Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-12-03 / 38. szám

1950. december 3. Qzabcd%bÍAMioe& 5 HELYZETKÉP AZ ÚGYALLAl JÁRÁSBÓL Martos fejezte be elsőnek a járásban a vetést — Madáron még fékezni próbál a reakció Radványon a spekulánsok fordultak az EFSz ellen — Izsán még kevés a magyar szövetkezeti tag Lapunk múlt heti számában hírt adtunk Hetény község szövetkezeti éle­téről. Hetényben jelenleg két szövetkezet is van, az egyik a II., a másik a III. típus szerint gazdálkodik. Valószínű azonban, hogy ez a két szövetkezet nem­sokára egy nagy szövetkezetté egyesül. Hetény vegyes nemzetiségű lakossága ugyanis hamar megértette a szocialista gazdálkodás nagy lehetőségeit, úgy­hogy itt komoly talajra talált a szövetkezeti gondolat. De nézzük most, hogy mi a helyzet az ógyallai járás többi szövetkezetében. Martos község sáros falujában próbál még acsarkodni a maradiság, a meg­­gyujtott fáklyát már nem tudja többé kioltani. Alig pár hónapja alakult meg — hosszú és türelmes felvilágosító munka eredményeként — III. típusú Egységes Földműves Szövetkezet. Hosz­­szú hetekig mint egy járni tanuló gye­rek botladozott. A reakció és a maradi­ság pedig szövetkezett az újszülött ._iel­fojtására. Azonban a járási Párttitkár­ság sem marad tétlen, hónapokon ke­resztül majdnem minden nap ott volt valaki Martoson, hogy visszaverje az új szövetkezetei ért támadásokat. Ez a harc tart még ma is, azonban a martosi szövetkezet már nem gyönge többé, ma már szilárdan áll a lábán. Az őszi veté­si munkálatokat elsőnek végezték el a járás szövetkezetei közül. Azonkívül kötelezték magukat, hogy a taglétszá­mot megduplázzák, amihez az utat pél­dás munkával készítették elő. Ez a munka nemcsak példás volt, hanem hasznos is. A tagok, amikor kifizették nekik az előlegeket a végzett munka­egységek után, viharos tapssal fejezték ki megelégedésüket, sőt egyik-másik még táncra is perdült. Napi 8-órás munkaidőnél 120—140 korona előleget kaptak, aszerint, hogy ki milyen szor­galmasan dolgozott. Á falu többi föld­művese csodálkozva, a reakció pedig felbőszülve nézi ezt az eredményt, amely fényes bizonyítéka annak, hogy a szocialista földművelés mennyire emeli a falusi dolgozók életszínvonalát. A martosiak példáját jó lenne ha a ma­radi szövetkezet tagjai is követnék és ahelyett, hogy egymás haját tépik, in­kább fogjanak hozzá egységesen a fo­gyatékosságok eltávolításához. Különö­sen melegen ajánljuk ezt Kuszala elv­társnak, aki még mindég nem írta alá a III. típust, valamint Ladányi elvtársnak is, aki ahelyett, hogy iparkodna meg­nyerni a falu kis- és középföldműve­seit, megijedve a reakció suttogásától, kommunistához nem méltó gyávasággal kijelentette, hogy nem híve a szövetke­zetnek. Ezek vonatkoznak Ács elvtársra is. Mi hiszünk Szilárdan abban, hogy a madari elvtársaknak, akik már oly sok harcot átéltek, most is helyén lesz a szivük és az eszük és nem fognak meg­hátrálni a kezdeti nehézségek elől; ké­pesek lesznek visszaverni a madari re­akciósokat, akik még nem is olyan ré­gen farizeusi módon döngették a mel­lüket, hogy ők jó hazafiak és demokra­tikus érzelmű emberek. Azzal; pedig tisztában vagyunk, hogy a becsületes madari dolgozók nem fognak ezekhez menni tanácsért, hanem követik azok példáját, akik a faluban fényt akarnak gyújtani a sötét elmaradottság helyébe. Ugyanígy lesz az Radványon is, ahol körülbelül hasonló a helyzet, mint Ma­dáron. Ebben a dunamenti faluban is nehéz