Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-11-26 / 37. szám
4 ^mbctdíőtdMuúm 1950. raaverriber JflL A Szabad Földműves tanácsot ad Mivel pótolható a zabtakarmány? A zab csak a csikóknál nélkülözhetetlen takarmány, de nem a lovaknál — A zabot elsősorban a fiatal növendékállatok és a tény észapaállatok takarmányozására használjuk fel A kívánatosnál kisebb zabtermés a takarmányozás terén mindég gondokat okoz, mert egyes állattenyésztési ágakban és egyes korcsoportokban a zab nagyon fontos abrak. Sőt a gazdák jó része még olyan esetekben is ragaszkodik a zab etetéséhez, amikor ezt minden hátrány nélkül más abrakkal lehetne helyettesíteni. Ezért érdemes azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy milyen takarmányokkal, milyen állatoknál és milyen mértékig lehet a zabot helyettesíteni. A zab etetésének főleg három vonatkozásban van nálunk gyakorlati jelentősége: a lovak, a növendékállotok és a tenyészállatok takarmányozásában. A takarmányozási tudomány nagy haladása ellenére még mindig nem egészen ismeretes, hogy mi idézi elő a zab különleges kedvező hatását bizonyos viszonylatokban, mert fehérjetartalma nem nagyobb a többi gabonáénál, zsírban pedig a kukorica még felül is múlja. Ezért több feltevés merült fel már a zab kedvező táphatásának megmagyarázására, de eddig egyik sem bizonyult kielégítőnek. A zab helyettesítése viszonylag a legkönnyebben megoldható az igáslovak takarmányozásában, mert a zab a lovak számára korántsem nélkülözhetetlen takarmány, hiszen a világ jelentős részén nem is etetnék zabot a lóval, még egyes olyan vidékeken sem, ahol a lótenyésztés magas színvonalat ért el. így például a hires arab ló hazájában nem a zab az abrakja, hanem az árpa. A hidegvérű lovak takarmányozása pedig nagyon hasonlít az igásökrök takarmányozásához. Abban ugyanis nagy menynyiségben szerepel a takarmányrépa, a burgonya, sőt a szelet és szárított moslék is. Ezeken kívül a legkülönbözőbb Ipari hulladékokat etetik fel minden hátrány nélkül a nehéz lovakkal. De a melegvérű lovakat szintén elég vegyes takarmányozással tartják, bár ezek abrakjában már inkább igyekeznek szerepet biztosítani a gabonaféléknek, így az árpa mellett a zabnak is. Tehát mi is nyugodtan helyettesíthetjük a lovaink takarmányában a zab egy részét egyébbel. Ha nagyon kicsiny a zabkészletünk, akkor a zabot teljes egészében is pótolhatjuk mással és a kevés zabot elsősorban a fiatal növendékállatok takarmányozására használjuk fel. Csak a versenylovak, meg a hátas- és erősen igénybevett kocsi-lovak számára szükséges feltétlenül a zab, de ezek száma nem nagy és így a népgazdaság nézőpontjából ez a csoport nem jelentőségteljes. A zab és általában az abrak felhasználásában takarékosságra törekedjünk és a nehéz gazdasági munkák elvégzése után az abrakadagot szorítsuk meg, sőt ha lehet, egészen szüntessük meg az abrak adagolását. Minthogy általában a szénakészlet sem bőséges, igyekezzünk minél több szalmát — persze lehetőleg tavaszi szalmát — etetni és ezeket nagyobb adag répa, szelet, melasz vagy más, ízt és tápértékét adó takarmányokkal keverni, természetesen szecskázva. A gondosan eltartott kukoricaszárat szintén sokkal nagyobb mértékben be lehet vonni a lovak takarmányozásába, mint ez általában szokásos, hiszen ennek lerágott levelei tápértékben megközelítik a szénát. Az abrakkal való takarékoskodást már az ősz folyamán megkezdhetjük, ha a nehéz őszi szántási munkák végzését a gépállomások traktorjaira bízzuk, amelyek tökéletesebb munkát is végeznek. A szántási költség bőven megtérül