Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-10-15 / 31. szám

Újabb kukoricatermelési világrekord

A munkácsi „Zakarpatská pravda“ kolhoz vezetőnője beszámol a páratlan teljesítményről

Pár héttel ezelőtt cikket közölt a Szabad Földműves a ’cukorkatermelésben elért világrekordról, melyet Ozernoj tapasztalatai alapján értek el Ukrajnában. Most egy újabb világrekordról számolunk be olvasóinknak, melyet a mukacevói (munkácsi) „Zakarpatská pravda“ kolhozban értek el. E világrekord elérésének történetéről Gabovda Terézia, az említett munkácsi kolhoz vezetőnője így számol be:

Volt olyan idő, amikor a kárpátukrajnai földművelő éjjel-nappal gürcölt talpalatnyi földjén vagy a földbirtokosok szántóterületein, mégsem tudott kivackalódni nagy nyomorúságából. A kárpátukrajnai földművesek ezrével hagyták el vidéküket, hogy a tengeren túlra — Amerikába és Kanadába — települve próbáljanak szerencsét. De legtöbbjük évek múltán ugyanolyan nyomorúságosán, szinte meztelenül kerültek .vissza, mint ahogy kivándoroltak.

Ez volt a múlt.

' Most szovjet kormány vette kezébe Kárpátukrajna sorsának irányítását és az ottani nép megkezdhette új életét. A földművesek földet kaptak, kolhozokat szerveztek és a kollektív munkában alapították meg boldogabb életüket.

.Magam is csak a kolhozban tudtam f*nr elkedettebb fővel élni. Két évvel ezelőtt hallottam először Ozemoj, a hires kukoricatermelőnek a nevét, aki a „Vörös partizán“ nevet viselő dnycpropetrovszki kolhoz területén hektáronként 210 q tengerit termelt és ezért a szovjet kormány a „Munka Hőse“ címével tüntette ki. Az ő munkáját a rni vidékünkön elsőnek Penco Pencov követte, aki ugyancsak hatalmas eredményeket ért el a tengeri termelésében.

Tavaly, a mezőgazdasági munkások tanácskozásain, találkoztam Pencewel, miután bevezettük termelési módszerét. Az elért eredmények annyira bátorítóak voltak, hogy versenyre szólítottuk fel. Amikor ezt a szándékunkat bejelentettem. Penőev barátságosan rázta meg a kezemet, szerencsét kívánt a sikerhez és meginvitált az ő kolhozába, hoev önzetlenül felajánlja vetőmagját.

— A tengeri igényes növény — mondotta —, sok nedvre és tápanyagra van szüksége. A földet mélyen kell felszántani, lehetőleg traktorokkal és hántókerékkel. Ezután részletes utasításokat adott azokra az előmunkálatokra vonatkozólag, amelyek a jó termést biztosíthatják kolhozunknak.

Mindent pontosan betartottunk, amit Peníev tanácsolt. Kétszeresen szántottuk fel a földet, kétszeresen simítottuk, majd elvetettük a PenCevtól kapott vetőmagot, azon igyekezve, hogy minden ha-ra legalább 45.000 palánta jusson.

A nyári időszakban Pencev meglátogatta kolhozunkat. Tudtuk, hogy a Munka Hősét nem nagyon könnyű kihozni sodrából, mégis örömmel láttuk, hogy valósággal ámulatba esik, amikor meglátja a kukoricánk hatalmas szárát és széles, buja leveleit. Az első szava újabb tanácsadás volt:

— Az egyelésnél vigyázzatok arra, hogy ne sértsétek meg a gyökereket és ezért azt ajánlom, hogy késsel végezzétek ezt a munkát.

— Pencev nem állhatta meg tehát, hogy a helyszínen értékesebbnél-értékesebb tanácsokat ne adjon „ellenfeleinek“. Hosszasan elbeszélgettünk vele és

megtanácskoztuk a soron következendő munkák részleteit.

Amikor aratásra került a sor, kitűnt, hogy

két hektáron hektáronként 231 q tengerit, a további 8 ha-on pedig 100— 100 q-t tudtunk produkálni.

Kárpátukrajna sőt az egész’ világ ekkora eredményt még nem látott! Hiszen ez világrekordot jelent!

