Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-04-02 / 3. szám
Olaszországban Mussolinit és fasiszta uralmát elsöpörte ugyan a háború, de a reakció hatalma mégis megmaradt. Olaszország és Franciaország, az a két európai állam, ahol a legélesebb a harc a jobb és a baloldal közöt. Nem csoda, hogy ennek a két országnak belpolitikai eseményei állnak az érdeklődés homlokterében. Az olasz földbirtok még mindég néhány bankárcsalád és a régi királyi arisztokrácia kezében összpontosul. Az a föld pedig, amely a kis- és középparasztság kezében van, olyan apró parcellákra oszlik, melyből képtelenek megélni. Olaszországnak több mint két millió földmunkása az év legnagyobb részében munka nélkül van. Ez a szörnyű nyomorúság késztette a föld munkásokat arra, hogy cselekedjenek, hogy szervezetten és fegyelmezetten elfoglalják a feudális birtokok megműveletlen földjeit, közösen felszántsák, bevessék azokat, hogy nyárra kenyerük teremjen. Az elmúlt télen indult meg ez a földfoglaló akció. Tizenhatezer hektár megműveletlen földet szálltak meg a parasztok. A megszállt föld a Torlinia hercegi család birtokához tartozott. Az olasz nép a nyomorgó parasztok földfoglalását rokonszenvvel és támogatással kisérte. Torlonia herceg megpróbálta elüzetni a földfoglalókat, de azok kiverték a falvakból a herceg zsoldosait. Az olasz földfoglalók alkalmazták először a „fordított sztrájknak" nevezett harci módszert, amely abban áll, hogy a földmunkások a saját kezdeményezésükre végrehajtott gazdasági munkáitokért utólag követelik a bért. Az olasz parasztság földfoglaló mozgalma az elmúlt hetekben újabb nagy lendületeit vett. Ugyanakkor Scelba belügyminiszter nagy rendőri erőket vont össze ellenük Március 12-én, vasárnap estefelé Petrába község határában a csendőrség és rendőrség feltartóztatott egy szegényparasztokból álló csoportot, amely az elfoglalt földdekről volt hazatérőben. A rendőrség brutális fellépése következtében vad dulakodás támadt, melynek során 18 paraszt megsebesült. Még nagyobb összeütközésre került sor Bisaguvino határában. Az itteni lövöldözés és közelharc során 50 paraszt megsebesült, köztük 3 igen súlyosan. Ugyanakkor majdnem 700 parasztot letartóztattak. A rendőrierőszakosodások hire nagy felháborodást keltett az egész Olaszországban. Másnap Palermo minden gyárának munkásai tiltakozásuk jeléül abbahagyták a munkát. Palermo példáját több más város is követte, különösen Északolaszországban. A rendkívül feszült helyzetben rendkívüli ülésre hívták össze az olasz minisztertanácsot. Tudni kell, hogy Olaszországban a Kommunista Párt az ország másodig legnagyobb pártja, de a jobboldali pártok mégsem vonják be a kommunistákat az ország ügyeinek vezetésébe. A jobboldali kormány, melynek De Gasperi a feje, kimondotta, hogy a „föld elfoglalását törvénytelen, jogellenes cselekménynek" minősíti, ennek a mozgalomnak a vezetőit pedig üldözni fogja. A kormány határozatának nyíl vány osságra kerülése után a Kommunista Párt közleményt bocsátott ki, melyben hangsúlyozza, hogy a kormány in tézkedéseivel nyíltan a fasiszta jellegű törvények útjára lép. E közleményt követően az ország legfontosabb ipari központjainak munkássága hatalmas arányú munkabeszüntetésekkel és tiltakozott a kormány alkotmánytsértő intézkedései ellen. Több helyen valósággal megbénult az élet. A rendőrség és csendőrség fellépése sem törte meg azonban a parasztok harci lendületét. A földbirtokos földjeiről elűzött parasztok sok helyen ismét elfoglalták a szántóföldeket. Ezek során újabb sortűz dördült el Lentella mellett; mely kér halálos áldozatot és tíz súlyos sebesültet követelt. A lentellai vérfürdő ellen újabb 12 órás általános sztrájkkal tüntetett az olasz munkásság. Magában Rómában az összes üzemek zárva maradtak, sőt az állami alkalmazottak nagyrésze is csatlakozott a sztrájkhoz. Teljesen megállt a közlekedés és a város képe ostromállapotra emlékeztetett. A posta sem működött. Sok helyen összetűzésekre is sor került a