Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

155 Ha nem lőttem volna meg 15-én a szép bikámat, úgy lehet, most két bikát lövök, de meglévén a szép trophea, jól ki akartam válogatni második bikámat. Amint így összeméregettem a szarvaikat, hogy melyikre lőjek, elugrik a borjú, a bika követi s a tehén is futásnak ered. Tisztában lévén azzal, hogy a tehén mögötti bika a jobbik, erre emelem tel a fegyvert, de attól tartva, hogy egy ugrással eltünhetik a domb túlsó oldalán, gyorsabban lőttem a kelleténél s az amúgyis rosszul fordult bikát elől ugyan, de nem jó helyen találtam. A második lövést csak a farába küldhettem. Hogy a nagy gaur hogy szalad meredeken í Mint görgeteg, úgy dörögtek le a dombon, s mire a domb oldalára érkeztem, már csak a túlsó völgyben rohanó lépteiket hallottam. Alig tettem pár lépést a sebzett vad nyomán, vér és vér í C. gratulált. Még nem fogadom el, nem voltam jó helyen a léggyel. C. elküldött a kutyákért, mert a rengeteg sűrű nullában alig tudtuk volna nyomon követni a vadat. A kutyák megérkeztek, de oly tikkadtan, hogy egyáltalán nem volt szimatjuk. Leérkezve a völgybe, pár száz lépésre a kilövési helytől két ponton nagy vértócsára találtunk, de nem feküdt le egyik helyen se a vad, csak megállt. A sűrűség miatt csak pár lépésre láthattunk. Ilyen helyen súlyos fegyverrel folyton kapás lövésre készen járni, meleg indiai napon, nem tréfadolog. Csorgott rólam a víz, a nyelvem kiszáradt, már csaknem úgy gondolkodtam, hogy bánom is én, meglesz-e a vad, de csak nem engedhetem, hogy más kövesse az én sebzett vadamat í A vérzés szünetelni kezdett; aludt vérdarabokat találtunk, úgylátszik a seb betömődött. A nehéz fegy-