Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-04-09 / 4. szám
6' oldal 1950. ápfllte 9. NŐK HAKCÄ Ä. BÉKÉÉRT j&z eqéoa wtdaoM iúmepetiák a do-tcfivzd- M&fa Ünnepét A cseh és szlovák nők közös országos szervezetet létesítettek Éppen negyven esztendeje annak, hogy a szocialista nők összejövetelén határozatot hoztak március 8 megünnepléséről. Azóta március 8 a Nők Napja, amely napon mindenütt a föld kerekségén az asszonyok és lányok milliói gyülekeznek, hogy különböző nyelven, de egy szívvel és egy értelemmel nyilvánítsák ki a nők egyenjogosítását, mindennemű kiszákmányolás megszüntetését és a béke követelését. Az elmúlt negyven esztendő alatt megváltozott a nők helyzete, különösen a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban. Ezekben az országokban nemcsak megszűnt a nők elnyomatása, hanem sokhelyütt úgy a politikai, mint a gazda-TAVASZ! BÉKE Irta FODOR ÜÓZSEF A megváltozott életben megváltozott az élet megéneklőinek. a költőknek a hangja is Szabadabb lett és örömteijesebb. Építő és jókedvű, hiszen van miért. A szocializmus és a béke jegyében épül ország falu, város és épül a derűs jövő. Erről szól a neves magyar költő aktuális kis verse is: Nézd: ici-pici szárnyakat Bontanak A vesszők; s a fák, mint a buborékokat Hányó gally a vízben olyanok A rüggyel; és zölden ragyog A nap csókjától a rét — mert a föld Pirulása; a zöld; Zöld, zöld, zölden fut el Az izgalom, merre a Nap legel És pezseg A meleg, Áthat földet, fát, legalja-avart, és szerteszét Dúgja fejét Száz szár, mint megannyi tűhegyű kard. Óh, barmok boldogsága a mezőn! meleg Gőzben mi lágyan hempelygenek A szántott barázdák és. egymásra simulván, Csupa hullám, '' Hullám a föld míg mag-vetve lengenek A karok, s egy madár egyre messzebbre tép Énekével a kékbe: Óh. béke! Óh zsongás, sugárzás, munka, annyi szép! Add hogy ne mozduljanak Soha az indulat és a harag. Dűlni, mi völgyön, halmom ma zengve éled és városon, Ho! lágyan; lágyan búg a gép, És milliók lába sürögve lép Egy dallamon: Élet Szívem földre teszem: vele dobogjon. Szemem a madáron függ: vele zengje, Vérem, ínam gépben, toliban lobogjon — Békés, víg sürgés közt jobb mint a mennyben! sági életben vezető szerephez jutottak. Tudvalevő, hogy az élmunkások tekintélyes száma nők, akik eredményes munkájukkal méltó versenytársakká váltak a férfi élmunkásoknak. A nők ezen békés építő munkáját veszélyezteti a háborús kalandorok őrült terve, mely a világot egy újabb pusztító háborúba akarja sodorni. Éppen ezért az ezidei Nemzetközi Nőnap főképpen a békéért folytatandó harc jegyében zajlott le. Mind az öt világrész asszonyait köti össze a közös cél: küzdelem az új háború kapitalista gyújtogatói ellen. Március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon az asszonyok az egész világon kifejezték harcos békevágyukat. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 80 milliós tábora a Szovjetunió vezette béketábor nagy erejét jelenti. Az anyák milliói tudják, hogy gyermekeik, férjeik életét egyedül nem védelmezhetik meg azokkal szemben, akik atombombákkal fenyegetőznek. Azért a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségben egvesülnek és egvüttharcolnak, hogv megakadályozzák a háborút, hogy megnyerjék a békét A békéért való harcban a csehszlovákiai Amikor lapunkat elindítottuk, tisztában voltunk azzal, hogy nagy feladat előtt állunk, hiszen nem kisebb dologra vállalkoztunk, mint segíteni a falu lakosságának, a földművelő népet jobb életkörülmények közék juttatni Ennek érdekében mindjárt hozzáfogtunk ahhoz, hogy falusi levelezőket szervezzünk meg, mert csak ezek útján ismerhetjük meg és orvosolhatjuk a falu számtalan baját, a földművesek kívánságait és gondjait. Ezért