harcot vívnak a szövetkezet tag­jai. Itt a spekulások maroknyi serege fogott össze, hogyha már ném sikerült nekik az a szándékuk, hogy ők még a Micsurin azt tanította, hogy helyes termesztési eljárással a vadalmafát is nemessé lehet tenni — helytelen gon­dozás mellett pedig a legnemesebb al­mafa is elveszti értékes tulajdonságait. A micsurini tudomány azt is megálla­pította, hogy a növények és állatok fej­lődés közben szerzett tulajdonságai ör®­­kölhetők. Ez pedig azt jelenti, hogy az embernek módjában áll a termesztett növényeknél vagy a háziállatoknál újabb tulajdonságokat kifejleszteni és ezeket az utódokra is örököltetni. A SZÍNES GYAPOT TÖRTÉNETE Ismeretes például a színes gyapot története. A természetben nem volt olyan gyapot, amely színes fonalat adott volna. A micsurini tudomány ellenségei azt hirdették, hogy nem is lehet létre­hozni olyan tulajdonságokkal rendelke­ző növényt, amely eddig még nem for­dult elő ia természetben. Mégis Micsu­rin követői bebizonyították, hogy ez lehetséges: keresztezéssel olyan keve­­rék-gyapotfajtákat nyertek, amelyek különösen érzékenyek voltak a környe­zetnek, az életkörülményeknek a vál­tozására. Ezeket a keverékeket aztán szövetkezetből is hasznot húzzanak, hát inkább szét szeretnék azt verni. Azon­ban ez egyszer alighanem rosszul vá­lasztották meg a „terepet“. A szövetke­zet mezején nem nő fű a spekulánsok részére, mert mi is ott leszünk és ve­gyék tudomásul, hogy a szövetkezet fájta az ilyen hitvány favágók fejsze­csapásaitól nem fog kidőlni. Izsán már szintén III. típusú szövet­kezet van és — úgy látszik — dereka­san dolgoznak is, noha a búza vetésével — a kedvezőtlen időjárás miatt — kis­sé lemaradtak. De már ezt a késést si­került behozniok. A hitetlen Tamások csodálkozva, az ellenség pedig megrö­könyödve látja, hogy az az állításuk, hogy a gép a sáros földön nem tud dol­gozni, nem vált valóra, mert amig a gyönge tehénkékkel nem lehetett szán­tani, addig a traktor vígan hasította a barázdákat. Szomorú, hogy az izsai ma­gyarok közül nem sokan tagjai még a szövetkezetnek. Miért? Az egyik része azt lesi, hogy mikor lesz a szövetkezet megfelelő környezet, megfelelő életkö­rülmények megteremtésével kényszerí­tették arra, hogy új tulajdonságokat vegyenek fel: színes termést hozzanak. Ma már a Szovjetunióban sokezer hold földön színes gyapotot termel­nek a kolhozparasztok. Ugyanígy meg tudja változtatni az em­ber az állatok tulajdonságait is: új tu­lajdonságokkal rendelkező állatfajtákat tud kitenyészteni. A szovjet tudósok mindig azt tartják szem előtt, hogy a tudományos kutatás­nak az emberiség boldogulását kell szol­gálnia és az a legnagyobb tudományos ered­mény, amelyik legjobban segíti a ter­melést, amelyiknek a gyakorlati al­kalmazása a legtöbb hasznot nyújtja az emberiségnek. Aszkánia Nova tudósai minden mun­kájukkal azt segítik elő, hogy megköny­­nyítsék a szovjet parasztok munkáját, lehetővé tegyék a kolhozok állattenyész­tésében jobb eredmények elérését. SOK HÚS, SOK GYAPJÚ ... A tudomány számára a kérdéseket ma­ga az élet adja fel. Ezen a vidéken pél­dául elterjedt volt a juhtenyésztés. De nemcsak ezen a vidéken, hanem végig a Szovjetúnió déli részén, a füves sztyeppe vidékén, a száraz, fél sivatagos területeken a legelterjedtebb haszonál­lat volt a juh. A cári Oroszországban azonban a juh­tenyésztés alacsony színvonalon moz­gott. Aprőtestű, gyenge gyapjúhozamú ju­hokat legeltettek a pásztorok