Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-16 / 18. szám

Kipusztítsuk a kecskét? Nem! Válasz az elkosorodott pelsőci kecsketartók levelére Lapunk egyik júniusi számában dr. ing. Kováé Béla, a Mezőgazdasági Meg­bízotti Hivatal osztályfőtanácsosa cik­ket közölt a kecsketartás jelentőségé­ről. A kecsketenyésztők között a cikk élénk visszhangot keltett. A cikkel kapcsolatban szerkesztőségünkhöz több levél érkezett, ezek közül is a legérde­kesebbnek a pelsőci Kecsketartó-gaz­­dák Társulata levelét találtuk. A levél — többek közt — ezeket tartalmazza: Mi pelsőci kecsketartók — a múlt szomorú tapasztalatait mérlegelve — úgy éreztük, hogy árvagyerekek va­gyunk, akikkel senki sem törődik és hogy a kecsketenyésztéshez nem fűző­dik az államunknak különösebb érde­ke. Dr. Kováé mérnök cikke azonban jelentős biztatást adott további mun­kánkban. Pelsőcön kb. 80 gazda tagja a Keós­­ketartó-gazdák Társulatának, még pe­dig abból a rétegből, melyet dr. Kováé mérnök cikke így jellemzett: „a közel­ii u r i s miniszter a dölgozo földmű­vesek országos konferenciáján kiemel­te a nyitrai járást mint olyat, mely áttér a nagyüzemi mezőgazdaságra- Meglátogattuk a járást, hogy ott a já­rás vezetőivel beszélgetve pontosabb és áttekinthetőbb képet kapjunk erről a járásról, mely nem volt mindig ilyen elöljáró. Az első ember, akihez a nyitrai vá­rosházán benyitunk, Kubicsek Já­nos technikai referens elvtárs volt, aki szívesen elbeszélgetett velünk ér ki­hangsúlyozta, hogy úgy ö maga, mint a többi referenstársa teljesen tudatá­ban vannak a mai idők fontos felada­taival és egyáltalán nem tekintik el­végzettnek feladatukat azzal, hogy iro­dai munkájukat elvégzik, hanem a Párt célkitűzéseit szem előtt tartva mindent elkövetnek, hogy a szocializmus minél gyorsabban s minél tökéletesebben fel­épüljön a falvakon. Természetesen ezer nehézséggel kell megküzdeniök. E ne­hézségek között talán első helyen em­lítendő, hogy sokan vannak még, akik — emlékezve az elmúlt időkre — nem tesznek különbséget a mai és az azelőt­ti kényelmes, korrupt hivatalnoki kar között. Kalap elvtárs, aki résztvett az 1919-es magyar forradalomban, M a t er sky álelnök, akinek édesatyja harcos tagja volt az első köztársaság Kommunista Pártjának, C er eshet elvtárs, aki szintén régi harcosa a pártnak, sorrajárták a községeket, re­organizálták a helyi nemzeti bizottsá­gokat, propagálták az EFSz mozgal­mat meggyőzték minden útjukon a dol­gozó parasztságot a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeiről és szükségszerűsé­géről. Fálvanként előkészítették a cso­portos közös aratási munkákat, segí­tettek a falvaknak a közös vetési terv előkészítésében, gondoskodtak róla, hogy mérnökök menjenek ki oda, ahol a táblás gazdálkodás azt megkívánta Személyesen járnak el a kontingensek megállapítása és a beszolgáltatás ügyé­ben, Mint régi és meggyőződésre párt­tagok örömmel mennek a Párt által kijelölt úton. — Amikor a "kséges és sürgős falusi munkákra kell időt talál­nunk és tálalunk is — mondja Kubi­csek élvtárs — ugyanakkor tulajdon­képpeni rezortunk is megkívánja a ma­gáét. Jelenleg az én rezortombnn Ifi lakás épül, melyre elkerülhetetlen szük­sége van a lebombázott és nagy lakás­hiánnyal küzködö városunknak. Táka-Bratislavában ünnepi külsőségek kö­zött vette kezdetét a magyar tanítók és tanárok 165 főnyi első csoportjának állampolitikai nevelő tanfolyama. A megnyitáson a Párt Központi Bizottsá­gának képviseletében megjelent Fábry István, Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke, s az iskolügyi megbí­zotti hivatal ideológiai képzési szak­osztályának képviselője. Az idősebb és fiatalabb nemzedékek soraiból össze­gyűlt magyar pedagógusok meleg sze­retettel üdvözölték körükben Fábry múltig fejőskecskét csak a