Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

73 A PRAIRIE-F ARKAS. Termetre nézve a prairie-fark as a róka és nagy farkas közt áll, alakra tökéletesen hasonlítva az utóbbihoz , míg ügyes ravaszsága sokban felülmúlja az előbbinek közmondássá vált furfangosságát. Szine szürke, néha azonban világos vagy setét az évszak és égalj hoz képest; de háta mindig barna és vereses foltokkal árnyazott. Ügyességét és ravaszságát illetőleg, a róka hozzá képest csak kovács-inas. A paririe-farkast lehetetlen megfogni. Számtalan kísérletek tétettek e czélból , de azok eredménye az állatok ösztönéről divatozó fogalmat tökéletesen felforgatta. Csapó-ajtón be nem megy, de alatta ássa be magát, s megeszi a csalétket, aztán tovább áll az ajtó alatt, a nélkül, hogy a tollat érintse. Akárhogy takarjuk el az aczél és vas csapdát, a szaglásnál tovább soha sem közelíti meg; s a hurokkalitkákat megvetéssel tekintgeti távolról. Az útazók sátoraiba mászik éjenként s ellopja élelmüket; a vadászok csapdáit leugrasztja kó- vagy pálcza segedelmével, s megeszi a csalétket, a nélkül hogy magát megfogja ; s nagyon ritkán történik, hogy magát csak láttassa is ilyenkor. A prairie-farkas szünetnélküli követője a karavánok s útazó társaságoknak, melyeket néha száz és száz mértföldre követ, hogy a tanyákon hátra hagyott ennivalóban részesüljön. A tanya körül fekszenek el, rendesen puskalövésen túl; de néha nem élnek ily elővigyázattal, mikor tudják, hogy nem nagy veszély fenyegeti őket. Vadászok ugyanis nagy ritkán vesztegetik rájok a lóporí, inert bőrük mitsem ér. Azért a prairie-farkas különösen csak akkor vigyáz bőrére, ha kivándorló társaságokat követ, mert ily társaságban — jól tudja — mindég elég „vasárnapi", vagy „műkedvelő" vadász találkozik, ki soha se veszi tekintetbe, mire ló, csak pattanjon a puska. A prairie-farkas a bivaly csordákat is követi, szintén száz és száz mértföldre, néha ezrével. Rendesen a csorda körül heverésznek s szünetnélkid lesen állnak, ha netán egyik vagy másik állat kiválna a csordából, vagy megbetegednék és hátramaradna, vagy ha netán egyik tehén megborjazna s lefekünni kénytelenittetnék. Ily esetek beálltával az egész csapat körülfogja a szerencsétlen állatot, s halálra fárasztja és kínozza. Néha sebesített vagy elvénült bika marad el, ezt is megtámadják, noha a bika mindig védelmezi magát, s csak kétségbeesett viadal után teríttetik a földre, mely alatt nem egy farkas szokott a gyepbe harapni.