Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-07-30 / 20. szám
Lengyelország felszabadulásának hatodik évfordulóját ünnepelte Lengyelországban a falusi lakosság kétharmada bekapcsolódott már a szövetkezeti mozgalomba A dolgozók hatalmas tömegszervezetévé fejlődtek a lengyel szövetkezetek A népi demokrácia országai közül nemcsak a náborús pusztítások mértékével, de az új társadalom építésének lendületével is kiemelkedik a népi demokratikus Lengyelország. A latósság számában bekövetkezett több mint hat milliós veszteség, az állatállományban, a termelő eszközökben ás az egész gazdasági életben bekövetkezett rombolások rendkívüli újjáépítési feladatokat róttak az új lengyel államra. AZ ŰJ LENGYELORSZÁG vezető társadalmi és politikai ereje, az csztálytudatos munkásosztály képesnek bizonyult arra, hogy a dolgozó nép erőit mozgósítsa ezek. nek a nagy feladatoknak elvégzésére. Az újjáépítés lendülete rövidesen legyűrte a roppant akadályokat. 1949-re már a visszaszerzett területeken ie nagyjából az egész termőföldet megművelték. Az újjáépítéssel -aröltve haladt a társadalom átszervezése. A régi nagybirtokrendszerre és a régi kapitalista termelési formákra fölépült Lengyelország helyén hovatovább kibontakozik a népi demokratikus Lengyelország szocialista társadalma. A lengyel szövetkezeti mozgalom szervezeti formái, munkamódszerei is nagy átalakuláson, fejlődésen mentek keresztül. A lengyel szövetkezeti mozgalom a felszabadul'- óta tömegmozgalommá vált, amely'” ke resztül a dolgozó tömegek igyekeztek meghódi. tani, a gazdasági élet kulcspontjait. Ennek folytán szükségszerűen az osztályharc eszközévé fejlődtek a szövetkezetek, különösen 1948 után, amikor a dolgozó parasztsággá’ szövetséges munkásosztály vette kezébe a hatalmat, A szövetkezeti mozgalom ettől fogva a közvetlen gazdasági feladatok végrehajtásán túl céltudatosan harcol a kapitalista elemek visszaszorításáért. Ebből a szempontból a dolgozó parasztság szövetkezetei, a Parasztönsegély községi szövetkezetek mellett megszervezett szövetkezeti gépközpontok igen jelentősek. A termelőeszközeitől megfosztott lengyel mezőgazdaság bennük megkapta azokat a nagyüzemi szervezeteket, amelyek a kisárúterme’ő parasztgazdaságok szá. mára biztosították a modern termelőtechnikát. Tejlődésük szédületes üteme mutatja legjobban milyen szükség volt rájuk és milyen nagy hiányt Pótoltak. Míg 1948 elején csak 400 szövetkezeti gépközpont volt körülbelül 4.300 géppel, addig 1949 végére számuk meghaladta a hatezret és a birtokukban lévő mezőgazdasági 'épek száma megközelítette a 180 ezret. A TERVSZERŰ GAZDÁLKODÁS fokozódó érvényesülése a mezőgazdaságbanszükségessé tette ugyan az állami {^"központok rendszerének kiépítését, mégis a szövetkezeti mozgalom ezen a térsn nagyban hozzájárult a mezőgazdaság fellendítéséhez. Mindez azt eredményezte, hogy a lengyel szövetkezetek hatalmas tömeg&zervezetekké lettek, amelyek a lakosság mind nagyobb részét tömörítik és kapcsolják össze a szocialista iparral. Ez elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik. A lengyel szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődése és tömegmozgalmi jellege különösen a szövetkezeti t^gok létszámának növekedésében mutatkozik meg. 1949 folyamán a szövetkezeti tagok száma közel egy millióval növekedett, úgyhogy túlhaladta az ötmilliókétszázezres létszámot. A növekedés főleg a fogyasztási szövetkezetekben jelentős. Az 1949-es 1 millió 400.000* főnyi létszámról több mint 1 millió 800.000-re emelke. dett tagjaik száma. Nem maradt el e mögött a községi Parasztönsegély szövetkezetek tagsága nak növekedése sem. A jelzett idő alatt 1 millió 600.000-ről 2 millió 100.000-re emelkedett tagjaik száma. De erőteljes a kisipari szövetkezetek fejlődése is. Tagjaik száma körülbelül 30 ezerrel növekedett és ma mintegy llO.OCO-re rúg. Ezek az adatok meggyőzően mutatják, hogy a szövetkezetek a népi demokratikus Lengyelországban HATALMAS ARÁNYÜ TÖMEGSZERVEZETEK amelyek a lakosság 25 %-át tömörítik magukba* Ez a többmilliós tömeg túlnyomó többségben dolgozó parasztokból és munkásokból tevődik össze. 