lakosságunk legszegényebb része tenyésztett“. Van 160 kecskénk, melyek érdekében évek óta harcolunk, hogy megfelelő legelőt biztosíthassunk a számukra. Tele va­gyunk ezekben a mészköves, sziklás oldalakban bőven tarkított határban a legideálisabb kecskelegelőknek alkal­mas területekkel, ahol emberemlékezet óta nem nőtt más, mint gaz. Megjártuk már az illetékes fórumo­kat, de kérésünkkel elutasítottak. A rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság me­zőgazdasági osztálya ez év júniusában hozott döntése szerint engedélyt adtak évi 4000 korona bérlet ellenében az ú. n. ,,Haragistá-n való legeltetésre, de csakis a kősziklás oldalon. Ennek az az indoka, hogy a kecskék három év alatt mindent úgy lerágtak, hogy ott bizony már nem nő semmi sem. Az említett hivatal éppen azért hagyta meg a kecs­kék számára a már hároméves legelőt, mert azt a kecskék szinte tönkretették. rékoskodni kell az épületanyagokkal és ezért keressük, hogy hová tűntek el egyes készletek Eddig 35 „fekete-épít­kezést“ tálaltunk. Nem fölöslegesek, de tervszerű gazdálkodásunkban nem en­gedhetjük meg, hogy anarchia álljon be és akadályozza biztos előrehaladá­sunkat. König elvtárs, aki közben bejött a referátusra, azt kívánja főleg kihang­súlyozni, hogy a járás vezetőségének mai hivatalnokai nem ismernek semmi különbséget szlovák vagy magyar nemzetiségű polgárok között; egyfor­mán szolgálatára állnak minden dolgo­zónak, egyformán intézik el azok kéré­seit. A hivatalnokok azonfelül, hogy a IX. pártkongresszusra vállalt felada­taikat mindnyájan teljesítették és bri­gádmunkát végeztek a árvái vizgát építésén, a mezőgazdaságoknak is két kézzel segítettek. Feladatuknak tartják belevinni a köztudatba, hogy ök a hi­vatali munka új emberei, akik a mun­kát már nem a régi szemmel nézik. A hivatalnoki kár kívánja a megbecsü­lést. és elismerést, de ezt. a megbecsü­lést és elismerést éppen a legudvaria­sabb és leglelkiismeretesebb munkával akarja kiérdemelni és ha ma még nehéz is az elmúlt rendszer korrupt maradvá­nyait a lakossággal elfeledtetnie szívós kitartással, jó pártmunkával ős párt­szellemmel ez mégis sikerülni fog. (Pé~) Következő fontos teendő a fejadag csökkentése. A hőség foka és a hízó érettsége szerint a napi fejadagot 20— 25, nehéz súlyú, érett hízóknál 30—35 százalékkal is csökkentsük. Hőség ide­jén az emésztés könnyebbé tétele vé­gett, csakis finomra őrölt darát etes­sünk és az áztatási időt is pontosan tartsuk be. Ügyeljünk arra, hogy a nagy melegben az eleség meg ne pos­­hadjon. Hőségben adjunk a hízósertésnek elvtársat, aki bevezető beszédében hangsúlyozta, hogy a Párt gondos fi­gyelemmel kiséri a pedagógusok mun­káját és sokat vár a falvainkon és vá­rosainkban dolgozó tanítóinktól és ta­nárainktól. A békeharcban nagy szerep jut pedagógusainknak, akiknek az a hivatásuk, hogy a szocializmusnak oda­adó becsületes és derék dolgozókat ne­veljenek. Hangsúlyozta azt, hogy Lenin szellemében dolgozva kovácsoljuk a le­hető legélesebbre a tudás fegyverét, mert ez előrehaladásunknak ás har­cunknak legfontosabb kelléke. Ez utóbbi tényleg így van, de hát ak­kor mit csináljunk a kecskéinkkel: ki­­pusztitsuk... ? A pelsőci kecsketenyésztők levelét átadtuk dr. Kovác mérnöknek, aki az alábbiakban válaszol a felvetett kér­désre: Megértem panaszukat, el tudom kép­zelni, mennyire elkedvetlenítette a gaz­dákat a rozsnyói Járási Nemzeti Bi­zottság határozata, mely szerint kecs­kéik részére nem engedélyezték azt a legelőt, amelyet kérvényeztek. A vég­zést nem Bzabad azonban rosszakara­­tuan felfogni. Bármennyire szeretem a kecskét, és bármennyire igyekszem, — mint a kecsketenyésztés referense — kecskéinket mindennemű előnyben ré­szesíteni, el kell ismernem, hogy a kecske végeredményben erdeinknek óriási