egyrészt a következő évi nagyobb termésben, de másrészt a már pihenő lovak olcsóbb takarmányozásában is. Ha a zabot gabonamagvakkal akarjuk pótolni, akkor annak kétségtelenül az árpa a legtermészetszerűbb helyettesítője nemcsak a lovaknál, hanem minden más állatnál is. De az árpából többnyire szintén szűkös a készlet és ezt elsősorban a malacok, azután meg a többi növendékek részére kell fenntartani. Ezért a lovak abrakolására általában kukocát kell majd felhasználni. A kukoricát sok gazda nem szereti lóval etetni, arra hivatkozva, hogy ez puhitólag hat és a ló erősen izzad tőle. Még ha ezek a hatások valóban érvényesülnek is, akkor sem elég nyomatékosak ahhoz, hogy a kukoricát mellőzzük a lovak takarmányozásánál. Persze előnyös, ha a kukoricát nem egyedül kell etetnünk, hanem azt zabbal, árpával, vagy esetleg mindkettővel kevertem etethetjük. A zab kivételével természetesen minden abrakfélét gorombára megdaráltan etessük, mégpedig szecskával összekeverve, mert ez is előmozdítja a magvak jobb kihasználását. Lovakkal nem szeretnek korpát sem etetni, pedig az nagyobb fehérjetartalma miatt is előnyösen egészíti ki a kukoricát és bármelyik abrak-keverékbe felvehető. Ha a tehenek készletéből jut- _____ ___ _ ___„ hat még a lovak számára is, akkor per-vandékállatra is. Tehát sze a lóabraknak is értékes része lehet az olajpogácsa, vagy zsírtalanított olajosmagdara, amelyekből természetesen csak kisebb mennyiség kell a keverékbe. Míg tehát a lovak takarmányozásánál a zabot részben, vagy egészen nélkülözni és pótolni lehet, a zab úgyszólván nélkülözhetetlen a csikóknál. Ezért valami kevés zabot okvetlenül igyekezzünk a csikók számára félretenni, vagy szerezni. Főleg az egy évnél fiatalabb csikók részére nagyon kívánatos a zab etetése! A csikók takarmányozásában a zabot lehetőleg árpával helyettesítsük, ha erre kényszerítve vagyunk. Ha elválasztás után a csikó már jól eszik, akkor abrakja egy része lehet fokozatosan kukorica és korpa is. Nagyon előnyös, ha a csikó abrak-keverékébe jó olajpogácsát, vagy borsóhulladékot tudunk vegyíteni. Minél idősebb a csikó, annál kevesebb lehet abrakjában a zab, sőt azt idővel egészen helyettesíthetjük mással. Amit a zab helyettesítésére nézve a csikó takarmányozását illetőleg elmondottunk, lényegében ez érvényes a nőimnél fiatalabb a borjú és a bárány, annál fontosabb, hogy abrakja lehetőleg és nagyrészt zab legyen. Ebben csak a malac kivétel, mert ennek legjobb abrakja tudvalevőleg az árpa, — bár külföldön sokféle igen jó eredménnyel etetik a malacokkal is a zabot. A többi növendéknél szintén az árpa a zab legmegfelelőbb helyettesítője és csak ennek hiányában és inkább csak későbben jusson szerephez a korpa és a kukorica, de ez sohasem egyedül, hanem mindig más abrakfélékkel keverve. Erre a célra a legértékesebb a jó olajpogácsa és a borsó, amelyek elválasztás után még akkor is előnyösen belevehetők az abrakkeverékbe, ha zabot tudunk etetni. Ha a növendékállatoknak nem tudunk zabot adni, vagy nem a kívánatos mennyiségben, akkor fokozottan fontos, hogy különös gondot fordítsunk a széna jó minőségére és elegendő mennyiségére. Nagyon előnyös lesz, ha vagy egészen elsőrendű, finomszálú rétiszénát, vagy gyenge, idejében kaszált lucernavagy lóhereszénát tudunk adni növendékállatainknak. Különös jelentősége van a zab etetésének a tenyészapaállatoknál. Ezek csoportjában csak a mének számára mondható majdnem nélkülözhetetlennek a zab, mig a tenyészbikáknál, kosoknál csak a legjobb és legkedvezőbben ható abrak; tenyészkanoknál viszont hátrány nélkül