Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

154 jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez — tehát gyerünk. Előbb keresztbe másztuk a saját dombunkat, azután le az oldalán addig, amíg lejebb érkeztünk a szomszéd domb gerincénél, ahonnét a meredek oldalon a szomszéd domb oldalának tartottunk. Elől ment C., magam utána, a hátam megett a puskahordozóm a 470-es corditevel; a jobbcsőben ólomvégű acélgolyó, a balcsőben tele acélburkolatú.* Szépen ment a dolog, alig hogy itt-ott zörrent meg a lábunk alatt egy kavics. Elérkeztünk a helyhez, ahol a tehén elfeküdt. Egy kis fujtatás és most lassan fel a domboldalon. Hát nem ott fekszik a tehén vagy száz méterre tőlünk. Bikát nem láttunk sehol. Gyerünk közelébb, mondtam, biztosra akarok lőni. Lassan visszahúzódtunk a hegyoldalon, vagy 60 méterrel távolabb, kézben a fegyverrel, meghajolt felsőtesttel, csigaütemben közeledtem a gerinchez. Ott feküdt a szép sárga tehén 40 méterre; pár lépéssel távolabb, közel a domb túlsó oldalához, elfordított fejjel egy bika, balkéz felől pedig egy másik, teljes lapjával felém s előtte borjú. * Indiában ismételten hallottam, hogy az ólomvégű g"olyó meg"felel bisonra. Sajnos, a magam tapasztalata után indulva, vissza kell, hogy térjek az afrikai big gamre mesterek iskolájához : „Vastagbőrű vadra acélgolyót tegyünk a csőbe". Az ólomvégű golyó nem mindig hatol be elég mélyen a testbe, különösen nem, ha nagy tömeg izmon kellett áthatolnia, azonfelül az ólomvégű golyó a csontot se töri el mindig, holott az acélgolyó a lábszárcsont és lapockatöréssel feltétlenül megállítja a vastagbőrűeket. Az ólomvégű golyó rögtön öl, ha a bivaly vagy gaur előre lépett és a térdmegetti vékonyabb bőrbe helyezzük el, de ilyen lövésre nem mindig ad a vad alkalmat s akkor úgy fog járni a vadász az ólomvégű löveggel meglőtt vaddal, mint magam jártam Canarában a gaurral és Assamban egy bivallyal.