Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

A MO JA VEK. 31 Mily nehéz ezen vadak valóságos jellemét megérteni, s tanulmányozni ! ír wing egyik legújabb munkájában azt állítja, hogy a mojavék vendég-gyülöló, önzó és csalárd kóbor nép, s átalánvéve alávaló tolvaj csorda.*) Mig én például személyesen köztök lévén, s azután is Tejonból őket párszor meglátogatván, ugy vagyok meggyőződve, hogy felette nyájas és vendégszerető nép, a tulságig becsületes, s semmi tekintetben sem önző, sót tovább menve, bizton állithatom, hogy noha nevelés nélküli vad és pogány nép, mind a mellett oly nyílt és becsületes, s oly romlatlan szivü, melyhez hasonlót hogy találjunk, messze kell kóborolnunk a földtekén. A hosszú nevű főnök még tegnap panaszolkodván, hogy köhögése és rekedt torka van, egy jó adag dowerport adtam neki, ma reggel egy másikat, s jelenleg tökéletesen jól érzi magát. Ezen sikeres kísérletem oly hírbe hozott az egész nép közt, hogv meg vannak győződve, hogy én vagyok a legjelesebb orvos a világon, s sercgcstől tódulnak hozzám gyógyszerekért. Nagyon is méltányolván a bennem helyzett bizalmat, s megfontolván az ebből eredhető hasznot, mindenkép igyekeztem az oly olcsón szerzett bizalmat nem csak fentartani, de meg is gyarapítani tehetségemhez képest. A sors kegyelméből azon kort értem el már, mikor minden ember kisebb nagyobb mértékben orvos; s igy képes vagyok elónynyel álkalmazni az úton útfélen összekapdosott apró gyógyítási fogásokat, s néhány egyszerű esetben kétségkül sikerrel jártam el. Az egyetlen beteg, ki minden aesculapi combinátiómat tönkre tette, s még csak kísérletre sem bátorított, egy öreg elaszott anyó volt rémséges orgonaköhével. Baján semmikép sem tudtam volna segíteni, mindazáltal azzal vigasztaltam az anyót, hogy Tcjonban fogok számára valami jó orvosságot szerezni, s majd alkalmilag elküldöm. Ezen biztatáson a férje annyira megörült, hogy rögtön egy malaczot ajándékozott reggelire, mit orvosi honoráriumképen nagy köszönettel el is fogadtam. Julius 17. Folytatva útvonalunkat a hosszú nevű főnök kíséretében, az idő kellemesen múlt; mert kiséró barátunk minden bokrot és forrást „per longum et latum" megmagyarázott, számtalan adomákkal borsózva tértani jegyzeteit. Még mindég a Mojave partján haladtunk, s a vidék sok változatosságával valódi élvet nyújtott* *) Astoria. Chap. III. 2 ik kiadás.