Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

32 A MOJAVE ÉS NEVAJO VÖLGYEI. Néhol merészen felemelkedő sziklafalak alatt haladtunk, másutt pedig mosolygó mezőket szegtünk keresztül; imitt amott hullámos völgyekbe jutottunk, hol mindenütt az állat- és növény élet bájai csudálkozásra gerjesztők társaságunkat. Sokhelyütt apró mojave csapatokkal találkoztunk, s ilyenkor mindig megálltunk — kezet szorítani; ók valamennyien kíváncsiak voltak járatunk czélját kitudhatni, e kívánságuk kielégítésében nagyon kezünkre járt a hosszú nevű főnök, ki szajkói ékesszólással minden csapatnak bőven megmagyarázta: kik és mik vagyunk. Főnökünk táblabírói szokása, mely szerint örökös csevegését folytonos pipaszóval kisérte, végre kéznél levő minden dohányunkat felemésztette, s igy látszólag azon veszedelemnek volt Yumusruy-Ekahab-Huin barátunk kitéve, hogy többé nem csacsoghat. Azonban nagy mulatságunkra csalatkoztunk, mert ö kerne legkisebb zavarba sem jött, de mint a féle találékony elme bicskájával nád pipaszára felét felaprította, pipáját megtömte egy részével, s újra rágyújtott. Ha a Mojave vidéke szépségé eddig sok élvezetet nyújtott, a Nevajo nevű mellékága, (melyhez most jutottunk) valódi csudáiattal tölte el bennünket. Néhol a folyó fölibe mesés nagyságú s ijesztő alakú fekete sziklaszálak borultak, magasra emelkedve, mint óriási bástyák és tornyok. Imitt amott tátongó mélységek és hasadékok voltak, melyek mintegy regélni látszottak a mult idók nagyszerű természet-forradalmait. Néhol a folyó oly sima és csendes volt mint a tükör, mig másutt tajtékzó dühvel robogott le a gránit torlaszokon, óriási sziklákat hömpölygetve tovább, ropogó, ezer és ezer álgyulövéshez hasonló, zaj közt. Sok helyütt a sziklák minden képzeletet felülmúló zavarral voltak össze visszahányva, mig másutt buja növényzet alatt nyögő keskeny völgyek tárultak elénk. Egyszóval az egész terület oly valami eredeti nagyszerűségben tűnt fel, mely múlhatatlanul koldussá teszi az irót és művészt, kik tájait ecsetelni vagy leirni kisértené. Távolról sem hasonlíthatok ez utunkban látott más vidéket a Nevajo vidékéhez, melyet az utazó nem győz bámulni, mely minden fordulatra a halálos rémület és képzelhetlen kéj érzelmeit költi fel benne. Alig hiszem, hogy Ej szak-Amerikában más folyó legyen, mely oly gazdag meglepő és vadregényes tájképekben, mint a Mojave és mellékágai. A Mojave forrásától kezdve (a Sierra Nevadák közt) egész a nagy Coloradó-val egyesültéig, körúlbelöl 600 mértföldet