Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)

1950-04-09 / 4. szám

6' oldal 1950. ápfllte 9. NŐK HAKCÄ Ä. BÉKÉÉRT j&z eqéoa wtdaoM iúmepetiák a do-tcfivzd- M&fa Ünnepét A cseh és szlovák nők közös országos szervezetet létesítettek Éppen negyven esztendeje annak, hogy a szocialista nők összejövetelén határo­zatot hoztak március 8 megünnepléséről. Azóta március 8 a Nők Napja, amely na­pon mindenütt a föld kerekségén az asszonyok és lányok milliói gyülekeznek, hogy különböző nyelven, de egy szívvel és egy értelemmel nyilvánítsák ki a nők egyenjo­­gosítását, mindennemű kiszákmányolás megszüntetését és a béke követelését. Az elmúlt negyven esztendő alatt meg­változott a nők helyzete, különösen a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban. Ezekben az országokban nem­csak megszűnt a nők elnyomatása, hanem sokhelyütt úgy a politikai, mint a gazda-TAVASZ! BÉKE Irta FODOR ÜÓZSEF A megváltozott életben megváltozott az élet megéneklőinek. a költőknek a hangja is Szabadabb lett és örömteije­­sebb. Építő és jókedvű, hiszen van miért. A szocializmus és a béke jegyé­ben épül ország falu, város és épül a derűs jövő. Erről szól a neves magyar költő aktuális kis verse is: Nézd: ici-pici szárnyakat Bontanak A vesszők; s a fák, mint a buborékokat Hányó gally a vízben olyanok A rüggyel; és zölden ragyog A nap csókjától a rét — mert a föld Pirulása; a zöld; Zöld, zöld, zölden fut el Az izgalom, merre a Nap legel És pezseg A meleg, Áthat földet, fát, legalja-avart, és szerteszét Dúgja fejét Száz szár, mint megannyi tűhegyű kard. Óh, barmok boldogsága a mezőn! meleg Gőzben mi lágyan hempelygenek A szántott barázdák és. egymásra simulván, Csupa hullám, '' Hullám a föld míg mag-vetve lengenek A karok, s egy madár egyre messzebbre tép Énekével a kékbe: Óh. béke! Óh zsongás, sugárzás, munka, annyi szép! Add hogy ne mozduljanak Soha az indulat és a harag. Dűlni, mi völgyön, halmom ma zengve éled és városon, Ho! lágyan; lágyan búg a gép, És milliók lába sürögve lép Egy dallamon: Élet Szívem földre teszem: vele dobogjon. Szemem a madáron függ: vele zengje, Vérem, ínam gépben, toliban lobogjon — Békés, víg sürgés közt jobb mint a mennyben! sági életben vezető szerephez jutottak. Tudvalevő, hogy az élmunkások tekinté­lyes száma nők, akik eredményes munká­jukkal méltó versenytársakká váltak a fér­fi élmunkásoknak. A nők ezen békés építő munkáját veszé­lyezteti a háborús kalandorok őrült terve, mely a világot egy újabb pusztító háború­ba akarja sodorni. Éppen ezért az ezidei Nemzetközi Nőnap főképpen a békéért folytatandó harc jegyében zajlott le. Mind az öt világrész asszonyait köti össze a kö­zös cél: küzdelem az új háború kapitalista gyújtogatói ellen. Március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon az asszonyok az egész világon kifejezték harcos békevágyukat. A Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség 80 milliós tábora a Szovjetunió vezette béketábor nagy ere­jét jelenti. Az anyák milliói tudják, hogy gyermekeik, férjeik életét egyedül nem vé­delmezhetik meg azokkal szemben, akik atombombákkal fenyegetőznek. Azért a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségben egvesülnek és egvüttharcolnak, hogv meg­akadályozzák a háborút, hogy megnyerjék a békét A békéért való harcban a csehszlovákiai Amikor lapunkat elindítottuk, tisztában voltunk azzal, hogy nagy feladat előtt ál­lunk, hiszen nem kisebb dologra vállalkoz­tunk, mint segíteni a falu lakosságának, a földművelő népet jobb életkörülmények közék juttatni Ennek érdekében mindjárt hozzáfogtunk ahhoz, hogy falusi levelezőket szervezzünk meg, mert csak ezek útján ismerhetjük meg és orvosolhatjuk a falu számtalan ba­ját, a földművesek kívánságait és gondjait. Ezért veszünk