itt, Asz­kánia Nova füves területein is. A Nagy Októberi Forradalom után Asz­kánia Nova tudósai Ivanov akadémikus­sal az élükön hozzáfogtak új juhfajták kitenyésztéséhez. Mi volt a feladat? Olyan juhfajtára volt szükség, amely nagytestű, sok húst ád és amellett nagy a gyapjiihozama is. Nagyon sok juhfajtával kísérleteztek. Van itt egy nyáj, amelyben a Szovjet­­únióban előforduló minden juhfajtából van egy kos. Keresztezéssel különféle kevert faj­tákat kaptak, ezeknek a legjobbjait to­vábbtenyésztették és céltudatosan arra törekedtek, hogy minél jobban érvénye­süljön a juhoknál a két tulajdonság: erős testalkat és nagy gyapjúhozam. EGYETLEN KOSRÓL HAT ÖLTÖNY RUHA így tenyésztette ki Ivanov akadémi­kus az aszkánigi juhot, amely egyike a legjobb juhfajtáknak az egész világon. Ez a juhfajta nagy átörökitőerővel ren­delkezik. Az aszkániai juhok egyéves korukban olyan helyzetben, hogy már csak élvez­ni lehessen a szövetkezet által nyújtott előnyöket, de az alapok lerakásának nehéz munkájából nem akarja kivenni a részét. Az izsai magyarok másik ré­sze pedig régi rósz szokásához híven valami csodára, valami változásra vár és a várakozásban nem veszi észre, hogy tényleg minden nap van valami­lyen változás. Nem látja, hogy amig ő várakozik, addig az ország becsületes dolgozói egymással versenyezve, szor­galmas munkával megváltoztatják az ország képét és ott, ahol tegnap még nem volt semmi, máról-holnapra a gyá­rak tucatjai épülnek, de azt sem látja, hogy amig ő kínlódik a gebékkel a föld megmunkálásánál, addig a szocialista ipar ajándéka, a traktor, meghódítja a mezőgazdaságot, hogy könnyebbé tegye a földműves munkáját és szebbé az éle­tét. A harmadik csoport pedig az, ame­lyik mindent elkövet, hogy sovinista szólamok hangoztatásával tartsa távol az izsai magyarokat a szövetkezettől. Azonban hiábavaló minden ilyen törek­vés, mert az izsai magyarok is követni fogják azok példáját, akik már ráleptek az egyedüli helyes útra, „arra az útra, amely egy szebb életben vezet és nem engedik, hogy Izsa továbbra is elmara­dott falu legyen. Németh András elérik átlagosan az egymázsás súlyt és a nyírási átlagok 7 kiló felett van. Aszkánia Nován a felnőtt kosok köze­pes súlya 140 kilogramm, de van olyan kos is, amely 174 kiló felett van. A fel­nőtt kosok átlagban 16 kiló 30 deka gyapjút adtak az elmúlt évben, de volt négy kos, amelyik 2 kilónál is több gyapjiít adott, vagyis annyit, amennyiből hat öltöny ruhát lehet készíteni. Az új juhfajta kitenyésztésnél azon­ban a tudományos intézet nem állott meg: a kolhozok, szovhozok százait lát-­­ta el tenyészállatokkal és most is éven­te ezer kiváló kost ad a kolhozoknak. Ezenkívül az intézet mesterséges meg­termékenyítéssel is segíti a kolhozokat: tavaly az intézet rekordkosa 24 ezer anyát termékenyített meg. Természete­sen ugyanakkor további kísérletek is folynak és lehetséges, hogy a közeljö­vőben arról hallunk majd hírt, hogy Aszkánia Nován sikerült még nagyobb gyapjúhozamú juhfajtát kitenyészteni. VADÁLLATBÓL háziállat A juhokkal azonban más problémák is voltak. A látogató különös állatsereg­letre figyel fel. Különféle, számára is­meretlen állatok legelnek itt egymás mellett békés egyetértésben: tibeti jak, fekete, nagytestű indiai tulok, amely olyan, mintha elől kötényt viselne, gör­­beszarvú gnu, tehénnagyságu jószág, amelynek Afrika a hazája. Vannak bö­lények is, amelyek Európa többi orszá­gában ma már csak az állatkertekben