Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

A vadászat

®®®®®®®®®®©®®®®@ 29 ®®®®a®@®©®®®®®®® gosok sokaságán keresztül kanyarognom. Mikor magas hajtókocsimon megjelentem a szemhatáron, két pejlovammal, páni félelem szállta meg a közönséget. A félkezű embert közveszedelemnek tekintették. Nem is adtak alkalmat arra, hogy valamely járműnek kitérjek: mindenki respektussal utat nyitott s én hajthattam uyílegyenesen, akadálytalanul előre, mintha csak a nagy Wilhelmus Imperator Rex volnék. Jóízűen mosolyogtam, mikor anyák aggodalmasan magukhoz ölelték gyermeküket, aggszüzek hamar ölükbe fogták mopszli kutyájukat és kövér tisztelendő urak, magasra emelve a reverendát, ijedt futással menekültek előlem a gyalogjáróra, A VADÁSZAT. A vadászember többnyire dohányos. Kell is annak lennie, mert elvégre meg kell állapítania, honnan fúj a szél. Ha megkívánod a pipát, szorítsd térdeid közé és tömd meg. Ha aztán rá akarsz gyújtani, megint megsegít a térded, a gyujtóskatulyát is odaszorítod. (Lásd a 29. ábrát.) Ha asztal mellett vagy, vegyél egy szál gyújtót, fogd hüvelykés mutató-ujjad közé, szorítsd a skatulyát középső és gyűrűs ujjaddal az asztalnak és kevés gyakorlat után csakhamar lobogni fog az a kis tűz, amire szükséged van. (Lásd a 30. ábrát). A szivar végét könnyen vághatod, ha a szivart mellényed két gombja közé rögzíted.