Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-12-17 / 40. szám

T95Ö. december 17. %kú6ad$öicUiwM£ 1 Magyarország kétéves terve az állattenyésztés és takarmánytermelés fejlesztésére A magyar hároméves terv időszakában és az ötéves terv első esztendejében a Magyar Dolgozók Pártja, a kor­mány és a munkásosztály segítő támogatása és a dolgozó parasztság szorgalma eredményeként Magyarország állatál­­lomápya jelentősen megnövekedett. A fasiszta háborús pusztítás az ország állatállományát felére csökkentette, mégis ma már a szarvasmarha és sertésállomány meghaladja a háború előttit, a lovak cs juhok száma pedig megközelí­­ti azt. Az állattenyésztés azonban — különösen a Szovjetúnió élenjáró szocialista állattenyésztéséhez viszonyítva — erősen elmaradott és tervszerűtlen. Nagyon alacsony az állattenyésztés termelékenysége, a tej-, zsír-, gyapjú-, tojás­hozam és a szaporaság. Nem folyik megfelelő módon — a micsurini biológia alapján álló — tenyésztési munka. Nem fordítottak kellő gondot az állatbetegségek megelőzésére, s nem használták fel az élenjáró szovjet tudomány állat­egészségügyi tapasztalatait. _ Különösen elmaradott szántóföldi takarmány termelésünk, a retek es legelők hozama pedig alacsony — mondják magyar szakkörökben. A meglévő takarmányokat sem használják fel gazdaságosan. Ez a helyzet veszélyez­teti az állatállomány mennyiségének és‘minőségének további fejlődését. Az ötéves magyar népgazdasági terv egyik főfeladataként a mezőgazdaság és ezzel együtt az állattenyésztés el­maradottságának felszámolását és a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését tűzte ki. Ennek megvalósítása ér­dekében a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elrendelte, hogy az ország állattenyésztését és takarmányterme­lését az 1951. és 1952. években mennyiségileg emelni, minőségileg pedig jelentősen fejleszteni kell. A határozat részeletesen felsorolja az állatenyésztésben és takarmánytermesz­tésben elérendő célokat. Az állatállomány létszámát olyan mértékben kell emelni, hogy 1952. végére 2.8 kát. hold szántóföldre, ezen belül az állami gazdaságokban 2.4 hold, a termelőszövetkezetekben 2.7 hold szántóföldre jusson egy szá­mosállat. Az szarvasmarhaállományt az 1951. év végéig 170 ezer, az 1952. év végéig to­vábbi 200 ezer darabbal kell emelni. A lóállományt elsősorban minőségileg kell feljavítani. A sertésállományt az 1951 év végéig 400 ezer, az 1952. év végéig további 600 ezer darabbal kell emelni, a juhállományt 1951. év végéig 230 ezer, az 1952. év végéig további 270 ezer darabbal, a baromfi törzsállományt pedig az 1952. év végéig 5,300.000 da­rabbal kell emelni. Meghatározza a ma­gyar minisztertanács határozata az el­érendő szaporulatot a tej, tojás és gyapjúhozamot és az elérendő hízlalási eredményeket is. Az állatlétszám emelésének és az ál­lattenyésztés termelékenységének ér­dekében fokozni kell a takarmányter­melést és biztosítani kell annak jobb hasznosítását. A kukoricatermelés országos átlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. év vé­géig holdanként négy mázsával kell emelni, a szántóföldi takarmányter­mesztés országos átlagait 30 száza­lékkal kell fokozni, Növelni kell a a szántóföldi takarmányok vetésterü­letét is. 1951- ben a szántóterület 11 százalékán 1952- ben pedig 12 százalékán kell szá­lastakarmányt termelni. Másodnövé­nyekkel keli bevetni 1951-en 600 ezer, 1952-ben pedig