Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Hogyan vesztettem el jobbkaromat?

7 cot®®®®®®®®®®®®®®® hozzánk rohanó — parasztasszony fejkendőjét kötötte rá. Rettenetes fájdalmat éreztem, midőn Nimptsch óriás kezeivel összehúzta a kendőket zúzott karomon ; csontjaimat hallottam recsegni. Legfőbb ideje volt a vérzést elállítni, kevés percek múlva elvérezhettem volna. Az óriás a szegény kinlódó gyermeket könnyedén, mint egy véres pelyhet emelte a kocsiba, Sándor bátyám a gyeplőt vette kezébe s ostorával a lovak közé suhintott. A nemes állatok őrült sebességgel vágtattak hazafelé. Nehéz út volt. Megmentőm ölébe ülve, balkarommal nyakát öleltem át, míg ő sebesült karomat tartotta, egy szót sem szólt, csak ajkait harapdálta s sötét szemeivel kérdőleg tekintett le reám, hogy élek-e még ? Az út hosszasan tartott, egy mérföldnyire voltunk a kastélytól. Midőn bátyám be akart fordulni a kastély parkjába, Nimptsch a községi orvos házára mutatott. «Zeleny dr. mennyasszonyánál lesz», mondá s megállotfunk egy ház előtt, hol egy szép barna leányka öltögetett valami hímzésen egy ablaknál. Doktor Zeleny felült a kocsira velem szemközt s a kocsi tovább röpült. Most már látásom homályosodni kezdett, csupán egy kis kört láttam magam előtt, melynek közepén a doktor ült, ki szünet nélkül pödörte szőke bajuszát s aranykeretű szemüvegén át élesen nézett reám.