veszünk minden hozzánk érkező levelet örömmel és ezért örültünk Nagy Eszter értelmes, okos és őszinte sorainak is. Levelében ezt írja nekünk Nagy Eszter: „Én nem vagyok a párt tagja, de ennnek a rendszernek, amit a párt az én segítségem nélkül is ki vívott, híve vagyok Az Egységes Földműves Szövetkezetbe még a múlt évben az első között beiratkoztam. Tudom, hogy nem sokat számítok, de ez a nők is kell, hogy kivegyék részüket. Ennek érdekében március 31—április 2-án Prágában összejöttek a Cseh Nőtanács és a Zivena Szlovák Nőszövetség kiküldöttei, számra kétezren, ahol elhatározták, hogy a két női szervezetet egyesítik Csehszlovák Nők Egységes Szervezete néven. Az egyesítő kongresszus megnyitásának napján Prágában, az Öváros téren a cseh és szlovák nők nagy béketüntetést rendeztek, amelyen a csehszlovák és a külföldi női kiküldöttek is beszédeket mondottak. Az egyesitő kongresszusnak Gottwald elnök üdvözletét küldött, melyben felszólította a csehszlovákiai nőket, hogy az egyesítés után fokozottabb mértékben harcoljanak a békéért, mert ezt így kívánja a köztársaság és mindnyájunk érdeke. Zápotocky miniszterelnök szintén üdvözölte a prágai egyesítő nőkongresszust, kiemelte a nők mozgalmának fontosságát az országépítés szempontjából, mert a nők munkája feltétlenül szükséges a köztársaság jólétének és boldogságának emeléséhez. A szlovákiai magyar asszonyok szintén csatlakoznak az egyesítő kongresszust üdvözlőkhöz, mert az egységes csehszlová kiai nőszövetség nemcsak megerősíti a bé ketábort, hanem lehetővé teszi majd a magyar lányoknak és asszonyoknak, hogy ők is rálépjenek arra az útra, mely a köztársaság jólétéhez és dolgozó népünk boldogulásához elvezet. ß szövetkezet szívüg/em és itt, ha olyan sokat nem is mint Maxim Gorkij Anyja, de egy téglát én is tudok hozni a szocializmus nagy épületéhez. Ezért kérem, ha lehet, hassanak oda, hogy községünk kapjon szó. nokot, akinek van ideje, erős, jó szíve, sok türelme és tudása Nem mondon, hogy könnyű dolga lesz, de biztos vagyok ben. ne, hogy az eredmény nagyobb fáradságot is megérne. Nem rosszak nálunk az emberek, csak nagyon el vannak boiondítva ...” Üzenjük Nagy Eszternek, hogy a levelében foglaltakat nemcsak elolvastuk, hanem meg is szívleltük és egyik munkatársunkat falujukba elküldjük, hogy ott a helyszínén állapítsa meg falujuk helyzetét. Minden törekvésünkkel oda fogunk hatni hogy falujukba is eljusson az új idők igéje mely a falusi lakosság életét derűssé és örömteljesebbé fogja tenni. A viszontlátásig üdvözöljük és kérjük írjon máskor is. il uitáhL fagyek alatt néhány évtizeddel ezelőtt különös vándor járt. Bő fekete kabátot, széles karimájú kalapot, és szakállt viselt, hóna alatt pedig színes gramofon tölcsért cipelt. Nyitraegerszegen afféle énekes koldúsnak nézték s pénzt is igyekeztek a markába nyomni. Gímesen meg a posta nem akarta a „gvanus idegennek' kiadni a Revére érkezett pénzküldeményt. Földművesolvasóink lalán tudják is ki volt ez a vándor, hisz már írtunk róla. A magyar népzene forradalmára Kodály Zoltán, akinek a mai népi Magyarország elismeréssel adózik, s aki akkoriban itt a Zobor alatt gyűjtögette a szebbnél szebb törzsökös népdalokat. Ezek a da lók, melyeket itt a zsellérek és kisparaszt' k énekeltek, ma nemcsak a budapesti rádto rtak ismert műsorszámai, de otthonosak a külföldi hangversenytermekben is. Ezt Kodály munkássága tette lehetővé. Vagy nem általánosan ismert a „Gérencséri utca,,, s a másik, a „A csitári hegyek alatt"? Mind két falu itt fekszik majd egy kőhajitásn ira egymástól, a Zobor alatt. Aki járt ebben a magyarajkú proletár faluban, aki csak kissé ismeri a csöppnyi falu földviszonyail vékony parcelláit — , megéri i a csitári