sztrájkolók és a rendőrség között. Először alkalmazták Olaszországban ezek során az amerikaiaktól tanult módszert: a tüntetőkre festékes vizet zúdítottak, hogy később fel lehessen ismerni és letartóztani őket. A tiltakozó sztrájk a vasutasok, telefonkezelők, kórházi alkalmazottak, a gáz- és vízszolgálat alkalmazottai kivételével a dolgozók összeségére kiterjedt. A nagy sztrájk során vidéken is több összeütközés történt. Parmában, ahol 20 ezer dolgozó részi vételével törneggyülés volt, tüzeltek a tömegre és a sortűz nyomán egy munkás meghalt. Bariban is fegyrüket használták a rendőrök és egy munkást súlyosan megsebesítettek. Súlyos incidensek szinhelye volt a délolaszországi San Severo város. A rendőrség itt megengedte, hogy szabályszerű fasiszta rohamosztagok alakuljanak, melyek a rendőrséggel együtt támadtak rá a tüntető munkásságra. A tüntetők azonban erélyesen visszaverték a fasiszta provokációkat. A fasisztákat szorongatott helyzetükből a rendőrség igyekezett kiszabadítani. Ekkor általános harc kezdődött a 40.000 lakosú város utcáin. A házak és templomok tetejéről is folyt a lövöldözés. A munkásság és parasztság torlaszokat emelt, a rendőrség kénytelen volt segítséget kérni a szomszédos városokból. Mindaz, ami most Olaszországban történt és történik, fényes igazolása a munkásság és parasztság szoros kapcsolatának és összefogásának. Az olasz munkásság nemcsak a maga jobb sorsáért tud küzdeni, sőt ha kell életét is áldozni, hanem a földnélküli, nyomorgó parasztságért is. Maga az olasz kormány jónak tartotta a földreform-törvény kilátásba helyezését. Ennek megvalósításában azonban nem hisz a dolgozó olasz nép, hiszen a kormány nem tartja be azokat az öt éve fennálló törvényeket sem, amelyek előírják, hogy a nagybirtokosok megműveletlen földjeit időleaesen át kell adni a földműves szövetkezeteknek. Az olasz földművesek mozgalma mind nagyobb éréi!vei állítja fel most már általános politikai követelését: a földreform megvalósítását. Harcuk mai fázisában azért küzdenek, hogy a nagybirtok végérvényes felosztását kikényszerítsék. SVÉDORSZÁG: Békegyőlés Stockholmban Stockholmban tartották meg a Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottságának III. ülésszakét, melyen 72 ország mintegy 150 kiküldött vett részt. Az ülésterem diszemelvénye felett hatalmas táblán volt olvasható az ülés jelszava: ,,A békeharc valamennyiünk feladata! Egyesüljünk, hogy véget vessünk a fegyverkezési versenynek, hogy betiltsák az atomfegyver használatát!” Joliot-Curia elnök beszámolt a nemzetközi békeküldöttségek útjáról, melynek sorén átadták az egyes országok parlamentjének a béke megőrzésére vonatkozó javaslatokat. Az ülésen hatalmas beszédet mondottak Fagyejev és Erenburg, a Szovjetunió kiküldöttei. Az ülés elhatározta, hogy a II világkongresszust ez év végén Olaszországban rendezi meg, ® EGYESU1T ÁLLAMOK: Megkezdődtek a fegyverszállítások Az Egyesült Államok kétoldali kölcsönös fegyverszállítást egyezményeket kényszerített rá a nyugateurópai államokra Ezeknek az egyezményeknek az értelmében az elmúlt napokban megkezdődtek az amerikai fegyverszállítások Angliába. Útnak indítottak az első amerikai fegyverszállítmányokat Franciaország f|lé is. A francia hatóságok azonban nem merték francia kikötőkbe irányítani az amerikai fegyverszállító hajókat és így az első szállítmányt a tuniszi Bizerta hacfikikötőbe irányították Ezt a hadikikötőt időközben valóságos erődített táborra alakították át, hogy biztosítsák a szállítmányok kirakásét. • JUGOSZLÁVIA: „Választások” — terrorral Vasárnap tartották meg Jugoszláviában az országos „választásokat”, melyre Tito terrorral, megtévesztéssel és hamisításokkal készült fel A „választások" során több kapitalistát és kulékot emelt be Tito a nemzet, gyűlés tagjai közé. Ilyen például Vlado Ribnikár, aki a háború előtt Belgrád leggazdagabb embere volt, mint a „Politika” c lap tulajdonosa, vagy Radivoje Jovanovics, egy dúsgazdag kulák fia, aki mint a királyi hadsereg