Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

210 A közös főző konyhában, a biwak hátsó végén, sürögnek-forognak, sütnek-főznek a tiszta, fekete menyecskék ; az egyik Java szigetről jött, a másik Ambon szigetről, a harmadik szumatrai származású, de azért megférnek békességben egymás mellett és nem hallani csetepatét, amint azt az asszonyok az öreg kontinensen megcselekednék. A közös konyha mögött átlátszó vizű széles patak folyik, itt fürödnek naponként többször a biwak menyecskéi és mossák a katonák ruháit. Az altiszteknek csinos, tiszta kantinjok van, a kantin másik végén a legénység gyülekezik. Elbeszélgetnek, billiárdot játszanak és úgy megvannak egymás között, mintha valamennyit egy vidék bölcsőjében ringatták volna. A biwakkal határos kampungban is eléggé vegyes a lakosság: az egyik utcán jóbarát atjehiek laknak, a másikon malájiak, a harmadikon khínaiak, a ceyloni fajt is képviseli pár jól kifésült, pipaszárlábú alak. Az úton nem szünetel nappal a forgalom; a hidak építéséhez szükséges anyagot, élelmi szert és más tárgyakat szállítják a feljebb eső biwakokhoz. Nappal nem is látni vadállatot az út közelében, de amint leszállott a nap, megélénkül az őserdő, kilép az útra az elefánt, hogy végiglegelésszen az átmenti lalangfűben és meg-megízlelje a kruéngszeumpói veteményes kertet. Elefántvadászat holdvilágnál. A kruéng-szeumpói biwak közvetlen közelében, a Gajó-út kétoldalún khínaiak zöldséges kertet mívelnek és takarmányt termelnek. A zöldséges kert az út egyik felén alacsony domb oldalát fog-