Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-07-30 / 20. szám
A Pjeszcsáni „Űj Élet“ nevű kolhozban egy váltás alatt 240—-250 q gabonát is kicsépeltünk. Ez kétszer annyi, mint a norma. Mikor azonban megtudtuk, hogy Nikoláj Bregyuk brezgyáni Gép- és Traktorállomás gépésze egy munkanap alatt (24 óra alatt) 830 mázsa gabonát csépelt ki, világos lett előttem, hogy az általunk elért termelékenység még távolról sem meríti ki az összes lehetőségeket. Gondolkodni kezdtem, hogyan kellene emelni a cséplőgép termelését. Ezen, úgy látszik, nemcsak én gondolkodtam. Ellátogatott hozzánk Ábrámovics elvtárs, a zolotonosi Gép- és Traktorállomás igazgatójának politikai helyettese. Megbeszélést folytattak a kolhoz pártszervezeti titkárával és így szóltak hozzám: — Jó cséplőgéped van? — Jó bizony — feleltem én —, két normát is kiad. — De Bregyuk három normát is elvégez. — Mi az — mondom én —-, az én cséplőgépemmel száz tonna gabonát is kicsépelek, ha a kolhoz mindent biztosít, ami ehhez szükséges. — Száz tonnát? — kérdi újra a pártszervezet titkára. — Nem Ígérsz te túlsókat? Mutasd meg, a segítséget tőlünk megkapod. A kolhoz elnöke is felhevült. — A kolhózon nem múlik. A lehető leggyorsabban kell teljesítenünk kötelezettségünket az állammal szemben. Mutasd meg, mit tudsz a cséplőgépből kiszorítani és a kolhóz mindent megad, amire ehhez szükséged van. A BESZÉDRŐL AZONNAL ÁTTÉRÜNK CSELEKVÉSRE A munkát huszonnégyórás munkanapra készítettük elő. A cséplőgéphez dinamót állítottunk be úgy, hogy az a dobhengertől működhessen. Rudakra nyolc villanykörtét akasztottunk az etetők munkahelyei fölött. Kiszámítottuk az emberek és.igavonó állatok munkaerejét, gondosan megfontoltuk az emberek elhelyezését, felállítottuk a cséplőbrigád két teljes váltásának együttesét. A pártszervezet nagy politikai tömegmunkába kezdett. A pártszervezet titkára rövid értekezletet tartott, amelyen résztvettek az etetők, a cséplőgépbrigád brigádvezetője és én. Azt követőiig azonnal „harv röplapot“ adtunk ki. Azt írtuk, hogy V diaijuk a szocialista kötelezettséget, mely szerint 24 óta alatt 1050 mázsa gabonát csépelünk ki. A munka megkezdése előtt a kolhóz .pártszervezeti titkára felolvasta a cséplőbrigád összes tagjai előtt a Nikoláj Bregyuk tapasztalatáról jszóló cikket. ESTE 9 ÓRAKOR MEGSZÓLALT A CSÉPLŐGÉP SZIRÉNÁJA s megkezdődött az új módszerű munka. Először árpát, azután zabot csépeltünk. Az etetők kettesével dolgoztak — egyidejűleg. Az egyik párt óránként a másik váltotta fel. Minden etetőnek három-három segédmunkás állt rendelkezésére. Azok késekkel felvágták a kévéket és beadták a gépre. A kévéknek az asztagokról a gépre való beadása futószalaggal volt megszervezve. A csépléssel egyidejűleg folyt az asztagolás is. A következő asztagokat már nem párhuzamosan állították fel, hanem egymástól oldalt, miközben ezeket szélesebbre és magasabbra, de rövidebbekre állították, ami megkönnyítette az asztagosok munkáját. A szalmaterelés hálókkal történt. Hét háló volt. Minden hálót két ember egy pár lóval kezelt. A szalmát tíz embér asztagolta. A gabona olyan gyorsan ömlött, ' hogy felfogására két kolhózaaszonyt kellett beállítani. A cséplőtírigád tagjait általában egy éra munka után váltottuk. Amikor az egyik csoport dolgozott, a másik pihent. 