egymillió kát. holdat. Meghatározza a magyar miniszterta­nács azt is, hogy milyen feladatokat kell elvégezni, hogy a kitűzött célokat elérhessék. A takarmánytermelés foko­zása érdekében gondoskodni kell a jó vetőmagellátásról, a kapásnövények legalább háromszori kapálásáról, a szán­tóföldi szálastakarmányok gyomirtásá­ról és a kaszálások utáni fogas,olásáról. Gondoskodni kell a réteken és legelő­kön a vÍ2ek tárolására szolgáló sáncok és árkok rendbehozásáról, szakaszos le­geltetés bevezetéséről. Biztosítani kell a kukoricaszámak október hó 15. nap­jáig való betakarítását, a ki nem hasz­nált legelők kaszálását és általában a rejtett takarmánytartalékok feltárását és felhasználását. Biztosítani kell azt is, hogy az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek, de lehetőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is számosállatonként 7 köbméter silóta­karmányt készítsenek. Részletesen intézkedik a határozat az építkezés, gépesítés és vízellátás fej­lesztése érdekében megoldandó felada­tokról, majd meghatározza a tenyészté­si munka irányelveit. Meghatározza, hogy az egyes állatfajtáknál tenyész­­körzetenként milyen tenyészirányokat kúl követni. A célok elérése érdekében új törzs­könyvezési rendszert dolgoznak ki, valamint rendszeres állatkiállításokat és állatdíjazásokat tartanak. A jövő­ben nagyobb mértékben kötnek te­nyésztési, tartási, h'zlalási. illetve szállítási szerződéseket az állatokra. Az állati betegségek megelőzése és visszaszorítása érdekében is tartalmaz intézkedéseket és részletes feladatokat a határozat. A határozat szerint a „Magyar Mun­ka Érdemrend“ különböző fokozataival, illetőleg a „Magyar Munka Érdem­éreméinél kell kitüntetni az állami A Wall Street főkolomposai azon iparkodnak, hogy bármi áron is kezük­be kaparinthassák Jugoszlávia természe­ti kincseit és jugoszláv hadosztályokkal tölthessék fel zsoldos hadseregüket. Ez­ért az áruló Tito-Rankovics-klikk, en­gedelmeskedve a gazdáitól kapott pa­rancsoknak, egész sor bűnös intézke­dést foganatosított azzal a céllal, hogy csalással rávegye a jugoszláv népet az amerikai „segítség" és a leigázó „Mar­­shall-terv" elfogadására. Az éhínség, amely jelenleg Jugoszlá­viát sújtja, nem a szárazság következ­ménye, amelyre mindent áthárítani igyekeznek, hanem egyenes folyománya annak a belpolitikának, amelyet ez a banda folytat és a fokozott élelmiszer­kivitelnek, amely a kapitalista orszá­gok, elsősorban Nyugat-Németország, Olaszország és Anglia felé irányul. A „Vesnik" című hivatalos titóista lap kijelentése szerint, Jugoszlávia 25 országba szállított élelmiszert, Csupán azcn kereskedelmi egyezmények alap­ján, amelyekét 1949, sőt 1950 folyamán kötöttek, tehát akkor, amikor a jugo­szláviai élelmiszerhelyzet már a végső­kig kiéleződött, a jugoszláv kormány mindennek tudatában 100.000 tonna búzát, 30.000 tonna tengerit, 60.000 tonna zabot és 50.000 tonna árpát, vala­mint nagymennyiségű húst, baromfit és egyéb mezőgazdasági terméket, Össze­sen 35 millió dollár értékben szállított ki az országból Nyugat-Németország­­ba; Angliába mintegy 20 millió dollár értékű élelmiszert szállítottak; Olasz­országba 40.000 tonna tengerit, 2000 gazdaságok dolgozóit, a termelőszövet­kezetek tagjait és a dolgozó paraszto­kat, ha az állattenyésztésben kimagas­ló eredményeket érnek el. Az egyéni­leg dolgozó parasztok akkor kapnak ki­tüntetést, ha azt állattenyésztésben olyan