Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

32 A MOJAVE ÉS NEVAJO VÖLGYEI. Néhol merészen felemelkedő sziklafalak alatt haladtunk, másutt pedig mosolygó mezőket szegtünk keresztül; imitt amott hullá­mos völgyekbe jutottunk, hol mindenütt az állat- és növény élet bájai csudálkozásra gerjesztők társaságunkat. Sokhelyütt apró mojave csapatokkal találkoztunk, s ilyenkor mindig megálltunk — kezet szorítani; ók valamennyien kíváncsiak voltak járatunk czél­ját kitudhatni, e kívánságuk kielégítésében nagyon kezünkre járt a hosszú nevű főnök, ki szajkói ékesszólással minden csapatnak bőven megmagyarázta: kik és mik vagyunk. Főnökünk táblabírói szokása, mely szerint örökös csevegését folytonos pipaszóval kisérte, végre kéznél levő minden dohányun­kat felemésztette, s igy látszólag azon veszedelemnek volt Yumus­ruy-Ekahab-Huin barátunk kitéve, hogy többé nem csacsoghat. Azonban nagy mulatságunkra csalatkoztunk, mert ö kerne legki­sebb zavarba sem jött, de mint a féle találékony elme bicskájával nád pipaszára felét felaprította, pipáját megtömte egy részével, s újra rágyújtott. Ha a Mojave vidéke szépségé eddig sok élvezetet nyújtott, a Nevajo nevű mellékága, (melyhez most jutottunk) valódi csudá­iattal tölte el bennünket. Néhol a folyó fölibe mesés nagyságú s ijesztő alakú fekete sziklaszálak borultak, magasra emelkedve, mint óriási bástyák és tornyok. Imitt amott tátongó mélységek és hasadékok voltak, melyek mintegy regélni látszottak a mult idók nagyszerű természet-forradalmait. Néhol a folyó oly sima és csen­des volt mint a tükör, mig másutt tajtékzó dühvel robogott le a gránit torlaszokon, óriási sziklákat hömpölygetve tovább, ropogó, ezer és ezer álgyulövéshez hasonló, zaj közt. Sok helyütt a sziklák minden képzeletet felülmúló zavarral voltak össze visszahányva, mig másutt buja növényzet alatt nyögő keskeny völgyek tárultak elénk. Egyszóval az egész terület oly valami eredeti nagyszerű­ségben tűnt fel, mely múlhatatlanul koldussá teszi az irót és mű­vészt, kik tájait ecsetelni vagy leirni kisértené. Távolról sem ha­sonlíthatok ez utunkban látott más vidéket a Nevajo vidékéhez, melyet az utazó nem győz bámulni, mely minden fordulatra a ha­lálos rémület és képzelhetlen kéj érzelmeit költi fel benne. Alig hiszem, hogy Ej szak-Amerikában más folyó legyen, mely oly gaz­dag meglepő és vadregényes tájképekben, mint a Mojave és mel­lékágai. A Mojave forrásától kezdve (a Sierra Nevadák közt) egész a nagy Coloradó-val egyesültéig, körúlbelöl 600 mértföldet

Next

/
Thumbnails
Contents