Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-12-24 / 41. szám

T§3(T. üecemSer 24 I Ql&pJt, a fcűvsrt, sáros úttól baka nagy nádas ter&tt el. A Don túlsó pest­jén erdonyi szovjet kátéra nyomult elő­re. A rr.errJ-külők nagyrésze a nád?~sna.k vetette ruifiát. Nem birtok már futni az emberek, éhesek, rongyosak voltak és fáradtok. A vezérkarból egy lelket som letetett látni, autóra Ülték ős elhajtot­ta!;. M'adsnfél« csnber volt itt. Félcl­­jn^kben bttorditottÄk a „katjusa" h?.rg­­járt. Hell István is rohant volna, de nem bírt. Combján Mtépte a húst egy ak­naszil ánk, ömlött b®151e a vér. A roha­nó, menekülő tömeg fellökte, áttapc-stsk rajta. Mindenki a maga életót igyeke­zett mentead. A nádas susogott, szálló beszólta a fagyott, kiszáradt szálak bo­­zmtoo, p'k-to tej't Eltakarta r.z M " - nekült katonákat, f s egyre jöttek, li­hegve, futva a kateaák, borotváltat, lan aránkra nlto^yoét a hó. Itt-oit feltűnt egy autó is. menekülő nemetek ültek vakaneimyin. O ád Hell István üsazeacedte magát, gör­­c-sokb® m.are vilit kezére téasaszkodva falállt. Ügy érezte, kiszakad a tüdeje. Forró, lázas, párás levegőt fújt ki oly­kor. Tovább botorkált, szeme előtt a végtelen, hóval fodaát orosz pusztaság, felehintve apró pontokkal. A menekü­lőkkel. Mollette magyar teherautó dö­cögött. 33-ck voltak rajta. Megfeei'tet­te oreját., sántítva az autó után vetette megát. Ép lábával felkapaszkodott a ko­csi féderére, kezével a felső deszka szé­lét markolta meg. Kínos, kétségbeeertt erőlködéssel fal akart jutni. A ném tok észrevették. Az egyik, egy kutyaképü, szőke SS mord'tett. Nem értette. Ak­kor a némát kihúzta bajonattjét s az élóval rávnjtott ujjaim. Hell István a fagyos, hova« útra zuhant. Balkezének három ujja ott maradt az autó szélén. A német röhögve piszkálta Is onnan a csonkokat. 3 Kórházban tért magához. Keze és lá­ba bs veit kötözve. Idegen hangok ütöt­ték meg a fülét. Mosolygó teltarcú szovjet férfi hajolt föléje, fshérköpe­­nj'os orvos. Kérdezőit valamit. Nem ér­tette ezt sem. Egy ápolónő 11 j kötést tett a közére... Odakünn vihar zúgott, az ágyúk tivoli bömbőléaére megborrán­gott. 1842 januárja volt. * Csak tizen ötéves leányát és a kilenc­éves Gérát találta, amikor hazajött. A lánya arca bánatos volt. Feleségét és másik két kisebb gyermekét bomba vágta agyon. A 15 éves Zsuzsa 1846 vé­gén halt meg. Egyedül maradt Hell István Géza fiáyal s több sebbel, mint «mikor comb­jából folyt a vér s balkezén friss volt a vágás. 4 — A háború utolsó emléke — szólí­totta mag reggel Bokros József munka­társát, Hell Istvánt a szerelő műhelyé­ben. Kell István arca elkomorult a ke­serű emlékre, de aztán ismét kisimult Felöltözött, előszedték szerszámaikat s megkezdték a bontást. Egy kilőtt tank fele fekszik előttük, lánc nélkül, forrnátlanul. Rozsdás, elő­mosott, viharvert óes’mvas-tümag. Le­fordult páncéloldaláról lepergett a máz nagyrésze, de ott éktelenkedik még egy horogksreszt csúf maradványa. — így kellene a kohóba dobni — szól Hell István s a valamikor sebesült lábá­val belerúg a varba. — Hadd égjen egészben az átkozott. — Nem fór be egydarsbfe&n — felel Bokra« József, g nagywt sújt nehéz ka­lapácsával o volt fasiszta tank fityegő páncéloldelára. Az ütéstől lehullik a földre, lepereg róla a még megmaradt, festett horogkereast s Hell István a csil­lére emeli, — Egy hőt múlva eke lesz belőle. 