kimagasló eredményt érnek el, amely a község állattenyésztésének át­tonna húst, 5000 tonna halat, továbbá burgonyát, cukrot és olivolajat; száz­ezernyi tonna élelmi cikket vittek ki Asztriába, Norvégiába és más országok­ba. Ez év nyarán egyezményeket kötöt­tek élelmiszerszállításra Svédországgal, Egyiptommal, Svájccal, Görögország­gal, Belgiummal, Hollandiával és más országokkal. Tito és pribékjei miután éhínségbe taszították az országot, az amerikaiak „bőkezűségét", nagylelkűségét" kezd­ték hirdetni és azt akarják elhitetni a jugoszláv néppel, hogy az éhhaláltól való menekülés egyetlen útja a hírhedt amerikai „segítség", amelynek feltéte­leit természetesen az amerikaiak szab­ják meg. De ez az „önzetlen segítség", mint kiderült, nem is az Egyesült Álla­mokból jött, hanem ... Nyugat-Német­­országból és Olaszországból. Azzal az ürüggyel, hogy sürgős „segítségre" van szükség, Truman parancsára jugo­szláviai gabonából őrölt lisztet irányí­tanak Jugoszláviába és minden egyes zsákra pontosan felírják: „Ezt a lisztet az USA kormánya vásárolta és küldi ajándékba a jugoszláv népnek". Mind­ezt a műveletet az amerikai gengszte­rek szokásos receptjei szerint végzik. Elég ha megemlítjük, hogy a Tito-klikk által csupán Nyugat-Németországba szállított gabonamennyiség elegendő lenne, hogy jelentős részben fedezze Jugoszlávia gabonahiányát. A Tito-klikk ezzel az aljas spekulá­cióval próbálja elaltatni a jugoszláv »ép éberségét és szélesre tárni az ajtót, hogy a jenkik behatolahssanak az or­lagoo színvonalát nagymértékben meg­haladja és általában- példát mutatnak egyénileg dolgozó parasztársaiknak az állatok gondozása, nevelése és takarmá­nyozása érdekében, vagy ha az állatte­nyésztési munkában különösen ered­ményes módszereket dolgoznak ki, ille­tőleg a jelenjeginél jobb fajtákat te­nyésztőiek ki. Az állattenyésztés kétéves terve alap­ján minden megye, járás, község, ter­melőszövetkezet és állami gazdaság ki­dolgozza saját kétéves állattenyésztési tervét. Az állatállomány fejlesztése nemcsak elsőrendű gazdasági feladat, hanem po­litikai, harci feladat is, melynek során a megfelelő gazdasági intézkedések mellett, jó politikai munkát is kell vé­gezni. Éppen ezért a magyar miniszter­­tanács felkérte a tömegszervezeteket, hogy felvilágositó munkájukkal tegyék az állatenyésztési és állategészségügyi dolgozók tömegmozgalmává a minisz­tertanácsi határozat előírásainak végre­hajtását. Gondoskodjanak arról, hogy a dolgozók megismerjék a Szovjetúnió élenjáró állattenyésztési dolgozóinak, az állattenyésztő kolhozok és szovhozok sztahanovistáinak tapasztalatait és se­gítsék elő ezeknek a tapasztalatoknak felhasználását. szágba. Az amerikai címkével ellátott élelmicikkek minden kilogrammját amerikai „szakértők" jelenlétében oszt­ják ki. Ezek eltartására pedig a jugo­szláv kormány utalja ki „a szükséges dinárösszegeket". Truman olcsó vásári komédiát ját­szott a Jugoszláviának nyujtott „segít­séggel", amikor kijelentette: „A Tito marsallnak nyujtott segítséget straté­giai és politikai érdekeinknek a világ e részén való . védelme szempontjából tartjuk szükségesnek". A kenyeret, amelyet előzőleg a jugoszláv dolgozók­tól elszedtek, Truman most mindenek­előtt a jugoszláv haderőnek juttatja, mintegy kihangsúlyozva, hogy erre az országra, mint az agresszió újabb bázi­sára, mint ágyutöltelék-szállítóra van szükség. Truman arra is utalt, hogy Tito a Szovjetúnió és