pusztítója. Hogy ezt megértsük, elég, ha rámutatok arra, mi tette ko­párrá Dalmácia Kras-ját. Tudjuk, hogy Dalmáciában a kecsketenyésztés meny­nyire el van terjedve. A kecskéket kö­ves, hegyvidéki legelőkön tenyésztik, ahol a kecskék az ottani fás, bokros területeket annyira kirágták, hogy az idővel kopár vidékké változott. Az eső a termőtalajt kimosta és így Dalmácia nagy része teljesen ternjéketlenné vált. Hasonló területeket láttam Romániá­ban is. Hogy ez nálunk be ne következ­hessél erdészeink mindenütt, ahol csak lehet, távoltartják kecskéinket az er­dőtől. Ezért a kecsketartó gazdáknak azt ajánlom, hogy a kecskéket egyéb há­ziállataikkal együtt legeltessék, még­pedig ott, ahol a legelőn bokrok van­nak. A kecske nagyon jól megszokja a tarlólegelőt és egyéb más szántóföldi legelőt. Ott ahol ilyen legelő nem állna rendelkezésre, ott nem marad más hát­ra, mintnogy a kecskét árokmenti fű­zesekben és hasonló helyeken legeltes­sük. Ahol erre sincs mód, ott tartsuk a kecskéket kifutókban és etessük zöldtakarmánnyal. Mindenesetre a gazda és az erdész megegyezése alapján gyakran találunk olyan megoldást, amely a gazdát és az erdészt — és ennélogva a kecskéket magukat is — a legideálisabb módon kielégíti. így pl. ott, ahol a jövő évben fiatal erdőt akarunk kiültetni, ha az ilyen területekre ráengedjük a kecské­ket, ezek hálás munkát végeznek azzal, hogy az említett területeken a bozótot és egyéb gazt, amely a kézimunkát megnehezíti, nagyrészben kiirtják. En­nélfogva a kiültetéssel kapcsolatos munkákat meggyorsítják. Az erdészek­nek elvben igazuk van, hogy a kecskét nem engedik az erdőbe. minél több, lehetőleg frissen szedett zöldeleséget (zsenge lucernát, folyó fű­vet, salátát, disznóparajt stb.). Túlzás­ba azonban ne vigyük, mert a sok zöld­től hasmenést kaphatnak a hízók. Napsütésnek kitett kisebb sertés­ólaknál forró nyári napokon megfelelő árnyékolásról is kell gondoskodni. Öcs­ka ponyvával, vagy más árnyékolásra alkalmas eszközzel védjük meg a ser­­tésőlat az erős napsütéstől, úgy azon­ban, hogy a levegő áramlását ne von­juk el a hízóktól. Forró napok déli óráiban, amikor a hízók erősen lihegnek és nyugtalan­­kodnak (nyöszörögve „brüköinek“) fürdessük meg a hízókat langyos, tiszta vízben. Fürdetésre alkalmas medence hiányában öntsünk a hízók hátán végig 2—3 liter állott vizet, amit a nyugta­lanság jelentkezésekor megismételünk. Nagyobb sertésólak hőmérsékletének csökkentésére a legalkalmasabb eljá­rás, ha annak egész belsejét — a faia­kat és mennyezetet — hideg vízzel ala­posan átpermetezzük. Az ólhütő permetezés — zajtalan, óvatos munkával, — a hízók kiterelé­se, sőt a pihenő sertés felkeltése nél­kül is elvégezhető. , Sz. I. tnran ín ~ 3 nYitPfii Zárási hivatalban, ahol U lOCfCí fii 5 g niunka új emberei ülnek A magyar tanítók és tanárok első áliampoiitíka tanfolyama Hogyan gondozzuk sertéseinket a nagy hőségben? Az elmúlt napokban olyan kánikula tört ránk, hogy azt nemcsak az em­ber, de állataink is erősen megsínylették. Nem lesz érdektelen, ha a hízóser­tések hőség idején való kezeléséről egyet-mást elmondunk. A forróság beálltakor legelső teendőnk, hogy a hízók alá a hevítő szalma helyett természetes nedvességű, tiszta homokkal almozzunk. A lucskossá vált alom váltását is a korra reggeli órákban végezzük, hogy a hízók alá minél hűvösebb homok kerüljön. tanácsok Érik a gyümölcs. A gondos háziasz« szony ilyenkor lát hozzá éléskamrájá­nak feltöltéséhez. Ennek egyik legfon­tosabb része a befőzés, ahol a követke­ző szempontokat kell szem előő tarta­nunk. A tökéletes tisztaságot, de nem­csak a gyümölcsnél, hanem az eltevés­­hez szükséges edényeknél is. Befőzés céljára csak válogatott, friss, egészsé­ges gyümölcsöt használjunk. Az üto­­dött, állott gyümölcs nem alkalmas