5 Jól é! most Hall István. Ismét csalá­dot alapított. Ven egy másfél éves kis­lánya Lg. Zznsséaak hívják. A munká­ban csonka keze ellenére is 133 százalé­kot teljesít, u za na uroiuna jár, ol­vasztár akad lenni. Olvasztár volt Hell Intvén is, de a keze miatt szerelőnek képezte át megát. Itt jobban boldogul a balkezén megmaradt kót ujjóval. — Van szép lakásom — mondja — boldog otíhonrm. Csak akkor jut eszem­be a szörnyű múlt, ha az Imperialisták utabb háborús terveiről olvasok. Szá­mításuk nem válik valóra. Az emberi­ség jebb’k és nagyobbik része békét akar. Ezért küzdöttek Varsóban is a bé­ke-küldöttek. I' : '•! dolgozom ón is mun­kahelyemen, írt készítünk ekét, szer­számot, de ha kell, erő* fegyvert ön­tünk az ócskavasból la. —s.—3. A vadon éld álatok megszelídítése • • a természet átalakításának szolgálatában í tfngy érdeklődést váltott ki olvasóink körében Sípos Gyula, a Budapesti Szabad Föld munkatársának riportsorozata, melyet Aszkánia Nováhan tett lá­togatásáról írt. Riportjait megismertettük a csehszlovákiai magyar földmüvw­­sékkel is C3 o riportsorozat befejező részét az alábbiakban nyújtjuk át olva­sóinknak: A nagyvárosok Állatkertiében minél# raeganj­ix Alj a az ember azokat a sr.&badcAsjlioz espkott Állatokat, molyok a tatalma* őserdők, vagy ki­terjedt pusrtaeágok halyett az illáikért eaUk ketreceiben^ rabadsbrn élnek. Mennyire' más érsAoekkel jArja a* ember vé­gig ez Rxx’.Ania novai tudományos intézet Állat, kertjét I ügy órsrtiik magunkat, mimika a iaa#e. bell parafticaomkertbe tévedtünk volna, a tol százféle fa nő s a fák és a bokrok kősött, a cső. boga Mn patak partján, a tó Tizén ez Az féle JU lat él békében és szabadon. Mert ebben az Allatkortben kstreceket egyék. talán nem látunk és még Arótrövényt is csak ka, vesst. Még a ragyogó tollú, «okssinfl forroé#»vi Kiad arak ism voltak kalitkába zárva, hanem nagy, tágas dróthálóval fedett területen röpköd, toki fák, bokrok voltak „lakásokban“, A többi madár pedig egésaen szabadon sétált a* AUatkert parkjában Büszkén Járkáltak a kis tó partján a hófehér^ bcc&zűnyakú hattyúk, de látni itt koromfekete fcrrttyúVat is. A tóban szabadon úszkálnak a WL 1' -féle vafilrsorák és vadlndtk, amelyek már fé. lig szelíden élne’’- «rt. Amott pedig egy tágas ki. futóban hoseeúlábú struccmadár nyújtogatta a nyakát. A kis erdőség szélén gerendákból éptUt kilát A ra mentünk fel olyan szerkezet volt ez, mint ni. lünk is használatos vadázzlesek. Erről a kilátó, ról szerte a mezőn szabadon legelésző őssearvas-, aüftUop., zebra., bVlényosordákat láthattunk. Bbbon a hatalmas, nyílt