Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

A hajtás

®®®®®®a®®®®®®®®® 28 a®®®®®®®®®®®®®®® ül-e az ember háta mögött kocsis vagy sem. Ha magad vagy, a két gyeplőt erősen hozzá kell kötöznöd az ülést bekerítő vashoz. Hogy a gyeplő ne legyen se hosszú, se rövid: az gyakorlat dolga. Ha hosszú, nem leszel ura a lovaknak, ha rövid, bajod lesz a fordulásnál. Próbáld ki tehát gonddal, hogyan legyen megkötve a gyeplő, (Lásd a 25. ábrát). Ha kocsis van a hátad mögött, ráülsz a gyeplőre s a végét a kocsiba lógatod. Jó ideig meg fogja tartani tested súlya, ha pedig enged, a kocsis meghúzza. Kocsisom folyvást engem figyel. Ha kissé fölemelkedem a bakról, ez annak a jele, hogy a gyeplőt hamar meg kell rántania. De ez még nem minden. A jó kocsis ostorral is dolgozik. Hogyan boldogulsz itt egy kézzel? Jobb lábadat bal lábad fölé veted s a jobb gyeplőszárat jobb térdedre teszed. A bal gyeplőszár s az ostor kezedben van. (Lásd a 26. ábrát.) Természetes, hogy hüvelyk- és mutatóujjad néha-néha megragadja a jobb gyeplőt is. Ha nincsen ostorod, úgy hajtasz, mintakármelyik kocsis: mindkét gyeplőszárat kezedben tartod. Bár igen előnyös, ha a jobb gyeplőszár térdeden pihen. Kritikus pillanatokban, ha a lovakat hirtelen meg kell ragadni, a térd olyan, mint egy erős emeltyű; a kocsis egészen hátrafelé hajlik s fölemeli jobb lábát. Bal keze tartja a bal gyeplőszárat, jobb térdén nyugszik a jobb gyeplő. (Lásd a 27. és 28. ábrát.) Sokszor hajtottam Budapest utcáin, s mondhatom, épenséggel nem volt nehéz dolog a tömérdek kocsin s a gyalo-