Gyakran fordulnak most hozzánk azzal a kérdéssel: miben rejlik ennek a sikernek a titka. Én azonban csak anynyit mondhatok, hogy minden palántát úgy kell ápolni, mintha saját gyermekünk lenne. A gyengébbeket nagyobb figyelemmel és szeretettel kell gondozni az agronómia és a mechanizác'ó mii

den eszközével. Természetes, magángazdaságban ilyen eredményt nem lehet elérni, mert ott nem lehet alkalmazni a tudomány vívmányait.

Ez idén első ízben találkoztam Kievben Ozemoj-jal, akivel ugyancsak szerződést kötöttem a szocialista versenyre vonatkozólag. Kötelezte magát, hogy két hektáron 225 q, 8 hektáron pedig 175 q kukoricatermést ér el. Én pedig elköteleztem magam, hogy két ha-on hektáronkénti 240, 8 hektáron pedig hektáronkénti 140 q-t érnek el.

Már most megkezdtük az előkészületeket társnőimmel egyetemben, hogy megszerezzük a szükséges ismereteket ennek az eredménynek az elérésére. A kapitalizmusban mindegyikünk külön dolgozott, ma azonban közösen érjük bajtársias alkotó életünket.

A tavalyi rekordtermés olyan lelkesedést váltott ki, hogy a mukacevói (munkácsi) kolhoz munkatársai nagy területeken tesznek kísérletet hasonló -hatalmas termés betakarítására. (SIB)

INDIA PARASZTSÁGÁNAK KÜZDELME A FOLDÉRT

Az angol gyarmati rendszer következményeként a falusi lakosság túlnyomó íöbbséga írástudatlan — Aláírás helyett újlenyomatukat helyezik a háboruellenes felhívás alá

A nvugatbengáliai Midnapur kerület parasztjai dicsőséges lapokkal gazdagították az imperialistaellenes harc hoszszú évekre visszanyúló történetét. Tömegesen résztvettek az 1921-es, 1930-as és 1942-es indiai nemzeti függetlenségi mozgalmakban. Az angolok uralma ellen vívott félévszázados harcuk ugyanakkor egybekapcsolódott a nagybirtokosok és uzsorások, a kibírhatatlan földjáradékterhek, a feudális kötelezettségek és földjük erőszakos elvétele ellen harcol. A parasztok ma a kegyetlen megtorlások ellenére is harcolnak. Jelszavaik: „A földet annak, aki megműveli!“ „Megváltás. nélkül szüntessék meg a földesúri földtulajdont!“

Midnapur vidékén — amely egészen 1942-ig az Indiai Nemzeti Kongresszus Pártjának hagyományos „felegvára“ volt, — ma hatalmas erejű s egyre jobban fejlődő harcos parasztmozgalom van, amelynek élén a kommunisták állnak.

A parasztok kénytelenek voltak a fegyveres harc útjára lépni elnyomóik ellen. Telengana (ezen a vidéken az indiai parasztok sikeres harcot vívtak a földért. Szerk.) lelkesítő például szolgál számukra. Az indiai Nemzeti Kongreszszus Pártjának kormánya a fegyveres rendőrség és a „Gundas“ nagy osztagait összpontosította Midnapur falvaiba, hogy elfojtsa a parasztmozgalmat. A rendőrség vadállat! kegyetlenséggel földúlja és felgyújtja a házakat, elveszi a termést, a szarvasmarhákat és vagyonukat, bántalmazzák az asszonyokat. Sok parasztot megöltek. Százakat kínoztak meg a börtönökben, ahová koholt vádakkal vetik őket.

A parasztmozgalmat azonban semmiféle kegyetlenkedés sem tudja elfojtani. A parasztok félévszázados felszabadító harca a stockholmi felhívás aláírásgyűjtési kampányával kapcsolatban nemrég új fejlődési szakaszba lépett. Bár a falusi lakosság túlnyomó többsége írástudatlan — ami az angol gyarmati rendszer következménye —■, mégis ezrével s egyhangúan csatlakoznak az atomfegyver betiltásáért, a békéért s a háborúellenes felhíváshoz. Az írástudatlanok ujjlenyomatukat helyezik a felhívás alá.

