Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-05-28 / 11. szám
AHOL VÁRTÁK A VILLANYT, DE AHOVÁ MAR ELJUTOTT AZ IGAZI FÉNY Az egykori uradalmi birtokon a palóci EFSz példás szorgalommal és Lapunk más helyén külön cikkben foglalkozunk az EFSz.ek három típusával. A legha. Isdottabbak azok a földműves szövetkezeteink, melyek fejlődésük során elérik a harmadik fokot. Ilyen szövetkezeteket kívántunk múlt heti látogatásaink során felkeresni a galéntei járásban. Bekopogtattunk Seress párttitkárhoz, hogy utunk céljáról tájékoztassuk, Tőle tudjuk meg, hogy ez a járásunk is munkaerőhiánnyal küzd, de az elért ered. nyék még így is igen figyeiemmelméitóak Amikor pedig az elért eredményekről és a sikeres munkáról beszélünk, többször halljuk említeni Palóc és Alsószeli EFSz-eit. Már ekkor döntöttünk, hegy utunkat e két község felé vesszük, amikor pedig elindultunk, hogy Orel Dezső kajali ifjúmunkás kalauzolása mellett megtekintsük a két község szövetkezeti munkáját, Seress párttitkár maga erősítette meg elhatározásunkat, mikor ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Jó helyekre mennek az elvtársak, sok követésre méltót tapasztalnak majd mind a két szövetkezetnél!” Ma a palóci látogatásunkról kívánunk olvasóinknak beszámolni. Palócon a felparcellázott uradalom volt béresei tavaly decemberben alakították meg a termelő csoportot. Egyes parcellákon ekkor már megtörtént áz őszi vetés. De ez sem jelentett akadályt. Megtörtént erre vonatkozóan is a közös megállapodás és a szövetkezet már decemberben megkezdhette a terveinek kidolgozását. Mik az eredmények? — ezek után érdeklődtünk először. Megelégedetten vetjük papírra a kapott számokat: 44 ha búza-, io ha rozs-, 41 ha árpa-, 30 ha lóhere-, 23 ha kukorica-, 35 ha cukorrépa-, 4 ha szójabab-, 4 ha borsó-, 4 ha mák-, 7 ha csalamádévetést ápol, gondoz a sok szorgalmas munkáskéz, míg a rendelkezésre álló többi földön kevert takarmányféle terem. Három és fél vágón műtrágyát szórtak szét a földeken. Megtudjuk, hogy naponta nem nyolc, hanem tíz órát dolgoznak a földeken. De ha az idő sürget, még ezt a teljesítményt is megtoldják egy-két órával. Jönnek ilyenkor segíteni a falu többi dolgozói is, meg az ifjúmunkások brigádjai. Lelkes munka folyik tehát, amit igazol a IX. pártkongresszusra tett felajánlás is: mindenből 10 százalékkal többet termelnek, mint tavaly! 2áóek János képviseli a palóci EFSz-t a KSS IX. kongresszusán Milyen az állatállomány? — most ez után tudakozódunk. Ez a kérdés akkor merül fel bennünk, amikor magunk előtt látjuk a befejezés előtt álló korszerű sertésólak építési munkálatait. Háromszáz sertés fér majd el bennük. További adatokat kapunk. Van a szövetkezetnek 54 tehene, de számuk nemsokára héttel gyarapszik és 12 lova. A tehenek javarésze borjai és így a tejhozam átmenetileg valamit apadt. Ezt az apadást igyekeznek a minimumra szorítani. A palóci szeszgyár Van itt szeszgyár is, amely 60 vágón nyersszeszt gyárt. Ide azonban nem mentünk be, mert látogatásunk során éppen a szokásos adóellenőrzési bizottság végezte munkáját és ezt nem kívántuk zavarni. — Ki a védnöke a szövetkezetnek? — vetjük fel informátorunknak a következő kérdést. Dicsérő szavakat hallunk a Dunagőzhajózási Nemzeti Vállalatról, amely példás komolysággal végzi vállalt szerepét. A palóci EFSz gazdája beszámol a szövetkezet munkájáról Beszédbe elegyedtünk a szövetkezeti tagokkal. E beszélgetésünk során megint akadt bőven feljegyezni való. Megtudtuk, hogy Szilvási Béla és Nejedlik Otto vezetésével kilenctagú csoportok versenyeztek. Az eredmény: három és fél nap alatt 4 ha mákot egyeltek ki. így értek el kiváló eredményeket a répa egyelésénél is. A munkacsoportok túlteljesítették a normákat a kapásnövényeknél is. A tervek is sorra kerülnek. Már most felkészültek az aratási és cséplési munkára. Szerződést kötöttek a galántai gépállomással. De foglalkoztatja a tagokat már az őszi vetési terv is. Úgy hallottuk, hogy 50—60 holdas táblákban akarják a vetést megvalósítani. Majd újabb témakört találunk: az újításokat. Varga Béla és Keszcly József az állatok