Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Hogyan vesztettem el jobbkaromat?

®®®©®®®®®®®®®®®TO 8 TO®®®®®®®®®®®®®®® A kocsi megállott, Nimptsch jobbvállára fektetett s átvitt a nagy csarnokon, Csiky felemelt karokkal sietett elénk s kétségbeesetten tördelte: «Tudtam, éreztem!» Még Hallottam mintegy messze távolból a mérnök rémes szítkozódásait. Egyszerre aztán elfeketedett minden előttem s elájultam. Midőn magamhoz tértem, karom rendes, orvosi kötésben volt, jégborogatás alatt. Atyám megjött, szilárd katonalépésekkel közeledett hozzám s meghatottságát mindenáron leplezni akarta. Megragadtam a kezét, megcsókoltam és kértem, bocsássa meg, hogy gondatlanságommal bánatot okoztam neki. Az angyali jóságú ember zokogva futott ki a szobából. Azután bejött az anyám halálsápadtan, de nyugodtan, egyetlen könny nélkül szép szomorú szemében; megigazította vánkosomat s egy ősrégi családi keresztet tolt alája. Én vigasztalni óhajtottam s így szóltam hozzá: «Már sokkal jobban vagyok, a karom gyógyulni kezd.» Csakugyan feltűnően gyógyult: másnap reggel már sötétkék hullafoltok mutatkoztak rajta. A szerencsétlenség napján sürgönyöztek doktor Balassáért, ő nem lévén otthon, doktor Kovács Józsefet küldték helyette, még egy pár orvos érkezett Székesfehérvárról s ezekkel két óra hosszat tanácskozott. Ezen két óra alatt sokat szenvedtem: a halálverejték gyöngyözött homlokomon. Nimptsch fel és alá járt a szobában, kísérletet tett engemet megnyugtatni s mindig arról beszélt, hogy karomat