hadnagya 1941-ben csetník volt. Most már Tito egyik tábornoka! Titoék 30 szerbiai jelöltje között 26 a kapitalista táborból kerül ki, négy pedig Tito legközvetlenebb kiszolgálója. A „választások” jellegzetéssége volt az is, hogy azon résztvehetett 135000 olyan egyén, akiket régebben a német megszállókkal való együttműködés miatt megfosztottak választási joguktól. A választások: egyik másik „előkészülete” az volt, hogy 7000 fasisztát bocsátottak ki a börtönből • SZÍRIA: Csempészés királyi autón A szíriai-jordániai határon a határőrség feltartóztatott egy autót, amelyen Abduí Hamid Haymok seriff 217 kilogram kábítószert akart a határon átcsempészni. A határőrség az autót és a kábítószert elkobozta, seriffet és az autó vezetőjét letartóztatta A kábítószert a hátsó ülés mögött egy titkos rejtekhelyen találták meg A letartóztatott seriff a király fiatalabb fiának nagybátyja, az autó pedig, melyen a kábítószert csempészték, a királyi család tulajdona. 9 AUSZTRIA: Nő a munkanélküliek száma Az osztrák gazdaságkutató intézet nemrég adta ki jelentését az elmúlt év gazdasági helyzetéről. A jelentés kénytelen-kelletlen megállapította, hogy az ,,árak és a bérek közti szakadék megnövekedett’'’ Ez azt je. lenti, hogy a fizetések alaposan lemaradtak a létfenntartási költségek emelkedése mögött. Egyáltalán nem meglepő ezek után, hogy állandóan nő a munkanélküliség. Amíg 1948-ban 51.084 teljesen munkanélkülit tartottak nyilván a hivatalok addig 1949-ben 96.942-re emelkedett, tehát majdnem megduplázódott a munkanélküliek száma A jelentés szerint a gazdasági bajokon az árukivitellel akarnak segíteni. Köztudomású azonban, hogy a szinte kizárólag nyersanyagokra és félkészgyártmányokra szóritkozik, a Marshsll-terv keretében pedig kész árukat kap Ausztria. A nyersanyagok exportjával tehát nem lehet a munkanélküliség kérdését megoldani, • NÉMETORSZÁG: Közös listájuk lesz az antifasiszta pártnak A Német Demokratikus Köztársaság már most készül az októberi választásokra. A dolgozók tömegszervezetei kívánatosnak tartják, hogy az antifasiszta pártok közös választási listával induljanak a választásokon. Ezt az elvet tette most magáévá a liberálisdemokrata párt és a keresztény-demokrata párt központi választmánya is. Szinte biztosra vehető tehát, hogy a közös választási lista létrehozásával a demokratikus erők biztosítják majd a győzelmüket. 1 millió munkás sztrájkja Franciaországban Véres összetűzések az utcákon, dulakodás a parlamentben 500 nagyvállalatban győzelemre vitte már bérkövetelését a francia munkásság Európának minden bizonnyal Franciaország a legnyugtalanabb országa. A kormányok sorra megbuknak, a jobboldali és az úgynevezett „közép"-pártok mindent, elkövetnek, hogy az új kormányt úgy alakítsák meg, a kormányzásból kirekesszék a hatalmas táborral rendelkező baloldali pártokat, elsősorban is a Thorez vezette Kommunista Pártot. Jelenleg Bidault, a volt kül ügyminiszter, a francia kormány feje. Ez a kormány sem különbözik elődjeitől: hűen szolgálja Amerika érdekeit, fegyvert emeltet Indokína szabadságharcosaira, képtelen megakadályozni az ország életszínvonalának zuhanását. A francia nép azonban nem hajlandó ölhetett kézzel nézni, vagy pláne eltűrni kormánya ellen irányuló cselekedeteit. Szüntelenül tiltakozik az újabb háború előkészítői ellen, bátran harcol a béke megvédéséért, megtagadja a Vietnam felé irányuló fegyverszállítmányok hajóra rakását, országos méreteket öltő sztrájkok egész sorozatával minden áldozatra készen vívja a maga jogos bérharcát. Nézzük hát meg közelebbről ennek az országnak a napi életét. Lepergetjük olvasóink előtt időbeli sorrendben azokat az eseményeket, amikre március hónap folyamán kerül sor: A rendőrök és a beketüntetők véres összeütközésével kezdődött a hónap» Párizsban hatalmas tömeg követelte az indokinai háború azonnali befejezését. A rendőrség páncélkocsikkal vonult ki. Valóságos közelharc fejlődött ki, melynek során negyven ember megsebesült, tizet ezek közül súlyos sebesüléssel kórházba kellett szállítani. Ugyanakkor az északfranciaországi Oránban tüntetés folyt le a bérharcban résztvett két szakszervezeti vezető letartóztatása ellen. Itt is a rendőrség lépett közbe és brutális fellépésének „eredménye" következtében négy ember meghalt. A dolgozó nép válasza erre az volt, hogy egesz hatalmas méreteket öltött a sztrájk. 