AUatksrtben • ka. rangMótterfi gongütésre egyszerre megelevene. dlk minden. A gongütésok ugyani» az étkezés Idejét jelzik. Ilyenkor az tntéiet kéapontjábél laesisáslíwtk as éioh&lsssrrel megrakott eaefee. rek, viszik a táplálékot a különféle madaraknak, a takarmányt az őzeknek, szarvasolxnak. és a vadállatok már várják az embert, aki táplálj» ékít. A «arrasek Mtran mzstsifc az essbsrofc IS. zo’Sben és a vadludafc, kóozrgok, aranyfácá. nők gondozójuk keséből esznek. Mégis as aHdttaal.novai dUstkertbea as a le#. ae^iAatsoabb, hogy minden itt tartott Állattal valasni célja van » tudománynak. Romosak azért tartják itt őket, hogy megisso«» jüc zzokáselket, vagy hegy megweteeedk a Idte. gáténak: Jr-s, ilyen a vad tyúk, ez az állat a zabra és iyy tovább Aar.kártía.ITova tudósai ■ vadon élő állatok iaegs£sUdUétável is íegUiko*. mák, A-’m fáradoznak pdldlnl, hogy az Üt Ossb*­­gyfijtött vad tyúkfajtdk sogítzőgével még I ‘.xrnctr'b'b házi tyükfajtáket teayészstenek ki, tan’UjE&ayossék, hogyad volna hasanoePbat# fi* kdaidllataiate» átvihető as egyes fdedafajédll vagy vadüWfajtdk egyJkjndsűt hasaaos tulaj, donsága. Es as AUatkert is a tormásáét átala­­kétdrúnak egyik esodá'atos m«helye. ús nesaeesk állatkert van Aszkánia Herta, ka. nsm névéíspfcert fa: beteaiknz kert. A esdrtita. hcT--?as kertben több mint 150 fajta fát látható. Itt, ezen a száraz zztyopne területen, ahol ti. scbfcea bokor se nőtt, moct sudár fenyők álla. i nak. K'r ck. plctáaok, nyárfák fiús lombéi to. 1 ra alatt járhatunk. A tudományos Intését tevékenyen résztvess s sc'AMai tsna&seidt&laklté terv megvalósítáBd. ban. ,,A Párt elhatdrorta hogy itt nagy erdőt 1A tesftünk” — mondotta nekünk Grobsny akadd ntai és ismertette, hogy ad; a bövetksrő erstendőkben kétezer holdra terjesztik ki az intézőt közeiében elterülő «a fiók területét. Az elmnlt két évben már csaknem ezer hol firt erdősítettek. A száraz sztyeppén való erdő. rítis biKoajr nehéz munka, de a szovjet tudomány ezen a téren som ismer akadályokat. A pasztán itt-ott kis kerek dombok emelked. nők Arzkánía-ITova környékén. Valamikor sok. sok dvzedzsddal eze’átt ezekről e halmokról vL gy-ittak ez itt ő'ő pásztorok: nőm közeledik • valami elesaég. Ma földbeisott bálványok 41L rak a halmok tetején, ősi büviayok, elmúlt év. uiMéok tanúi. jöi ezek a kőbdlványok most olyan csodákat látnak, aaiiyeot nem láttak ezer esztendő to. lyamdn. Megelevenedik megvdltóxik a száraz sztyeppe, Gépek százai jönnek és csatornát vágnak, fd. kát ültetnek, feltörik a legelőket. AsBhdnía- S7cv ArAI desdk a krimi fgeentonia jnsdrét, amelyca megindul majd az életet hozó víz. S* a viz termővé teszi ezeket a száras földe. fest. Néhány év múlva saaii sem ismar iá erre a tájra: dffis erdők lessaok a sztyeppén, fényig csatot, nik hd> Aszta be a síkságot, új falvai szülei. r,«k as új, tzrsiteeay földeken. A esr.torr’ik áramló vise villamos erőmüveket hart majd * Arammal látja el a vitlajiyteaktore. kát, a falud kultúrbázakat, a gyárakat. A szovjet haialosi legyőzi a természetet! Asz. kdaia-Jfova is megmutatta nekünk, milyen ha­talmas alkotásokra képes ez a társadalom a. Egyben egyik ember nem acáhaaday^hatja ki g reáaikat, amely nem pwwtf-táera, hibsrúra ké»*d. lr-f -’r. kanom a békéi, a dolgozó emberek bettagj Eágit ssolgálja. Sípos Gyulaj fi ,.SIHYGPHE HAlÖr Tte telt évvel csclűit, 1823 decemberé!