Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-30 / 20. szám

Járja földműves If ü!«Söilségünk a Szovjetuniói Látogatás a kolhozokon, szovhózokon, allamí gépállomásokon — A küldöttség megnézte a világhírű vladímírí lótenyésztést és a karajevoí tehenészetet — Tizenhatezernél több liter tej egy tehéntől Míg az imperialisták egyre szemér­­metlenebbül készülnek a háborúra, míg Koreában amerikai bombák hullanak a békés lakosságra, míg Olaszországban és Franciaországban csendörsortüzek dördülnek a jogaikért harcoló munká­sokra, parasztokra, addig a béke Szov­jetunió vezette táborának minden tet­te, minden lépése a béke ügyét szolgál­ja. A béke táborát erősíti az a cseh­szlovákiai földműves küldöttség is, amely most a Szovjetuniót járja, soha nem tapasztalt élmények, soha nem ál­modott. tanulási léhetőségekkel. Azon a vonaton, melyen elutaztak nem halálgyáros „diplomaták1 ‘ vagy álcázott célokkal utazó imperialista bi­zottságok ültek, hanem becsületes dol­gozó parasztok. Nem azért utaztak, hogy újabb, alattomos támadást ké­szítsenek elő a béke, az emberi jogok ellen, mint az amerikai „küldöttek“, hanem azért, hogy lássanak, tanul­janak nagyon sokat és mindazt, amit htjukról hazahoznak, országunk felvi­rágoztatására, a szocializmus építésé­re, a béke ügyének szolgálatára, a béke táborának még erősebbé tételére hasz­nálják fel. Elmentek, hogy körülnézzenek a megvalósult szocializmus országában, megnézzék a világ legfejlettebb mező­gazdaságát és bőven merítsenek a szovjet kolhozok, szovhózok, állami gépállamások hatalmas tapasztalatai­ból, tanuljanak azok munkamódszerei­ből, eredményeiből. A Szovjetúnió segítségét, közvetlen támogatását nem most érzi először dolgozó parasztságunk, nem most van először alkalmunk, hogy közvetlen ta­pasztalatok alapján tanuljunk a szo­cializmus hős megvalósítóitól. Járt már ezelőtt is csehszlovák földműves kül­döttség a Szovjetúnióban, a mostani út jelentősége azonban még nagyobb, mint például a tavalyi volt. Tavaly ilyenkor mi még csak a legelején tar­tottunk mezőgazdaságunk szocialista átalakításának. A tavalyi küldöttek sokszor még csak a kívülálló kíváncsi­ságával, az idegen szemével néztek mindazt, amit láttak és így természe­tesen kevesebbet is tanulhattak. Azóta azonban felmérhetetlen fejlődés követ­kezett be mezőgazdaságunkban. Azok * a dolgozó parasztok, akik elindultak akár gépállomásokon, vagy állami gaz­daságokban dolgoznak, akár az EFSz­­tagjai, belekóstoltak már a szocializ­mus építésébe. Tudják, mik azek a ba­jok és nehézségek, amelyek ezerszer láthatták —, hogyan támad az építés ellen a reakció, tudják, hogyan gátol-, ják a fejlődést azok, akik még nem ér­tették meg az idők szavát és látták azt is, milyen szervezési és technikai prob­lémák merülhetnek fel építés közben. Egyszóval küldötteink tudják már az ábécét, most már tudásukat kell tovább fejleszteni. A Szovjetúnióban járó földműves küldöttség útjáról egyébként legutóbb ez a jelentés érkezett: Az egyik csoport, amelyet Anton Vo­­lavka, az Állami Tervhivatal elnökének helyettese vezet, két napot Jurjev Polszkij városában töltött. A földmű­ves küldötteket mindenütt szívélyesen fogadták, így pl. az „Avantgarda“ gyár alkalmazottai tiszteletükre búcsúünne­pet