A parasztok felismerték, hogy a tőlük szedett súlyos adók és azok a kényszerkölcsönök, amelyeket néhány évvel ezelőtt állítólag az árvízkárosultak megsegélyezésére bocsátott ki a kormány, a valóságban a háborús előkészületeket szolgálják. Látják, hogy a Nehru-kormány az egész költségvetésnek mintegy 60 százalékát fecsérli „honvédelemre“, miközben a dolgozók tömegei éheznek és új éhínség fenyegeti őket, amely még rettenetesebb lesz, mint az 1943. évi bengáljai éhínség. Alig két hónappal az USA koreai imperialista agressziójának kezdete után, az élelmiszerek és közszükségleti cikkek árai hirtelen felemelkedtek és túlhaladták a második világháború idejének árszínvonalát.

Midnapur parasztjait ezért tölti el az az elhatározás, hogy elhárítják az új háborút és küzdenek a békéért és a nemzeti felszabadításért. A dühöngő terror ellenére már 5000 aláírást gyűjtöttek a stockholmi felhívásra. Megfogadták, hogy a kampányt minden falura, egész Midnapurra kiterjesztik és méltó harcosai lesznek a békehívek nagy hadseregének.

(A. M. Sirali, az összindjai Békevédelmi Bizottság titkárának cikke a „Tartós békéért, népi demokráciáért“ című újságban).

Lj módszerek a paradicsom-termelésben

Milyen eredményekre jutott a magyarországi kutatómunka ?

Liszenkónak, a Szovjetunió nagy agrárbiológusának példamutatása nyomán Magyarországon is megindult a kutatómunka a nagyüzemi zöldségtermesztés legjobb módszereinek kikísérletezésére

Ezekről a kísérletekről számolt be Somos András professzor a Magyar Tudományos Akadémián.

— Az elavult termelési módszerek rendkívül megdrágították a termelést és a terméshozamban is messze lemaradtunk az élenjáró szovjet nagyüzemi konyhakertészetektől — mondotta bevezetőjében Somos András. — Ezeket az elavult módszereket minél előbb ki kell küszöbölni.

— Mi a Mezőgazdasági Kísérleti Központ nagytétényi telepén harmadik éve folytatjuk kutatómunkánkat. A kísérletek a pardicsomtermesztés terén rendkívül eredményesen folynak.

Kiderült, hogy a régi palántázás] módszer rendkívül drága és helyette sokkal jobban beválik, ha nem palántázunk, hanem egyszerre eredeti helyére ültetjük a paradicsomot. A régi karózási módszer megbukott. A ka ró zás költségei jóval magasabbak, mini amennyit a karózott paradicsom hoz.

— Az eddig alkalmazott százszor száz centiméteres, illetve nyolcvanszor nyolcvanas tőtávolság sem megfelelő. Két év kísérletei azt mutatják, hogy leghelyesebb, ha a paradicsomot hetven centi sortávolságra és a sorokban harminc centi tőtávolságra vetjük. Ezzel a módszerrel kát. holdanként 176 mázsa terméseredményt értünk el.

— A paradicsom öntözése terén azt tapasztaljuk, hogy ha a régi rendszerű lapátoló, vagy árasztó-öntözéssel dolgozunk, nem érünk el olyan eredményt. mintha az úgynevezett barázdás öntözést alkalmazzuk. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy térjen át a paradicsomtermesztésnél a barázdás öntözés re.

— A hónalj-hajtások eltávolítása s paradicsomnál sietteti az érés kezdetét Ha viszont a paradicsomunk jól fejlődött, akkor a hónajl-hajtások eltávolításától eltekinthetünk.

— A paradicsom, nagyüzemi termesztése terén elérkeztünk odáig, hogy az új termelési módszerrel kataszteri holdanként 190 mázsás termést is könnyen elérhetünk. Ezzel szemben a kisüzemi termeléssel a régi módszerek szerint mindössze 60—80 mázsás termést ad egy hold föld.

— A Magyarországon legjobban be- j vált paradicsomfajták közül az utolsó ! két évi átlagban kéí-háromszori öntözéssel 250 mázsás termést kaptunk Azonban nem feltétlenül szükséges a paradicsom öntözése. A paradicsom 300 miliméter természetes csapadék mellett kiváló termést ad, Nálunk pedig a oaradicsom 130—150 napos tenyészidee alatt a csapadék 250—300 milliméter között mozog.