helyettesíthető árpává, és más szemmel. A tenyészhimek takarmányozásában a zab pótlására nézve ugyanazok az irányelvek mérvadók, amelyeket a növendékállatokra nézve az előbb közöltünk. Ne feledkezzünk meg gyümölcsfáinkról Miért helytelen az a felfogás, hogy a fa trágyázza önmagát Sajnos, a gyümölcsfák gondozása és ültetése nálunk még mindig a régi rossz úton halad. Gaz. dáink elégségesnek tartják, ha kiássák a gyű. mölcsfák helyét, jől rosszul elültetik a fát a további kezelést azonban rábízzák a nagyharangra. Ez az oka hogy gyümölcspiacunk csak harmadrendű gyümölcsöt tud dolgozóinak asztalára adni. Ez a nemtörődömség nagyon megboszulta már magát. Csak nézzük meg a külkereskedelmi mérlegünket, milyen súlyos összegeket kell külföldre fizetnünk, vagy számunkra is fontos nyersanyagot küldenünk azokért a gyümölcsökért, amelyeket ugyanolyan, sőt jobb minőségben is, magunk termelhetnénk. Ennek az a feltétele, hogy gyümölcsészettel is ugyanúgy kellene foglalkoznunk, mint a mezőgazdaságunk egyébb termelési ágaival, ahol már jelentős eredményeket értünk el. Különösen vonatkozik ez a déli vidékekre, ahol eddig ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztak. Elérkezett az ősz, a trágyázás ideje, ne feledkezzünk meg a gyümölcsöseinkről sem. Helytelen az a feltevés, hogy a fa trágyázza önmagát, mint ahogy az egyik EFSz.ben halottam. Vegyük csak figyelembe,,hogy milyen tápanyagokra van szüksége a gyümölcsfának. Alant közlök egy táblázatot, amely feltünteti, hogy egy hektár köze. pes termés esetén mennyi tápanyagra van szűk. sége a fának. 1 ha-on a gyümölcsfa szükséglete kg.-ként: Nitrogén Foszfor Káli Alma 67 18 72 Körté 34 8 88 Csresznye 61 17 59 Barack (őszi) 84 29 82 Szilva 84 Irt 44 Ebből a táblázatból is láthatjuk, hogy az őszi barack a legigényesebb gyümölcsnemek közé tartozik. Foszfort nem igényel olyan sokat, mint kálit és nitrogént. Ezt az aránylag nagymennyiségű tápanyagot valamiképpen a talajba kell juttatnunk. Ez történhet istállótrágyázással, vagy pedig műtrágyák használatával. A műtrágyák pótlása évenként elengedhetlek míg az istállótrágyával való trágyázás három-négy évenként tökéletesen elegendő-A műtrágyánál a talaj minőségét és összetételét is figyelembe kell vennünk, az egyes műtrágyák tulajdonságain kívül. A növények növekedését, termékenységét a talaj nitrogénellátása biztosítja. A nitrogénhiányban szenvedő fák levelei nagyon korán lehulla. nak (Délszlovákia elhanyagolt gyümölcsöseiben ez a jelenség igen gyakori!), a fák oldalrügyei elhalnak, lehullanak aminek következtében a fa felkopaszodik. Ritkábban fordul elő a másik véglet, amikor nitrogénfelesleg esete forog fenn. Ebben az esetben a fák levelei nagyon későn fejezik be életműködésüket, a levelek sokáig maradnak a fán, a hajtások érése későn következik be, aminek következtében nagyon könnyen elfagyhatnak. A gyümölcs nagyra fejlődik ugyan, de laza sejtállományú és ezért nem is lehet tartós. Egyik véglet sem helyes, meg kell tehát találni az arany középútat. A műtrágyával nagy körültekintéssel kell el. járnunk. Nem hiába mondják a tapasztalt öreg gazdák: amennyire szüksége van erre az anyagra a növénynek, ugyanúgy lehet az a növény ostora is. A nitrogén talajbajuttatásával nincsen sok bajunk, mert a talajnedvességben könnyen oldódik és a nedvességgel a mélyebb talajrétegekbe jut, ahol a gyökerek minden nehézségek nélkül felhaszná „ák. Nem ilyen egyszerű a helyzet a foszforral, mert a talajban lévő humusz, anyagszemcse, ill, a mész és a vas hatására kisebb-nagyobb mértékben megkötődik és a