Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

A KOLIBRIÉ. 133 fák illatos virágai láthatók, ezen kis madarak ott mindenütt bőségben szemlélhetek. Sótatéreken s kertekben, mezőn és erdők közt, úgy a vizek fölött is mindenütt repdesnek — s mindenféle szintiek és nagyságúak, a fecske nagyságától kezdve oly piczikc madárkákig , melyek tetemesen kisebbek egy közönséges házi méhnél! Néha néha láthatni őket, a mint tekervényes fordulatok és kanyarulatokban oly villámsebességgel kergetik egymást, hogy a szem nem képes követni mozgásaikat. Néha meg számos kanyarulatokat tesznek a levegőben mindig feljebb emelkedve, míg végre egyszerre és függőlegesen mint puskagolyó leszállanak, s tova búgnak és zúgnak a virágok közt. Máskor ismét a bokrok száraz ágaira ülnek, s sokszor seregestől, s hosszú orraikkal borzasztják tollaikat, mintha magok is a büszkeség örömét élveznék szemvakító és ragyogó szinti tollazatúk láttán. Aztán egész megfeledkező közönyösséggel tova repülnek a virágok kelyhei közé, hol sokszor a rovarokkal — különösen méhekkel — megátalkodott csatára kelnek a virágkehely birtokjoga fölött. Számtalanszor szemlélte őket e sorok irója, a mint ilyenkor búbjok s hátuk egész tollazata fel volt borzasztva , s a düh és méreg egész szinczeto fészkelt a kis teremtéseken, különösen mikor nagy darázsokkal keltek csatára, melyeket rendesen győzelmesen kiűztek a virágokból, hosszú és felette hegyes orraik segedelmével. Európaiak, kik csak kitömött maradványait látták ezen madaraknak a muzeumokban, mindég bámulják csudás szépségű tollaikat, s még csudásb alkotásukat. De kiknek különös szerencséjük lehet hazájokban élve és repdesve láthatni a csudás teremtéseket, örökösen mozgó búbjaik, farkaik s hosszú nyaktollaikkab azok soha se szemlélhetik meo-clégcdés- és élvezettel a muzeumi o o csonkított példányokat. E sorok irója átalán ügyes madárgyújtónck tartatik, s több száz kolibrit tömött ki már az utóbbi években; de mégis meg kell vallania, hogy kítömési ügyességének legjobb példányai is egyedül árnyékai az egykor életben volt példányoknak ! Ennek oka igen természetes: mert a tollszövény oldalai s a tollszállak pelyhei más más színeket láttatnak, a szerint a mint elölről, hátulról vagy oldalvást kerülnek szemünk elé, s minthogy minden szövény a szárny toll tengelyén forog, a szárny legkisebb mozdulatával — élő példánynál — a szin is változik, s többnyire tökéletesen ellenkező szinre. Például az itteni veres kolibri (Trocliilus rufus) lángszinét egyszerre aranyos zöldre, ezt ismét indigo-