Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-12-03 / 38. szám

6

Sz&bcdíötetmüoes

1950. december 3.

CIMUCMÄSI MIKADO

90 trakiorista teljesítette már túl a 150 hektáros tervet

Az őszi munkák idejére 150 ha felszántását állapították meg a tervben egy trakterista ré. szére. Ezt a tervet sok traktorista túlteljesítette már, igazolva ezzdf hogy a falu szocializmusának mielőbbi elérése érdekében a maga részéről is segítséget kíván nyújtani Az elmúlt na. pokjpan összefoglaló jelentést adtak ki az eddigi legjobb traktorista teljesítményéről. A jelentés szerint 22 traktorista.pár haladta túl már al50 ha.os teljesítményt, az egyéni verseny résztvevői közül pedig már 68.an érték el a 150 hektárt. A Szlovákia legjobb traktoristái a következők:

Párosok:

1. Királyhelmec: Loksa László és Loksa Miklós 475.4 hektár.

2. Moldava: Anna István és Tóth József 314 hektár.

3. ógyala: Krvánek János és Baranyai Béla 261 hektár.

4. Moldava: Máriási Gyula és Szokolovszky János 243.40 hektár.

Moldava: Kulcsár István és Domonkos Já. nos 229.10 hektár.

6. Moldava: Bojszko Bálint és Gorej Vince 208.90 hektár.

7. Vágsellye: Mokos Mihály ésVarsányi Ferenc 169.2 hektár.

8. őgyalla: Lasko Tibor és Szabó Dániel

167.40 hektár.

9. ógyalla: Kaján András és Takács Béla

167.40 hektár.

10. Köbölkút: Herda Tibor és Matás András

165.80 hektár. •

Túlteljesítették még a tervet: Izsák Lajos és Majorosi Ferenc Vágsellye, Kaján Béla ős Ko. cziha Pál ógyalla, Miskovics Ferenc és Hatás Sándor Vágsellye, Babicsák József és Hogya Mihály Moldava, Horváth Ferenc és Hédervári Ferenc Vágsellye, Dursztin Jakab és Szöcs Pál Vágsellye, Trkkala István és Sátor Gyula Köbölkút, Matás László és Oszlik Géza Köbölkút, Verbók István és Varga Imre Köbölkút, Benyó László és Koszács Ferenc Köbölkút, Spisák La. jós és Petiik János Moldava, Bitter János és Kaszás Ferenc Köbölkút.

Egyesek:

1. Loksa László, Királyhelmec, 33786 hektár.

2. Szepesi István, Királyhelmec, 315.30 hektár.

3. • Zabi József, Királyhelmec, 287.28 hektár.

4. Hamar Lajos, Vágsellye, 264.86 hektár.

6. Ferdics József, Csallóközosütörtök, 242.50 hektár.

6. Barta János, Királyhelmec, 239,50 hektár.

7. Osizmár Ferenc Moldava, 232.70 hektár,

8. Uly helyi János, Töketerebes, 216.54 hektár.

A kerületek versenyében a kassal kerület

9. Paluscsák Péter, Királyhelmec, 207.97 hektár.

10. Fério János, Töketerehes, 206 hektár.

11. Pavuk János, Gölnichánya, 206 hektár.

12. Érsek Béla, Osallóközcsütörtök, 201 hek. tár.

13. Ahaházy Pál, Királyhelemec, 199.20 hek. tár.

14. Jesko Gyula, Osallóközcsütörtök, 198.50 hektár.

15. Oprendek Rudolf, Igló, 192.77 hektár.

16. Bodnár Miklós, Gölnichánya, 192 hektár.

17. Liskai Bertalan, Királyhelmec, 191.78 hektár.

18. Fehér Miklós, Királyhelemec, 190.90 hek. tár.

19. Henrik János, Gölnichánya, 190 hektár.

20. Szöcs József Osallóközcsütörtök, 189.30 hektár.

A 150 ha.t túlteljesítették még — töhhek kö. zöttj

A krályhelmeci gépállomás traktoristái közül:

Furik Béla, Béres Zoltán, Szttcs Mihály, Kondi Ferenc, Boda Zoltán, Lőrinc István, Szajkó Lajos, Rontó László;

A galántal gépállomás traktoristái közül:

Gáspár Dezső, Jamhrich György, Kontár Zoltán, Forró István, Péteri "ózsef;

A csallóközcsütörtöki gépállomás traktoristái közül:

Lucs Pál, Kovács Ferenc, Horváth Lajos és Szabó József.