be­főzésre. Jól mossuk meg a gyümölcsöt és az üvegbe rakásnál ügyeljünk, hogy az egyes szemek, vagy szeletek között ne mapadjon űr. De ne nyomkodjuk kézzel a befőttes üvegbe a gyümölcsöt, inkább ütögessük annak aljőa a tenye­rünkhöz, gíy tömitsük a befőttet. A gőzölésnél vigyázzunk, ne főzzük túl sokáig, mert a gyümölcs összeesik és ameddig a leve elfő, elveszti zama­­tát. A befőttek romlását megakadá­lyozhatjuk az üvegek gondos elzárásá­val. Az üvegek lekötéséhez befőzőhár­­tyát alkalmazzunk, de kitünően megfe­lel a mai’habél is. A befőtteket a gőzö­lés után csak akkor szedjük ki, ha már kihűlt. Az üvegeket a kamra legsöté­tebb polcán helyezzük el és időnként vizsgáljuk meg befőttjeinket, ^ hogy egér nem rágta-e meg a lekötőhártyát, vagy egyéb jbibák nem történtek-e. Körtebefőttek jóizű, keményebb faj­tájú körtéből készülnek. A keményebb körtéket kis ideig előfőzhetjük és tál­ba téve, az időközben kihűlt sziruppal leöntjük, Másnap a besűrített, átszűrt levet ráöntjük és két egymást követő napon 8—10 percig gőzöljük. Kajszibarackbefötthöz jó, kemény­húsú gyümölcsöket válasszunk, mely­nek héjtá forró vízbe mártva könnyen lehúzhatjuk. Ha a. gyümölcsöket meg­tisztítottuk, azonnal dobjuk citromsa­vas vízbe, mert könnyen feketédnek. Előfőzési idő 4—5 perc, ezután kiszed­jük a barackot és cseréptálra téve, le­öntjük a kihütött sziruppal. Másnap besűrítjük a szirupot — ha szükséges, újabb cukormennyiséget oldunk benne — átszűrjük és a gyümölcsre öntjük. Azonnal gőzölhetjük 6—8 percig. Szilvaheföttek. A duránci és kékszil­vát rendszerint magostul fűzzük be. Hámozott szilvabefőtt készítésekor a gyümölcsöt egy percre forró vízbe dob­juk, így a héja könnyedén leválik. Elő­­főzés helyett csak leforrázzuk, a da­rabka vaníliával, szegfűszeggel ízesí­tett sziruppal és egy napig így állni hagyjuk. Másnap a gyümölcsöt üvegbe rakjuk, felfőzzük a szirupot és kihűtve ráöntjük, majd 5—6 percig gőzöljük, egyszer. Ecetben leginkább a hámozatlan kékszilvát szokták eltenni. Ugyanúgy készítjük, mint a közönséges befőttet, de az előfőzésnek gyengén ecetes szi­rupban kissé tovább kell tartania, mert az ecet keményíti a gyümölcs húsát. Ezért ajánlatos a szilvát előfőzés előtt gyengén megszurkálni. Az üvegbe tett gyümölcsre is tetszés szerint ecetezett szirupot öntünk kevés fahéjjal és szeg­fűszeggel ízesítve. Ecetes szilvának kü­lönösen a nem túlérett besztercei mus­­kotályszilva alkalmas, 5—8 percnyi gő­zölés szükséges, hogy elálljon. Meggy­ből is kitűnő-Cukornélküli befőzésre bármilyen gyümölcs alkalmas. Ezeket ugyanúgy készítjük elő, mint a rendes befőzést, az előfőzés azonban felesleges. Az üve­gekbe rakott gyümölcsre szirup helyett alaposan kiforralt tiszta vizet öntünk és az üvegeket a legnagyobb gonddal zárjuk le. Minden esetben kétszer gő­zöljük a készítményeket, két egymást követő napon, de ez néhány perccel hosszabb ideig tartson, mint egyéb­ként. így késztihetünk szőlőbeföttet is. Saját levében eltett gyümölcs igen alkalmas mártások, tészták gyümölcs­töltelékének készítésére. Ezeket rend­szerint leveses gyümölcsből készítjük, melyet megtisztítunk, az üvegeket szo­rosan megtöltjük vele, sem szirupot, sem vizet nem töltünk rá, csak lezár­juk és kétszer gőzöljük. Ezalatt a gyü­mölcs levet bocsát ki magából, eredeti alakját ugyan elveszti, de íze sokkal kellemesebb, mint a vízzel készült be­főtteké. Az édesítést fagyosztás előtt végezzük. Ilyenféle befőzésre különö­sen alkalmas a kimagozott meggy vagy cseresznye, egres, ribizli, stb. A cukornélküli befőzés egyik válto­zata, ha semmi mást nem teszünk a szorosan üvegekbe rakott gyümölcsök­re, csak néhány kanál erős rumot. Két­­szer gőzöljük hosszú ideig és mindig a gőzölő edényben hagyjuk kihűlni az üvegeket.

Next

/
Thumbnails
Contents