-«n J. V. Estelin beszédet mondott f H... I-, n na tteujáró c r a í- cs ópl’góp !;ezclök és ker.el5a£k értekesletén. A t'iüscv.k Fáit a norv í'r.í’ú'n vcaetése alatt addigra már si^ersMjt mesjvalósí­­tctt«i a roate xíéi-sl,; kollektivizálását és a parasztok millióit rávezette n szo­ciaüzmus ú tiára. ,,I>: ...iúateö fii*ye!niet kell (oríítasl — mondotta Sztálin, n szovjet Aép bölcs vezáro cr-;n tz évteksrietea — ez aratócsépl%épekre és kssolőíkro ... A b«ta-I .: 'lá3 iú \ nuvika, k i idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél n beta­­í '.rltáns'l — vcszlcíiól. Az araíó-eséplőgép jelentfisófje ez, hogy segít idejében ni a termést. Ez igen nagy és komoly dolog, elvtársik“. A S2«-;'.-bt ry.’ -; ; ,1 ’ , i a t'kc-kvésébsn, íingy valóra vállra .SstfTn teaif­táiit, kitiihC arató-c^éplSgépek gyártáséba kezdett. Az arfitó-cöépícgéppel vég­­*3tt g: ;;rí'T :ü ’ '1'3 tcrüíets a Szovjetúniábsn évr-Tl évre nUvekseik. Vég­< ’n firxxOn c::.y-íb:;'x«k a '-er-^e lisjó“, ahogy a parasstok a ktaMjnekst boci fik a k lupzfli és szuvheseíc földjeire. A sr'vj'í: f'-.';- k a Ir^snzgssa^b tenuel'ksiységfl aratá-eaépMtoápet gyárt, í'ii, py-rlvnrl: f géílzsgáge öt méter, eí'í m'y ennél is több. A szovjet ara- 1-3 •€:. HbűvSlt ivari növények betakarításéra szolgáló új gfáfií­p r.rJs gyúr torával. Az utúVíi hárem év alatt a gyárak jelasstf« mennyiségű 1 t k?-' :kr--’<ó, ré•-'-Ira.r’te, burgenvabstaharftá gépeket gyárt-ttek. A ter­vezők r.:-st rizs, n?" f. forgó éa máa növények betakarítására szolgáló kombáj- E&k nrc-kesaic" lij dol~Maa&i. A Svov-ietártfábna Ssí'En WBsi itnattiíe* nyomán a prrsaztfiúkfeél és leúuycLlvél I;!vr!5 crakc-csénl?fépkezolSkot képeztek ki, ak'k elsajátították a technE'úl és az c--‘. z világnak nagyszerű példákat mutattak a munka magas termek’kenysA: too. I 'vent'n Bvria fiatal kolhszparaset még a falusi elemi el. ei'.vkeg már megtamiítn a logbonyelultabb gépek veeeié­­eét. 1§3^.n n-'r ez ara.t^rsépüígépes betakarítás mestere lett. Keasstysafa F ••»in neve r-rst cgyiko a lerué-x.zenibb neveknek n szovjet nép körében. Fo­­i"-hw..it vt';:;zrlt, rx'i’^válavztstiá'í v.z Orosz Födaráclá kormányának tagjává és a Ssecte’-^te I.'Tv*' “3 blrrake címmel tüntették ki. lüSS-l-Pn rz e ' z r....'-t bejárta a hír az Psij?da-t«rtvérek — araíó­— ’ ’váló mesteri teljesT'tményárS[j egy nan rlaft egy „Sztá­­línyr«*.« ks.per -lt k<t aratú-cséplSfféppel IIS'S hektárt snthk la. Tímeát év telt cl F-tf-En tö:-.,í'nehrd jelfmtFségfi beeséde éta s es?lett a tkeulit év elvit a r svj«t í’tom a magaaképzotteágü nraíő-c.véplígápliizelük saázcvras ívme^eit képezte ki. A EZfivjet aratú-rsé ..