Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

143 Több helyt találtunk friss csapást, fekhelyet és más egyebet; itt járt a vad órákkal ezelőtt, de nem lehet a közelébe jönni, mert a ropogó gaz, levél messziről figyelmessé teszi a közeledő vadászra és elugrik, mielőtt lőtávolba érkeztünk volna. Jól fent járt a nap, mire véget ért az első kísérlet. Azok után, amit Afrikában láttam, kevés reménnyel néztem a jövő vadászatunk elé: ha ilyen leveles mindenütt az őserdő, nem lövünk vadat, amíg az első zápor meg nem puhítja a leveleket, de erre várni kell hetekig, mert S. Canarában csak április vége felé jelentkezik az esős időszak előszele. Egy család spotted szarvast vertem csak fel. A bika elég jó volt, de ha akartam volna, se lőhetek, mert fedték a tehenek. A próbavadászat igénybe vette inaimat; jól esett volna hűsselni otthon a délutánon; de alighogy hazaérkeztünk, vettük a hírt, hogy egy tigris már az előtte való nap leütötte a kikötött bikát. Hamar pár hajtót, elő a lovakkal, és sietve a helyszínére. C. emberekkel hajtatja meg a sűrűséggel benőtt völgyeket (az úgynevezett nullát), ahova a tigris elfekszik nappal és szemmel tartja a leütött zsákmányt, az Indiában mindenütt otthonos keselyűk miatt. Másfél óra alatt helyben voltunk. C. mutatta, hol volt a bika kikötve, felállította a hajtókat és bennünket fára kötött nyégyszegletes deszkaüléseken helyezett el. Sehogyse találtam magamat a karfa nélkül libegő deszkán. Ha ilyen ingó alapon elsütöm a 470-es corditeomat, lelök a fáról í Én majd csak inkább lent maradok, érveltem, de C. meggyőzött, hogy nincs szabad kilövésem, a vad is könnyen szimatot kap; és így is van, az öreg kemény vadá-