Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-15 / 31. szám
INNEN - €NN*N ÉmRHRRIIfrntttuiiMiitiiúriiTiiti![imiimiini!iitiiiiirtntiii!tiMi!iiMiiiiiiiniitM<(i!iiiiiy»iii A Nagytőrei EFSz-t meglátogatták az újságírók. Fotóriporterünk néhány felvétele A NYITRAI JÄRÄS Pofny Kesov községének egész dolgozó parasztsága ünnepélyesen áttért a III. fokú szövetkezeti gazdálkodásra. A község ebből az alkalomból táviratot küldött J. Lietavechez, a nyitrai kerület elnökéhez, melyben bejelentette, hogy 187 földműves 1087 hektár földön, ami egyenlő az egész községhez tartozó földterülettel, megkezdi a szocialista gazdálkodást. Pofny Kesov már az aratási versenynél is kitüntette magát, megnyerve a járási versenyt. KÉT HÓNAPPAL EZELŐTT alakult meg Kravnny községben (poprádi járás) a szövetkezet és ma már 17 taggal II. fokú szövetkezeti gazdálkodást vezetett be. A tagtoborzás tovább folyik és a jelentések szerint a község földjeinek 50%-át a II. fokú EFSz közös munkával műveli meg. A JOLSVAI GÉPÁLLOMÁS ezekkel az EFSz-ekkel kötött szerződést az őszi munkák elvégzésére: Gemerská Millióst, Rybník, Erusník, Ratková, Rákos, Turéok. A szerződéseket a közép- és mélyszántás elvégzésére kötötték meg. EGYRE TÖBB FALU kap mozit, — ezt mutatják a statisztikai adatok. 1945 végén 232 mozi működött az egész Szlovákiában, 1946-ban csak 35, 1947 ben pedig csak 19 mozival lett több. A győzelmes február után megváltozott a helyzet. 1948-ban 73-mal emelkedett a mozik száma és az ötéves terv keretében minden évben 104 mozit helyeznek üzembe. Az év október 28-ig 568 mozija lesz már Szlovákiának. A BÄNOVCEI JÁRÁS két, az érsekújvári és komáromi járás egy-egy gabonanemű beszolgáltatásában tüntette ki magát a nyitrai kerületben. A bánovcei járás az árpa és a zab beszolgáltatásánál érte el a legnagyobb százalékot, az érsekujvári járás a búza beszolgáltatásban, a komáromi járás pedig a rozs beszolgáltatásában került az első helyre a nyitrai kerület járásainak versenyében. A NYITRAI KERÜLETBEN 325 Egy séges Földműves Szövetkezet van. Ezek közül 6 IV., 117 III., 79 II., 45 I. tipusú és ezen kívül működik 78 Előkészítő Bizottság. Az őszi munkatervet csak 163 EFSz dolgozta ki, de 185 EFSz szerződést kötött a Földműves Raktárszövetkezettel és 192 EFSz-nek van szerződése az állami gépállomással. A normarendszert 56 II. és 58 III. tipusú EFSz vezette be. Állandó munkacsoportok 76 EFSz-ben működnek. A mesgvéket 112 EFSz-ben tüntették el. niHiiiiiiiiiiiiifiiiniiiiiiiiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiimiiHmiimiimiiiiiiiiiMiiiiHHiiHiiiiiiiiiii MAGYAR FÖLDMŰVES! őried dolgozik lapunk, nokocl írja minden sorát Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsoka Évi 100 — boronáért minden héten bekopogtat hozzád a J.