minden hozzánk érkező le­velet örömmel és ezért örültünk Nagy Eszter értelmes, okos és őszinte sorainak is. Levelében ezt írja nekünk Nagy Eszter: „Én nem vagyok a párt tagja, de ennnek a rendszernek, amit a párt az én segítsé­gem nélkül is ki vívott, híve vagyok Az Egységes Földműves Szövetkezetbe még a múlt évben az első között beiratkoztam. Tudom, hogy nem sokat számítok, de ez a nők is kell, hogy kivegyék részüket. Ennek érdekében március 31—április 2-án Prá­gában összejöttek a Cseh Nőtanács és a Zivena Szlovák Nőszövetség kiküldöttei, számra kétezren, ahol elhatározták, hogy a két női szervezetet egyesítik Csehszlovák Nők Egységes Szervezete néven. Az egyesítő kongresszus megnyitásának napján Prágában, az Öváros téren a cseh és szlovák nők nagy béketüntetést rendez­tek, amelyen a csehszlovák és a külföldi női kiküldöttek is beszédeket mondottak. Az egyesitő kongresszusnak Gottwald el­nök üdvözletét küldött, melyben felszólí­totta a csehszlovákiai nőket, hogy az egye­sítés után fokozottabb mértékben harcol­janak a békéért, mert ezt így kívánja a köztársaság és mindnyájunk érdeke. Zápo­­tocky miniszterelnök szintén üdvözölte a prágai egyesítő nőkongresszust, kiemelte a nők mozgalmának fontosságát az országé­pítés szempontjából, mert a nők munkája feltétlenül szükséges a köztársaság jólété­nek és boldogságának emeléséhez. A szlovákiai magyar asszonyok szintén csatlakoznak az egyesítő kongresszust üdvözlőkhöz, mert az egységes csehszlová kiai nőszövetség nemcsak megerősíti a bé ketábort, hanem lehetővé teszi majd a magyar lányoknak és asszonyoknak, hogy ők is rálépjenek arra az útra, mely a köz­társaság jólétéhez és dolgozó népünk bol­dogulásához elvezet. ß szövetkezet szívüg/em és itt, ha olyan so­kat nem is mint Maxim Gorkij Anyja, de egy téglát én is tudok hozni a szocializmus nagy épületéhez. Ezért kérem, ha lehet, hassanak oda, hogy községünk kapjon szó. nokot, akinek van ideje, erős, jó szíve, sok türelme és tudása Nem mondon, hogy könnyű dolga lesz, de biztos vagyok ben. ne, hogy az eredmény nagyobb fáradsá­got is megérne. Nem rosszak nálunk az emberek, csak nagyon el vannak boion­­dítva ...” Üzenjük Nagy Eszternek, hogy a levelé­ben foglaltakat nemcsak elolvastuk, hanem meg is szívleltük és egyik munkatársunkat falujukba elküldjük, hogy ott a helyszínén állapítsa meg falujuk helyzetét. Minden törekvésünkkel oda fogunk hatni hogy falujukba is eljusson az új idők igéje mely a falusi lakosság életét derűssé és örömteljesebbé fogja tenni. A viszontlátásig üdvözöljük és kérjük írjon máskor is. il uitáhL fagyek alatt néhány évtizeddel ezelőtt különös vándor járt. Bő fekete kabátot, széles karimájú kalapot, és szakállt viselt, hóna alatt pe­dig színes gramofon tölcsért cipelt. Nyitra­­egerszegen afféle énekes koldúsnak nézték s pénzt is igyekeztek a markába nyomni. Gímesen meg a posta nem akarta a „gva­­nus idegennek' kiadni a Revére érkezett pénzküldeményt. Földművesolvasóink la­­lán tudják is ki volt ez a vándor, hisz már írtunk róla. A magyar népzene forradalmá­ra Kodály Zoltán, akinek a mai népi Ma­gyarország elismeréssel adózik, s aki akko­riban itt a Zobor alatt gyűjtögette a szebb­nél szebb törzsökös népdalokat. Ezek a da lók, melyeket itt a zsellérek és kisparaszt' k énekeltek, ma nemcsak a budapesti rádto rtak ismert műsorszámai, de otthonosak a külföldi hangversenytermekben is. Ezt Ko­dály munkássága tette lehetővé. Vagy nem általánosan ismert a „Gérencséri utca,,, s a másik, a „A csitári hegyek alatt"? Mind két falu itt fekszik majd egy kőhajitásn i­­ra egymástól, a Zobor alatt. Aki járt eb­ben a magyarajkú proletár faluban, aki csak kissé ismeri a csöppnyi falu földvi­­szonyail vékony parcelláit — , megéri i a csitári népdal szociális