Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

142 SAN-LAZARO FALU. PINOLE. Következő nap, mintegy 10 óra körül San-Lazaro négy emeletes házból álló faluhoz érkeztünk , hol pár óráig megpihentünk s barmainkat jól megétettük s megitattuk. A Marques és San-Lazaro közti út épen oly terméketlen sivatagon vitt keresztül, mint a tegnapi, s egyátalán semmi érdekkel sem birt. Életnek semmi jelensége sem látszott, sem a növény- sem az állatországból; ha kivesszük az ezrekre rugó szarvasmarhákat és lovakat , melyek imitt-amott a távoli sóslapályokon futkároztak s nyalakodtak. San-Lazarót meglátogatva, úgy találtuk, hogy mintegy 400 lakost számit, kik valamennyien úgy mint La-Joyában, csak lajtorjákon juthatnak lakásaikba. A padre tősgyökeres indián, az egykori jezsuiták tanitványa, s sok tekintetben értelmes embernek nevezhető. A faluépúlet egyik sarkában, mint ez minden ilv faluban lenni szokott , csinos templom is létezik, melynek oltára gazdagon van ékesitve ezüst diszitvényekkel, s falain néhány valóban remek spanyol festmény is látható, melyek szenteket ábrázolnak különféle foglalkozásaik közt. Iskolának azonban semmi nyoma, s az olvasó kétségkül csudálkozni fog, ha megemlítjük, hogy a 400 lakos közzül csak kettő tud irni és olvasni, t. i. a padre és alcalde! A lakszobák és tornáczok teledest ele voltak banana-, dinynye-, plantain- (pizang), tök-, bab- és "baraczkkal; s a ház falai betúszerént tömve zsinegekre fűzött paprikával, mely számitásunk szerént legalább is 1000 pozsonyi mérőre (?) mehetett, tehát azt lehet következtetni, hogy a lakosok szeretik a paprikát, ha minden egyénre, öregét apraját beszámítva, több mint két mérő számíttatik. Ugyanitt láttuk a „piiiole" készítését is, mely az egész félszigeten felette kedves — noha fényűzési — életczikk; készítése következőleg történik: a tejes tengeri szive kiszedetik, megszárittatik, aztán megőröltetik s czukorral *) és vizzel keverve apró pogácsákká készíttetik. Egy ily pogácsa % része aztán akármikor körülbelól meszelyes kobakban vizzel feleresztetik , s nem csak hűsitó, de valóban tápláló italul szolgál, s bármely, különben rosz vizet nem csak ihatóvá, de felette kedves ízűvé is tcszen. *) A ezukor és czukorinéz — hol ezukornád nem termesztetik — éretlen és leveleitől megfosztott tengeriszárból készíttetik; s az egész félszigeten ugyanazon eljárás által mint Zandiában , melyet már megismertettünk az olvasóval, dolgozatunk kezdetén.