Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-04-16 / 5. szám
A helyes burgonyaültetés feltételei Milyen talajba ültessünk burgonyát? — Mely burgonyafajták a legalkalmasabbak? Hogyan kell gondozni a gyümölcsfákat kiültetésük után? Kétségtelen, hogy a burgonya egyik legfontosabb kapásnövényünk, Jelentőségét nagyban fokozza ai a körülmény, hogy nagyon sokféle módon tudjuk értékesíteni. Elsősorban úgy kell néznünk a burgonyát, mint az emberi táplálkozás egyik nagyon fontos és szinte nélkülözhetetlen kellékét. Másodsorban nagyon fontos takarmány a burgonya és harmadsorban fontos az ipari feldolgozása is. E sokoldalú feihasmáfásnok teljesen megfetet az a körülmény, hogy a burgonya nagyigényű. Megkívánja a porhanyos talajt, nagyon érzékeny és rendkívül gyorsan reagál az időjárási viszonyok változására. Nem szereti a túlságosan nedves talajt. Megkívánja a rendes talajmegművelést, trágyázást, ügyelni kell az ültetés illetőleg vetés módjára, a növés! Idő alatti gondozásra és -agyon sok függ ám attól is, milyen burgonyafajtát ültettünk el. A burgonya legjobban a porhanyós talajt szereti, nagy humusztartalommal. Ilyen talajt úgy kapunk, ha az aratás után azonnal tarlóhántást végzünk, ebbe esetleg zöld trágyázásra alkalmas növényt vetünk, majd az égé. szét mélyszántással kezeljük A talajba így sok szerves anyag kerül és ezek a talaj alkatának nagyon fontos kellékeit alkotják. A burgonya ültetése előtt a talaj előkészítése attól függ, milyen állapotban van és mivel fogunk trágyázni. Ha összes istállótrágyéval trágyáztunk, akkor a talaj felületén műtrágyát hintünk el, melynek leggyorsabban kell a talajba jutnia Hengerlés után további műtrágyát hintünk szét A burgonya alaptrágyája az istáliótrágya Nemcsak, hogy gazdagítja a föld ásvénytartalmát, hanem a szükséges humuszt is megadja. Nagyon kedvező hatása van különösen akkor, ha összes beszántottuk. Istállótrágyával trágyázni tavasszar nem ajánlatos, mert rossz hatással van a talaj fizikai állapotára, továbbá az ásványok, melyeket az istáliótrágya tartalmaz csupán később kezdenek hatni. Hogy a burgonya növésében jelen legyen minden szükséges ásvány, műtrágyával segítünk magunknak. Négyféle műtrágya nagyon fontos a burgonya számára: a nitrogén, a foszfor, a salétrom és a mésztartalmú műtrágyafajok Ha ősszel bőven hordtuk szét a földeken az istállótrágyát, akkor tavasszal elég nitrogént hinteni a levélnövés támogatására. Foszfort ott adunk, ahol a talaj könynyű és a föld szegény foszforban Salétromos műtrágyát jóval a burgonya bevetése illetve elültetése előtt hintünk szét a földeken, A mésszel való tárgyázás attól függ, milyen mennyiségben tartalmaz a talaj meszet. A talaj mésztartalma határozza meg a messze! való trágyázás szükségességét és fokát. Burgonyát leginkább könnyű talajban termelünk. Nagyon kell ügyelnünk arra is, milyen a vetési rendszerünk A gyökerüket mélyen eresztő növények sokkal jobb állapotban hagyják a talajt, mint a gabonafélék, melyek csupán a talaj felszíne alatt terjesztik szét gyökereiket. Ugyancsak fontos, hogy a burgonya után is jól megválasszuk a követező év növényét. A magas burgonyahozam egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a vetésre szánt burgonya minőségi legyen. Még a legjobb talajban is elveszti a burgonya magas termőképességét, hogyha nem fordítunk megfelelő gondot a minőségére, tehát át kell válogatni és csupán egészséges burgonyát szabad ültetni. A burgonyát különböző viruszbeíegségek támadják és ezeket külsőleg nem látjuk, mert a gumóban magában rejtőznek. Ezért nagyon fontos ismerni az ültetésre szánt burgonya eredetét és egészségi állapotát. A szép külsejű burgonya még nem feltétlenül egészséges! A