Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

132 AZ AMERIKAI ÉNEKLŐ MADARAK. jókban — a nagy vizeket követik, s mikor elegendő messzeségre utaztak, liogy az éghajlat szokásaiknak megfeleljen, kedvező völgyekben leszállanak, hol aztán a körülményekhez képest vagy fészkelnek, vagy a telet töltik. így számos éjszaki madarak késő ésszel, nem állhatva ki Éjszak-Kanada fagyo's éghajlatát, lefelé költöznek, a Colorado folyót s a Bibortengert követve s azután ennek partjain telepesznek le a telet töltendők; tavasszal ugyanazon úton visszautaznak, nem állhatva ki a félsziget és Sonora hőségét. A közép- és dél-amerikai madarak, melyek mérsékelt éghajlathoz teremtvék, a nyár bekövetkeztével elhagyják azon országokat, a tengerpartot felfelé követik, míg végre a Bihortenger oldalain a völgyeket megszállják, fészkelnek, s ésszel visszautaznak szaporaságukkal. Mindezekből világos, hogy az ornithologok előtt itten még nagyszerű tér áll nyitva, mert ha tekintetbe se vesszük, hogy öszszesen legalább 300-féle madár lakik a félszigeten, s kétségkül újakat is lehetne felfedezni szigorú és szorgalmatos utánjárással, már csak az amerikai kontinens madarainak geographiai szétosztásának alapos meghatározása is rendkívüli fontosságú feladat volna, melynek megoldására alig létezik Amerikában kedvezőbb tér mint épen La-Paz és Todos-Santos környéke. A félsziget szárnyas világa valóban mindent felülmúl, mit Amerika éjszaki részében láthatunk. Mind a ragyogó szinű, mind az énekes madarak száma tömérdek, s az utas soha se győzi bámulni. Európában egyátalán azon hiedelem él, hogy az amerikai madarak ragyogó színezetűek ugyan, de nem énekelnek. Minő alapon épült ezen hiedelem, meg nem foghatom, mert csakugyan az egész világon összesen sincs annyi énekes madár, mint Amerika bármely részében külön véve. Kedvesebb énekes madarakat képzelni sem lehet, mint az amerikai pintyek és rigók, melyek fajainak száma sok százra megy, melyek közül sokan, noha tán nem oly hírhedt énekesek, mint az európai fülemile, hasonlíthatatlanúl változatosb s tehát gazdagabb éneklő tehetséggel birnak; ilyenek például — hogy többet ne említsek — az Orpheus polyglottus és O. montanus; a Toxostoma redivivum és T. curvirostris; a Cardinalis sinuatus; a Pyranga rubra; Carpodaccus frontalis sat. sat. Mindenek felett azonban feltűnik az utazónak a kolibrik sokasága és csudás színezete. Bárhol virágok nyitott kclylici vagy