gondozói nagy szeretettel beszélnek munkájukról. Elmondják, hogy az abrakot feleresztik vizzel és ezt a ,,keveréket" az utolsó cseppig elfogyasztják az állatok. Zimányi Lajos a fejésről beszél. Büszkén mondja, hogy a borjazás előtt sikerült A vezekényi Egységes Földműves Szövetkezet tagjai határozatot hoztak, amelyben Szlovákia összes EFSz-it felhívták a közös aratási munkálatoknak és általában a föld közös megmunkálásának megszervezésére. A vezekényi Egységes Földműves Szövetkezet határozata mindenekelőtt gyakorlati példákkal bizonyítja azt a tényt, hogy a közösen végzett földművelés minden egyes földművesnek óriási előnyt biztosít úgy a munka megkönnyítése, mint az eredmény elérése, tehát a falusi életnívó emelése terén. A vezekényi EFSz határozatából többek között a következőket emeljük ki: A cséplés tervezésében az az elv az irányadó, hogy minden egyes gépnek lehetőleg egy helyen kell elvégeznie a munkát, hogy a költözködés elkerülésével időt és fuvart takarítsunk meg. Ugyanabban az időben minden földművesnél csak egy bizonyos terményfajtát kell csépelni, hogy ezzel a cséplés folyamatosságát azáltal is biztosítjuk, hogy nem kell a gépet oly sokszor kitisztítani a különböző terményfajták után. Gyakorlati szempontokból egy napon a lehető legtöbb terményt kell kicsépelni, még pedig csupán a cséplési lehetőségek tekintetbe vételével. Az eddigi munkálatoknál ugyanis végleg belátták az apró parcellák előnytelen volközös munkával emeli a termelést napi 20 literrel emelni a tejhozamot. Hogy mi ennek a titka, azt már mosolyogva „fejti meg”: az asszonynép bizony félt egy-két tehéntől és nem fejték ki egészen. De lesz itt nagyobb eredmény is, hiszen halljuk, hogy a szövetkezet már megrendelte a fejőgépet. Most érkezik meg Chudy Ernő traktorista. Újra a földekről esik szó. ö mondja: — Ősszel bizonyára könnyebb lesz a dolgom, hiszen egy tagban kell majd szántanom. Ghudy eredetileg géplakatosnak készült, de már két éve traktorkezelő. Tudását most adja tovább, hiszen nemsokára szükség lesz a második traktoristára is, mert várják ám a második traktort. Egyre többen sereglenek közénk az EFSz tagjai. Mind szorgalmas, dolgos emberek. Belekapcsolódik a beszélgetésbe Márkus Vendel is: — Tizenöt évet dolgoztam az uradalomnál, de soha olyan jó sorom nem volt még, mint most! Ezzel megint újabb téma kerül előtérbe. Megszólal Kamenická munkásasszony is; — Négy gyermeket neveltem fel, az ötödiket 1945-ben fogadtam magamhoz, de bizony csak most mondhatom el, hogy végre én is elégedett vagyok. Most jövök épp a répaegyeléstöl. Megy ott a munka és megkeresem a napi 120—150 koronát. Elégedettek az emberek, de azért nem hiszszük, hogy ne lenne semmi panasz. Meg is szólalnak mindjárt: — Nincs még villanyunk...! Németh Ferenc azonban elmondja, hogy már elhatározták: maguk fogják kiásni brigádmunkával az oszlopok helyét, hogy a villanytelepnek ezzel is megkönnyítsék és megrövidítsék a munkáját. A palóci EFSz disznó-hizlaldája Palócra tehát eljut nemsokára a villanyfény is, az igazi fény azonban már eljutott a faluba. Szabad lett a dolgozó parasztság, birtokába vette azt a földet, melyre másokért hullt saját verejtéke és most közösen műveli meg azt a földet, amely nemcsak neki terem nagyobb és ízletesebb kenyeret, hanem a közös célért küzdő minden dolgazónknak. (Pé-t pu_) tár és az egyéni földművelés hátrányait. Ennek a ténynek a felismerése 20—30 százalékkal lecsökkentette költségeiket és a munka idejét egyharmadára rövidíthették. A vezekényi EFSz tagjai kiszámították, hogy a mesgyék és barázdák feszántásával 24 hektárnyi szántóföldet nyernek, ami teljes 5 vágón buzatöbbletet jelent. A határban levő 35 határrészt kilenc csoportba osztották és c zel kilenc évre biztosították az egyes termények váltakozásának körforgását. A kidolgozott közös vetési tervet célszerűen szervezik meg úgy, hogy az emberekből. igákból és gépekből álló csoportok a jövő évben sokkal előnyösebben tudják befejezni a munkálatokat. A csoportokat azonban már az ezidei aratásoknál is munkába vetik. A vezekényi EFSz a következő szavakkal fejezi