1948—49. folyamán fokozatosan kiszorultak a még benlévő polgári vagy kulák elemek, úgyhogy az utóbbiak száma idén tavasszal 1%-ra csökkent. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével és támogatásával, valamint a többi demokratikus pártok és a tömegszervezetek közreműködésével a falusi lakosság kétharmada belekap, csolódott a szövetkezeti mozgalomba. Ez kifejezésre jutott a falusi szövetkezetek szervezeti életében is. Az 1949. év közepén megtartott szövetkezeti választások a dolgozó pa rasztság kezébe juttatták a falusi szövetkezetek vezetését és ellenőrzését. A kulákok és ilzé. rek kiszorultak mind a vezetésből, mind a tag- Ságból. Emellett a Parasztönsegély '’-•etség közreműködésével mintegy 130 ezer tagból ál. ló tagbizottságok és községi ellenőrző tanácsok alakultak, amelyek a Parasztszö’-etséggel karöltve őrködnek a dolgozó parasztság érdekei felett. Cséplés, beszolgállalás és larlókánlás E három- legsürgősebb feladat elvégzése jelenti a dolgozó nép iránti kötelességet A legsürgősebb feladat most a cséplés elvégzése, .Gépállomásaink minden nap újabb és újabb kimagasló eredményt érnek el a cséplési teljesítmény növelésében, a szemvesz*eség csökkentésében. A Cséplési szemveszteség kiküszöböléséről töbször írtunk, Nem lehet azonban elégszer ismételni, hogy minden a jó gépbeállításon,. és gondos ellenőrzésen múlik. A cséplőgép rendkívül erős üzemben van különösen az idén, amikor igen magas rozsot és búzát i csépelni. Elk—hihetetlen, hogy kisebh-nagy0hh hiba, szer ke-zetlazulás ne következzék be. A jól dogozó gépész, azonban, azonnal észreveszi a legkisebb hibát is és azonnal elvégzi a javítást. Ami csak egy csavar lazult meg, 5—10 perc alatt meg lehet szorítani, ha azonban hanyagságból ezt elmulasztják, később esetleg egy—két órás munka szükséges a megjavításához. Időjárásunk az idén rendkívül szeszélyes, Bármikor számítani lehet arra, hogy zivatar, zápor keletkezik- A cséplésnél állandóan készen, létben kell tartani a vízmentes ponyvát és a gépet s megkezdett asztagot az első csepek idején már be kell takarni. Csépelni csak száraz gabonát szabad és ha az eső eláll, a megázott kévéket addig kell szár0gatni, amig a kalászuk és a szalma teljesen meg nem száradtak. Rend kívül nagy hiba, ha gabona közé nedves szemek jutnak. Ezek a nedves szemek a magtárban megp'snészednek, megdohcsodnak és megronthatják a környezetükben lévő egészséges gäbe naszemeket is. éppé® ezért a megázás okozta, kárt az asztag és a cséplőgép betakarításává és a megázott kévék gondos szárításával küszöböljük ki. Nagyon fontos tennivaló a cséplésnél és a tér ménybehordásnál használt zsákok állandó javítása. A legkisebb lyukon is a szemek ezrei szóródnak el, behordás, fuvarozás közben. Ez meg. engedhetetlen, ezért a zsákokat használat előtt mindig át kell vizsgálni és a legkisebb nyílást' repedést azonnal ki kell javítani. Jó termésünk bői egyetlen szem sem veszhet el hanyagság vagy nemtörődömség miatt. A fuvarozást végző sze kereken a deszkázatot ki kell javítani. A hegyes deszkavégeket le kell faragni, a kiálló szc geket pedig ki kell verni. A szalma, törek, pelyva gazdálkodásunk számára jelent nagy értéket. Az állattenyésztés fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek ezek az anyagok. Ezért a szalmára, pelyvára cséplés után is épp oly gonddal vigyázzunk, mint amilyen féltő gonddal vigyáztunk a cséplés előtt a gabonára. A kazlakat úgy kell összerakni, hogy azok még nagy eső idején se‘ázzanak be. A be. ázott asztag elradhat és elvész termelésünk számára, Különös gonddal ügyeljünk a takarmányozásra alkalmas szalma, és pelyvafélékre. E- zek télen, a silótakarmányhoz, az abrakhoz keserve jelentős tápanyag mennyiséget szolgáltatnak és gazdaságos takarmányozást tesznek lehetővé. Amíg szérűkön folyik a cséplés és a dolgozó parasztság egyre fokozottabb versenylendülettel