vetésre szánt búrgonyát úgy kell ültetni, hogy a körülötte lévő növények Is magasfoku egészséggel Több gyümölcsiád Köztársaságunkat több ezer kilometer hosszúságban keresztezik a legkülönbözőbb utak Az országutak nagyrésze fontos gazdasági területeken húzódnak tovább, de az országutak mentén húzódó nagy területek nincsenek eddig kihasználva Ma, mikor minden terrr''' -s'! előre megtervezünk, nem szabad megfeledkeznünk az országútakról sem és a tervekbe feltétlenül be kell foglalni az országutak mentén a gyümölcsfák kiUltetését. Eddig mindig az országutak belterületén ültették a gyümölcsfákat, azonban az utak új építési rendsxere az árokpart külső oldalán nagyobb földsávat ír elő és Ht a gyümölcsfák éltetése elsőrendű feladatunkká válik, Köi’ársaságunkban az országutak hossza 14.000 kilométer. Ezen a sávon 2,800.000 gyümöl'' ‘á? lehetne elültetni és ezeknek hozama 42 millió kilogram gyümölcs lenne 252 millió korona értéhben. Ebből a néhány számadatból láthatjuk, milyen fontos a helyen tervezés Nem szabad tehát megfeled, kémünk az országutak gyümölcsfáiról sem. bírjanak mert ellenkező esetben a különböző viruszbetegségeket egerek közvetíthetik. A burgonya minőségi állapotának megállapításánál fontos tudni azt is, hogyan telelt a magnak szánt burgonya. A rosszul telelt burgonya gyenge növényt ad, mely nem tud megfelelő módon ellenállani a különböző betegségeknek és az időjárási viszontagságoknak Minden gyanús gumót az ültetés előtt eltávolítunk. Nagyon elterjedt az a szokás is, hogy a burgonyagumókat ültetés előtt felvágják, Hogyha a burgonyavágásnál nem ügyelünk a legfontosabb alapelvekre, csökkentjük a burgonya hozamképességét. A korai burgonyafajok gumóit elvből nem vágjuk. Hogy magas hozamot érjünk el, ügyelnünk kell arra, hogy mindenkor a megfelelő burgonyafajtát ültessük a megfelelő talajba Ha ipari célokra ültetünk burgonyát, akkor olyan fajtát választunk, melynek nagy a keményitőtartalma Csehszlovákiáiban kb 26 burgonyafajtét termesztenek, ebből a legkeresettebb a sárgabélű burgonya Nagyon fontos még az a körülmény is, hogy az ültetésre szánt burgonyák lehetőleg északi, vagy magasabban fekvő vidékről származzanak, mert a délvidéki burgonyák nem elég ellenállóképesek és állandóan ki vannak téve viruszbertegségeknek. Az egészséges, jól megválasztott burgonya fajta a magas burgonyatermés egyik legfontosabb feltétele! Sebek kezelése a gyümölcsfákon Sebek a gyümölcsfákon mindenkor a kellemetlen és kerülendő jelenségek sorába számíthotók. Mindent meg kell tennünk, hogy azok mielőbb beforrhassanak. Az életerős fiatal, de;még az idősebb fa maga is igyekszik a testén tátongó réseket mielőbb behegeszteni, s ezért a héj alatt húzódó növesztő szövet a sebzés megtörténte után hamarosan sarjadzani kezd, gvűrűalakban körülveszi a sebet és rövidesen vagy hosszabb idő után (a seb nagyságától és a fa életképességétől függ) be is növi élő szövetanyaggal. A sarjadzás annál könynyebben indul meg, minél simább, tisztább a seb felülete. Ezeknek a körülményeknek az előmozdítására szokás éles késsel körülvágni a roncsoltszélű sebeket, és késsel, fűrésszel vagy ollóval eltávolítani minden akadályt, mely a arjadzás útját állhatja. A sarjadzás megindulásának, illetőleg tovaterjedésének gyakori akadályai a fatesten hagyott beszáradó ágcsonkok. Ezeket igazán elenyésző csekély kivétellel (pl. csonthéjasoknál) a törés után azonnal le kell vágni simára és oltóviasszal vagy főzött fakátránnyal óvni a fertőzést okozó gombaspórák letelepedésétől. A meginduló hegesztő szövetnek ezek az anyagok nem lesznek útjában, s később le is peregnek. Nyári időben szélviharok utáni töréseket is azonnal el kell intézni a fentiek szerint. A fán maradt