Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
74 A PRAIRIE-F ARKAS. Ha prairien útazunk, sokszor órákig tekinthetünk szét mértföld távolságra, a nélkül hogy csak egyetlenegy farkast látnánk; azonban lójjük csak ki ilyenkor puskánkat, s meg fogjuk látni, hogy mint bűverő által elővarázsolva százanként futkosnak és nyújtóznak körültünk. Előrontanak ilyenkor búvó- és fekhelyeikből, hogy a puska keresetéből ók ís osztozzanak! Éjen át a tanyának némú élénkséget adnak kísérteties tu futásaikkal, noha sok útazó nyugodnék minden efféle élénkség nélkül is. Ugatásuk hasonló a terrier kutyáéhoz, mindig hármat ugatnak egyszerre és szaporán egymás után, s erre egy hosszú, végét érni nem akaró igazi farkas-tutulással rekesztik be. A prairie-farkas családja minden kegyetlen vadságával bir, de mindamellett alig van teremtmény a világon, mely nálánál gyávább lehetne. S igy természetesen senki sem fél tólc — közönséges napi rendű körülmények közt; de azért nem egy eset jegyeztetett fel, melyben egész társaságok tönkre tétettek általa; természetesen zivataros hófergeteg közt, mikor az ember alig képes mászni, s a farkast éhe kétségbeejti. Atalánosan véve a prairicfarkastól senki sem fél, s az utazók és vadászok ritkán tartják érdemesnek reá vesztegetni a töltést. Bocsánatot kérve, hogy oly hosszasan kitértem elbeszélésemből, most visszatérek félbenszakasztott soraimat folytatandó. Reggel korán akartunk indulni, de a farkasok két öszvérünket megszalasztották, s sokáig kellett mászkálnunk, mig ismét kézre keríthettük őket. Yégre Christobalon át útra keltünk. Ösvényünk mindenütt tömött Artemisia növéssel volt szegélyezve , teledestele különféle fajú nyúlakkal és foglyokkal; ez utóbbiakat néha ezrekre menő falkákban láttuk. Imitt-amott 20 — 25 egyénből álló antilop csordával is találkoztunk, melyek azonban mihelyt szelünket fogták, rögtön megállapodtak, s egy pillanat múlva visszafordulva villámsebességgel tova iramlottak. Dél körül egy kis patakon haladtunk át, hol számos nagy ritkaságé növényekkel találkoztunk, mint aCevallia és Acnothcra sinuata, Gauva parviflora sat. Glycyrrhizát is találtunk, melynek gyökere nem édes, mint az európai és ázsiai fajoké. A patak déli oldal-lejtőin először találkoztunk a Larrea Mexicana, Fremontia vcrmicularis, Diotis lanata, s több más növényekkel. A kaktuszok végtelen fajaiból, melyeket egész naphosszat láttunk, nem gyűjthettem, fájdalom, példányokat, s a kaliforniai