a népi demokra­tikus országok ellensége, tehát ezért se­gíteni kell őt. Trumannak helyesel George Perkins, az USA külügyminisz­terhelyettese, aki beszédében ezt mon­datta: „Jugoszlávia segítsége a görög partizánok megsemmisítésében sokban hozzájárult ahhoz, hogy Görögország­ban visszaállítottuk a normális állapo­tokat". Truman nyíltan számit 30 jugoszláv hadosztályra és hangoztatja, hogy min­den európai hadsereg közül ez a hadse­reg a legharcképesebb. Ez az Úr azon­ban belgrádi szolgáival együtt nem szá­molt azzal, mit gondol a jugoszláv nép mindezekről a cselszövésekről? Mert Jugoszlávia népe nem óhajt ágyú tölte­lékként meghalni „az USA stratégiai és politikai érdekeiért a világnak ezen a részén". A jugoszláv nép nem egyszer mutatott már példát a szabadságharc­ban tanúsított hősiességével és önfelál­dozásával és nem engedi magát félre­vezetni az amerikai „segítségről" szóló népbolondiíással. JAN MAREK A somorjai járásban lévő Nagy leég­nek ünnepe volt az elmúlt napokban: a környék földműveseinek jelenlétében kimondotta a szövetkezet a IV. típusra való áttérést. A szövetkezet patrónusa a „BEZ“ nemzeti vállalat, melynek dol­gozói szintén megjelentek a falu ünne­pén. A szövetkezeti ülést kultúrműsor követte, melynek során a CsISz tagjai szórakoztatják a közönséget. * * * * A leleszi EFSz nagyobb termésho­zamra számít a következő évben. Hek­táronként búzánál 3, rozsnál 3 és fél, árpánál 4, zabnál fél, cukorrépánál 6 métermázsával várnak többet, mint az elmúlt évben. A szövetkezet jövő év végéig 130 tehénnel kívánja emelni ál­­x latállományát és1 tehenenként átlag 350 literrel a tejtermelést. ~ A román szövetkezetek gondoskodnak öreg tagjaikról A Román Népköztársaság termelőszövetkezetei szép eredményekkel zár­ták az 1950-es gazdasági évet. A légeni „Augusztus 23“ termelőszövetkezet például több mint nyolc vagon búzát, 10 vagon kukoricát, három vagem bur­gonyát termelt és jó eredményt ért el egyéb termékeknél is. Termésmennyiségükből levonták a beszolgáltatást, a gépállomásoknak já­ró mennyiséget, az aggok felsegélyezésére fordítandó két százalékot, a vető­magot és a maradékot a végzett munkaegységek arányában a tagok között szétosztották. A termelőszövetkezet tagjai között átlagosan munkaegységen­ként 3.40 kg búzát, 3.75 kukoricát, 0.16 kg rozsot, 0.27 kg napraforgót, 1.10 burgonyát, 2.50 kg szénát és más terményeket osztottak ki. A jövedelem szétosztásának napja nagy öröm volt a termelőszövetkezet valamennyi dolgozója számára. Vila Alexandria, mint rokkant szomorúnak lát­ta jövőjét, de most a termelőszövetkezet őt is megmentette a bizonytalan­ságtól. Nagy volt az öröm a szövetkezet betegei és öreg munkaképtelen tagjai között is, amikor felolvasták a közgyűlés által részükre jóváhagyott gabona­­mennyiséget. Cionca Vasile 67 éves öreg, betegsége miatt nagyon keveset dol­gozhatott és a munkanapjai után járó pénzmemiyiségen kívül mégis kapott 150 kg búzát, 30 kg árpát, 20 kg napraforgómagot, 300 kg kukoricát és 100 kg krumplit. A többi 10 öreg, illetve beteg is ehhez hasonlóan kapott a két szá­zalékos alapból. A Román Népköztársaság földművelésügyi minisztériuma a légeni „Au­gusztus 23“ termelőszövetkezet tagjai kiváló szorgalmukért egy filmvetítő­­géppel ajándékozta meg. • - . . A_ „Tartós bókéért, népi demokráciáért!u legújabb számából Jugoszláv gabonát ajándékoznak az amerikaiak - Jugoszláviának

Next

/
Thumbnails
Contents