péter elpirult, mert I szemérmes ember volt különben s ha| mar továbbment. Azonban nem tágí| tott, végigjárta a rémhírrel a falut. I Mindenütt ugyanazt a rémhírt mondotl ta s mindenütt ugyanazt a három szót f mondták neki. Akkor visszament oda, | ahonnan jött.

I — Senki se hiszi el, amit mondtam | az embereknek — panaszkodott.

1 — Miből gondolja?

| Ficzere Péter megmondta azt a há- 1 rom szót, amivel a rémhírére válaszol- 1 ták az emberek.

f — Jó, de van itt valami más is! Sok| kai nagyobb dolog! — kapta meg a vá- I laszt.

\ Másnap aztán Ficzere Pál tizenkét I vad,onatúj cirokseprűvel a hátán, jött i ki a boltbul.

| — Felcsaptál seprűkereskedönek,

| Pali fiam? — kérdezte tőle Kovács

| Bora néni.

| — Majd bolond leszek eladni — szo| rította magához a seprűket féltékenyen I Ficzere Pál.

{ — Hát akkor mért vettél tizenkét

i seprűt?

I — Mert annyi volt a boltban — | mondta titokzatosan Ficzere Pál. — De | holnap veszek még.

I Rávaló napon korán reggel találkoz| tam a két Ficzerévél. A Zsiros-Reszegi I háza felöl jöttek és izgatottan nézték I az órájukat.

I — Történt valami? — kérdeztem Fi! czere Pétertől.

I — Csak fog — mondta rejtélyesen.

| — De nekünk már van tizenkét cirok\ seprűnk, akármilyen hiány» lesz is ci- I rokseprűben! Bennünket már nem ér- I hét meglepetés!

I — De nem ám! tódította Ficzere \ Pál.

Este hatkor ott álltam a ház előtt, csendesen pipázgattam, amikor megláttam Ficzere Pétert. Remegő lábakkal jött a túlsó oldalon három cirokseprűvel.

— Itt vannak! — nyögte. — Itt vannak!

— Kik? — kérdeztem.

— Az ejtőernyősök. Egyet a saját szememmel lóMam.

— Hol?

— A pataknál! Mondom, hogy a saját szememmel láttam! Még rám is kiabált! Azt kiáltotta: Halló!

— Jöjjön be — mondtam. — Kap egy jó hidegvizes borogatást, osztán híjjuk az orvost. Gyógyítják eztet mán •máma.

—■ Ne iséljen, Csavaros sógor — nyögte Ficzere Péter. — Minden összevág. Megmondta Reszegi Mihály, hogy máma délután félhatkor tör ki a háború, oszt pont félhatkor láttam meg az ejtőernyőst! Minden összevág!

— No jöjjön, megnézzük azokat az ejtőernyősöket!

— Puszta kézzel?

— Még az is sok.

— Hát én nem menek.

— Csak nem fél?

— Dehogy félek, csak szaladok haza megmondani az öcsémnek, hogy vegyen még cirokseprűt! Meg különben is esik az eső!

Avval már el is tűnt.

Alig mentem száz lépést, jön velem szembe a szomszéd falubeli patikus.

— A patakból jön? — kérdeztem tőle.

— Onnan.

— Nem látott arra valakit?

— Dehogynem. Egy embert három cirokseprűvel. Ránézett az esernyőmre, oszt elkezdett ész nélkül szaladni, mint a nyúl. Még utána is kiabáltam, hogy halló, mert meg akartam kérdezni tőle, hogy adja a cirokseprűt.

... Hát így lett Ficzere Pálból Tizenkétseprűs Ficzere, mert éppen tizenkét cirokseprűt vett és Ficzere Péterbül Ejtőernyős Ficzere, mert ejtőernyősnek nézte a patikust. Most már csak azt kell elmondanom, hogy lett Zsíros- Reszegiből Vigyenbe-Reszegi.

Másnap délután az udvaron dolgozgattam, amikor jön ám futólépésben Zsiros-Reszegi.

— Vigyen be, Csavaros sógor! — kiabálta. — Vigyen be!

— Hová? —• csudálkoztam.

— A rendőrőrsre — szuszogta Zsiros-Reszegi. — De most mindjárt!

— Egy-két percet még várhat.

— Nem én — lihegte Zsiros-Reszegi és szaporán pislogott hátrafelé. ■— En találtam ki az összes háborús rémhíreket, meg azt is, hogy a gép kiveri a szemet. Vigyen be!

— Beviszem én — nyugtattam meg. \ — De miért olyan sürgős.

— Mért olyan sürgős?! — pillantott \ ijedten hátra. — Mert nem akarom, \ hogy agyonverjenek az asszonyok.

— Az asszonyok?

— Azok hát! Ügy megharagudtak \

rám azért az egy-két rémhírért, hogy \ kétszer körülkergettek a falun, még a \ sárba is belenyomták. Elég volt nekem \ ebbül! Ahun van a, már jönnek is! \ Vigyen be hamar, mert Ficzere Paine \ jön elöl, oszt vadonatúj cirokseprű van \ a kezibe... I

mm m iimiiiiimtim " mini ii műi i mm ni in ii iimiií^i mii tmmui Mimiin mi m min M tmiiiimnimii -ja át a bevásárlónak. Ha a gyümölcstermesztő ezt nem teszi meg, ha kevert (osztályozatlanj, vagy hibásan osztályozott gyümölcsöt szolgáltat be, a bevásárlónak jogában áll az utolsó osztály árát is megállapítani, még akkor is, ha a kévéi, ten beadott gyümölcsben elsőosztályú minőség is volna. Minden gyümölcstermesztőnek érdekében áll tehát, hogy alaposan ismerkedjék meg a fentebb közölt hivatalos hirdetményben foglalt gyümölcsosztály„zással, nehogy kárt szenvedjen gyümölcsének helytelen osztályozása miatt.