••ISgá.pkezolJk a ua-.sy SsifJín által kijelölt úton faalad­­n k és győzelmet győzelemre halmoznak a szovjet moscgazclasógbEu. Híres ember lett a kis parasztlányból N'ncs semmi, ami jobban lalkesí­­tena a hősi munkám, mint annak tu­data, hogy a munka a nép javát szol­gálja. M’nól baldoíjabb a nép, annál teljesebb az egyén tr-ldogtága. Gafija Zvaricn eg^rszarű k’s kárpátulnrajnai psn rasztlány volt, ak'nok élete a szovjet hatalom évei alatt mesébeillöen meg­változott. A boldog jelen mellett fol­tárult előtte az egyre szebb, csábí­tóbb jövő, amelyért csak egyet kel­lett caslakednio: dolgozni. Gafija szülőfalujában még nem volt kolhoz, amikor a kislány elhatá­rozta, hegy koüv'-rtag lesz. Elutazott tehát Mukaőevo (T/Irnkácsj-ra és kér­te a kolhozba való felvételét. Felvet­ték és hamarosan munkaesapatvozotő­­vé nevezték ki. Munkacsapatához hét leány tartozott. — Hajtunk a sor, lányok — mon­dotta Gátija. — Dolgozzunk úgy, hogy olyan termésünk legyen, ami­lyet még nem látott Kárpát-Ukrajna. Az egyik leány megjegyezte: — A talajunk htoehupás, homokos ... — Nem baj, majd mi rendbehosi­­zuk. Adjunk meg a fűdnek mindent, «tnáre SEÜkaéjje von. Vizzont vegyünk is ki belőle annyit, amennyi nekünk kell. Gc.fija határozottsága, ho^ry legyőz m'r.dcn nehézséget, fellelkosítette a lányokat. Nagy birsalommal láttak & munkához. Egy év telt el szorgal­mas, lelkiismeretes munkával. Ami­kor elérkezett a betakarítás icleje. Colija és munkacsapata 500 mázsa b"'rv"n-’ ót szedett fel határon kánt. Gyönyörű termés volt Amidőn a könyvelő közölte Gálijával, hogy mennyit utalnak ki a végzett munká­jáért, nem akarta elhinni. Többezer rubel készpénzt, rengeteg gabonát és burgonyát kapott. A következő évben lelkes, szfwet­­lólekkel végzett munkával még na­gyobb terméseredményt értek el. Hektoránkónt 538 mázsa burgonyát t hárítottak be. A fiatal lánynak a „Szocialista Munka Hőse“ c:rnet ado­mányozták. Amikor erről értesítet­ték, sírva fakadt a boldogságtól. Munkatársai el halmozták szersneso­kívánstaikkal. A kis pnrasztlányból híres ember lett. Moíz3-vába küldték ót a Beke Híveinek Összszövetségi Kongresszu­sára és abban a rendkívüli élmény­ben volt része, hogy személyesen lát­hatta Sztálint. Útját repülőgépen tet­te meg és hazaérve beszámolt élete legboldogabb napjairól. A kolhoz­klub zsúfolásig megtelt közönséggel és Gaíijta dobogó szívvel kezdett ba­­szo lójához: — Láttam Sztálint, elhoztam öt a szivemben! Ujjongó éljenzés szállította félbe «savait. Az a szerencse ért, hogy nem mssz- Bzire ültem Sztálintól. Amikor felkö­­szöntötték s jó egészséget kívántak neki, én is felemeltem a serleget és Kárpát-Ukraína valamennyi kolhoz­­parasztja nevében — akiknek ö mu­tatta meg a boldogsághoz vezető utat — ezt mondottam neki: „Ülj s-oká, nemzőn sokáig, sssretett, drága Atyánk!“ * v t Eke lesz belőle - de ha heh: fegyver

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents