Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-09 / 17. szám

Mikor és miért ivartalan ifjúk állatainkat Legáltalánosabb a hizlalásra szánt kocasüldök m skároiása — melyet sok helyen elmulasztanak Ha a herélés az elválasztás utánra marad, ak­­korvárjuk be a négy hónapos kort. Viszont túl soká se várjúnk. A kocasüldök miskárolását is legjobb mie­Az „ivartalanitás“-on a hímivarú állatoknál a herélés, a nőivarú állatoknál pedig a miskáro­­lás értendő-Az ivartalamtás hatása nemcsak abban áll, hogy a herék, illetve a petefészek eltávolításá­val megakadályozzuk a szaporítás és a fogamzás lehetőségét, hanem jelentős változást idéz e­­lő az ivartalanított állatok fejlődésében, test alakulásának mibentjében, vérmérsékletében és általában az életfolyamatban, elsősorban az ivarmirigyek által termelt anyagok, az úgynevezett hormonok szolgáltatásában beálló eltolódások n iatt. Az ivartalanított állatok megjelenési alak­jában és különböző tulajdonságaiban bekövetke-ző eltérést nagyrészt ezeknek a hormonhatások­nak kiesése, illetve csökkenése idézi elő. Kü-lönösen szembeszökő az ivartalaaítás hatása hímivarú állatoknál. (Gondoljunk csak pl. a bika és az ökör közti különbségre) A nőivarú álla. toknál az ivartalanítás láthatólag csak kisebb eltérést idéz elő, sőt a sertéseken amelyek­nél a leggyakrabban szokták a miskárolást elvégezni — alig tapasztalhatunk különbséget a miskárolt és nem miskárolt süldők közt. Az ivartalanításnak állattenyésztési ágak sze rint más és más célja van. A kiheréléssel a cső­dörök és a bikák nyugodtabb vérmérsékletét és jobb gazdasági használhatóságát akarjuk elér­ni. Rövid időn át ugyan a csődör, meg a bika nagyobb erőt tud kifejteni, mint a heréit 1(,. meg az ökör, de huzamos időn át rendszares gazdasági használatra heréit állapotban a cső­dörök jóval értékesebbek. A bika herőlése hústermelés szempontjából is előnyös, mert az ökör finomabb rostú és többre becsült húst szolgáltat a bikánál és hizlalásra is gazdaságosabb. Még inkább a hússzolgáltatá si és hizlalási előny készteti a gazdákat a ser­tések ivartalanítására, a kanok húsa viszonylag még kevesebbet ér, mint a bikáé, sőt a kiheré­léssel még a kanok húsában jelentkező jelleg­zetes kellemetlen szag is eltűnik. A kosoknál inkább a könnyebben kezelhetőség miatt szokás a herélés végrehajtása. Az anyajuhokat nem szoktuk ivartalanitani. Kancát és t 'kenet is csak egész kivételes eset. ben fosztják meg petefészküktől. Néha előfon dúl, hogy a petefészek bántalma miatt folyton sárié és ezért nehezen használható, de egyéb ként kiválóan értékes kancát ivartalanítanak Egyes lefejő tehenészetek megkísérelték a nagy. tejü tehenek kimiskárolását annak érdekében, hogy a tejelési időszak tovább tartson, de ez­zel nem sikerült olyan eredményt elérni, ami a tehenek ivartalanításának rendszeres végzését megokolttá és gazdaságossá tenné. Legáltalánosabb a hizlalásra szánt kocasüldők miskárolása. Azonban sok gazdaság elmulasztja a kocasüldő kimiskároltatását, részben a kia­dás megtakarítására törekedve, részben az eset­leges veszteségtől félve. Szakszerűen végrehaj­tott miskárolásnál nem fordul elő elhullás. A kiadás viszont eltörpül az ivartalanítás követ­keztében előálló előnyök mögött. Az ivarérett kocasüldők, ugyanis háromhetenkint görögnek, rosszul esznek, nyugtalanok és ugrálásukkal még társukat is nyugtalanítják. Ezek a hátra nyok fokozottan érvényesülnek a nagyobb fal vakban. A kisebb súlyra való sonkasüldő hiz­lalásnál mellőzhetjük a miskárolást. De nem szabad elhagyni az ivartalanítást a már egyszer malacozott kocáknál. Egy további kérdés: mikor, melyik időszak ban és az állatok milyen korában a leghelye sebb az ivartalanítást elvégezni? A gazdák körében az elterjedt nézet, hogy a leg b a tavaszi ivartalanítás. Télen nehezeb­ben gyógyulnak a sebek, nyáron meg nagyobb a fertőzési veszély, már csak a legyek miatt is. Kellő gondosság mellett azonban az év bármely hónapjában bátran ivartalaníthatunk. Fontos az, hogy minél korábban végezzük el az ivartalanítást, mert kevésbé fejlődik ki az állaton a himjelleg. A bikaborjút féléves, de legkésőbb egyéves korban sikeresen kiherélhetjük, A méncsikót pedig féléves, de legkésőbb másféléves koruk­ban heréltetjiik ki. A kanmalacokait és kosbárányokat a leghelye­­- még - .pós korukban az anyjuk alatt ki. heréltetni jóval az elválasztás előtt. Ilyenkor 3-4 hetes korukban kömiyen átesnek ezen a műté­ten és mire az elválasztás kritikus ideje eljön, már régen el is felejtették. Ha azonban a kihe­rélésük még sem történt volna meg á választás előtt semmi esetre sem szabad az elválasztás után hamarosan heréltetni, mert maga az elvá­lasztás eléggé megviseli a fiatal szervezetet s ha ehez még a herélés okozta megrázkódtatás is hozzájárul, különféle megbetegedések és e­­gyéb kellemetlenségeknek lehet ez a forrása. lőbb elvégezni. Ennek az az akadálya, hogy a fiatal malackorban még nincs a petefészek az emberi kéz által könnyen elérhető helyen. A miskárolás időpontja a húsmalacoknál 3-4 hóna­pos korban bekövetkezik. A mangalica kocasül­dőknél a 4-5-6 hónapos kor a legmegfelelőbb időpont. Ha a miskárolást kellő időben elmulasztot­tuk, akkor legkésőbb a hizlalás kezdetén hajt­suk végre, mert a már hízásban lévő sertés visszaesik és takarmányt pazarol. Ha kiselejte­zett idősebb kocákat vagy kanokat kívánunk ivartalanitani, ezeknél is szintén a hizlalás megkezdése előtt kívánatos a műtéten túl esni. Különösen fontos ez az öreg kanoknál, mert e. zeknél több hónap alatt veszítik el a húsuk a kellemetlen, úgynevezett „kanszag“-ot. Á csikónevelés szabályai születésiéi munkába állításig A köldökzsinór kezelése — Mit tegyünk ha a kanca nem nyalja le a magzatviaszt — A gyakori szoptatás a helyes — Hogyan történjék az elválasztás ? — A csikót nem szabad korán munkába állítani Az újszülött csikóknál az első teendő a köl dök ápolása. A köldökzsinór az elles pillanatá­ban rendszerint elszakad. Előfordul néha, hogy nem szakad el. ilyen esetben ajánlatos forró vízben kifőzött ollóval 5-6 cm-es csonkot hagy­va elvágni. A köldökzsinorcsonkot, anélkül hogy kézzel érintenénk, jódtinktúrát tartalma zó hőszájú üvegbe mártjuk. Ha a jódtinktűra megszárad, akkor 10%-os lápiszoldatba kell a köldökzsinércsonkot hemártani. Ezzel az eljá­rással- sikerül megakadályozni és elejét venni a köldökfertőzés útján létrejövő és nagy csikó halandóságot okozó betegségnek. Állatorvos nem lehet minden ellesnél jelen, ezért a fenti köl dökfertőtlenítési eljárásra már a várható el­­lés előtti napokban elő kell készülni. Az újszülött csikót óvatosan az anya alá kell helyezni. A kanca veleszületett ösztönénél fog va lenyalja, nyelvével ledörzsöli a csikó testé, borító viaszszerű magzatmázt, melyen már a méhenkivüli életben nicsen szükség, eközben a csikó is megszárad, felmelegszik, a bőr vére­rei kitágulnak és megindul a vérkeringés. Elő­fordul, hogy a kanca nem nyalja le csikójáról a magzatviaszt. Helytelenül ilyenkor korpává! vagy konyhasóval szokták bőrét behinteni, ab hói az elgondolásból kiindulva, hogy ezzel : kancát ennek lenyalására késztetik. Mindkét el. járás igen helytelen, mert a korpából a nedves bőrön csirizszerű bevonat, a konyhasótól pedig töménysóoldat keletkezik és ez utóbbi súlyos bőrgyulladást okoz az érzékeny bőrű csikónál Ha tehát nem akarja az anya a csikót lenyalni úgy tiszta meleg ruhával vagy puha szalmacsu takkal kell szárazra dörzsölni. Nagy gondot kell arra fordítani, hogy az új szülött ó istállója meleg és jól szelőztetett legyen. A csikóval a kanca tőgyében lévő un. föccstejet ki kell szoptatni, mert ennek jóté­kony hashajtó hatása van és ez távolítja el a csikó beleiben lévő magzatszurkot. Ha a mag­zatszurok nem távolodna el időben, a csikó nyugtalankodik, görcsei 1 asznék, ilyenkor állat­orvoshoz kell fordulni. H" a o- j gyenge anyja tőgyét képtelen felkeresni, akkor támogatni kell és addig tar­tani mig szopik. A későbbiekben egy-két szopás után annyira megerősödik, hogy saját erejéből is feltudja anya tőgyét keresni. Külön elkészí­tett állásban az újszülött csikót anyjával e­­gyütt kell tartani, hogy a csikó akkor szophas. son, amikor kívánja. Az első héten, ha a kan­ca munkát végez, naponta legalább 4-5-ször a csikóhoz kell vezetni szopás céljából. Gyakori szoptatásnál fejlődik jól a csikó, Búg ha ritkán szoptatunk, akkor egy ízben is igen nagy mennyiséget vesz fel, gyomormegterbelós áll elő, sőt szopás közben a gyomorból közvet­lenül a belekbe is bekerülhet, tej és emiatt bélhurut, majd súlyos emésztési zavarok állnak elő-A negyedik héttől a csikónak szilárd takar­mányt is kell adnunk. Az abrak lehetőleg le­gyen zúzott zab. Szálastakarmány pedig jóminő­ségű réti széna. Az etetésnél arra fordítsunk gondot, hogy a csikó abrakját és szénáját ne rakjuk magasan, mert a magasan elhelyezett szőnarács kiváltja a hajlott hát kialakulását. Kezdetben a csikónak a takarmánymennyiséget nem mérjük ki, hogy kedvére fogyaszthasson. Általában annyi félkiJó zabot fogyaszt, ahány hónapos. A csikó elválasztására átlagban 5 hónapos ko. rában kerül sor. Az elválasztás történhet min. den átmenet nélkül és fokozatosan. A fokozatos elválasztás a természetszerűbb, mégis a hirte­len elválasztást alkalmazzák kiterjedtebb«, mert a csikó kevésbbé sínyli meg. A választott csikónak kifejlődése nagyban függ a további helyes takarmányozástól, tartás­tól és helyes mozgástól. Igen fontos, hogyha vá­lasztott csikó már fehérjedús abrakot kapjon. Ezért már a szoptatás ideje alatt ajánlatos zab. bal keverve fokozatosan hozzászoktatni Ilyen feliérj edúsabrak a küönböző abrakpogácsa, szó jababdara vagy más rendelkezésre álló fehérje­­abrak. A fiatal korban nagy a növekedési ener­gia és ezt kell kihasználni az intenzív takanuá nyozással. Nagy súlyt kell helyezni a csikó mozgatására és a pata helyes ápolására. 4-8 he. tenként a csikó körmét meg kell faragni. A csikó helyes felnevelése nehezen képzelhe­tő el legelő nélkül. A legelő olcsóbbá teszi a esi kó felnevelését és amellett még számos előnnyel is jár. A friss levegőn való mozgás megedzi a csikót, ellenállóképességét fokozza. A legeléssel járó mozgás az inak, csontrendszer és izmok k fejlődésére van jóhatással. Az istállóban felne­velt csikó hibás hátú és hibás lábállású lesz. A legelőn való további felnevelés előnye, hogy a csikó a legelő füvét fogyasztja, ennek összeté­tele pedig a szervezetre igen kedvező a szüksé­ges ásványi sók szempontjából is. de emellett bőven tartalmazza a szükséges vitaminokat A legeléssel együtt jár a jó étvágy és ennek folya. mánya az előnyös súlygyarapodás. Ha a csikók nem járhatnak ki legelőre ' uer is kísérhetik munkát végző anyjukat, akkor legalább kifutóban kell őket mozgatni. A kifu­tóban való tartás előnyei a levegő, napfény és megfelelő mozgás lehetősége. A kifutóban még a legnagyobb hidegben is ki kell néhány órára terelni a csikókat. Fontos, hogy a kifutó elég tágas legyen, napsütéses részen készüljön, tala­ja legyen kemény és " —-entes. Az ide elhelye zett csikókatidőnként meg kell hajszolni, hogy minél többet mozogjanak lépésben, ügetésben és vágtában. A csikót nem szabad- korán munkába állítani. Az idő előtt munkát végző csikóból soha sem lesz jó ló. A melegvérű csikókat 3 és fél. a hi­degvérüket 2 és fél-3 éves korban szabad csak munkába, illetve tenyésztési» kell venni. TÁJO Adjunk zö!del@séget hízósertéseinknek Jó tudnunk, hogy zöldtakarmányok és a tava­szi üdezöld legelőfű az ásványi anyagoknak jobb forrása, mint a száraztakarmány. A zöld növények szárazanyaga tudvalévőig több ásvá­nyi anyagot ‘--rtalmaz, mint a szénáé. Vizsgá­­latair> szerint, ha a száradó lucerna „közepes“ mértékben megázik, ennek folytán mésztartal­­mának 5 %-a, foszfortartalmának 4 0/0 megy veszendőbe. Természetes a szénából az esővíz e­­gyéb ásványi anyagokat is kiold. A másik ok, amely folvtán a zöldtakarmánnyal, legelőfűve' a jószág tjjfyb ásványi anyaghoz jut, mint a szá ráz takarmánnyal az .hogy a jószág a zöldnövé­nyeknek mcsak a táplálóanyagait emészti meg nagyobb százalékban, hanem ásványi anya­gait is nagyobb százalékban használja ki, mini a szénáét. így például a zöldlucema ásványi a­­nyagaiból 61 százalék is felszívódik, ugyanezen lucernából, ha azt szénává szárítottan etetjük, csak százaléknyi. , Bár a zöld növény szárazanyaga kissé több sót tartalmaz, mint a szénáé, azért a természe­tes sótartalma mégis csak néhány tized száza­lék. (0.1__0.4 százalék) Éppen ezért Sót nyáron is célszerű adni a jószágnak,a legelőn pedig só­­zóival ellátni. Az is emellett szól hogy nem tud­Sok évi tapasztalat bizonyítja, hogy a sikeres sertéshizlalás egyik előfelté­tele a helyes zöldtakarmányozás. A megfelelő minőségű zöldeleség minden fajtájú és korú sertésre sokoldalú előnnyel jár, a fiatalon hízott expresz­­hízóra pedig felbecsülhetetlen jó hatás­sal van. A helyesen alkalmazott — változatos — zöldtakarmányozás fonto­sabb előnyei: 1. kiegészíti a szervezet vitaminszük­ségleteit, ' 2. fejleszti, erősíti a csontozatot és az izmokat, 3. tisztítja a beleket, megkönnyíti az emésztést s ezzel fokozza a sertés étvá­­gy át, 4. erősíti az idegrendszert s ezáltal megszünteti az állat időközönkint jelent­kező nyugtalanságát* (pl. marakodást), 5. fokozza az állat ellenállóképességét a járványos betegségekkel szemben, 6. a huzamosai) ideig zöldtakarmá­nyozott sertés a hizlalást 4—6 héttel is hr. .. k, mennyi sót tartalmaznak vidékünkön a zöldtakarmányok és a legelőfüvek és a jószág "génye egyeder' • "ző. Egyik jí"ág többet kíván belőle, mint a másik. A zöldtakar­mányozás, illetve legeltetés idején a sózással minden őségre ellátjuk a jószágot sóv a. mely az életfentartáshoz, emésztéshez és tej­termeléshez egyaránt szükséges számára. Kérdés, kell-e adagolnunk a zöldtakarmányo­­zás idején takarmánymeszet? Miután zöldtakarmányokból általában na­­gyo1' adagokat etetünk, mint a szárazból és a zöldnövény szárazanyaga több és nagyobb mértékben felszívódó meszet tartalmaz, így r takarmánymész adagolásának nyáron közel sinc olyan jelentősége mint télen a pillangós zöld takarmányok mészben különösen gazdagok. A legeltetett jószág részére sem szükséges takar mánymész. Ennek ada_ “ása a nyári időszakban c akkor indokolt, ha aránylag kevés zöldta­­karmányt etetünk, de a jószágot teljes abraka­­dagokban részesítjük, tehát akkora abrakmeny­­nyiségben, amennyit ugyanolyan korú és súlyú állatoknak télen szoktunk adni. Mivel azonban a zöldtakarmányokkal így is számottév„ fogyaszt a