A gölflicbányai gépállomás traktoristái közül: Kollár Tamás.

A köbölkúti gépállomás traktoristái közül: tSorhart Balázs;

Az ógyallai gépállomás traktoristái közül: Pogány József;

A nagymányal gépállomás traktorlst&i közül:

Izsóf Sándor, Veres Sándor;

A dunaszerdahelyi gépállomás traktoristái közül: Pongrácz Imre és Pongrácz Ferenc.

áll az élen egy traktorra eső 114. 60 ha átlag.

teljesítménnyel. Második Jfelyea áll az eperjesi kerület 73.20 hektáros, harmadik pedig a bra. tislavai kerület 66,5 hektáros átlagteljesítménnyel. A versenyben legjobban a nyitrai kerület van elmaradva. Ennek okát részben a kedvezőtlen időjárás, részben a gyengébb káderek magyarázzák.

A legjobb szlovákiai gépállomásnak jelenleg a moldavai gépállomás tekintendő 122.36o/0.os teljesítményével, majd utána a gölnichánya!, k irálylielmeci, varanói gépállomás következik, melyek már elérték, illetve túlhaladták a IOOo/0-os eredményt Ezekhez a gépállomásokhoz újabban a gálszécsi gépállomás csatlakozott, amely ugyancsak túlhaladta már a 100 o/„.os tel. Jesítményt.

Léva az első szlovákiai város, ahol IV. tipusú szövetkezet van

A varsói Világkongresszus napjaiban hozta nyilvánosságra a léva Egységes Földműves Szövetkezet, hogy a III. típusról áttér a IV, típusra. Léva az első szlovákiai város, melynek IV. típusú szövetkezete van. A lévai szövetkezet a város földműveseinek 98%-át egyesíti magában nemzetiségre való tekintet nélkül. A szövetke. zetnek 885 ha földje, három adaptált istállóban 22 fejőstehene, további három istáiéban 20 pár lova van, sőt újabban van már a szövetke. zetnek 20 koca elhelyezésére alkalmas sertésólja is. A lévaiak komoly munkályuk tudatában versenyre hívták az országos hírű nagytőrei szövetkezetét a jövő évi nagyobb hektárhozam, az állatállomány feljavítása és a szövetkezeti tagok szakiskoláztatása terén.*.

Csölösztőn

a kormányrendelet segített

A csölösztői szövetkezet tagjai az őszi mun. kák sikeres elvégzése után elhatározták, hogy áttérnek a közös álattenyésztés bevezetésére is. Már az őszi munkák idején kerestek istállónak alkalmas épületet. Ennek kijavítását meg is kezdték, de a munka lassú tempóban folyt, mi. vei komoly gondot okozott az építőanyag hiánya. Ekkor jelent meg a kormányrendelet, a. mely lehe'jvé tette a magasabb fokú szövetkezeteknek az adaptációs munkálatokat. Néhány nap múlva meg is kapta a szövetkezet a szűk. séges építőanyagot és ezel a munka üteme je. lentősen meggyorsult. A szövetkezeti tagok építő munkabrigádot létesítettek, amely teljes tempóban dolgozik, hogy az új istálló mielőbb befogadhassa az 50 fejős tehenet és a 14 bor. jút. Az egyes munkanemek elvégzésére normákat állítottak fel és munkaegységek szerint ju. talmazzák azokat a szövetkezeti tagokat, akik az építésben részt vesznek.

Sárkányban

az egyénileg gazdálkodók se maradnak le

A sárkány! EFSz Idejében befejezte az őszi vetést. A szövetkezet munkája láttán felbuzdult az egyénileg gazdálkodó parasztság is és így nemcsak az EFSz, hanem az egész község időben végzett a vetéssel. A szövetkezeti tagok közül Riedl Emil é3 Szökölz Antal fogataikkal 16 egyénileg gazdálkodó kisparasztnál segitet. tek a vetés mielőbbi elvégzésében. De kijutott a segítség a községen kívülieknek is. A szomszé. dós Kisújfaluba 20 tagú szövetkezeti brigád látogatott el, hogy répaszedés munkájában se. gítsen. Jelentős segítséget kapott viszont a sár. kányi szövetkezőt a köbölkúti gőDállomástól. Az eBős idő miatt ugyan a mélyszántást még nem tudták a traktorlsták befejezni, de Bitter János és Mészáros István kőt váltásban dolgoznak, hogy ezzel a munkával is mielőbb elkészül, jenek. A mélyszántást az egyénileg gazdálkodók sem hanyagolják el és így nem sokára — az EFSz példája nyomán — az egé3z község befejezi az őszi munkákat.