rendeztek, amelyen fellépett a gyár ének- és táncegyüttese. Július 18-án reggel Volavka minisz­terhelyettes csoportját Gavrilov Po­­szackij állomáson a lakosság barátsá­gosan fogadta. A csoport azután meg­látogatta az állami méntelepet, amely híres a vladimiri lótenyésztéséről. A méntelep igazgatója, A. M. Zupkov megismertette a küldöttséget az inté­zet történetével, valamint rámutatott további feladataira. Megmagyarázta, hogyan nemesítik a lovakat Micsurin tanításának elvei szerint. Megismer­tette a vendégeket a gazdasági állo­mással és megmagyarázta nekik, ho­gyan segít az állomás a kormány ren­deleté szerint a kolhozoknak. A kül­döttségnek bemutatták a legkiválóbb vladimiri csikókat és fajállatokat. Azt is megmutatták, milyen eredmények­kel járnak a nemesítési munkálatok. Gavrilov városában a küldöttség ré­szére ünnepi ebédet adtak. A város ve­zetői és a Párt kerületi bizottságainak küldöttei beszédeikben a csehszlovák néphez érzett mély barátságukat han­goztatták. A csehszlovák küldöttség vezetője megígérte a szovjet vendéglá­tóknak, hogy a csehszlovák földműve­sek teljes mértékben kihasználják a Szovjetúnióban szerzett gazdag tapasz­talatokat a szocializmus gyorsabb és energikusabb építésére a csehszlová­kiai falvakban. Az állami gazdaságok dolgozóinak csoportja lcarajevói szovhozt látogatta meg. A küldöttséget melegen fogadta a Párt kerületi bizottsága gazdasági osztályának, valamint a Körzeti Szovjet elnökségének kiküldötte és Vecsinkiu, az M. N. szovhoz igazgatója; végül S. I. Steiman tudós, a Szocialista Munka Hőse, Maurer Gyula csoportvezető kö­szöntőbeszédében tolmácsolta a cseh­szlovák nép üdvözletét a szovjet nép­nek és hangoztatta, hogy Steiman tu­dományos munkáját és az egész szov­­hozi kollektív életet Csehszlovákiában nagyon jól ismerik és magasan értéke­lik. A küldötteknek megmutatták aztán a legjobb fejősteheneket. Elővezették a Ka.tya és Opitnyica nevű teheneket, amelyek 2 év alatt külön-külön több, mint 110 ezer liter tejet adtak. Groza tehén az 1949. évben 12.947 liter tejet adott és ma naponta körülbelül 60 li­tert ad. Kvetya tavaly több mint 12 ezer liter, Poszlusnyica 300 nap alatt pedig 16.267 liter 3.92 százalékos tejet adott. A küldöttség tagjait legjobban a borjak tenyésztése érdekelte. Bemutat­ták a marhák mesterséges megtermé­kenyítését is. A küldöttség eltávozása előtt meglátogatta még a kórházakat, az iskolákat, a kultúrházakat és a szovhoz dolgozóinak lakásait. Aztán a küldöttség megtekintette a szovhoz vá­ros folyamatban levő építésének ter­veit. A küldöttség tagjait csodálattal töltötte el a szovhoz alkalmazottainak lelkes munkakedve és építőtörekvése. Daubek Bohumil képviselő csoportja megtekintette Koszta Csetagurovo gép- és traktorállomását. A gépállomás ve­zetője megismertette a küldöttséget a munka szervezésével. Este a csehszlo­vák küldöttség tiszteletére ünnepséget rendeztek. Vasárnap a küldöttség megtekintet­te a dzsaudzsikaui vízvillar.yceiepet, a város mögötti pionír játszóteret, vala­mint az oszetyini nemzeti múzeumot, ahol megismerkedett az őszét történe­lemmel. Este színielőadást nézett meg a küldöttség. A színházban lelkes taps­vihar közepette virágokkal ajándékoz­ták meg 'a küldöttség tagjait. $2cskeíiBÍM?8,elí Csehszlovákiában m burgonyaboggá?