fiatal jószág, abrakjába kevesebb ta­tovább bírja, így magasabb súlyra hiz­lalható, A zöldtakarmány-etetés kiváló elő­nyei csak abban az esetben érvényesül­nek teljes mértékben, ha több fűféle­ségből álló, frissen kaszált, még fejlő­désben lévő, zsenge minőségű zöldet etetünk. Eddigi tapasztalaink szerint a sertés leginkább kedveli a kerti salátát, a zsenge lucernát, a kövér folyófüvet (fo­lyondárt), az üde disznóparajt, a fiatal csalánt és a dús levelű gyermekláncfű­­vet. E két utóbbi, patakmentén és árok­partokon bőségesen található. A felso­rolt növényeket késő őszig etethetjük. Hízósertésnek takarmányrépa-levelet csakis székszorulás esetén adjunk, egyébként a hashajtó hatású, tartalmat­lan répalevél etetését mellőzzük. A hízósertésnek, lehetőleg a két ete­tés közötti időben, háromszor, esetleg négyszer (adjunk napjában annyi zöl­det, amennyit jóízűen elfogyaszt. ha a tehén nem kap elég foszfort karmánymeszet keverjünk, mint télen: 2 száza­lék helyett 0.5—1.0 százaléknyit, azaz 1—1 kg. abrakhoz (darához) V*—1 dekát. Ez a mészmeny nyiség erősen csapott .illetőleg csapott kávéska nálnyi. Eddiekben a nyári mészellátásról volt szó- Azonban a másik csontépítő anyagról, a foszfor, ról sem szabad megfeledkezni. Vizsgálatok sze­rint foszíorhiány csak a homoki legelők füvé­ben mutatkozik. Ezt némikép ellensúlyozzák a nap sugarai,amelyek hatására a jószág bőrében azonkívül egyes gyepnövényekben is D vitamin képződik. A D- vitamin az állati szervezet ás­­ványianyag-forgalmára szabá’yzólag hat: a szű­kösen rendelkező álló foszfor felszívódását elősegíti. Mindamellett a D. vitamin hatása kor­látozott. Ha nagyon kevés a gyep foszfortartal­ma, akkor a legelő jószág foszforszükséglete nincsen ellátva. Ezért indokolt a homoki lege­lőről a csordával hazajáró növendékjószágot és fejősteheneket pillangós takarmánnyal, azaz zöldlucernával vagy lóherével otthon kárpótol­­ni.Nemcsak a jóhhtáplálás miatt, hanem mert e­­zekhen a takarmányokban jelentős a foszfortar­­talom.Miképpen a mész, éppúgy a foszfor is a tej rendes alkatrésze. így a tejjel kiürült fosz­fort homoki legeltetés esetében pillangós takar­mánnyal célszerű Pótolni a teheneknél. Pillangós takarmányok hiányában ajánlatos némi abrakot juttatnunk a homoki legelőről ha­zajáró növendékjószágnak, a fejősteheneknek pedig érdem szerint. Ily módon több foszforhoz jutnak. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az ásványi anyagok a tejtermeléshez épp­úgy szükségesek, mint a táplálóanyagok. Ame lyik tehén nem kap elég foszfort, ez tejterme­lésének rovására lenn»- K.V. Milyen ásványi anyagra van szükség zöldtakarmányozásnál? Nyáron is adjunk sót a jószágnak — A tejtermelés rovására megy, Az * “ványi ar k az állati szervezet élet bentartásálioz, továbbá fejlődéshez épúgy szük­ségesek, mint, a tápanyagok. A téli takarmányozás során a takarmányok ásványi anyagainak kiegészítéséül Sót (marhasót) és egyes - ;khen takarmánymeszet szoktak adagolni. Sót ál tálában mindenféle állatnak adunk. Takarmánymeszet pedig kivált a fiatal fejlődő állatok ré­szére szoktunk az abrakba keverni csontozatuk erősítésére. A csont ugyanis főképpen mész- éi foszíorvegyület, az abrakfélék pedig foszforból tartalmaznak elegendő mennyiséget, viszont mészben szegények. A takarmánymész tehát mészpotlásu! -ilgál. Különösen ajánlatos a ta karmánymész adagolása a téli takarmányozásnál, ha jelentős mésztartalmú takarmányt, neve­zetesen lucernaszőnát, illetve lucemalisztet, vagy lóhere, illetve baltacimszénát nem etetünk, hanem főképpen szalmafélét, kukoricaszárat, ezen kívül darát.

Next

/
Thumbnails
Contents