CSAVAROS SÓGOR: —

kzn meg a könyvek

No, ezt hallgassák meg, ha van idejük.

Azt mondja a minap Csugari Balázs:

— Jönnek a Könyvnapok, Csavaros.

— Jönnek — bólintottam. — Ne félj, a mi falunk nem marad szégyenbe. Olvasnak náluk az emberek rendesen.

— Penyige Péter is?

Hát Penyige nem, az biztos. Ez a Penyige volt az, akitül egyszer megkérdezték:

— Mér nem olvasgat néha, Penyige bácsi?

— Hagyjatok engem békébe — felelte mérgesen. — Olvastam én már eleget.

— Hánv könyvet olvasott már életébe?

Elkezdett morogva számolni a tíz ujján, aztán megmondta:

— Egyet, de azt is csak félig.

— Hát akkor mér mondja, hogy olvasott már eleget?

— Mert nekem az is elég volt.

Hát így állt Penyige a könyvekkel, de az még semmi, hogy ö nem olvasott, mert kötekedő ember volt, oszt másokat is próbált lebeszélni az olvasásról. Ha olvasó embert látott, mindjárt ment oda hozzá:

— Mit talál abba a könyvbe? Az én apám kilencven évig élt, oszt egy könyvet se olvasott.

— Az ám — felelte neki egyszer Dóka Sándor — mer nem is tudott olvasni az öreg!

— Hazugság! Nyóc betűt ismert, avval már egész szépen elolvasgathatott volna, legfeljebb nem olvasta volna ki

az egész könyvet!

Ez mind eszembe jutott, amikor Csugari Balázs a Penyige nevit említette. Megvakaríam a fejembúbját.

— Hát nagy szégyen volna a falura, ha ez a Penyige ilyen maradna!

— No, majd én megszerettetem vele a könyveket — diillesztette ki a mellit Csugari. — Bízd csak rám!

Hát mit talált ki Csugari, azt találta ki, hogy nagy ravaszul elment Penyigéckhez valamiért, oszt öt nagyszerű könyvet vitt a hóna alatt. Amikor osztón elbúcsúzkodott, véletlenül készakarva ott felejtette mind az öt könyvet az asztalon. <

Másnap osztán találkoztam Pényigénével.

— Mit csinál az ura? — kérdeztem.

— Káromkodik.

— Hát nem felejtett ott Csugari egy pár könyvet?

— Dehogynem. Hisz épp azér káromkodik. Tegnap abrosz nélkül vacsoráztunk, máma abrosz nélkül ebédeltünk.

Nem engedte az uram megtéríteni az asztalt, mert nem akarta levenni a Csugari könyveit. Aszondta, ő ugyan nem vesz könyvet a kezibe...

Hanem Csugari nem olyan fábul volt faragva, nem adta fel a harcot. Rávaló nap magával híjta Penyigét a kultúrház könyvtárába, aszondta neki, valami lóvásárlást akar megbeszélni vele. Ahogy beszélgetnek, egyszerre csak aszongya, hogy bocsánatot kér, neki öt percre el kell mennie. Jól van, elmegy, otthagyja Penyigét egyedül a könyvekkel, de olyan jó könyvek voltak ott abba a könyvtárba, hogy az egész járásba nem volt több olyan könyvtár. Hát odavolt vagy egy óráig, gondolta, Penyige csak ráfanyalodik unalmába az olvasásra. Jön vissza, már előre nevet, hogy túrja a vén Penyige az orrával a könyvet biztosan: hát Penyige sehol. No, mi történt? Hát az történt, hogy Penyige inkább kiállott a zuhogó esőbe az utcára, ott várta meg Csugarit, csak ne kelljen neki a könyvek közt ülni...

— Hiszen csak az első könyvet olvasná el — sóhajtott Csugari — a többi már gyiin magától. Olyan nagy gyönyörűség az olvasás, hogy aki egyszer belekóstolt, nem tudja abbahagyni. Dehát hiába, Penyige nem akarja elkezdeni...

— Pedig aszondtad, hogy te majd megszeretteted vele az olvasást.

— Hát meg is szerettetem — jött tűzbe Csugari. — Csak idő kell hozzá, hiába.