tesz eleget a dolgoz0 nép iránti kötelességének, egyre nagyobb és szebb teljesítményeket, ér el a terménybeadásban, nem szabad me-feledkeznünk a jövő évi termésről sem. A óhántásról van szó, amely sok helyen nagyon visszamaradt. A behordás után a fogatokat is a tarlóhántás végzésére kell állítani és minél előbb be kell fejezni ezt a munkát is. Szerző dést kell kötni a gépállomásokkal, hogy gépierőnket minél jobban kihasználjuk, minél nagyobb területen élvezhessük a gépi talajművelés termésfokozó hatását. Ne tehénnel szántsunk, amikor 0tt vau a traktor. A tehén tejelő jószág legyen. A lovakat azonban a behordás és terménybeadás után azonnal fogjuk ekébe és végezzük el minden területen a tarlóhántást, A tarlóhántással azonban csak akkor érünk el igazán jó eredményt, ha a legjobb minőségi; munkát végezzük. Ezért kell traktorvontatta tárcsa után boronát és hengert kötni. Ezért kell az eke után azonnal elboronálni, meghenge rezni a földet.Csak így biztosíthatjuk a jó nedvesség megőraését, így fokozzuk a talajbaktériumok munkáját és leszántott gyommagvak is ily módon kelnek ki azonnal. jé fd ctépCé* UafMMHMotata 1. A cséplőgépet teljesen vízszintesen kell beállítani, mind hossz, mind keresztirányban. A helytelenül felállított gép rostái ferdék és így munkájuk tökéletlen. 2. A meghajtó gép teljes igénybevétel mellett is biztosítsa az előirt fordulatszámot. A lassúbb, vagy gyorsabb meghajtás nagy szemveszteség forrása lehet. MILYEN A VILJAMSZ-FELE TIZES VETÉSFORGÓ? Minél ritkábban kerül a növény ugyanarra a területre, annál nagyobb a termésátlaga Azelőtt is ismerték a kettős-hármas vetésforgót, ezt már évszázadok óta használják. Ez azt jelenti, hogy három részre osztják a rendelkezésre álló földdarabot, az első táblákban őszieket, a másodikban tavasziakat vetnek, a. harmadikat pihentetik. Nagyobbarányu vetésforgó kis parasztgazdaságokban nem lehetséges, mert két-három hektáros földet nem lehet 8—10 darabra szabdalni. Viszont a kapitalista mezőgazdaságban azért nem lehetséges, mert ott rablógazdálkodás folyik és a tőkéseknek az a céljuk, hogy a legkevesebb befektetéssel a leggyorsabban a legnagyobb hasznot zsebeljék be. Az eddigi vetésforgók azonban hiányosak voltak, mert a talajnak csak egyes tápértékeit pótolták. A szovjet viijamsz-féle tizes, vetésforgó viszont több feladatot old meg egyszerre A különböző mezőgazdasági növények — fejlődésük közben — különböző mennyiségű tápanyagot vannak ki a talajból. Például, ha ugyanabba a földbe 3t éven keresztül rozsot vetünk, akkor a rozs ezalatt az idő álact teljesen lefogyasztja a földben lévő, részére szükséges tápanyagokat. Öt esztendő múlva a talaj a rozstermelés szempontjából teljesen elfárad, nem ád rendes termést. Ha viszont a rozs után pillangós növényeket vetünk, akkor néhány év múlva ismét lehet kitűnő rozsot termeszteni ezen a földön. Miért? A rozs például igen sok nitrogént fogyaszt. Viszont a pillangós növények nitrogént választanak ki a levegőből és azt a talajban tárolják, tehát a rozs után helyreállítják a talaj nitrogénkészletét. Vagy például a rozs nem fogyaszt fejlődése közben kalciumot, ugyanakkor a káposzta hektáronkint 420 kilogram kalciumot von el a földbői. A gabonafélék vetésforgója általában a következő^ az első év ugar, második őszi gabona, harmadik burgonya, negyedik bükköny, ötödik őszi rozs, hatodik nyári burgonya, hetedik zab, nyolcadik, kilencedik takarmányfüvek, tizedik jarovizált, előcsiráztatott búza. A tizes vetésforgóban általában két éven át takarmányfűveket vetnek, mert ez lehetővé teszi, hogy a talaj szerkezete minőségileg feljavuljon. A tizes Viljamsz-féle vetésforgónak tehát az a lényege, hogy olyan növényeket vetnek egymás után, amelyek nemcsak helyreállítják, hanem fokozzák a talajban lévő tápanyagokat, megjavítják a talaj szerkezetét. Ezért mondja erre V. R. Viljamsz: „A füves vetésforgó rendszer a kolhozokban és a szovhozokban ép annyira elengedhetetlen, mint a levegő- ÍTt a szocialista mezőgazdaság új