csonkok fertőzésre alkalmas biztos akadályai a seb behegedésének. Más természetű, kevésbé jóindulatú sebek: a fagy okozta foltok, szövetkiesések, valamint rákos daganatok. Azonban ezeket sem szabad elhanyagolni, mert kezdeti, vagy kisebb felületű sebeket még az utóbb említett ebeteknél is sikerrel lehet orvosolni. A fagyfoltok szélei ellaposodó holt szövetek, amit szintén el kell távolítani. Éles késsel élő részig körülvágjuk a sebeket és a holt szöveteket kikaparjuk, a fatestet csakúgy, mint a többi testnél, bekenjük. Vannak nagy, soha be nem hegedő fagyfoltok is. Ezeknél a fősúlyt arra kell helyezni, hogy a fatestet a korhadástól megvédhessük. Ezért évenként legalább egyszer meg kell ismételni a fakárányos bekenéseket és a netáni hiányosságokat tökéletesen meg kell szüntetni. A rákosodó dudorokat a fatestig le kell fűrészelni, a sebeket teljesen simára faragni, majd a széleket is ép, egészséges héjrészig visszametszeni a körülvágással. A rákos ebek kikenése fakátránnyal még az előbbi eseteknél is fontosabb és kezelésük a nyári idényben éo oly fontos, mint máskor, mert ennél a bajnál a legfontosabb a korai felismerés és kikezelés. Buchta Viktor. A cukorrépa egészsége Cukortermelésünk első feltétele, hogy elegendő mennyiségű cukorrépa álljon rendelkezésre. A jó, bőséges termésnek azonban különböző feltételei vannak. így elsősorban a talajviszonyok és az időjárási viszonyok kedvező alakulása bír döntő jelentőséggel. Nem kisseb mértékben sok függ a répaültetvények egészségi állapotától. A cukorrépát ugyanis nagyon sok kártevő támadja és ezek bizony nagyon is hátráltatják fejlődését, csökkentik hozamát és kedvezőtlenül befolyásolják úgy a répagyökér, mint a répalevelek minőségét. Nem árt, ha visszapillantunk az 1946-os évi termésre és emlékezetünkbe idézzük azokat az óriási károkat, amelyeket az elmúlt évi répatermés szenvedett. Csehszlovákiában 1946-ban a cukorrépatermés nagyon gyenge volt és az összkár 176 millió koronát tett ki. A cukortartalomban 188 millió koronás kár volt tapasztaható. A leginkább veszélyeztetett területeken a répa gondozása hiányos volt és további kár keletkezett azzal, hogy a rossz répaföldeket újra fel kellett szántani és újabban bevetni. Erre nagyon sóik esetben nem került sor az idő előrehaladottsága miatt, úgyhogy cukorrépa helyett más terményt kellett bevetni. Ha az előbb említett összegekhez Hozzászámítjuk még a további vetési költségeket, akkor az összkár 373 millió koronát jelez. Az 1948-as évben a cukorrépatermés kielégítő volt. Az év folyamán nagy gondot kellett fordítani a cukorrépa kártevőinek leküzdésére, mert az 1947-48 enyhe tél nagyban hozzájárult a kártevők átteleléséhez. 1948 enyhe, sőt meleg tavaszán a rovarok előbb jelentek meg, semmint a répamag kicsirázott volna. Ezért aztán a réoa még legzsengébb korában teljesen elpusztult. A nyári kedvező időjárás azonban legalább részben helyreigazította a súlyos károkat és a továbbiak során a répa fejlődését nagyban elősegítette. A most kezdődő idényben a cukorrépatermelőkre nagy és súlyos, felelősségteljes feladatok várnak. Nagyon gyakoriak a legkülönbözőbb répabetegségek és a kártevők is annyira elszaporodtak, hogy egyes vidékeken az egész répaállományt fenyegetik. Előfordul, hogy a répaülfetvények nem pusztulnak el teljesen, azonban rendkívüli mértékben csökken a hozamúik és azonkívül cukortartalmuk is nagyon gyatra. Megfelelő felelősségtudattal végzett gondozással azonban évi 200 sőt 300 millió koronás kárt tudnak elhárítani. Rajtunk van a sor, hogy a cukorrépaültetvényekben kár ne essék! Mostanában fejeztük be a gyümölcsíácskák tavaszi ültetését. Az elültetett csemetéket nem szabad magukra hagynunk, hanem továbbra