— Az új termesztési módszerek olcsóbbak és megduplázzák paradicsomtermésünket. Térjünk hát át minél előbb ezekre és alkalmazzuk Liszenkónak, meg a tqbbi nagy szovjet agrár biológusnak eredményes termesztés módszereit — fejezte be előadását So mos András professzor. i

Aliig kifegyverzett csendőrség segédletével

hajtiák végre az adóterhek alatt nyögd francia dolgozó parasztokat

A háborús gyújtogatok őrült fegyverkezése óriási összegeket emészt fel, Franciaországban, — amelynek kormánya súlyos milliókat költ a Vietnam ellen folytatott háborúra — az egyre növekvő hadikiadások — miatt kibírhatatlan adóterhek nehezednek a dolgozó parasztokra.

Naponta érkeznek olyan hírek Franciaország minden vidékéről, hogy azoknál a kis- és középparasztoknál, akik adójukat nem tudják kifizetni, — kíméletlenül megszólal a dob, jön a végrehajtó és árverésre kerül a megmaradt jószág, a ház, a bútor, a föld ...

De ezek a hírek arról is beszámolnak, hogy a kormány közegeinek nincs mindenütt könnyű dolguk. A francia Pa rasztok látják, hogy ma az egyik udvarban jelenik meg a végrehajtó, bolhán a másikban. Minden dolgozó paraszt érzi és tudja, hogy az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetben ő rá is rákerülhet a sor és az ő családja is az ország útra kerülhet. Éppen ezért, a francia parasztok összefognak és közös erővel szembeszállnak a végrehajtókkal.

A közelmúltban heves összetűzés zajlott le a csendőrség és a dolgozó parasztok között Cőtes-du-Nord megyében Guingamp község határában. A község közelében egy tanyán lakik Emilé Thsulon dolgozó paraszt, aki a német fasiszták elleni harc idején a környék ellenállási mozgalmának egyik vezetője volt, Émile Thaulon.

a fegyveres ellenállásban tanúsított magatartásáért kitüntetéseket is kapott.

Az elmúlt évben azonban kiújult a harcok idején szerzett betegsége, ez akadályozta a munkában, az orvosi költségek is sok pénzbe kerültek és Émile Thaulon nem tudta kifizetni 54 ezer frankra rúdó adóját. A hatóságok nem sokáig vártak: kitűzték az árverést Émile Thaulon jószágaira. A környék dolgozó parasztsága fölháborodva fogadta az árverés hírét: elhatározták,

hogy nem engedik elrabolni a beteg Emilé Thaulon utolsó jószágait. A dolgozó parasztok felháborodásáról a hatóságok is tudomást szereztek, éppen ezért az

az árverés napjára alaposan felkészült a csendőrség is.

Szombaton délelőtt — erre a napra tűzték ki az árverést — harminc teherautó közelítette meg Emilé Thaulon tanyáját. A teherautók tömve voltak rohamsisakos csendőrökkel. A puskával és géppisztollyal felszerelt csendőrök körülvették a tanyát. A tanya közvetlen közelében állt meg a rádiós autó, hogy szükség esetén a csendőrök azonnal erősítést kérhessenek.

Eközben a tanyánál már sok földmunkás, dolgozó paraszt gyűlt össze.

Megkezdődött a gyászos árverés, de a környékbeliek közül senki sem akadt, aki hajlandó lett volna a Imitációban résztvenni. Ekkor egy rendőrségi ember filléreket Ígért Emilé Thaulon három tehenéért és egy disznajáért.

A dolgozó parasztok felháborodva hallották a végrehajtó kalapácsának koppanását és

fegyvertelenül, de elszántan szembeszálltak ötszáz állig felfegyverzett csendőrrel

és védősorfalat álltak az istálló előtt. A csendőrség először könnygázbombákat dobott a dolgozó parasztok közé, majd, amikor látta, hogy a parasztok nem hátrálnak, rohamra indult. Kíméletlen, durva tusakodás után végül is a csendőröknek sikerült nagy túlerővel elérni, hogy a három tehenet és az egy disznót felrakták egy csendőrségi teherautóra és leszállították.

A harc azonban nem ért véget. Guingamp községben és Franciarszág más községében is számtalan dolgozó parasztot fenyeget hasonló veszedelem. A 'elhábororás nőttön nő és a francia dol,ozó parasztok egyre elszántabban folyatják harcukat a háborús kormány ellen, amely nyomorba és pusztulásba akarja vezetni Frantódaesraág «***