- veszedelem leküzdésére A burgonyabogár-veszedelem, amelyet az imperialista háborús uszítok aljas módon idéztek elő, a múlt hetekben fenyegette a kis- és középföldműveseink munká­jának eredményét és egész dolgozó népünk közellátását. Államunk valamennyi dol­gozója bekapcsolódott a burgonyabogár elleni harcba. Ebben a harcban, amikor az általunk előállított vegyszerek és permetező eszközök nem bizonyultak elegendőnek, ismét a Szovjetúnió sietett segítségünkre, 1947-hez hasonlóan, amikor a nagy szá­razság idején biztosította dolgozó népünk élelmezését. A Szovjetúnió mezőgazdasá­gunknak a leghatásosabb vegyszerekből többszáz vagont szállít és ezzel a burgonya­bogár elleni harcban nagy technikai és szaksegílscget nyújt nekünk. A segítség keretében a legjobb szovjet szakemberek külön csoportja érkezett hazánkba repülőgépen, hogy kis- és közép földműveseinknek hathatós segítséget nyújt­son az amerikai imperialistáktól olv aljas módon földjeinkre szórt burgonyabogár kiirtásában. Dr. Machacka földművelésügyi miniszterhelyettes üdvözlő beszédében a követ­kezőket hangsúlyozta: Szívélyesen üdvözlöm önöket Öuris elvtárs földművelésügyi miniszter nevében és köszönetemet fejezem ki a szovjet kormánynak és önöknek azért az igazán testvéri segítségért, amelyet a burgonyabogár elleni harcban nyújtanak. Bizonyára tudják önök, hogy egész népünk, valamennyi tömegszervezetünk vesz részt ebben a harci akcióban. Jóllehet földműveseink éppen most végzik közösen az idei béke­aratást és takarítják be a termést, nem feledkeznek meg a veszélyről és közösen harcolnak az amerikai bogár ellen. Ebben a harcunkban — éppúgy, mint az 1947 évi szárazság idején — a nagy Szovjetúnió siet segítségünkre. Hiszem, hogy az , önök hathatós segítségével a burgonyabogarat sikerrel kipusztítjuk és így meghiú­sítjuk irányuló amerikai kísérleteket. A szovjet szakemberek munkacsoportjának megérkezésé után a ruzyni repülő­térre hat speciális szovjet-repülőgép érkezett további szakemberekkel, akiket a Szovjetúnió küldött segítségül a burgonyatermés és dolgozó népünk élelmezésének biztosítására. A Polikarpov típusú repülőgépek nagyon beváltak a németek elleni harcban a nagy Honvédő Háború idején. Most segítségünkre jönnek az amerikai imperialisták gonosztevő szándékainak meghiúsítására. „Itt Csehszlovákiában éppúgy fogunk dolgozni mint otthon a Szovjetúnióban" — mondják a szovjet repülők. „És repülőgépeink, amelyekkel a fasiszta kártevők ellen harcoltunk, ezt a harcot is győzelmesen harcolják majd végig az amerikaiak aljas törekvései ellen". JEelesz, JXaéyféewes es Zem&lén a királyhelmvoi járás három leginbb EFSz-e A királyhelmeci járásban az arátást június 23-án kezdték meg és a terv­szerűen folytatott aratási munkálatokat július 10-én 10.26b hektáron befejez­ték. A legjobb község, amely a tervet minden téren betartotta, Lelesz volt, ahol kilenc csoport dolgozott, itt a gyűjtést és a cséylési munkálatokat is tervszerűen végezték. A kulákck és a spekulánsok az EFSz munkáját meg akarták gátolni, azonban az államvédelmi közegek közbelépése meghiúsította a nép ellenségeinek nép- és államellenes tevékenységét. A leleszi EFSz 580 hektárnyi földterületen az aratási munkákat 