oldalát is amely í z első pillanatban szövegből ki sem tűnik. Nemcsoda ha az ilyen szegény faluban még a népdal is a lovat domborítja ki, mint afféle jellegzetességet. Ez jutott , eszünk! e most, amikor hírül vettük, hogy,Csitáron megalakult az EFSz, és tervbe vette a fa­lusi mezőgazdaság gépesítését. Józangon­dolkodású szorgalmas, nép lakja a falut — amelv már szociális helyzete folvtán ■ tisztá­ban van azzal, hogy hol a helye a falusi osztályharcban — meg is fogja terveit va­lósítani. Ez annyit jelent, hogy Csitámn már nem fog kelleni szántani azzal a né­hány lóval sem, ami a faluban van, nem fog elesni senki velük szántás közben és nem fogja kitörni a kezét így tán senki. Viszont ha megcsinálják az egységes vetési tervet (a falu „nadrágszíjj" parcellái egye­nesen kiáltanak az egységes vetés terv után) úgy a szegényes faasztalkára bővebb ken vér fog térülni. Üj élet kezdődik a csi­tári hegyek alatt, most, hogy ott megala­kult a szövetkezet. A szociálizmus gyógyító sugarai el fogják tüntetni a falu évszáza­dos betegségét — a szegénységet. A Kodály gyűjtés révén híressé vált kis falu rövide­sen meg fog gvőződni arról, hogy az ilyen kisebb településen és eredményesen lehet megvalósítani a szocialista nagytermelés előnyeit. Vasárnap esténként szivárványszínű viseletben énekelnek a faluban a lányok. Igen gyakran énelklik a híres Kodály nó­tát. Tán az egyik hétfőn azonban új me­lódia fog felzúgni a csitári hegyek alatt — a Zetor traktor búgása, amely a földeket szántja. A régi ének mellett felhangzik egy új ének, a traktor éneke, annak szim­bólumául, hogy a hires magyar népi falu rálépett a szocialista mezőgazdaság útjáia. Az egyetlen igaz jövő útjára. M. L. VÁLASZ nagy ESZTERNEK csicsóra J.aitO'S &.OCSL csodálkozott, hogy unokáját látja reggel hazajönni. — Hogyan, hát hazajöttél? — Haza, nagyapám, tegnap elvégez­tük a szántást és ma kifújom magam. — De jó dolgotok van nektek, mióta szövetkezetiek lettetek, bezzeg mikor én még olyan fiatal voltam, én nem lóg­hattam ilyenkor tavasszal a ház körül. — Én sem lógni jöttem haza, hanem gondoltam, hogy nekifogok az alap ki­ásásához. Mit gondol, nagyapám, ió lesz? — Hát persze, hogy jó lesz, fiam. Ha már volna ehhez is gép, ezt is az csi­nálná. Nem is bánnád ugye? — Hát jó dolog a gép, én mondom. Tudja kend, hogy igákkal még a jövő héten sem lettünk volna készen. — Hát én ne tudnám? Nekem még mindent igával kellett végeznem De én most még mást mondok neked, gyerek. Azt mondom neked, ha nem lép be ősz­től minden paraszt'a szövetkezetbe, ak­kor erőszakai kell belehajtani. — Azt nem lehet, nagyapa, az nem volna jó. Bottal hajtott nyűllal mi sem fogunk nyulat. — De azt a kőbőlfaragott rézangyalát a parasztjának, hát mit gondolnak ezek? Mond te, ki vívta ki nekünk a mai sza­badságunkat? Ki sztrájkolt évtizedeken keresztül, kit börtönöztek be, kit akasz­tottak fel a 19-es ellenforradalmárok, talán parasztok voltak azok. vagv ipari munkások? Nem mondom no, hogv csu­pa ipari munkás volt, mert volt köztük paraszt is, aki az itthoni nyomorúság miatt felment Pestre, Bécsbe és beállt ott az építkezéshez maltert vagy téglát hordani, de ha nincsenek az ipari mun­kások, akkor még nyalhattuk volna so­káig a sonkát az ablakon keresztül. Ök vívták ki nekünk a szabadságot, ők vív­ták ki a földet, ők zavarták pokolba a nagyságos urakat és az akkori hivata lókban ülő inasaikat. Jk ragadták ma­gukhoz a vörös hadsereg felszabadítása után a kormány kerekét, ők a kommu­nista párt vezetésével hozták meg a né­pi alkotmányt, melyben a felszabadulás le van örökre fektetve. Az ipari mun­kásság a felszabadulás után azonnal hoz­záfogott a gyárakban a munkához, ők gyártották azokat a gépeket is, melyek a falunak annyi nehéz munkát