népdal szociális oldalát is amely í z első pillanatban szövegből ki sem tűnik. Nemcsoda ha az ilyen szegény faluban még a népdal is a lovat domborítja ki, mint afféle jellegzetességet. Ez jutott , eszünk! e most, amikor hírül vettük, hogy,Csitáron megalakult az EFSz, és tervbe vette a falusi mezőgazdaság gépesítését. Józangondolkodású szorgalmas, nép lakja a falut — amelv már szociális helyzete folvtán ■ tisztában van azzal, hogy hol a helye a falusi osztályharcban — meg is fogja terveit valósítani. Ez annyit jelent, hogy Csitámn már nem fog kelleni szántani azzal a néhány lóval sem, ami a faluban van, nem fog elesni senki velük szántás közben és nem fogja kitörni a kezét így tán senki. Viszont ha megcsinálják az egységes vetési tervet (a falu „nadrágszíjj" parcellái egyenesen kiáltanak az egységes vetés terv után) úgy a szegényes faasztalkára bővebb ken vér fog térülni. Üj élet kezdődik a csitári hegyek alatt, most, hogy ott megalakult a szövetkezet. A szociálizmus gyógyító sugarai el fogják tüntetni a falu évszázados betegségét — a szegénységet. A Kodály gyűjtés révén híressé vált kis falu rövidesen meg fog gvőződni arról, hogy az ilyen kisebb településen és eredményesen lehet megvalósítani a szocialista nagytermelés előnyeit. Vasárnap esténként szivárványszínű viseletben énekelnek a faluban a lányok. Igen gyakran énelklik a híres Kodály nótát. Tán az egyik hétfőn azonban új melódia fog felzúgni a csitári hegyek alatt — a Zetor traktor búgása, amely a földeket szántja. A régi ének mellett felhangzik egy új ének, a traktor éneke, annak szimbólumául, hogy a hires magyar népi falu rálépett a szocialista mezőgazdaság útjáia. Az egyetlen igaz jövő útjára. M. L. VÁLASZ nagy ESZTERNEK csicsóra J.aitO'S &.OCSL csodálkozott, hogy unokáját látja reggel hazajönni. — Hogyan, hát hazajöttél? — Haza, nagyapám, tegnap elvégeztük a szántást és ma kifújom magam. — De jó dolgotok van nektek, mióta szövetkezetiek lettetek, bezzeg mikor én még olyan fiatal voltam, én nem lóghattam ilyenkor tavasszal a ház körül. — Én sem lógni jöttem haza, hanem gondoltam, hogy nekifogok az alap kiásásához. Mit gondol, nagyapám, ió lesz? — Hát persze, hogy jó lesz, fiam. Ha már volna ehhez is gép, ezt is az csinálná. Nem is bánnád ugye? — Hát jó dolog a gép, én mondom. Tudja kend, hogy igákkal még a jövő héten sem lettünk volna készen. — Hát én ne tudnám? Nekem még mindent igával kellett végeznem De én most még mást mondok neked, gyerek. Azt mondom neked, ha nem lép be ősztől minden paraszt'a szövetkezetbe, akkor erőszakai kell belehajtani. — Azt nem lehet, nagyapa, az nem volna jó. Bottal hajtott nyűllal mi sem fogunk nyulat. — De azt a kőbőlfaragott rézangyalát a parasztjának, hát mit gondolnak ezek? Mond te, ki vívta ki nekünk a mai szabadságunkat? Ki sztrájkolt évtizedeken keresztül, kit börtönöztek be, kit akasztottak fel a 19-es ellenforradalmárok, talán parasztok voltak azok. vagv ipari munkások? Nem mondom no, hogv csupa ipari munkás volt, mert volt köztük paraszt is, aki az itthoni nyomorúság miatt felment Pestre, Bécsbe és beállt ott az építkezéshez maltert vagy téglát hordani, de ha nincsenek az ipari munkások, akkor még nyalhattuk volna sokáig a sonkát az ablakon keresztül. Ök vívták ki nekünk a szabadságot, ők vívták ki a földet, ők zavarták pokolba a nagyságos urakat és az akkori hivata lókban ülő inasaikat. Jk ragadták magukhoz a vörös hadsereg felszabadítása után a kormány kerekét, ők a kommunista párt vezetésével hozták meg a népi alkotmányt, melyben a felszabadulás le van örökre fektetve. Az ipari munkásság a felszabadulás után azonnal hozzáfogott a gyárakban a munkához, ők gyártották azokat a gépeket is, melyek a falunak