be felhívását: — Felhívjuk az összes EFSz-eket, hogy hasonlítsák össze az egyéni, szétszórt földrészeken való gazdálkodást a szövetkezetek keretében elért eredményekkel. Meg vagyunk gvőződve, hogy ez az egyedüli út minden kis- és középparaszt számára, hogy földjeinken többet, jobbat és olcsóbat termelhessünk és ezáltal biztosítsuk a parasztság és az egész nemzet életszínvonalának emelését. Mezőgazdasági üzemeink adatösszeirása Május 27-én kezdődik meg a földműyelésre vonatkozó statisztikai adatgyűjtés utolsó szaka Az 1950 március 1-vel eszközölt nemzeti statisztikai összeírás alkalmával a mezőgazdasági üzemekre vonatkozó adatok rovatában nem került sor a kérdőív egyes pontjainak kitöltésére, amennyiben ezek a pontok a mezőgazdasági vetemények területére, az üzemek termelési és piaci teljesítőképességére, trágya és takarmányszükségletére vonatkoznak. A statisztikai kérdőívek említett rovatainak kitöltésére május 27-én és az ezt követő napokon kerül sor a mezőgazdasági üzemek utólagos összeírása keretében. Ezt az összeírást ugyanúgy, mint a nemzeti statisztikai adatgyűjtést, a Nemzeti Bizottságok végzik el az összeírás! biztosok útján. A szükséges adatokat mindenki köteles idejében és a valóságnak megfelelően az összeírási biztosok rendelkezésére bocsájtani már csak a büntető megtorlásokra való tekintettel is. Adatszolgáltatási kötelessép terheli mindazokat a személyeket, akik saját vagy ’ éréit üzemi eszközök segítségével saját zámlájukra mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti, szőlészeti vagy halászati gazdálkodást folytatnak valamely mezőgazdasági területen. Az utólagos összeírás a következő adatokra vonatkozik: a) mezőgazdasági vetemények vetési területe úgy szántóföldeken, mint a belterjes kertészetekben, b) termelési ’és piaci teljesítőképesség az 1949 június 1-től 1950 május 31-ig terjedő gazdasági évben, c) trágyaszükséglet 1949 őszén és 1950 tavaszán, d) takarmányszükséglet az 1949-50. gazdasági évben. A vetési területek rovatában május 27-iki állapot szerint fel kell tüntetni: 1. a téli vetések területét (a tavaszi vetés befejezése előtt elpusztult és beszántott őszi vetések kivételével), 2. a tavaszi vetések területét (az elpusztult és beszántott vetések nyomán bevetett területekkel együtt), 3. az elmúlt években Sevetett évelő vetemények (lucerna, kömény, stb.) területét, 4. a szántóföldeken főveteményként termelt kertészeti Vetemények területét, 5. az esetleges fekete vavv zöldugar területét. A termelési és piaci teljesítőképesség rovatában az egész 19499-50. gazdasávi évben elért eredményeket fel kell tüntetni. Ez elsősorban az élőmarha tenyésztésére vonatkozik, amennyiben itt az eladást és fogyasztást az 1949 június 1-től 1950 május 31-ig terjedő időre kell feltüntetni, tekintet nélkül arra, bog” mikor lettek kitenyésztve. A növényi termékeknél az eladás és saját szükséglet 1949-50. gazdasági évre vonatkozó adatait viszont úgv kell összeállítani, hogy azokban csak az 1949. év folyamán kitermelt termények szerepeljenek. Az összeírási ív ugyanezen rovatába tartozik az 1949-50. gazdasági év fakitermelése is, amennyiben a mezőgazdasági üzem bármely kiterjedésű erdőséggel rendelkezik. A trágyaszükséglet rovatába az a műtrágyamennyiség írandó be métermázsákban, amit a földműves 1949 őszén és 1950 tavaszán használt fel. Az elhasznált takarmány mennyiségére vonatkozó rovatokban az 1949-50. gazdasági évben feletetett takarmányt külön kell választani a saját üzemből eredő és egyéb forrásból származó takarmány mennyisége szerint. A mezőgazdasági üzemekre vonatkozó adatok utólagc: összeírásával teljes mértékben befejeződik a Csehszlovákia területén elvégzett nemzeti statisztika adatgyűjtése s ezért nem kétséges, hogy a fontos műveletek sikeres befejezése érdekében földműveseink is mindent megtesznek. Közös munkával a nagyobb termésért Á l<öwös föMrnáívelés az egyedül helyes úi A vezekényi EFSz felhívásban fordul a földművesekhez, hogy az Eoységes Földműves Szövetkezet keretében szerzett jó tapasztalataival a nagy közösség érdekeit szocialista módon mozdítsa elő