20 óra alatt 107.029 kiló gabonát csépeltünk. Óránként átlag 5350 kilogrammot. Az ilyen teljesítmény mellett természetesen a cséplőgép kiszolgáló személyzetét 45 emberről 76-ra kellett emelnünk. Ez azonban kamatostól is kifizetődött. Másfélszer annyi emberrel a cséplőgép termelékenysége négy és félszeresére emelkedett, a cséplőbrigádban dolgozó egyes munkás termelékenysége majdnem háromszor akkora lett. A cséplőgép egy munkanapi normája 240 mázsa, azaz 266 kilogramm esik minden munkásra. A mi esetünkben pedig egy emberre 704 kilogramm kicsépelt gabona esett. Ez azt eredményezte, hogy a kolhóz egy munkanap alatt 250 ember munkanapját takarította meg. EGYES GÉPÉSZEK ÜGY VÉLIK, hogy a cséplőgép képtelen órádként 50 mázsanyi gabonát kicsépelni. Ez úgymond, műszakilag lehetetlenség. Mi azonban mégis ilyen mennyiséget csépeltünk ki. A cséplőgép mellől a gyűjtőhelyre, az összes kicsépelt gabonát azonban mégsem bírták elhordani — olyan gyorsan ömlött a gabona a cséplőgépből. De ezen csodálkozni sem lehet. A kévének négy kézzel dobra való adagolása biztosította a gép teljes és egyenletes megterhelését és kiküszöbölte a dob üres forgását. De maga a Az idöfc roppant változása az élet kevés területén látszik olyan szembetűnően, mint az asszony szerepének újfajta alakulásában, Na/próUnapra értelmetlénebb lesz a régi világ mondásat Asszonyé a robot, férfié a dicsőség ... Az asszonyt munka „dicsőség-igénye“ mindig jobban nyomul élőre, a férfimunka vonalába. Nemcsali az intellektuális szakaszon, nemcsak a gyárak és műhelyek gépei, munkapadjai mellet, hanem a mezők, rétek széles világában is. Mint annyi mindenben, ebben is a Szovjetunió kialakult életrendjének példái hatnak. Ott már kétszázötvenezernél több nő traktor- és aratócséplögép vezető■ Negyedmilliónál több asszony brigádvezetö a kolhozokban. Sßt .15 ezer nőt választottak kolhozébiökM. dob is gyorsabban forgott. A rendes 1150 fordulat helyett 1400-at is megtett. S a cséplőgép mégis képes volt, a „műszaki lehetetlenség dacára“ teljes egészében kicsépelni a kívánt gabonamennyiséget. Miben rejlik a „titok“? Igaz, hogy a magfelhordó elevátor (daru) serpenyői nem képesek ilyen mennyiségű gabonát leadni. Ez valóban műszaki lehetetlenség. Az általunk kicsépelt mennyiségnek legfeljebb 40 százalékát adták le. De hova lett a többi gabona? A cséplőgép alá. S éppen ezzel a nem valami ravasz eljárással sikerült nekünk az, hogy a cséplőgép műszaki cséplési normáját több, mint négyszeresére emeltük fel. Ezzel azonban még nem végeztünk. Az ilyen nagymennyiségű kicséplésnél a gabona nem tud mind átjutni a felső törekrostán. Kipereg és eltömi a magfogót. Mi azonban ezt a zavart is eltávolítottuk. A felső szitát egy kissé megemeljük úgy, hogy ne érjen a faihoz s a közötte és a fal között egy hat centiméteres rés legyen. Ezen a résen át esik az alsó szitára a gabona, amely nem fér át a felsőn. Megdőlt az a régi babona, hogy az asszony nem alkalmas munkaszervezésre és vezetésre. Kiderült, hogy éppen as asszonyt lény alapvetően földönálló gyakorlatiassága, mindenre gondoló képessége, éppen a mezőgaz- _ dasági munka területén kiválóan érvényesülhet. A Szovjetunióban például azokban a munkaközösségekben értek el egészen rendkívüli eredményeket, amelyeket asszonyok vezettek. Ezek az asszonyok — száz és százezer társnőjükkel együtt — bebizonyították, hogy a nő teljesen egyenrangú munkástársa a férfinek. Ezt most, a nyári munkák forróizgalmú munkaideje alatt, itt nálunk is tapasztalhatjuk. Azt mondhatnánk, hogy sok helyen az asszonyok gyújtották lelket a mezők legverejtékeztetőbb évi munkájába, sőt nem egy helyen nő a „masinisztád Az alsó törekrostáról az elevátor serpenyői a gabonát a második rostátálásra adják le. Itt is két szita van. S ezek nem képesek átengedni olyan mennyiségű kicsépelt gabonát. Ezeket a szitákat ritkábbakkal cseréltük ki, hat milliméteres sziták helyett, tíz millimétereseket állítottunk be. Más szitákat alkalmaztunk a harmadik rostálásnál is. Az első öt milliméterest tíz milliméteressel cseréltük ki, a másodikat, a négy milliméterest pedig hat milliméteresre. Valaki azt mondhatná: de hiszen az ilyen eljárásnál a gabona meglehetősen piszkos marad. Egyáltalában nem. Még az a gabona is, amely a lyukon át közvetlenül a cséplőgép alá kerül, eléggé tiszta s elegendő, ha azt egyszer eresztjük át a gabonarostálógépen. A nagyrosta hosszát 30 milliméterrel növeltük. A magfogólemezt szabályoztuk, s feljebb emeltük. A légáramlat ennek következtében a nagyrosta alatt húz s így a gabonamag megmarad. A munkaversenyt olyan színvonalra emeltük, hogy ez lázba hozta az embereket. Az a termelékenység, amelyet mi elértünk, még nem jelenti a végső határt. Még nem használtuk ki a gép összes lehetőségeit. Elsőízben alkalmaztuk az új munkamódszert, s így a kellő tapasztalat híján még sok hibát követtünk el. Ezek kiküszöbölése emelni fogja a kicsépelt mennyiséget. Elmondta: M. P. Gavrilej, a zolotonosi Gép- és Traktorállomás gépésze. zónő 1948-ban 195 malacot nevelt fel, amiért 780 munkaegységet írtak jóvá számára, sőt a kiselejtezett megnőtt sertések hizlalásáért még 125 munkaegységet. M. Naumova tehát egy év alatt 905 munkaegységet ért el. A. Kovesnyikova sertésgondozónő 187 malacot nevelt fel, amiért 768 munkaegységet számítottak fel neki, a hízósertések súlygyarapodásáért pedig 15 munkaegységet. Mindkét sertésgondozónő —■ mind M. Naumova, mind A. Kovesnyikova — kiegészítő díjazásban részesültek a növendékállat-nevelés tervének túlteljesítéséért. A süldők hizlalását további két sertésgondozó végzi. Egy év alatt 127 sertést hizlaltak ki. A kihízlalt sertések összsúlya 16.507 kg volt, egy-egy hízott sertés átlagos élősúlya 155 kg. Az élősúly minden egyes 10 kg-ja után egy munkaegységet számítottak a sertésgondozónőknek. Ily módon a hizlalással 1650 munkaegységet értek el. A sertések etetését szigorú előírás szerint 3-szor naponta végzik. A takarmányt gondosan előkészítik. A nedvdús takarmányokat — a répát és burgonyát gondosan megmossák, mielőtt a katlanba tennék. Nyáridvben bőven etetnek zöldtakarmányt, lóherét, bükkönyt és lucernát. NÖVELTÉK A GONDOZÓK ÉRDEKELTSÉGET A sertéstenyésztő telep munkájának megjavításában nagy szerepet játszott a Szovjetunió minisztertanácsának 1948 április 19-én kelt határozatával bevezetett új munkadíjazási rendszer. Az a tény, hogy az elosztásban való részesedés az előállított terméktől vált függővé, nagymértékben növelte az állattenyésztésben . foglalkoztatott kolhóztagok anyagi érdekeltségét. A takarmányt igyekeztek jobban és gazdaságosabban kihasználni. Míg 