10 nap alatt végezte el és hektáronként 30—32 mázsa hozamot értek él. Lelesz után Nagygéres község következik, ahol a falu dolgozói négy cso­portban hajtották végre a nyári munkákat. Az egyik csoportot úgy állítot­ták össze, hogy az csak kulákokból állt. A munkaeredmény az volt, hogy míg a kis- és középparasztokból álló munkacsoport teljesítménye 500-on fe­lüli kereszt volt, a zsirosparasztokból állók csoportteljesítménye 200-nál több kereszt volt. Nagygéresen a földművesek elhatározták, hogy az EFSz­­ek harmadik típusát vezetik be. 238 ha saját szántóföldjükön a mesgyéket már fel is szántották és a földhöz jön még a szövetkezet tulajdonát képező 115. hektár. A királyhelmeci járásban a harmadik helyre most, Zemplén község ke­rült, ahol a közös aratási munka nagy siker jegyében zajlott le s a szövetke­­zetesek a harmadik típusra tértek át. Ez a szövetkezet még újkeletű, de a jól szervezett gépmunka s a már bevezetett egységes vetési terv elősegítette, hogy rövid idő alatt áttérjenek az EFSz harmadik típusára. Hogy gyorsabban, bátrabban és jobban építhessék ki a járásban a szö­vetkezeteket, az egész járás területén bevezették a versenyt. A leleszi szövet­kezet ezenkívül versenyre hívta ki mindazokat a második típusú szövetkeze­teket, amelyek Szlovákiában működnek. A királyhelmeci járás nagy lépéssel jutott előre a szocializmus építésé­ben. Kilenc községben felszántották a mesgyéket. 11 községben szeptember elsejével a kis- és középparasztok a szövetkezet első típusára térnek át és további 15 községben bevezették az egységes közös vetési eljárást. Kilenc községben már folyik a tarlóhántás, minden községben 10 hektá­ron keveréket vetnek, hogy a szövetkezet tagjainak állatállománya részére a télen elegendő takarmány álljon rendelkezésre. Söprűnk a sajái házunk élőit Ahogy Leleszen harcol a dolgozó nép és épí­ti nagyszerű jövőjét, ugyanúgy Szlovákiában az üzemekben és városokban és magában az e. gész hazánkban, a népi demokratikus Csehszlo­vákiában is dolgozó népünk az új világot építi. De nem mindenütt beszélnek az új emberek, nem mindenütt tervezhetnek új életet, nem min­denütt tárgyalhatnak egységles vetési tervekről, nagyüzemi gazdálkodási rendszer bevezetéséről a dolgozó földművesek. Az imperializmus orszá­gaiban és az amerikai kapitalisták elnyomatása alatt sínylődő országokban erre nincs módja a dolgozó népnek. Az imperalista fenevadaknak nincs nyugtuk azóta, hogy a dolgozók kezükbe vették nálunk és a többi népi demokratikus Or­szágban a hatalmat. Megtámadták Kóreát, hogy megakadályozzák a kóreai nép nyugodt, békés életének fejlődését. A béketábor frontjának harcától nem lehet el­­különíteni földműveseink harcát. Az imperi-''is­ta fenevad aljas tettére válaszunk nem lehet más, mint munkahelyeinken mindenütt , így a faluban is bebizonyítani, ogy a szocialista termelés formája jobb, mint a kapitalista gaz. dálkodás. A rai éltető erőnk a béke. Számum'era a háború embertelen rombolást jelenti. A falu­si életben a mesgyék mindig az egyenetlenkedé­sek, a békétlenségek szítói voltak. A mesgyék felszántása a szocialista mezőgaz­dasági termelés bevezetésével, annak fokozásá­val és kiszélesítésével a béke ügyét szolgálja. Ez olyan hatalmas és hathatós fegyver