megta­karítanak, Ők gyártják a műtrágyát, ők szövik a teksztilt, csinálják a bakan­csot, a sok mindenféle szerszámot r­­ők tudják, hogy a szocializmust csak többtermeléssel tudjuk megvalósítani s ettől a szocializmustól függ a mi mind­nyájunk további jó élete is, a paraszt­ság jobb élete is, mondom. De ha ők parasztságtól nem kapnak több élelmi­szert, több lent, kendert, bőrt, akkor nem tudnak dolgozni, akkor mindezt a külországokból kell behozm szám-”-' ra. Azonban ez nincsen ám ingyen, az drágább mint ha itthonról kan iák És azt az árkülömbséget megint csak ők kell hogy kidolgozzák. Minden pa­rasztnak be kell lépnie a szövetkezetbe — Sokan mAg se lépnek be. — Nem-e? És mit mondhat arra, amit most én mondtam teneked? — Már hallottam, hogy mit monda­nak erre. Azt, hogy ha idáig jó volt az amit termeltek, jó lesz az ezentúl is. — És te nem róttad még azt, aki ezt mondta? Te, hát el tudod te képzelni, hogy a mai ember meg lesz elégedve annyival, mint amennyit a háború előtt adtak neki? Te járnál ma mezítláb a vá rosban? Pedig úgy-e, hogy úgy mentél be akor még, és ettél te fagylaltot va­lamikor, vagy láttál te olyan bútort valakinél a falun, mint amilyen most a Boros Feróéknál áll az első szobában7 Vagy tán járt a faluban valaha lány se­lyemharisnyában? Vagy járt-e egyálta­lán kereskedelmi iskolába? S ha járha­tott volna, tudott volna úgy öltözködni, mint ahogyan ma öltözködnek ezek a fruskák? Még kenőcs is kell nekik az arcukra, hogy ne legyen ragyás a ké­pük. Vagy talán éppen ettől ragyásodik ki némelyiké. Ma, fiam több kell min­denből és mindenből minél finomabb, tán még a parasztnak is. Hanem nem azért mondom, hogy tán irigyelném azoktól, akik megdolgoznak érte becsü­lettel. De ha ez így van és így is van, akkor hogy meri mondani ez a paraszt hogy nem elég, amit ő egyedül a maga három, vagy bánom is én, hat vagv nvolc holdián termel. Hiszen a nyomo­rult dolgozik hajnaltól nemlátomtól nemlátomig és mije van? Megsüt az ün­nepekre egy szakajtó kalácsot, vesz a patikában egv fél liter gajsztot és bele önt egy bö-re köménvmagos vizet, meg­eszik egv darab kolbászt és rágyújt az ő büdös pináiéra, akárcsak én most. és aztán koplalhat tavasztól őszig, amíg megint megrakhatja kedve szerint a tá­nyérját. Bablé és újra bablé és olykor mákoscsík vagy mi a fene. de a piac nem vihet a gazda semmit. Mit vittem én tavaly eladni? A kontingentet adtam be és kész. Nagyanyád, nem mondom, bevisz néha tojást egy kis vajat, túrót s én úgy teszek, mintha nem látnám, hadd legyen meg az öröme, görnyed eleget nehéz munkája alatt. — Aztán miért nem lép be kend a szövetkezetbe? — Most lépjek be? Majd ha már ke­­resztbcszántjátk a magatok földjét, ak­kor belépek, amit ti csináltatok, az csak a kezdet ez engem nem érdekel, vagy legyen az szövetkezet, ahol közösen dol­gozunk a földjeinken, vagy kár volt el­kezdeni. Azon az egy táblán, amit kap­tatok, megtanulhatjátok a szövetkezeti munkát, de azzal még nem vagytok a szövetkezetben, legföljebb a küszöbén álltok, se bent, se kint. Megállj csak. fiam. beszélek még én azokkal a há.jfe­­jűekkel, akik azt mondják, hogy nek'k többet jelent a szabadság mint a na­gyobb kenyér. Majd én megkérdezem tőlük, hogy kitől kapták a szabadságu­kat, az antikrisztustól vagy az ipari munkásságtól? Bizisten léket ütök a ka­bátján. ha meg nem felel nekem úgy. ahogyan van Kivívtuk a szabadságun­kat. a markunkban tartjuk és ezek most képesek volnának kiütni a tenyerűm ­ből és nem gondolják meg, hogy akkor megint a küszöbre tehetnék a süvegü­ket ha belépnek a megyeházára, mint valamikor Vedd el ezt a csákányt tő­lem. ha már hazaiöttél. mert ha a mak­komban hagyod, még kárt teszek vél? mindjárt valakiben, hogy a many dörgő? k- mvkő ...

Next

/
Thumbnails
Contents