Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

A FÉLSZIGET MADARAI. 131 tevékeny szellemet hosszas időre kielégíthetne. Az ily élet nem egyéb növényéletnél, ragyogó külszinnel, gyors fonyadással és teljes eltespedéssel! Tudományos intézetek egyátalán nem léteznek a félszigeten, s a nevelés alig ismertetik nevéről. La-Pazban ugyan van egy pár elemi tanoda, de ezen intézetek is oly karban vannak, hogy mi jót sem Ígérnek a jövőre, ha a nép nevelése ily irányban halad. A kaliforniai félszigeten épen ugy mint egykor Magyarországban az emberi elmének minden tehetsége egyszerre vétetik igénybe, a helyett , hogy a természet rendét követve a tanulás minősége a gyermek korához és értelmisége fokozatához szabatnék. Az irodalom szintén cl van hanyagolva, mit eléggé tanusit már azon egy körülmény, hogy La-Pazban még eddig összesen csak mintegy 50 kötet nyomatott, s ezeknek is % része fordítás, s többnyire vallásos munkákat és iskolai könyveket tárgyaznak. A kirlap-irodalom két heti lap által van képviselve, melyek egyike a kormány hivatalos lapja (Bollctin official), a másik pedig ellenzéki közlöny (El clamor publico = közvélemény), de felette ritkán közöl egyebet választási mozgalmaknál s hirdetéseknél; mig az előbbi kizárólag hivatalos rendeleteket és kongresszusi jelentéseket foglal magában. Külföldről egyike sem közöl értesítést s ha néha kivételesen közöl is, ezt annyira elferdítve teszi, hogy a szerkesztők teljes tudatlanságán lehetetlen nem bámulnunk. Kíváncsiságból átlapozván az „El clamor publico" 1849-iki kötetét, számtalan fából csinált vas karikákat találtam benne, főleg hazánkat illetőleg. Mindeddig, noha elég terjedelmesen tárgyaltam a félsziget földalkatát és növényéletét, készakarva nem szóltam állatjairól, különösen madarairól, mert egyszerre akartam ezekről emlékezni. A tejoni madárfajok mintegy 9/io része a félszigeten is él, de ezeken kivül, számitásom szerént, még mintegy 100 különféle madár található a félszigeten, melyek nagy része állandó lakos, míg mások időszakonként vándorolnak fel déli és közép Amerikából, de melyek egyátalán soha se repülnek fel Tejonig. Oka természetes és egyszerű : köztudomású tény ugyanis a természettudósok között, hogy a vándormadarak - akár éjszak, akár délfelé való ut9*