Mindenfélét próbált osztán Csugari,

Ipolyság

Befejezték a járásban az őszi munkákat

Az őszi munkák során az ipolysági járásban a legjobb eredményeket Deménd község érte el. Itt ugyan a szövetkezet még csak most van alakulóban, de az őszi munkákat inindenki idejében és jól elvégezte. Különösen szorgalmas munkáról tettek tanúságot a kisparasztok, míg Novotny 50 hektáros kuláktól el kellett venni a földeket, mert rosszul és hanyagul munkálta meg azokat.

Hokovceban, ahol már van Szövetkezet, a szövetkezet sokkal hamarább végezte el az őszi munkákat, mint az egyénileg gazdálkodók.

Szászdon a szövetkezetnek már zöldült a vetése, amikor az egyénileg gazdálkodók még csak éppen, hogy befejezték a vetést. A knimpli szedésére brigádokat szerveztünk és ebből mindenki kivette a részét.

Alsószemeréden a vetéssel kissé lemaradtak, de ezt a lemaradást már helyre is hozták. Itt már az őszi mélyszántás iis befejeződött. Felsőszemeré- Jen már mindenki elvetett és elvégezték a mélyszántást is. Plachi nevű 70 holdas kuíák azonban nem akart vetni s igy az ő földjeit is a szövetkezet vetette be.

Ipolynyéken és Szécsénykében a szövetkezeti tagok buzdítására az egész falu bekapcsolódott az Őszi munkába, úgvhogy azt sikeresen be is fejezték.

Alsószeli

három öreg istállót hoz rendbe

Alsöszelin a Sziget-majorban három düledezö állapotban lévő istálló áll a falu végén. Amikor a szövetkezet áttért a IV. típusra, a Járási Nemzeti Bizottsághoz fordult, hogy kulák kézre került istállókat megszerezhesse. A Járási Nemzeti Bizottság magáévá tette a szövetkezet kérését, úgyhogy a szövetkezet már hozzá is foghatott az istállók rendbehozatalához. Az erősen megrongált épületeket új anyagból javítják meg. Néhány szakmunkáson kívül az épületek rendbehozatala körüli munkákat maguk a sző. vetkezeti' tagok végzik. Külön építő munkacso. portot létesítettek és munka olyan iramban ha. lad, hogy december közepére mind a bárom épület elkészül. Az istállókban 50 tehenet, 30 ökröt, 66 növendékállatot és 5 pár lovat helyeznek el. Jövőben a fejőstehenek számát lényegesen emelik. A z állatállomány növelése érdekébén nagy gondot kívánunk fordítani a 328 ha kiterjedésű legelőkre, ahol a szarvasmarhákat bekerített táblán fogják legeltetni. Tavasszal 100 ha víz. zel elárasztott legelőről lecsapolják a vizet és alkalmassá teszik ezt a területet is az állatok legeltetésére.

nehogy szégyenbe maradjon. Hordta a legjobb könyveket Penyigónek, oszt olvasott neki belőlük, ameddig csak be nem rekedt. Penyige ugyan nem bánta, mert már a második szónál elaludt. Oszt amikor Csugari gyanakodni kezdett, hogy nem figyel oda, akkor azt találta ki, hogy ötpercenkint felébredt egy pillanatra, felemelte a fejit, oszt aszondta: „Értem!“ Másik öt perc múlva meg azt mondta: „Aha!" A harmadik öt perc múlva meg azt mondta: „Ejnye!“ Oszt akkor megint kezdte elölről, közbe meg jókat aludt.

Közben híre ment a Penyige dolgának a faluba, mert azért nagy szégyenfolt volt ez a mi falunkon, hiába, hogy Penyige ilyen makacsul ellentáll a tudománynak. Mert igaz, voltak mások is a faluba, akik elmaradoztak, nem nagyon olvastak; hanem ha mást nem, egy-egy füzetkét mindenki elolvasott, csak Penyige félt a könyvtől, mint a tűztől. Már fogadásokat kötötttek a faluba, hogy a sikerül-e Csugari vállalkozása.

Aztán egy este bejött hozzám kókadtan Csugari.

— Mi baj? — kérdeztem.

— Penyige — mondta keserűen.

— Mit csináltál?

— Azt csinálta, hogy vittem neki egy nagyszerű könyvet. Ott volt nála egy hétig, akkor megkérdeztem, hogy mit olvasott mán belőle. Mit? — aszongya — egy betűt se. Mondom, dehát mér nem? Mér, aszongya, hát azért! Megmondta Zsíros-Pék is, nincs nekünk időnk az olvasásra! Mindig van nekünk valami dolgunk! Kérdem tőle, hát most