<zaíacL fá'-idmumt Megrendelhető ezen a címen: BRATISLAVA. STUROVA 6. CSAVAROS S060R:------------I -&H meg a titokzatos látogató No, ezt hallgassák meg, ha van idejük. Kint ültünk vasárnap négyen az öreg diófa alatt: Csugari, Csugariné, Kati, meg én. Sütött a nap, mintha csak azt mondta volna: — No Csavarosék, Csugariék, melegedjetek nálom, használjátok ki az időt, hiszen most mán a tavaszig úgyis csak világítok, nem melegítik. Csend volt, csak Csugari pipája szörcsögött jóízűen, mert ő úgy szereti, ha szörcsög. Akkor megszólalt Kati: — Tegnap egész nap kalózolíam. — A tengeren voltál? — kérdeztem. Kati majd leesett a székrül. — Már mér lettem volna a tengeren? — Mert kalózok csak ott vannak. Kalóz az, aki a tengeren rabol meg gazemberkedik. Például Truman, Aki kisér valakit, megmutogat valamit, az kalauz. — Hát akkor kalauzoltam. — Kit? — kérdezte Csugariné kíváncsian. — Találjátok ki — mondta Kati. — Majd elmondom, hogy volt, oszt találjátok ki! Begyütt hozzám, oszt a nyakamba borult: Katikám! De régen láttalak! — Ember volt? — komoradtam el. — Nem is sündisznó! Osztán: No, Katikám, lássuk a falut! Jól van, mondtam, induljunk! Aszongya ijedten, arra ne menjünk, mert fülig porosak leszünk! Mondom, már mér lennénk? Aszongya nekem, ne beszéli, Kati, emlékszek én jól az útra! ősszel hasig sár, nyáron fülig por! Egyszer beragadt a szekerünk a sárba, oszt Kevi Rókus ii akart húzni, de ő is beragadt. Ha Seponyai Jani arra nem jön ökreivel, még ma is ott vagyunk a sárba! Mondtam neki, hajaj, hol van már a tavalyi sár! Odanézz! Amikor meglátta a mi szép, új, kövesutunkat, majdnem hanyattesett. Hát ezt hegy csináltátok? — hápogott. — Hát úgy, — mondtam —, hogy van nekünk egy ötéves tervünk, abba készítettük el! — Ki volt az az ember, akit kalauzoltál? — kérdezte Csugariné. — Találjátok ki! Hát osztán megyünk tovább. Aszongya: Arra, mán né menjünk, Kati, arra mán nincs semmi. Mondom: Hát a gépállomás? Aszongya: Hát itt gépállomás is van? Körüljárta háromszor a gépállomást, nem akart hinni a szemeinek. No, aszongya, ki hitté volna! Az én időmben az volt, hogy hat gyalognapszámot kért a kulák az igáért! Oszt amikor aszondtuk, hogy :gy meg amúgy, az sok, ránkkiabált: Nem. érdekel! Ha kell az igám, akkor fogják be a szájukat, ha nem kell, akkor fogják be magukat! Most meg itt van e, gépekkel dolgoztak: Csuda ez, Kati! — Nem csuda — mondta önérzetesen Csugari —, hanem az ötéves terv, a mi munkánk, meg a béke! Békébe lehet építeni, a keservit annak a washingtoni tekergőnek, hogy még ezt se tudja! — Ha béke van, akkor nyugodtan építhetünk — vettem ki a pipát a számbul —, de xigy is igaz, hogy minél többet építünk, annál erősebb a béke is! — Hanem, halljátok-e — mondta Csugariné —, furcsa ám ez! Mink, itthoniak, észre sem vesszük mán, hogy milyen csudák történnek naprul-napra körülöttünk! Behunyt szemmel járunk a saját falunkba! Ügy megszoktuk mán a jót, hogy észre se vesszük! Egy idegen kell, hogy felnyissa a szemünket! — Ez még semmi — kapott a szón Kati. — Mer akkor odaértünk a kultúrház elé. Áll, néz, oszt aszongya ijedten: Várjál csak, Kati, elkeveredtünk valahogy ... Hol vagyunk? Mondok a Főtéren. Aszongya: eszi a fene, nem a Főtér ez, nem is a mi falunk tán! A nagy beszélgetésbe kikeveredtünk valahogy a faluból... A mi falunkba nem vót sose emeletes ház... Meg az a pirostéglás ház ottan ... Iskola ... Mondom, hogy eltévedtünk ... Szerencsére, az öreg Bagolyné kidugta a fejit az egyik ház ablakán, oszt annak igen megörvendett. Aszondta: Mégis a mi falunk lesz, ezt ismerem, ez már itt volt az én időmben is, ez a Bagolyné, pont így kárált akkor is ... — Ilyet még nem is hallo item 7- hüledezett Csugariné —, hogy valaki csak az öreg Bagolynérul ismerje meg a saját faluját! — Hát csak az nem változott még a mi falunkba — nevetett Kati. — Várjatok, osztán ahogy megyünk a tovább, kérdi tűlem: Hány óra lehet most? Mondok, nem tudom, de majd megkérdezzük! Bekiabálok Perkediékhez: Mennyi a pontos idő? Aszongya a régen látott vendégem, bolond vagy Kati, Perkediéktül kérded, hány óra? H:szen azoknak még székük sincs, amire leüljenek, nem hogy órájuk volna! Kiabál Perkediné: Biz én nem tudom, Katikám, mennyi a pontos idő! Aszongya a vendégem diadalmasan: Na, ügyi! De folytatja Perkediné odabentrül: Mer tudod, Katikám, a vekkerünk az ötöt mutat öt perc híján, a falióránk meg ötöt mutat tíz perc híján ... Várjátok, a rádiónk mindjárt bemondja a pontos időt! Az én vendégem majd hanyatt esett. Mit csináltak, Perkediék? — hiiledezett. Semmi különöset, mondtam. Élnek. Beléptek a földműves szövetkezetbe, az egyik fiuk gimnáziumba jár, a másik a géplakatosságot tanulja .. . — Csudálkozott a vendéged, Kati? — nevetett Csugariné. — Hogy csudálkozoít-e? — Olyat még nem láttál! Aszongya: Hogy megváltozott a mi falunk! Mi lett ebből? Ha nem kalauzolsz. Katikám, én eltévedtem volna benne! Mondtam, jól van, jól, csak még megmutatom neked a mozit, igen jó filmet játszanak ezen a héten. Aszongya: eszi a fene, nem mék én be most a városba, fáradt vagyok a sok mászkálástul. Mondok, ki akar bemenni a városba? Aszongya, hát nem aszondtad, hogy moziba megyünk? Mondom, azt mondtam, de nem kell ahhoz bemenni a városba, mer a mozi jött ki hozzánk a faluba! Saját mozink van! Az én vendégem szó nélkül megfogta a Kovácsék kapukilincsét. Mit akarsz Kovácsoknál? — kérdeztem tőle. Nem akarok én semmit, felelte, csak azért fogtam meg, hogy hanyatt ne vágódjak! Mozi a mi falunkba! Amikor elmentem, magam ismertem két embert, aki azt se tudta, mi az a mozi! — Rég lehetett az — szörcsögtette Csugari önérzetesen a pipáját. — No, osztán aszongya, menjünk haza, Kati, igyekezzünk, nem szeretem én sokáig égetni azt büdös petrót! Mondok nincsen nekem patróm. No, erre elszomorodott, hogy sötétbe kell lenni. Mondok, ne félj, majd kitalálunk valamit! Aszongya, hogyisne, akármit találsz ki. az még sötétebb, mint a petró! Akkor bementünk, oszt felkattintottam a villanyt. Beleesett a székbe, kimeredt a szeme, oszt elkezdett hápogni: Villany van Csavarosoknál... Villany van Csavaroséknál__ — A fene! — nevetett jóízűen Csugari és kihörpintette a maradék borát, ami aranyszínben ragyogott, ahogy belenyalt fentrül a búcsúzó nap. — Jó rég elszármazhatott az a mi falunkhul, hogy ennyi újat látott! Tudom is mán, ki vót az! Keceli Imre, aki esztendővel ezelőtt kiment Kanadába! — Nem — mosolyodéit el Kati —, hanem Pátyi Julcsa, aki két