növény, a hajszálgyökerei végén lévő gyökérkupok oldó hatására tudja csak felhasználni. Nem volna semmi baj, ha a fák gyökerei a talaj felszínéhez közel helyezkednének el. Azonban ez nem így van. Közvetítőt kell tehát keresni, amely a foszfort a megfelelő mélységbe leviszi és felvehető állapotba hozza. Ez a közvetítő a köztes termény. Ennek a gyökerei a talaj felszínéhez közel helyezkednek el, más gyökerei viszont mélyebben . Ezeken a gyökereken keresztül a foszfor a mélyebb talajrétegbe is eljut, ahol a gyümölcsfa gyökerei ha nem is közvetlenül, de közvetve hasznát veszik a foszforműtrágyázásnak. Ha figyelembe vesszük a táblázatban közölt adatokat, akkor azt látjuk, hogy a gyümölcsfa foszforszükséglete nem is olyan nagyon nagy, ez a mennyiség mindég megtalálható a jóminőségű talajban. A kálival majdnem ugyanez a helyzet. A káli hasonlóan viselkedik, mint a foszfor. Ez is csak közvetítő útján alkalmazható, közvetítővel tudja csak a gyümölcsfa felhasználni. Ez azonban csak nehezebb agyagos talajokra vonatkozik. A könnyebb homokos talajokon hiánytalanul lejuta mélyebb rétegekbe is felvehető állapotba'. Az agyagos és %gész kötött talajokon a káli használata meglehetősen bizonytalan. Igaz viszont, hogy a kötött talajok nagyobbrészt ezt az anyagot nem is nagyon nélkülözik, úgyhogy ennek a pótlására nagyobb gondot kell fordítanunk, a homokon viszont hiánytalanul használhatjuk. A műtrágyával végzett kísérletek tehát azt bizonyítják, hogy amíg a kötött talajokon egyedül a nitrogén fejtett ki észrevehető hatást a többiek viszont hatástalanok maradtak, addig a köny. nyü talajokon mind a három műtrágyát jó hatással lehetett alkalmazni. Általában azt mondhatjuk, hogy egy hektár területre elegendő 300-400 kg. kénsavas ammóniák, 100.120 kg szuperfoszfát és 20 kg 40%-OS kálisó. Azonban ez a mennyiség lehet több is, kevesebb is, a talaj minőségétől függően. Ezeket a számokat csak irányszámoknak kell tekinteni, amelyeket saját viszonyainknak megfelelően változtatunk. Azonban ne felejtsük el azt sem, hogy a talaj az istállótrágyázást nem nélkülözheti. Kizárólag csak műtrágyára nem szorítkozhatunk. Az istállótrágya a talaj minőségének és struktúrájának a kialakítására is nagy hatással van. (ing Könözsy.) Szélfogó erdősé vokat ültetnek a kassai kerületben A szovjet agrotechnika ismereteinek alapján, a kassai Kerületi Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztálya a kassai, terebesi, moldvai és a királyhelmeci járások erdészeti osztályaival együtt elhatározta, hogy megkezdik nálunk is a szélfogó erdősávok ültetését. Éppen ezekben a járásokban fontos, hogy a csapadék megtartásának érdekében szélfogósávokat ültessenek, mert itt a nagy szárazságok alatt a földek nagyon kiszáradnak. November 13-ától kezdve a királyhelmeci járásnak sok községében a szélfogósávok ültetése teljes ütemben folyik. A szélfogók ültetése teljes megértésre talált a szövetkezeti tagoknál is, akik megértették, hogy milyen nagy szerepet játszanak ezek a jó termésben. Megfelelő mennyiségű tölgycsemetét a nagyrőcei erdészeti iskola biztosított. A szélfogókat az erős légáramlat irányával keresztbe ültetik, még pedig a helyi viszonyok szerint. Itt mindenekelőtt arról van szó, hogy a szélfogók gyengítsék meg az északról jövő erős légáramlatot. Az ültetési munkálatok megkezdése előtt az EFSz-ek traktorai felszántották a meghatározott területet. Ilymódon most már a munkálatokba az iskolás ifjúság is bekapcsolódhatok, mint ahogy az több helyen már meg is történt. November 25 - december 3 A JÓ KÖNYV ÉS SAJTÓ HÉT