annyi nehéz munkát megtakarítanak, Ők gyártják a műtrágyát, ők szövik a teksztilt, csinálják a bakancsot, a sok mindenféle szerszámot rők tudják, hogy a szocializmust csak többtermeléssel tudjuk megvalósítani s ettől a szocializmustól függ a mi mindnyájunk további jó élete is, a parasztság jobb élete is, mondom. De ha ők parasztságtól nem kapnak több élelmiszert, több lent, kendert, bőrt, akkor nem tudnak dolgozni, akkor mindezt a külországokból kell behozm szám-”-' ra. Azonban ez nincsen ám ingyen, az drágább mint ha itthonról kan iák És azt az árkülömbséget megint csak ők kell hogy kidolgozzák. Minden parasztnak be kell lépnie a szövetkezetbe — Sokan mAg se lépnek be. — Nem-e? És mit mondhat arra, amit most én mondtam teneked? — Már hallottam, hogy mit mondanak erre. Azt, hogy ha idáig jó volt az amit termeltek, jó lesz az ezentúl is. — És te nem róttad még azt, aki ezt mondta? Te, hát el tudod te képzelni, hogy a mai ember meg lesz elégedve annyival, mint amennyit a háború előtt adtak neki? Te járnál ma mezítláb a vá rosban? Pedig úgy-e, hogy úgy mentél be akor még, és ettél te fagylaltot valamikor, vagy láttál te olyan bútort valakinél a falun, mint amilyen most a Boros Feróéknál áll az első szobában7 Vagy tán járt a faluban valaha lány selyemharisnyában? Vagy járt-e egyáltalán kereskedelmi iskolába? S ha járhatott volna, tudott volna úgy öltözködni, mint ahogyan ma öltözködnek ezek a fruskák? Még kenőcs is kell nekik az arcukra, hogy ne legyen ragyás a képük. Vagy talán éppen ettől ragyásodik ki némelyiké. Ma, fiam több kell mindenből és mindenből minél finomabb, tán még a parasztnak is. Hanem nem azért mondom, hogy tán irigyelném azoktól, akik megdolgoznak érte becsülettel. De ha ez így van és így is van, akkor hogy meri mondani ez a paraszt hogy nem elég, amit ő egyedül a maga három, vagy bánom is én, hat vagv nvolc holdián termel. Hiszen a nyomorult dolgozik hajnaltól nemlátomtól nemlátomig és mije van? Megsüt az ünnepekre egy szakajtó kalácsot, vesz a patikában egv fél liter gajsztot és bele önt egy bö-re köménvmagos vizet, megeszik egv darab kolbászt és rágyújt az ő büdös pináiéra, akárcsak én most. és aztán koplalhat tavasztól őszig, amíg megint megrakhatja kedve szerint a tányérját. Bablé és újra bablé és olykor mákoscsík vagy mi a fene. de a piac nem vihet a gazda semmit. Mit vittem én tavaly eladni? A kontingentet adtam be és kész. Nagyanyád, nem mondom, bevisz néha tojást egy kis vajat, túrót s én úgy teszek, mintha nem látnám, hadd legyen meg az öröme, görnyed eleget nehéz munkája alatt. — Aztán miért nem lép be kend a szövetkezetbe? — Most lépjek be? Majd ha már keresztbcszántjátk a magatok földjét, akkor belépek, amit ti csináltatok, az csak a kezdet ez engem nem érdekel, vagy legyen az szövetkezet, ahol közösen dolgozunk a földjeinken, vagy kár volt elkezdeni. Azon az egy táblán, amit kaptatok, megtanulhatjátok a szövetkezeti munkát, de azzal még nem vagytok a szövetkezetben, legföljebb a küszöbén álltok, se bent, se kint. Megállj csak. fiam. beszélek még én azokkal a há.jfejűekkel, akik azt mondják, hogy nek'k többet jelent a szabadság mint a nagyobb kenyér. Majd én megkérdezem tőlük, hogy kitől kapták a szabadságukat, az antikrisztustól vagy az ipari munkásságtól? Bizisten léket ütök a kabátján. ha meg nem felel nekem úgy. ahogyan van Kivívtuk a szabadságunkat. a markunkban tartjuk és ezek most képesek volnának kiütni a tenyerűm ből és nem gondolják meg, hogy akkor megint a küszöbre tehetnék a süvegüket ha belépnek a megyeházára, mint valamikor Vedd el ezt a csákányt tőlem. ha már hazaiöttél. mert ha a makkomban hagyod, még kárt teszek vél? mindjárt valakiben, hogy a many dörgő? k- mvkő ...