győzelmeihez, út a kolhozparasztok boldog életének tökéletesebb kifejlődéséhez, út a mi nagy nemzetünk és minden egyes nép boldogabb életének kivirágzásához“. Majd könyvében egy másik helyen hozzáteszi: „Ha a növények számára biztosítjuk az összes életfeltételeket, akkor termésük korlátlanul fokozható“. A füves vetésforgórendszer tapasztalatai azt bizonyítják, hogy minél ritkábban kerül a növény ugyanarra a területre, ahová egyszer már elvetettük, annál nagyobb a termésátlaga. (bo) Metre m buvéonMtaú&gúw ellen Vasárnap burgonya bogár elleni hadjárat a nyítrai kerületben Polgárok! Békeszerető hazánkat komoly veszély fenyegeti. Az ellenség, amely minden alkalmat megragad, hogy a népi demokratikus államoknak ártson, közellátásunk egyik legértékesebb tényezőjét, a burgonyatermést igyekszik tönkretenni. Repülőgépekkel terjesztik a bi<.rgonyábogarat, ezt a rettenetes kártevőt, hogy lakosságunk közélelmezésében zavarokat okozzanak. Fel tehát, bizonyítsuk be, hogy nem félünk még az ilyen alattomos imperialista támadástól sem! Segédkezzünk a védekezésben és szervezzük meg közös akarattal a burgonyabogár elleni hadjáratot! Vasárnap, július 30-án a járás minden békeszerető polgára 9—fíÚ életévig vegyen részt a burgonyabogárkutató napon! Felhívjuk az SzKP, EFSz, a Nemzeti Közbiztonsági Testület, a fegyveres véderő, a CsISz, az Állami Birtokok, a Nószövetség s a ROH tagjait, valamint a üzemek és nemzeti vállalatok alkalmazottait, az önkéntes szervezetek tagjait, a tanulóifjúságot stb., hogy hazánk iránti hűségüket bizonyítsák be azzal, hogy július 30-án résztvesznek a kártevő felkutatásában. Át kell vizsgálni az összes burgonyaföldeket é» az esetleges leleteket azonnal jelenteni kell a járási vagy kerületi ellenőrző közegeknek. Aki nemtörődömségből vagy rosszakaratból nem vesz részt a kutatónapon, az az ötéves terv szabotáltjának tekintendő-A n/yitrai Kerületi Nemzeti Bizottság. 3. A dob beállítása a termény fajta• jáhos, érettségi és nedvességi állapotához igazodjon. A túl szűkre állított dob töri a terményt, míg a a megengedettnél tágabbra állított dob sok szemet hagy a kalászban. |. Az etetés egyenletes legyen és az etető a kévét szétterítve, ferdén engedje a dobba. A helytelenül etetett dob hangját messziről fél lehet ismerni, mert a cséplőgép hangja nem egyenletes, hanem böfögő, változó. 5. A szalmarázók és a törekrosta meghajtása zökkenőmentes legyen. Ha a szalmarázó vagy a törekrosta berakódna, azonnal ki kell tisztítani, mert különben sok szem kerül a szalmába, tövekbe. A szalmában műidig nézzük meg a kalászokat és tartsunk lapátpróbát. Ha kicsépeletlen kalászt találunk, változtassunk az etetés módján és vegyük szűkebbre a dobot. Ha kicsépelt szemet találunk a szalmában, tövekben, tisztítsuk ki a rostákat. 6. Fontos, hogy az első szelélő széláramerőssége megfeleljen a csépelt termény természetének. A túl erős széláram a gabonamagvakat is a pelyvába fújja, a gyenge széláram viszont sok pelyvát, idegen anyagot hagy a szem között. A szelélő etetőnyilasát kell szabályozni és a pelyvát lapátpróbával ellenőrizni. 7. A szemfélhordó szíjazata szoros legyen és a kanalak sértetlenek, hogy a szemet zavartalanul fölhordhassák a felső tisztítóba. Ha elakadás, vagy dugulás keletkezne, szorítsuk a szíjat és változtassunk az etetés ütemén. 8. A felső tisztítónál a szélélöre ugyanaz vonatkozik, mint az alsónál. A rostákat minden terményhez cserélni kéü. A toklászolónál és kalászvágónál ügyeljünk a helyes beállítására, ahogy azt az előírások az egyes terményéknél megállapítják. 9. Az osztályozóhengert szabályszerűen állítsuk, az élsöosztályú m.agba 2 százaléknál több tört és könnyűszem ne kerüljön, úgyszintén az ocsuba se kerülhessen 2 százaléknál több élsöosztályú mag. Az osztályozóhengert időnként tisztítani kell. 10. A cséplőgép hátsó része alá ponyvát terítsünk. A gabonát kijavított zsákokba engedjük. A zsákokat jól kötözzük, hogy a szállítás ideje alatt se szóródhasson él egyetlen szem gabona sem.
