Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

142 vadász se jár erre, aki sebezné a tigrist és így veszélyeztetné a környéket.* Az első éjszakám nem volt kellemes Shiradiban; amint elfújtam a lámpát, suhogás és szárnycsattogás hallatszott a szobámban. Bőregerek érkeztek ; hogy a szokott szállásukon töltsék az éjszakát. Próbáltam őket zseb-villanylámpával elriasztani, de csak megint visszatértek. így nem volt mit tenni, aludnom kellett ahogy a körülmények engedték. S mert nem tétettem fel ágyamra a szúnyoghálót, el kellett fedni arcomat kendővel. A felettem pihenő bőregerek ugyanis nem járták végig a szobakutyák iskoláját, amint németül mondják : „Sie waren nicht Zimmerrein ?" Cserkészet gaurra és tigrishajtás Shiradi vidékén. Április 7-én korán reggel talpon voltunk. L. gyalog, C. és magam lóháton távoztunk a tanyánkról ; öt angol mtfdnyi menet után jó gaur-vidékre érkeztünk. Az őserdő szálfái között a hosszas szárazság alatt összegyülemlett a gaz, levél, galy, ami miatt lehetetlen ilyenkor csendben járni. Az első lépések után láttam, hogy így nem lövünk gaurt. *A sebzett, elnyomorodott, elvénült tigris gyakran rászokik az emberevésre, mert sánta lábával vagy a sebtől elgyengülve, nem bírja elfogni a vadat, az emberrel pedig könnyen végez. Ha átesett szerencsésen az első kísérleten, rászokik és nem is töri magát többé a nehezebben beszerezhető, állati pecsenyéért. Ezért tartja az igazi vadász, hogy a sebzett macskafélét követni kell és ki kell végezni, mert tartozunk vele a környék közbiztonságának.