Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Első fejezet

29 a saját biztonságunk, mint a vad óvása érdekében, járjunk olyan nehéz fegyverrel, amilyet csak elbírunk. 10. Ha valami szokatlan dolog esett meg velünk a vadászat közben, ne említsük ezt a vadászathoz nem értő emberek előtt. 11. Hordjuk a fegyvert a vállon s ha közel járunk a vadhoz, előre tartott csővel szorítsuk a csípőhöz. Sűrűségben mászva, eresszük le a ravaszt. Ne tüzeljünk ember feje fölött; vigyázzunk, nehogy a csőbe föld menjen. Ha kúszva cserkésszük be a vadat, ne tartsuk fölhúzva egy pillanattal se tovább a sárkányt, mint szükséges. 12. Csak akkor lőjjünk, ha tudjuk, hogy mire lövünk. A mozgó jungleben már lőttek tigris helyett ismételten embert. 13. Ne tegyük ki magunkat fölöslegesen a nap perzselő sugarainak. 14. Ha fáradtan haza érkezünk, ne öntsük magunkba az italt, hanem lassan szürcsöljük. És végül: 15. Ha hazatértünk a vadászkirándulásról, ne az elejtett vad számával mérjük a sikert, hanem azzal, amit a természetben megfigyeltünk: a holdvilágnál vizet ivó elefántokat, a harcias kedvű szarvas-bikákat, a fákon játszó majmokat, a kora reggel kukorékoló vadkakast. Általános megjegyzések a kíséretünkben levő, személyünk körüli szolgálatokat teljesítő szolgaszemélyzetre vonatkozólag. A személyünk körüli szolgálatokat teljesítő szolgaszemélyzetet jól válasszuk meg: lehetőleg olyan embereket fogadjunk föl, akik már résztvettek vadászkirándulásokon. Afrika egyes vidékein, így Sudánban a mohamedán vallású a legmegbízhatóbb, mert nem iszik szeszes italt. Indiában a legtisztességesebb és legügyesebb szolgák a katholikus vallást követő goai boyk (Qoa dél India nyugati partvidékén portugál gyarmat). Legjobb őket mindjárt megérkezésünkkor, a szállodai portás útján Bom-