300.000 embert sztrájkolt már, amikor a kormány elhatározta, hogy a sztrájkjog korlátozására törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé. Noha a napirenden a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat szerepelt, a sztrájkellenes törvényt kezdték el azonnal a parlamentben tárgyalni. A kommunista képviselők ez ellen erélyesen tiltakoztak. Az efölötti vita egyre élesebb hangot öltött, úgyhogy valóságos közelharcra került sor. Az elnök felfüggesztette a parlament ülését. Dupart kommunista képviselő a szószéken maradt és az ülés újra való megnyitásakor folytatni kívánta beszédét. Az elnök utasítására erre 200 nemzetőr rontott be a terembe és megtámadta a kommunista képviselőket, akik testükkel védték a szónokot. A karhatalomnak csak hosszú küzdelem után sikerült eltávolítanik a sztrájkok eltiprása ellen tiltakozó kommunista képviselőket. A dulakodás során a nemzetgyűlés első sorban lévő padjait, beleértve a kormány tagjaiét, darabokra törték. Napokon át — egész éjszakákon át — tartott a sztrákellenes kivételes törvény vitája. A törvényjavaslat ellenzése olyan erős volt, hogy a kormány végül is módosító javaslatot terjesztett be, amely formailag némileg enyhítette a sztrájkellenes törvényjavaslat rendelkezéseit. Egy heti parlamenti harc után a jobboldali szavazógép törvényre emelte a kormány javaslatát. Mialatt ezek az események folytak 400.000-re emelkedett a sztrájkban álló vas- és fémmunkások száma. Sztrájkba léptek a kikötő- és dokkmunkások, valamint a repülőterek alkalmazottjai is. Követték őket a párizsi Metro- és autobuszalkalmazottak és a hatalmas világváros közlekedése egészeh megbénult. Mácius 8-án már félmillió ember sztrájkolt Franciaországban! De a sztrájkolók száma még tovább emelkedett. Bejelentették a sztrájkhoz való csatlakozásukat a franciaországi gáz, és villanymüvek dolgozói is. Március 11 -én már ezt jelentették a lapok: egymillió munkás sztrájkol Franciaországban! A sztrájkhullám tehát végigsöpört az egész országon. Sikere nem maradt el: március 15-én 120 nagyüzem kénytelen volt dolgozóinak a követelt béremelést megadni. A további eredményekért pedig folyt tovább a bérharc, melynek szellemét nem befolyásolta a sztrájkellenes törvény megszavazása sem. Sztrájkba léptek Párizs pékmunkásai is, úgyhogy a legnagyobb nehézségekbe ütközött Párizs kenyérellátása. Újabb súlyos incidens nire jött Lyonból, ahol a rohamrendőrök megtámadták a sztrájkolókat és az összetűzés során 30 sztrájkoló megsebesült. Tiltakozás képpen Lyonban újabb 50.000 munkás állt le. A múlt hét elején újabb eredmény született: 133 vas- és fémgyár volt kénytelen a dolgozók bérkövetelését teljesíteni! Két nap múlva mintegy 50 párizsi és marseilei építővállalat adta meg a sztrájkoló dolgozóinak bérkövettelését. A hatóságok a rendőrterror mellett uj eszközt találtak ki / a sztrájkolók ellen: katonai behívót kézbesíttetnek a sztrájkoló munkásoknak és így akarják kényszeríteni őkel a munka felvételére. Aki nem engedelmeskedett a behivónak, letartóztatták és azonnal bíróság elé állították. Sorozatos úiabb tüntetésekre ke rült sor emiatt. Ugvanez történt Perpignan-ban is. ahol a roham rendőrök fel akarták oszlatni a tüntető tömeget és heves összeütközésre került sor. Több tüntető megsebesült. A múlt hét közepén a francia munkásság már 500 nagyvállalatban győzelemre vitte bérkövetelését. A harc azonban folyik tovább . .. I HenJőr-soriSzelt a földfoglaló parasztságra Az olasz munkások élelüket kockáztatva állnak a nyomorgó parasztság oldalára Országos sztrájkok, tüntetések, véres összeütközések Olaszországban
