Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

30 A MOJAVÉK. Vége levén az evésnek, a tanácsülés kezdődött, A barátságpipa szívása után (mi minden indián tanácskozmány elkerülhetetlen „nyitánya",) a főnökök ugy, mint az egész törzs különösen kíváncsiak voltak alapos felvilágosítást nyerhetni az Egyesült Államok felöl, mely országok népéről és kormányáról (kivéve azon kósza híreket, melyekhez szomszédaik, a tejon indiánok által jutottak) épen semmit sem tudtak ; minden összeköttetésök és cserekcreskedésök eddig Mexikóval űzetvén. Igen természetes, hogy összeszedtem minden ékesszólásomat, hogy az Egyesült Államok érdemeit kiemeljem, s különösen velők megértessem, mennyire hasznokra leend az amerikaiak barátsága. Argumentumaimat hosszasan támogatta tisztelt barátunk a hosszú nevű főnök, .s mindent elkövetett, hogy törzse felfogja, mily nagyszivú a keleti nép, melynek képviselőit és küldöttjeit vendégeiben láthatja. Mind a főnökök, mind a nép, ugy látszott, nagy öröm- és megelégedéssel vették az értesítést, s készséggel látszottak a barátságos összekötetést elfogadni. Az egész nép mondom, mert noha a tanácsházban csak a törzs föharczosai voltak, a szónoklat korántsem volt ezen kis körre szorítva, de minden mondat pontról pontra az ajtó előtt felállított hírnökök által rögtön a kivül táborozó néppel is közöltetett hangosan. Ezen szokás, hogy mindent hírnökök által juttatnak köztudomásra, nem kizárólag a mojavéké, de számos más indián nép közt is található. Meg kell vallani, hogy elmés intézmény oly he- * lyütt, hová a hírlapok még nem jutottak ; s a mellett nagyon igazságos is, mert a tanácskozás eredményének a helyszínén és élőszóval történt kihirdetése, miszerint mindenki rögtön ínegczáfolliatja, ha elferdítve közöltetik, kétségkiil helyes, és legalább is oly hiteles, mint közönséges hírlapi közlemény. A hírnökök közönségesen oly egyének, kik elaggott koruknál fogva egyébre már ugy sem használhatók; s minden falunak több ily ,járkelö hírlapja" van — mint a fehérek szokták őket nevezni —, kik fel és alá járnak, kihirdetve a napi újságokat, nyilvános tanácskozmányokat, vadász expeditiókat, ünnepeket, tánezokat, s bármi más közérdekű ügyet; különösen kihirdetik, ha valami elvész, vagy valami találtatott bárki által. Ott létem alatt keztyűmet el vesztém, s mielőtt észrevettem, mára főnökhöz vitetett, s nem sokára egy hirnök jelent meg a keztyűt póznán hordva s hirdetve a találmányt, s felszólítva a tulajdonost, jelentse magát.