1947-ben egy kg-nyi élősúlynövekedéshez 5.4 takarmányegységet használtak el, addig 1498-ban csupán 4.8 egységet. A két hónapos választási malac átlagos élősúlya 1947-ben 15.8 kg volt, 1948-ban pedig 16.6 kg. Az Iljics kolhoz különféle intézkedéseket tesz a takarmányalap kiszélesítésére. Tavaly 43 hold takarmányrépát, 50 hold burgonyát és 25 hold silókukorica és napraforgó keveréket vetettek a sertéstenyésztő telep számára. A takarmányalap kiszélesítése hozzájárul ahhoz, hogy a termelést jelentős mértékben növeljék és a sertésállomány minőségét megjavítsák. G. SZEMKIN a Kolchoznoje Proisvodosztvo tudományos munkatársa. A voronyezsi terület dobrinszki körzetében lévő „Iljics“ nevű kolhóz sokoldalú, nagyméretű gazdaság. Az „Iljics“ kolhóz nem egyszerre érte el figyelemre méltó eredményeit. A kolhózparasztok 1930-ban szánták el komolyan magukat a társas haszonállattenyésztés kifejlesztésére. Jelenleg a kolhóz gazdálkodásában a sertéstenyésztés jár élen. Az állatállomány meghaladja az 1.700 darabot. Növekszik az állattenyésztés hozama. Tavaly a kolhóz állattenyésztési jövedelme 1.238 ezer rubel volt, vagyis az egész pénz jövedelemnek 83 százaléka. A sertéstenyészetet 1929-ben létesítették. A kolhóz akkor szerzett két kocát, „Matuszját“ és -Docskát“. A HÍZÓK ÁTLAGSÜLYA 3 MÁZSA Az Iljics kolhóz kiváló sertéseket tenyészt. A kihízlalt anyadisznók átlagos súlya 297.6 kg., a törzs 165.2 cm, a mellkas szélessége 165 cm., a fartő magassága 91-8 cm. A dobrinszki sertés hússertés. A süldő ismertető jele a gyors fejlődés. A hathónapos süldő átlagos súlya 88.2 kg. 2—4 hónapos korában 3.04 kg takarmányegységre van szüksége 1 kg súlygyarapodás eléréséhez, 4—6 hónapos korában 3.7, 6 —8 hónapos korában 4.5 kg. Jelenleg a telepen lévő összes kocák tisztafajúak és be vannak vezetve az állami körzeti törzskönyvbe. Az anyadisznók termékenysége évről-évre növekszik. 1936-ban egy fiazásból átlagban 9.95 malac esett egy anyadisznóra, 1939-ben 11.67, 1948-ban pedig 11.89. Az egy anyára eső évi szaporulat 1948- ban átlag 20.3 malacot tett. M. Naumova sertésgondozónő a hozzá beosztott 262. számú „Galka“ („Csóka“) 11. anyadisznótól 23 malacot, a 264, számú „Galka“ anyától 20, a 284. számú „Galka“ anyától 20, és a 262. számú „Galka“ I. anyától 20 malacot nevelt fel. A. Kovesnyikova sertésgondozónő a 24. számú „Galka“ anyadisznótól 21, a 118. számú „Grunya“ éB a 98. számú „Grunya“ anyától 20—20 malacot nevelt fel. 26 anyától egy év leforgása alatt 625 malacot nyertek, hízásra beállítottak és 140—160 kg. súlyra felhizlaltak 157 sertést. Az állami felvásárló szerveknek 1948-ban 123 drb. elsőosztályú tenyészsertést adtak el. Az 1948. év folyamán 35.1 tonna kiváló minőségű sertésterméket szolgáltatott a telep. Egy-egy anyadisznóra számítva 1.35 tonna zsírt és húst értek el. Nagymértékben növekedett a pénzbevétel is: 1948-ban 723 ezer rubelt jövedelmezett a tenyészet, azaz a gazdaság egész állattenyésztési ágazatából befolyt pénzbeli jövedelemnek 41.5 százalékát.ANYADISZNÓK ÉS HlZÓK A telep sertésállománya két részre oszlik: anyadisznókra és hízókra. A két csoport gondozásával külön gondozók foglalkoznak. A telepen három sertésgondozónő dolgozik. Mindegyükhöz 11 anyadisznót osztottak be. M. Naumova sertésgondo-Jis&xonyoffc a cséplé^épeien