találhatók. Alig tíz-húsz kilométerre a különönös scordától, nagy, .egyenesszarvú antilop­csapattal találkozik a látogató. Ezek az állatok, amelyek különben eredeti hazá­jukban vadon élnek, egyáltalán nem riadnak meg az autóbusz közeledtére. Nyugodtabban viselkednek, mint egy rideg marhacsorda. Ezek az állatok már félig szelíd állapotban vannak. íme, vá­lik a vadon élő jószág fokozatosan sze­líd háziállattá. SZÁZ ANYÁRA SZÁZNYOLCVAN BÁRÁNY Továbbmenve, nagy juhnyáj látható. Göndör, feketegyapjas nyáj. Az élen hosszúszőrű nagy angorakecske kolomp­­pal a nyakában, a juhok ugyanúgy kö­vették, mint máshol a vezérürüt. Itt a vezérürüt általában angórakecskével helyettesítik, hogy a rendszertelen pár­zásnak elejet vegyék és tervszerűen szaporíthassák a juhokat. A karaküljuhnak legnagyobb értéke a bárány, annak is a prémje. A néhánynapos karakülhárányok prémjéből készül a drága perzsa­bunda. SIPOS GYULA, (Budapest) Óvjuk kazlainkat a beázástól A szálastakarmány most különösen nagy érték, hiszen a legtöbb helyen'a legmesszebbmenő takarékossággal kell a készletei beosztani, hogy az állatokat át lehessen teleltetni. Fokozottabb gonddal kell tehát ügyelni arra, hogy szálas­takarmány készletünket károsodás ne érje, mert ezzel felborulhat egész téli takarmányzatunk. A jól rakott és szalmával megfelelően befeáett kazlak nem áznak be. Ezeknek meredek tetejéről az eső túlnyomó része lefolyik s a fedő szal­marétegbe mégis beszivárgó kevés víz nem hatol mélyebbre, nem éri el a kazal voltaképpeni tartalmát. Azonban nem mindenütt sikerült a kazlat fogás­­talanul rakni és jól befedni továbbá a szél is megbolygathatta a kazal tető­zetét, amikor is az eső behatolhatott a kazal belsejébe és az kisebb-nagyobb mértékben beázott. x Az őszi esőzés legelső szünetében ne mulasszuk el tehát takarmánykaz­lainkat — és természetesen szalmakazlainkat is — alaposan megvizsgálni, váj­jon az elmúlt hetek bőséges esőzése nem okozott-e kárt azokban. Ha beázást tapasztalunk, azonnali beavatkozással megelőzhetjük a komolyabb kárt, de ha ezt a vizsgálatot elmulasztjuk vagy csak felületesen végezzük, a kazlak belse­jébe hatolt nedvesség ott alattomos munkájával tetemes károkat okozhat. A beszivárgott nedvesség mennyiségéhez képest a kazal belseje befülled, beme­legszik, majd penészedésnek, illetve rothadásnak indul és használhatatlanná válik. Ha beázást tapasztalunk, a kazalnak beázott részét meg kell bontani. Le­szedjük a szalmatető megfelelő részét, alatta pedig a takarmányból annyit, amennyi átnedvesedett. Természetesen ezt csak esőmentes napon végezhetjük. Ezt az átnedvesedett takarmányt fel kell etetni, mert megszárítása ilyenkor már reménytelen. A kazalban így támadt üreget száraz szalmával tömjük meg azt jól betapossuk s a kazlat újból befedjük. Ha csak helyenkinti beázásról van szó, a kazlat a beázott rész eltávolításán kívül egyébként ne bolygassuk meg, mert különösen a pillangós szénák a megbolygatásnál komoly veszteséget szenvednek a pergés miatt. A kibontott kazalrész újrafedésénél gondoljunk a betoldott rész ülepedésére, ezért az új szalmatetőrészt^ magasabbra rakjuk, hogy ülepedés után ne keletkezzék mélye­dés, ahova a víz megint csak befolyna. így alakítja át a természetet az emberi tudomány és munka LÁTOGATÁS ASZKÁNIA NÓVÁ-BAN, ahol új állatfajták születnek, a juhok egymázsásak egy éves korukban és szeliditett vadállatok legelnek békés egyetértésben

Next

/
Thumbnails
Contents