Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

82 SOCORO VIDÉKE. területű vonalon voltak elszórva, hogy önkénytelen is azon sejtelem támadt bennünk, hogy azok vizesövek maradékai nem pedig edénycserepek. A romok közt ágát s obszidián töredékeket is találtunk, melyek Prescot szerént az azték nemzet által ellenségei szíveinek kimetszésére használtattak. Annyi azonban kétséget sem szenved, hogy a völgy egykor hangya szorgalmú nép lakhelye volt; de miféle nép volt ? s mi lón belőle ? arról a spanyol iratok, s indián hagyományok egészen hallgatnak.*) Reggel a folyót átgázolván, völgyét elhagytuk, s nemsokára hullámos halmok közt haladtunk délkelet felé. Sok helyütt térdig érő porban gázoltunk, s mértföldekre rugó területeken át még csak jelensége sem volt a növényéletnek. Imitt-amott magas gazcsoporttal találkoztunk ugyan, de ez is oly száraz volt, hogy egy gyufát közelébe értetve, mint puskapor lobbot vetett, s egy pillanat múlva csak pörkölt helye volt látható. Egy földalatti patak mellett sokáig haladtunk, s szinén különféle évelő növények mutatkoztak, teljes zöld szinben, de pár lépéssel odább már semmi zöldség sem volt szemlélhető, még kaktusz sem! Ily kopárság mellett nehezen képzelhettük magunknak, hogy az esős időszak csak pár hó előtt végződött. Az egész terület, mintegy hat m. f. szélességben tetemesen a Sepada tükre alatt fekszik, tehát könnyen öntözni lehetne mesterségesen, mint kőtségkül öntöztetett is régi lakói által. Néhány mértföldre tegnapi tanyánktól ismét nagy kiterjedésű romokkal találkoztunk, melyek tökéletesen hasonlítottak a tegnap találtakhoz, egyetlen, az ösvény mellett magában álló épület kivételével, mely valami várdához hasonlított. Alig hagytuk el ezen romokat, midőn Pilka barátunk pekkáry (vaddisznó) nyomokat fedezett fel. Öszvéreink oly szegényekkéváltak már, miként, ha kedvünk lett volna is, sem követliet*) Nem lehetetlen azonban, hogy mindezen romok az újabb idők maradékai ; mert Vanegas ezt irja Kalifornia történetét tárgyazó érdekes munkájában : »Pater Jacobus Sedelmeyer 1744 iki oktoberben elindult missiójáról (Todos Santos), s 80 mértföldnyi (league) utat tevén, a Sepada folyóhoz érkezett, hol hatezer papago s ugyanannyi koko indiánokra talált«; — s a munkákoz kapcsolt földképen számos indián telepek nevei olvashatók, melyek ma is épségben léteznek. Sedelmeyer atya kikutatásai mindazáltal egyedül a Sepada torkolatát környező vidékre szorítkoztak.