Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

79 miatt. A gróf talpra állván, nem tudta, nevessen-e vagy boszankodjék. De Buksi uramat nem látszott zavarni ezen esemény, mert még most sem akart felhagyni ölelgetési rohamaival, s mintha mi sem történt volna, ismét a gróf nyakába borult. Ezt megsokallva a házi asszony, Mihókot magához inté, s mindketten karon ragadák Buksi uramat s egy székre nyomták. Most Buksi uram a legnagyobb hálálkodásokban tört ki, és a grófot szive választottjának kezdé nevezgetni, — s hogy háláját tettleg is bebizonyítsa, vendégének inditványozá, hogy egy közel fekvő nádasban vadászatot tartsanak. A gróf eleinte ez ajánlat ellen kifogásokat tett, azzal mentegetvén magát, hogy otthon ebéddel várják, tehát azonnal kocsira szeretne ülni; de akár akart a gróf, akár nem, Buksi uram fegyvert nyomott kezébe s egy pár lyukas térdig érő vadász csizmát kerestetett ki Mihók által vendége számára melyek azonban Buksi uram nagy lábaira készülvén, oly nagyok voltak, hogy a hányszor a gróf egy lépést tett, mindannyiszor lehullottak lábairól. Ezen akadály elhárítása végett Buksi uram, egy kutyára való nyaklánczot vont elő szekrényéből, s azzal a csizmák szárait szűkebbre szoritá. Minthogy pedig a gróf harisnyái a csizma repedésein kikandikáltak, hogy a gróf lábai tarkák ne legyenek, az illető helyeket fénymázzal bekeneté. Hiában tiltakozott a gróf e sajátságos javitgatási modor ellen, az mit sem használt. Midőn minden készen volt, Mihóknak is puskát kelle fognia, s most megindultak a közel nádas felé. Fél órai gyaloglás után a nádast elérték. Kellemetlen pocsolya gőz üté meg már messziről orrukat. A nap melegen sütött, s a nádasban siri csend uralkodék. Útközben már felszólitá a grófot Buksi uram, hogy magát az ő vezetésére bizza, — biztosítván őt hogy csak ez esetben lehet vadászatuknak fényes eredménye. — A gróf bár féltette bőrét, utoljára belé egyezett Buksi uram kívánságába, annyival inkább mert Buksi uram komolyan