lesz ke­zünkben, amellyel megtudjuk akadályozni hogy háborúba vigyék a világot. Építő munkának vannak azonban még min­dég ellenségei. Az ellenség közé számít az is, aki a kevert ajkú vidéken a nemzetiségi kérdés fegyverével akar operálni. Kik azok, akik ezt a kérdést használják fel uszítás céljára? A ma­gyar dolgozónak nem ellensége a világ egyetlen dolgozója sem és így természetesen sem a cseh, sem a szlovák dolgozó- A reakció használja ezt fel aljas céljainak elérése érdekében. A mi vá­laszunk az0nban, hogy mi ezt a reakciót felszá­moljuk és a reakció elleni harcot saját soraink­ban fogjuk végrehajtani. A magyar közmondást fogjuk alkkalmazni: Mindenki söpörjön a saját háza előtt. Mi, magyarok, a magyar kulákság el. len indítjuk a kérlelhetetlen harcot, amit pedig a szlovákságnak kell elvégeznie a saját reakció­jával szemben azt bízzuk a szlovák elvtársak­ra, mert a szlovák elvtársak ugyanolyan követ­kezetesen fogják azt végrehajtani, mint mi. (Részlet Fábry István Leleszen mondott be­szédéből.) i r En, egyszerű paraszt­ember- üzenem . . . Kertész vagyok. Szeretem a hatalmas kiterje­désű kolhozkertünket, ahol minden almafa, min. den málnabokor, minden szőlőfürt a hozzám ha­sonló kolhozparasztok munkájának és szerető gondoskodásának eredménye. Szeretem szülőföl­demet, melyet a szovjet emberek szabad munká. ja alakított át, s amely most hatalmas kertként virágzik. Szeretem ezt a földet, ahol az emberi­ség történetében először győzött a szocializmus. Az angol—amerikai reakciósokat dühöngésre kényszerítik a Szovjetországnak és a népi demo­krácia sikerei. Az imperialistákat megrémíti a világ népeinek hatalmas és legyőzhetetlen moz­galma a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében. Az imperialisták újabb háborút akarnak kirobbantani és atombombájukat akar­ják az egyszerű emberekre rászabadítani. Ez azonban nem következik be! Nem azért gondozzuk kertjeinket, újítjuk fel földjeinket, hogy bombák szántsák fel! Nem azért neveljük gyermekeinket, hogy egy újabb véres háború áldozatai legyenek. Elég erősek vagyunk, hogy megragadjuk az angol— amerikai háborús uSzítók biinös kezét és vissza­tartsuk azt. Mi nem akarunk háborút, de nem azért, mint. ha gyöngék volnánk. Erőnket, a szovjet nép erejét ismeri az egész világ. A háborús megpró­báltatások esztendeiben éppúgy megmutatko­zott,mint a békés építés éveiben. Nem akarunk háborút, mert szívünk és törek­vésünk szerint békés emberek vagyunk, olyan emberek, kiknek legfőbb céljuk a dolgozó nép javára folytatott építőmunka. Tudjuk, mennél eífidményesebb a munkánk- annál boldogabb lesz életünk. Ennek az életnek megteremtéséért nem kíméljük erőnket. A Béke Hívei Világkongresszusa állandó bi­zottságának felhívása az atomfegyver betiltásá­ról, megfelel a szovjet nép gondolkodásmódjá­nak és törekvéseinek, ezért írják alá kolhozpa­rasztjaink, az egész szovjet néphez has0nlóan, a legnagyobb lelkesedéssel, egy emberként, ezt a felhívást. Én, egyszerű szovjet parasztember üzenem a béke minden hívének, folytassátok minél tevé­kenyebben és minél szélesebb fronton a béke­harcot. Az igazság és az erő a mi oldalunkon van.! Fjodor Vanyavkin, a tambovi kerület Lenin kolhozának kertészagronómusa.

Next

/
Thumbnails
Contents