A gyümölcstermesztő azonkívül köteles a gyümölcsöt az előírt csomagoló ládákban vagy rekeszekben beszolgáltatni. Ilyeneket kérhet az illetékes Földműves Raktárszövetkezettől (Rojnícke skiadistné druzstvo), amely minden járásban van. Ez a szövetkezet készségesen kiküld oktatót is, aki pontos felvilágosítást ad a gyümölcsök osztályozásáról, minősítő megjelölésé, ről és csomagolásáról.

Nem kapható permetezőanyag ?

Többen panaszkodnak, hogy nem kapnak megfelelő permetező anyagokat a gyümölcsfák és a gyümölcs rovarkártevői ellen Igaz ugyan, hogy nyersnikotin, és kénvirág (színkén) nem kapható, de vannak helyettük más meghízható készítmények, amelyekkel pótolhatók.

Csehszlovákia kitűnő vegyi ipara nagyon jó védekező anyagokat gyárt nagy mennyiségben, még kivitelre is. Konkrét esetekből kiindulva érdeklődtünk, hogy panaszkodó levélírók miért nem kaptak a szükséges védőanyagokból. Azt a magyarázatot kaptuk, hogy későn jelentkeztek,, illetve csak akkor, mikor a ''""tevő rovar vagy betegség már fellépőt. Idejében kell tehát megrendelni a védőszereket vagy legalább is előre figyelmeztetni a Fölműves Raktárszövetkezetet, eseteg más elárusító helyet, hogy gondoskodjék idejében a megfelelő anyagokról. Ha ennek ellenében sem lenne ott idejében a megfelelő ©s elegendő mennyiségű permetezőanyag, azt a Járási Nemzeti Bizottság (Okresny národny vybor) növénykórtani előadójának jelentsük, de figyelmeztethetjük magát a Dynamit Nobel gyárat Bratislava is,

Hogyan kell gyümölcsfát rendelni

A Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatal .(Povereníctvo vyzivy) 1949 november 17_én kelt 1072 számú hirdetményével a gyümölcscsemeték felvásárlásával és eladásával a mezőgazdasági termékekkel gazdálkodó szövetkezetei (Druzstvo pre hospodárenie pol'nohosp0dárskymi vfrobkami), Bratislava, Vajanského nábr. c. 5. (Vajansky rakpart 5 szám) bízta meg kizárólagos joggal. A faiskolában csupán a következő faiskolai termékek adhatók el szabadon: füzérfák (kordonok), II. osztályú törpefák, szbderfák, naspolyák, birsek, málna- és szederbokrok, gyümölcsfaalanyok. Az összes további faiskolai cikket kizárólag' a fentemlített szövfctke(Druzstvo) útján lehet csak beszerezni a következő módon:

Az érdekelt megrendelőlapot kér a szövetkezettől (Bratislava, Vajanského nábr. c.5.) Ilyen megrendelőlapot lehet kapni egyébként minden Földműves Raktárszövetkezetben (Roj’nícke skiadistné druzstvo) is. A pontosan kitöltött rendelőlapot július végéig kell beküldeni a fent megnevezett szövetkezetnek (Druzstvo). Ha nagyobb mennyiségű gyümölcsoltványt kíván valaki rendelni (több száz darabot), az ilyen megrendelést előzetesen láttamoztatni kell az illetékes Krajsky národny vybor gyümölcsészeti előadójával, aki azt ajánlásával látja el. A szövetkezet (Druzstvo) augusztus végéig kiértesíti a megrendelőt, hogy mit utalt ki a részére és melyik Mezőgazdasági Raktárszövetkezet útján. Ha a megrendelő 8 napon belül nem tesz ellenvetést a megrendelés elintézése ellen, úgy az érvényessé válik mindkét fél részére.

Amit a 60-éves Pomai bácsi most látott először

Pelsőc-Ardún történt az aratás idején: Mikor kiértiinK a géppel Varga János földjéi-e, hozzánk jött egy 60 éven felüli ember, névszerint Pomaj István, a szomszéd községből, Hosszúszóról és üdvözlés után így szólt hozzánk: „Asszonyság, kérem szépen, van nekem itt. egy darab földem, búza van benne. Már egy hoie :nlódom vele magam, mert nincs segítségem és még a fele sincs learatva. Tessék olyan szíves lenni kisegíteni ezzel a géppel.“

Szóltam a traktoristának, hogy vágja le az öreg búzáját. Mik0r a gép elkezdett dolgozni, Po. maj bácsi összecsapta a kezét és azt mondta: „Szent Atya úristen, ezt még sohasem láttam.“ Körülbelül egy jó félóra alatt levágták a búzáját. Az öreg ezt látva eldobta a kaszáját és nem tudott hova leírni a csodálkozástól. Azt kérdeztem tőle:,, Bácsikám, jól arat-e a g*ép?-‘ Azt mondta: „Jól bizony! Soha nem fogok többet kézzel aratni.“ Megható volt az öreg ember hálalkodása és látszott rajta, hogyha nem szégyenkezne, hát sima örömében, mint egy kis gyermek. Azt gondoltam, hogy Pomaj bácsi mindenei elégedett, csak azzal nem, hogy elmúlt húsz éves, vagyis hogy nem fiatal és nem 'nd teljes lendülettel résztvenni az új módszerrel való gazdálkodásban. B rézina Irma, politikai oktató.