és fél éve esztendővel ezelőtt férjhezment a városba. Nagy csend lett erre. Csudálkozva néztünk egymásra. Csakugyan, két és fél esztendő alatt mi minden történt! Megszépült, új falu él kürölöttünk. — Persze — zsörtölődött Csugariné —, mer maguk nem látnak a szemüktől! Néznek, de nem látnak! Idegen ember meglátja, de maguk nem! Ilyenek maguk! Pedig ezt tovább is kell építeni! De maguknak persze eszükbe se jut! — Dehogynem — mcsolyodott el Csugari. — Most aszongya: Dehogynem! — porolt Csugariné.'— Könnyű azt mondani! De mivel tudja bebizonyítani? — Evvel — mosolygott Csugari és egy nagy kék kopertát húzott elő a zsebibül s a felesége kezibe adta. A borítékra ez volt írva a Csugari nagy verébfej betűivel: Versenykihívás a munkacsoport összes tagjaihoz! Képek a nagytőrei EFSz boldog földműveseinek életéből, akik Furinda Rezső vezetésével építik a még szebb jövőt Kik nyerték a járási arató versenyt a bratistavai kerületben? Lapunk műit heti számában közöltük a nyitrai kerület aratási versenyének járási győzteseit. Ma a bratislavai kerület g/őzteseit ismertetjük. A kerület győztese a felsőpatonyi EFSz lett, amely országos viszonylatban második helyre került. A felsőpatonyiak a dunaszerdahelyi járásban lettek elsők a nagyabonyi EFSz előtt. A nagyabonyiak teljesítménye azonban olyan kiváló volt, hogy az egész kerületben is a második helyre kerültek. Az egyes járásokban a következő EFSz-ek lettek az aratási verseny győztesei: bratislavai járás: Récse; nagymegyeri járás: Csicsó; dunaszerdahelyi járás: Felső Patony! galántai járás: Vozokány; malackai járás: Suchohrad; myjavai járás: Turá Lúka; vágujhelyi járás: Haluzice; pezinoki járás: Hliník; pöstvéni járás: Chtelnica; szenei járás: Csata; - senicai járás: Cary; szeredi járás: Vlckovce; skalicai járás: Kopcany; somorjai járás: Stefanikovce; trencéni járás: Zem. Lieskovéj tmavai járás: Dől. LovCice. 14 NAP ALATT teljesítette burgonyabeszolgáltatási tervét a tistená-i járás. Ilyen gyors beszolgáltatás még sohasem volt a járásban. A szervezett munka tehát újabb sikert aratott. A járás a burgonyabeszolgáltatás terén a 149® '“ os eredmény elérésére tör. Sorsjegyek a 63. osztáiysorsjátékra az Okresná sporifeLía a pokladnica -nál Sratislavában kaphatók. Első húzás 1950 november 15-én. Az osatátysorsjaíék íj.ooo sorsjegy közül a fele nyer. Ae l.ooo.ooö Kés-t bitevő prémián bívüi 1 drb Soo.ooo.-, 2 drb SSo.ooo.-, 1 drb 200.000.-, 2 drb 15o.ooo.-,l drb ISo.ooo., 3 drb loo.ooo.-, stt>., összesen 58,52o.ooo.Kés nyereményt sorolnak ki. A nyereményeket készpénzben, minden levonás nélkül fizetik ki. Az osztáiysorsjáték 5 osztályra van beosztva A sorsjegyek ára osztályonként: üg sorsjegy 42.- Kés, [Í4 sorsjegy 84.— Kés, 'h sorsfegy 168.-Kés és 1 egész sorsiegy 336.- Kés Itt tessék levágni és borítékban elküldeni. A 63. cs. osztálysorsjáték f. osztályú húzásra rendelek_____drb nyolcad,_____drb negyed, ..........drb fél,...........drb egész sorsjegyet. Olvasható név:............................... Pontos cím:....................................................