Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

VIADAL A PEKKARYKKAL. 83 tük volna a nyomokat. St. Yrain barátunk azonban kitört a vonat­ból, s a nyomokat követte egy nádbozótig, mely a tengerparttal összeköttetésben állani látszott. Nemsokára a bozót felól több lö­vést s erre csakhamar segélykiáltásokat hallánk. Oda nyargalván, barátunkat különös helyzetben találtuk. Öszvére, a mint a pekka­rykra bukkant, rémülve megfutamodott, a bozótba keveredett s elesett. St. Yrain ekkor körülfogatott az egész falka által, mely minden pisztoly-lövésre nagyobb és nagyobb dühbe jött. Mikor oda értünk, barátunk épen az utolsó töltést lőtte ki hatlövetű pisz­tolyából, s tőrrel kezdte döfdösni a borzas állatokat; az öszvér ekkor már egészen össze volt marczangolva. Midőn a pekkaryk észrevettek bennünket, valamennyien egy csapatban visszavonul­tak, aztán sértőiket felborzasztva, képzelhetlen düh- és röfögéssel felénk rontottak. Minden lelótt példány csak nagyobb ingerbe hoz­ta a többit, s öszvéreink rugdalódzását és taposását mibe sem vé­ve, szünetnélkül harapdálták; mig végre több mint félórai fárasz­tó küzdés után az utolsó is földre teríttetett. Öszvéreink lábai össze vissza voltak harapva, mindkét ku­tyánk is ugy össze volt marczangolva, hogy kénytelenek voltunk öleinkbe venni s a nyeregben tartani, mert járni nem birtak. St. Yrain öszvére egészen oda volt, tehát málhás öszvéreink egyikére ültettük, mi oly nyomorúságba hozta kis társaságunkat, hogy átlát­tuk , miszerint új állatok nélkül soha se fogunk La-Pazba érkezni. Európai természettudósok soha sem mulasztják cl az ameri­kai állatokra a gyávaság bélyegét sütni. Ily átalános állítás azon­ban nagy tudatlanságot árul el. Az amerikai állatok eredetileg az ember ellenében épen oly vérengzők voltak, mint a keleti félgömb leghatalmasabb állatai, az illető fajok erejéhez és nagyságához képest. Azon fehérek, kik elsők telepedtek meg Amerikában, eléggé készen találták az amerikai vadállatokat — verekedni a terület birtokáért. De az állatok csak az indiánokkal való viadal­hoz voltak szokva, azaz csak ív és nyíl ellen kellett küzdeniök. Most azonban egy új, megfoghatatlan s láthatatlan működésű ha­talom ellen kell küzdeniök, oly hatalom ellen, mely épen oly rémséges hatású, mint csudás működésű, s mely ha rémülettel töltötte cl ós ellenségeiket — az indiánokat —, nem lehet legke­vésbbé sem csudálni, ha őket is panikus félelembe ejtette. Ezen félelem terjedése mindazáltal lépcsőnként! és lassú volt. A lőfegyver az egymásután keletkező új telepek széleire szorította 6*

Next

/
Thumbnails
Contents