is ápolnunk kell őket. Föltétlenül el keli végeznünk a következő munkálatokat: Ha bárhova ültetünk fát a kerten kívül, azt mindig karóznunk kell, A karó olyan legyen, hogy az a koronáig érjen. Alacsonyabb, vagy magasabb karó nem megfelelő. A karó hámozott legyen A karót még az ültetés előtt földbe kell verni. Ültetni mindig úgy kell, hogy a karó a kiültetett gyümölcsfa délkeleti oldalán álljon. Ültetés után a fát lazán a karóhoz kötjük, hogy a fa a földdel együtt süppedhessen (ezért kell a ültetésnél a gyö. kérnyakat magasabban hagyni). Csak mikor a föld megüllepedett, a fácskát erősen kötjük a karóhoz. Ha a törzs eg/enes, úgy elegendő a korona alatt egyszer a karóhoz kötni. Hűvösebb éghajlat alatt, összes történő ültetésnél a törzset egész magasságában náddal vagy szalmával, esetleg sással, kukoricaszárral vagy ujságpapirossal kell bekötözni vagy befonni Ha a kiültetés után tavasszal vagy nyáron nagyon száraz időjárás következnék be, úgy a fát 2—4-hetenként erősen meg kell öntöznünk A gyümölcsfák további gondozása olyan, mint a termőfáké. A korona metszése Az Őszi ültetésnél a koronát rendesen nem metsszük, hanem a metszést tavasszal végezzük. Tavaszi ültetésnél, mindjárt az ültetés után megmetszük az összes csonthéjasok koronáit (cseresznye, rfiegg, kajszi- és őszi. barack, szilva), valamint a bogyóstermésüeket is (ribiszke, köszméte stb.) és a mandulafákat A tavasszal ültetett alma- és körtefákat csak melegebb égalj alatt metszik, ahol korén tavaszodik és későn jön a hideg, továbbá jó talajokban, különben nem metszük a kiültetéskor (csak részben visszakurtítjuk), hanem csak a következő tavasszal (tehát egy évre rá), de akkor kétéves fára (tehát azon ágakat metszük, amelyek az ültetéskor egy évesek voltak). Diófát és szelíd gesztenyefát sohasem szabad metszeni, A metszést úgy végezzük, rfbgy a csonthéjasok és a mandulafék oldalágait 4—6 rügyre (de legalább 1/3-ára) metszük vissza a magvastermésüket (almaféléket) (alma, körte stb.) 6—8 rügyre (de legalább felére) úgy. hogy az utolsó rügy kifelé álljon. A vezér- (középső) ágat 3—4 rüggyel hosszabbra metszük úgy, hogy az utolsó rügy ellenkező irányú legyen, mint volt az előző esztendőben. A következő esztendőben az újonnan növő részt (egy éves vesszők) 1/3-ára vagy felére metszük a fentebbi szabályok szerint A cse. resnyénél a korona metszését2—3 évig végezzük, a többi csonthéjasnál 3—4 évig és a magvastermésüeknél szükség szerint 4—6 évig ismételjük a koronametszést. Buchta Viktor Mily távolságra ültetendők a -lölövesszők, ekintettel a különböző művelési módokra? 1. Kopasz fejművelésnél 90—100 cm sor- és 50—80 cm növénytávolságra. 2. Csapos fejművelésnél 100 cm sor- és 70—80 cm növénytávolságra. 3. Sarkos és csercsapos művelésnél 100 cm sor- és 70—80 cm növénytávóíságra. 4. Bakmetszésnél 100 cm sor- és 80—100 cm növény távolságra. 5. Guyot-féle és rajnai félives művelésnél 100—120 cm sor- és 100—120 cm növény távolságra. 6. Alacsony combművelésnél 100 cm sor- és 80—100 cm növénytávolságra. 7. Két szálvesszős, két éves és Hoolbrenk művelésmód, valamint karikás művelésmód mellett 150 cm sor- és 150 cm növénytávolságra. 8. Lugasművelésnél 200—250 cm sor- és 100—150 cm növénytávolságra. B. Szabad Földműves a Szlovákiai' Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Bratislava, Stúrova 6 — telefon: 274-03. — Felelős szerkesztő Kugler János. — Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II, kiadó: „Órái” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: CojjCprcMa nyomda Bratislava, Nár. povstania 41 — Előfizetés egy évre 100.— Kcs, félévre 50.— Kcs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig Eng sz 1750 OPO-Ba 2-1950/5í.
