Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628
Hogyan vesztettem el jobbkaromat?
®®®©®®®®®®®®®®®TO 6 TO®®®®®®®®®®®®®®® hogy a haladó kocsi után sietve fegyveremet a hátulsó ülésről kivenni iparkodtam s a puska csövét a középen fogva meg, erősen húztam kifelé. Az egyik állat meglátott (a szamaraknak nem volt szemellenzőjük) s egyet ugrott, ekkor a fegyver kakasa az ülésbe akadt, felhúzódott s visszapattant. A lövés közvetlen közelről érte jobb felsőkaromat. Magasra ugrottam, fülem megcsendült; úgy hangzott, mint egy kis harang. Nem éreztem fájdalmai, csupán egy ütést s melegséget egész karomban. Amint ránéztem, észrevettem, hogy a kabátom füstöl és ég, ingem fehér kézelője vörös lesz s a földre vér csepeg. Nimptsch lerántotta kabátomat, én borzadva láttam, hogy a vér, mint a szökőkút tör elő karomból. Fel akartam a kezemet emelni, de csupán a vállamat bírtam mozdítani. Megértettem mindent ! «Istenem ! mivel érdemeltem ezt! Szegény, szegény jó anyám!» mondám elszántan s keresztet vetettem, először életemben balkezemmel. Jobbkarom szét volt lőve, a főütőér elszakadt s csak még a félcsont tartott össze. Két bátyám halálsápadtan állott mellettem, Jóska szaladgált, kiabált, jajgatott, a haját tépte, csak Nimptsch nem veszítette el fejét. Egy négykrajcárost vett elő zsebéből, zsebkendője sarkába kötötte, azután a körülállókra kiáltott : «Ide a zsebkendőkkel ; gyorsan, gyorsan! A rézpénzzel ügyesen, mint egy sebész, lekötötte a főütőerét, átkötötte, megerősítette a zsebkendőkkel s az egészre még — a kiáltozásra