Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Első fejezet

28 lemetlenül hat. Vagy az idő rosszra fordul, megbetegszenek a szolgák, fogy a velünk hozott készlet. Az olyan társ, aki mindezt nem tudja szótlanul elviselni, megrontja a mulatságot. Ne válasszunk tehát társul ingerlékeny embert, ne legyen az testileg gyönge, mert bármely napon letörhet és végét veti a további terveknek. Ne olyat, aki nem élvezi különösen a sportot, mert a legrosszabb pillanatban fölvetheti a kérdést, hogy talán ideje lenne már hazafelé fordulni!? A túlérzékeny puskás se megfelelő, aki folyton kínozza társait panaszaival, ha hibázott. A csökönyös, önfejű vagy önző vadásztárs, aki mindent a maga feje szerint akarna irányítani, szintén mellőzendő. 2. Követendő szabályok. 1. Ne vétsünk a vadásztörvények ellen, bárminő kisértés alatt állunk is. Ez alól nincs kivétel. 2. Ne feledjük, hogy a célunk tisztán sport, tehát ne vegyük át a benszülöttek vadászati módját. 3. Ne lőjjünk vaddisznóra és szarvasra holdvilágnál s vízállásoknál, ahová inni járnak. 4. Ne lőjjünk olyan állatra, amely se nem veszélyes, se nem bír trófeával, se nem ehető. 5. Ne lőjjünk elefánt- vagy szarvas-tehenet, se borjut azon indokolással, hogy másként nem jutottunk volna sporthoz, vagy hogy élelemre volt szükség, mert az első indokolással azt árulnánk el, hogy nem az igaz sport vezetett, hanem a vérszomj. A második esetben pedig eláruljuk, hogy nem gondoskodtunk a szükséges előrelátással és bőkezűséggel a karaván élelmezéséről. 6. Ne lőjjünk majmokat, ha nem gyüjtünk múzeum részére. 7. Ne lőjjünk, ha a vad egyenesen tőlünk szalad, ha sűrűségben vagy rossz világításban áll. 8. Ne lőjjünk postával nagy vadat. 9. Sűrű helyen, ahol könnyen elvész a kisgolyóval meglőtt vad, ne használjunk kis öbii fegyvert, hanem úgy